Második csoport, első hét vége

Biszmilláhir-rahmanir-rahím.
Asszalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szertettel köszöntök mindenkit a nem tudom, hányadik hét végén. Az új lányoknak mindenesetre most telt le az első hetük itt. A péntek esti vacsora után – amelyet szerencsésen túléltünk, szokatlanul kevés ételt volt, pl. csak háromféle saláta, és nem volt gombás börek sem, igaz, h. volt sajtos – a szombati napot egy ismerős családnál töltöttük Csengelköyben. A program a megszokott volt: értünk jöttek kocsival, odamentünk, reggeliztünk. Utána a lányok a 3 gyerekkel játszottak, én a háziasszonnyal ebédet készítettem, közben beszélgettünk. Már teljesen értelmes társalgásokat tudok folytatni törökül, alhamdulillah. Aztán összevont ebédvacsorát tartottunk, majd hazahoztak minket kocsival. Nagyon szép nap volt. Az illetékesek bizonnyal kitalálták már, hogy melyik családról van szó. Sok szeretettel üdvözölnek mindenkit.
Úgy volt, hogy ma reggel piknikezni megyünk a Yoros várhoz és még egy-két helyre. De tegnap este hívtak, hogy a program elmarad. Pénteken ugyan megkérdezte Elif hodzsa, h. megyünk-e a kurzussal gezmekelni (ti. nézelődni, sétálgatni, városnézni), de mondtam, h. alighanem programunk lesz. Aztán mikor közvetlen főnököm közölte tegnap, h. mégsem, akkor úgy éreztem, hogy két szék között egyszeriben a földre huppantunk. Nem szóltam semmit a lányoknak, mert nem akartam elszomorítani őket, gondoltam, majd beviszem őket a városba tömegközlekedéssel, és elmegyünk valami mecsetbe. Este jó későn feküdtünk le (most már kifejezetten hiányolom a tavalyi épületet és rendszert, ahol ha akartad, ha nem, takarodó volt este, itt nincs, a lányok éjszakáig beszélgetnek, aztán meg persze alig bírnak felkelni reggel). Reggel fél 9-kor felébredtem, megnéztem az órát, és úgy döntöttem, h. egészséges dolog lenne még egy fél órát aludni. Be is csuktam a szemem, kb. 5 perc múlva hangos suttogást hallok: Halima abla! Halima abla! Visszanyitom a szemem, és Elif hodzsa bámul az arcomba kb. 5 centiről: Halima abla, nem akarnak jönni városnézni? De, persze, akarunk, mondtam, próbálva leplezni megrázkódtatásomat. Mire lezuhanyoztam, a lányok is felébredtek, egyértelmű választ adtak arra a kérdésemre, hogy inkább otthon pihennének, vagy városnéznének, én meg egyértelműen mondtam, h. akkor fél órán belül készüljenek el. Ez sikerült is, ezután kellemes negyedórát töltöttünk a tűző napon várakozó minibuszban, amíg a többieknek is. Két busszal mentünk, egyikben az azeriek, másikban a vegyes tatár – kirgiz – kazah – magyar sereg. Először Yusatepe volt az úti cél, ahol egy próféta sírja van, hazreti Yüsáé, béke legyen vele. Ő az, aki a Barlang szúra története szerint (18. szúra) Mózes prófétával (béke legyen vele) együtt vándorol. Meglátogattuk a sírját, olvastunk egy Fátihát, sétáltunk. Aztán megálltunk az erdőben piknikezni. Lévén, hogy nem keltünk fel reggelizni, már nagyon vártuk ezt a programot… Aztán Üszküdárba mentünk, ahol meglátogattuk Aziz Mahmud Hüdáyi Hazretlerit. Aztán pedig hazajöttünk. Nagyon szép nap volt alhamdulillah mindenki nagyon jól érezte magát.
Most ¾ 6 van, a lányok imádkoznak, mindjárt én is insallah. A lakás elég kihalt, a többiek nem tudom, hova tűntek, előbb láttam egy kirgizt és egy tatárt, de nincs valami nagy nyüzsgés. Elmondanám még, hogy csütörtökön mi voltunk a takarítósok, de amikor hozzákezdtünk, a kirgiz Merjem közölte, hogy ő már kitakarított, mert a csütörtök az az ő napjuk. Hát persze nem az, de a régieknek ez nem fog meglepetésként hatni… insallah egyszer sikerül megjegyeznie mindenkinek a saját napját, nem tűnik olyan nagy feladatnak.
Megkérdeztem a lányokat egy villáminterjú erejéig, h. mit üzennek nektek. Álljanak itt a szavak:
- Mit üzensz az otthoniaknak?
- Hát, hogy fohászkodjanak értünk és hogy jól érezzük magunkat… és hogy fohászkodjanak, hogy megtanuljuk a dzsüzt (ti. a Korán-olvasás tankönyvet, a riporter megjegyzése). És hogy mi is fohászkodunk értük.
- Mást?
- Hát, most nem…
- És te?
- Én is ugyanezt! És én még azt is, hogy üdvözlöm őket!
Szóval, mint mondani szoktam, mindenki üdvözöl mindenkit. Nekem már tényleg hiányoztok, insallah hamarosan találkozunk. Kiegészítő információként pedig jöjjön a GYIK:
1. Nem volt robbantás, sem merénylet, ezt különösképpen saját, szeretett húgomnak üzenem.
2. Árvíz sincsen.
3. Az ennivaló jó és elég sok van belőle.
4. A könyv már a nyomdában van, első korrektúra után.
5. Nem volt benne vészesen sok hiba.
6. A lányok szeptember 1-én mennek, én 3-án.
7. Azért nem válaszolok az SMS-ekre, mert lefogyott a kártyám, és nem tudok most másikat venni.
8. Azért nem írok e-mailt, mert én itt vagyok, a címjegyzékem meg az asztali gépemen, Magyarországon. Ha írtok, akkor arra insallah válaszolok.
9. Az Internet fennakadásmentes alhamdulillah, és elég gyors.
10. Ettünk fagyit, és sokat tanultunk/tanulunk alhamdulillah.
Most insallah befejezem, és megyek imádkozni, meg az ekonomiba, Internetezni. Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima