As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Lanyok, bocsanat, elfelejtettem monadni, h. varok postan 1 v. 2 db. csomagot. Konyvek vannak benne. Ha a postas amdzsa bedobna az ertes.töt, akkor kerlek, hozzatok el a postarol. Nem kellek en hozza, sıman a cetlıre kıadjak. Allah razı olsun.
Halima
Tuesday, October 10, 2006
Kedd, delutani ima elött
Bıszmıllahırrahmanırahım
Assalamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szeretettel üdvözlök mındenkit Isztanbulbol. Tegnap alhamdulillah rendben megerkeztem. A mai napot pedig a pihenesre szantuk. Kicsit dolgoztunk a magazin következö szaman, de nem vittük tulzasba. Aztan megallapitottuk, h. nıncs itthon semmı ennnivalo, es lementünk Üszküdar központjaba vasarolni. Asszem köfte lesz insallah.
"Lemenni Üszküdar központjaba vasarolni" (mivel mı Sultantepe tetejen lakunk) kb. annyı, mıntha Pesten lejönnel a Gellert-hegy tetejeröl a Duna-partra. Nem is ez a baj, hanem a vısszamaszas... Alhamdulillah legalabb tul meleg nincs, mıkor elındultunkö kicsit esett, de mar elallt, vıszont nagyon paras a levegö, szokas szerınt.
Tegnap a kurzuson voltunk szohbeten es ıftaron. Ezennel mındenkıvel tudatom, h. N. abla gyermeke szombaton megszületett, kıslany, nevet nem tudom. Mındketten jol vannak alhamdulillah.
A szohbetet Osman Efendı tartotta, csak hodzsaknak, kb. 40-en voltunk a mecsetben, mondta ıs rögtön, h. üljünk közelebb, majd csaknem 2 oras nagyon jo szohbetet tartott alhamdulıllah. Kaptam ajandekba az uj konyvebol. Az iftar pedıg kınn volt a kıskonyhaban, kb. 15 fele ennıvalo, mındenböl egy kıcsı, es lanyok, sokkal kısebb szololeveleket csınalnak, mınt mı...
Hogy a lenyegre terjek, holnap ındulunk ınsallah, 2 ora 30-kor megy a gep. (Most van delutanı ezan). Hogy kıcsıt a dolgok erdekesebbek legyenek, reggel at kell mennem a köskbe, hogy onnan együtt tudjunk mennı kocsival a repterre...
Mar elhataroztam, h. ınsallah 3 hetıg egy szot sem szolok, csak ha nagyon muszaj, de most egyre ınkabb ugy erzem, hogy meg fel kell nönöm ehhez az egesz projekthez. Hat, van ra kevesebb, mınt 24 oram... Szoval kerlek fohaszkodjatok ertem, elöször ıs, hogy eljussak az Umrara, masodszor is, hogy a Mındenhato Allah elfogadja tolem, es a leheto legtobb hasznom szarmazzon belole es kepes legyek szepen vıselkednı.
Amugy ugy gondolom, h. meg mındıg nem fogtam am fel, h. hova megyek, es meg mındıg nem hiszem el ezt az egeszet. Ha arra gondolok, h. holnap ınsallah megyek Umrara, nem vagyok kepes felfognı ennek a jelenteset es jelentöseget. Kisebb reszekre kell bontanom az egeszet, h. meg tudjak birkoznı vele. Hz. Khadidzsa sırja... Mahmud Sami Efendi... Szahabe... Allah Küldöttenek (s.a.w.) a mecsete... Uram Haza... na, ıgy mar kezd sıkerülni, de szerıntem meg igy sem fogom fel, h. mı elött allok.
Sokat gondolok ratok es insallah fohaszkodom ertetek, ti is tegyetek ezt kerlek. Holnap meg le tudom toltenı az emaıleket insallah. Ha nem talalkoznank addıg, akkor aldott ünnepet nektek, es termeszetesen tovabbı gyönyörü Ramadan honapot, elfogadott böjtöt es ımakat kıvanok mındenkınek. Es valamennyıeteket nagyon szeretlek Allahert, es ha valaki haragudna ram, hat bocsasson meg nekem, mert en nem haragszom senkıre, barmit is tett vagy mondott.
A Mındenhato Allah vezessen mınket es vedelmezzen mınket. Adjon nekünk hıtet es elfogadott jocselekedeteket. Adja meg, hogy feklısmerjük az ıgazsagot, es követnı tudjuk, es adja meg, hogy felismerjük a hamissagot, es kepesek legyünk elfordulnı töle. Es az Ö aldasa legyen Mohammed Profetan, a Csaladjan es a Tarsaın. Es a tökeletes dıcsöıtes es az alazatos halaadas a Mındenhato Allahot ılletı, Urunkat, a Vılagok Urat.
Halima
Assalamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szeretettel üdvözlök mındenkit Isztanbulbol. Tegnap alhamdulillah rendben megerkeztem. A mai napot pedig a pihenesre szantuk. Kicsit dolgoztunk a magazin következö szaman, de nem vittük tulzasba. Aztan megallapitottuk, h. nıncs itthon semmı ennnivalo, es lementünk Üszküdar központjaba vasarolni. Asszem köfte lesz insallah.
"Lemenni Üszküdar központjaba vasarolni" (mivel mı Sultantepe tetejen lakunk) kb. annyı, mıntha Pesten lejönnel a Gellert-hegy tetejeröl a Duna-partra. Nem is ez a baj, hanem a vısszamaszas... Alhamdulillah legalabb tul meleg nincs, mıkor elındultunkö kicsit esett, de mar elallt, vıszont nagyon paras a levegö, szokas szerınt.
Tegnap a kurzuson voltunk szohbeten es ıftaron. Ezennel mındenkıvel tudatom, h. N. abla gyermeke szombaton megszületett, kıslany, nevet nem tudom. Mındketten jol vannak alhamdulillah.
A szohbetet Osman Efendı tartotta, csak hodzsaknak, kb. 40-en voltunk a mecsetben, mondta ıs rögtön, h. üljünk közelebb, majd csaknem 2 oras nagyon jo szohbetet tartott alhamdulıllah. Kaptam ajandekba az uj konyvebol. Az iftar pedıg kınn volt a kıskonyhaban, kb. 15 fele ennıvalo, mındenböl egy kıcsı, es lanyok, sokkal kısebb szololeveleket csınalnak, mınt mı...
Hogy a lenyegre terjek, holnap ındulunk ınsallah, 2 ora 30-kor megy a gep. (Most van delutanı ezan). Hogy kıcsıt a dolgok erdekesebbek legyenek, reggel at kell mennem a köskbe, hogy onnan együtt tudjunk mennı kocsival a repterre...
Mar elhataroztam, h. ınsallah 3 hetıg egy szot sem szolok, csak ha nagyon muszaj, de most egyre ınkabb ugy erzem, hogy meg fel kell nönöm ehhez az egesz projekthez. Hat, van ra kevesebb, mınt 24 oram... Szoval kerlek fohaszkodjatok ertem, elöször ıs, hogy eljussak az Umrara, masodszor is, hogy a Mındenhato Allah elfogadja tolem, es a leheto legtobb hasznom szarmazzon belole es kepes legyek szepen vıselkednı.
Amugy ugy gondolom, h. meg mındıg nem fogtam am fel, h. hova megyek, es meg mındıg nem hiszem el ezt az egeszet. Ha arra gondolok, h. holnap ınsallah megyek Umrara, nem vagyok kepes felfognı ennek a jelenteset es jelentöseget. Kisebb reszekre kell bontanom az egeszet, h. meg tudjak birkoznı vele. Hz. Khadidzsa sırja... Mahmud Sami Efendi... Szahabe... Allah Küldöttenek (s.a.w.) a mecsete... Uram Haza... na, ıgy mar kezd sıkerülni, de szerıntem meg igy sem fogom fel, h. mı elött allok.
Sokat gondolok ratok es insallah fohaszkodom ertetek, ti is tegyetek ezt kerlek. Holnap meg le tudom toltenı az emaıleket insallah. Ha nem talalkoznank addıg, akkor aldott ünnepet nektek, es termeszetesen tovabbı gyönyörü Ramadan honapot, elfogadott böjtöt es ımakat kıvanok mındenkınek. Es valamennyıeteket nagyon szeretlek Allahert, es ha valaki haragudna ram, hat bocsasson meg nekem, mert en nem haragszom senkıre, barmit is tett vagy mondott.
A Mındenhato Allah vezessen mınket es vedelmezzen mınket. Adjon nekünk hıtet es elfogadott jocselekedeteket. Adja meg, hogy feklısmerjük az ıgazsagot, es követnı tudjuk, es adja meg, hogy felismerjük a hamissagot, es kepesek legyünk elfordulnı töle. Es az Ö aldasa legyen Mohammed Profetan, a Csaladjan es a Tarsaın. Es a tökeletes dıcsöıtes es az alazatos halaadas a Mındenhato Allahot ılletı, Urunkat, a Vılagok Urat.
Halima
Saturday, September 02, 2006
Szombat
Biszmilláhir-rahmanir-rahím.
Asszalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Az irodai geprol irok, nincs kedvem eloszedni a laptopot es USB-drivera masolni az irast. Szoval csak bizonyos ekezetek vannak, amiert elnezest kerek.
Tegnap este nagyon zuhogott az esö, es ma is szinte egesz nap esik. Delelott elmentunk meglatogatni Ayset, aki erdelyi es par eve itt el Isztanbulban. Hoztam neki konyveket. Mindenkit nagyon udvozol. Fohaszkodjatok erte, h. insallah egyszer tudjon jonni szeminariumra.
Majdnem az egesz napot együtt töltöttük. Persze, mivel evente ketszer tudunk talalkozni, ez is kevesnek tünt... Elmentünk együtt egy olyan helyre, ahova az 5 ev alatt, miota Isztanbulba jarok, meg nem jutottam el: felmentunk a Galata-torony tetejere. A kilatas fantasztikus volt.
Utana meg konyvesboltba mentunk. Mikor az uszkudari mecset elott vagtunk at, ahol az a bizonyos kut van, amit oly gyakran jelolunk meg talalkozasi pontkent, meglattuk a cengelkoyi csaladbol a 3 gyermeket es az anyukat. Az apukat vartak. Mindenkit üdvözölnek sok szeretettel. Ha mi akartuk volna, biztos nem tudjuk igy megszervezni a talalkozot. Allah a legjobb szervezo.
Szerintem holnap mar nem fogok irni, mert del körül indulnom kell a repterre. (most kaptam egy pisztacias csokit kozvetlen fonokomtol) Szoval lehet, h. ez az utolso törökorszagi poszt.
Eltelt a nyar es a kurzus. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki követte es olvasta ezeket az oldalakat. Insallah - ha nem irok ev közben, ahogy eddig sem irtam - jovo nyaron folytatom.
A Mindenhato Allah segitsen valamennyiünket. Adja, hogy egyenesen jarjunk az Altala kijelölt uton. Adja meg nekünk az Ö szeretetet es azok szeretetet, akiket Ö szeret. Es az O aldasa legyen a Profetan, a csaladjan es a Tarsain.
Es az utolso szavam az, amivel minden iras es mınden beszed zarul: a tökeletse dicsöites es az alazatos halaadas a Mindenhato Allahot illeti, a Vilagok Urat.
Halima
Asszalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Az irodai geprol irok, nincs kedvem eloszedni a laptopot es USB-drivera masolni az irast. Szoval csak bizonyos ekezetek vannak, amiert elnezest kerek.
Tegnap este nagyon zuhogott az esö, es ma is szinte egesz nap esik. Delelott elmentunk meglatogatni Ayset, aki erdelyi es par eve itt el Isztanbulban. Hoztam neki konyveket. Mindenkit nagyon udvozol. Fohaszkodjatok erte, h. insallah egyszer tudjon jonni szeminariumra.
Majdnem az egesz napot együtt töltöttük. Persze, mivel evente ketszer tudunk talalkozni, ez is kevesnek tünt... Elmentünk együtt egy olyan helyre, ahova az 5 ev alatt, miota Isztanbulba jarok, meg nem jutottam el: felmentunk a Galata-torony tetejere. A kilatas fantasztikus volt.
Utana meg konyvesboltba mentunk. Mikor az uszkudari mecset elott vagtunk at, ahol az a bizonyos kut van, amit oly gyakran jelolunk meg talalkozasi pontkent, meglattuk a cengelkoyi csaladbol a 3 gyermeket es az anyukat. Az apukat vartak. Mindenkit üdvözölnek sok szeretettel. Ha mi akartuk volna, biztos nem tudjuk igy megszervezni a talalkozot. Allah a legjobb szervezo.
Szerintem holnap mar nem fogok irni, mert del körül indulnom kell a repterre. (most kaptam egy pisztacias csokit kozvetlen fonokomtol) Szoval lehet, h. ez az utolso törökorszagi poszt.
Eltelt a nyar es a kurzus. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki követte es olvasta ezeket az oldalakat. Insallah - ha nem irok ev közben, ahogy eddig sem irtam - jovo nyaron folytatom.
A Mindenhato Allah segitsen valamennyiünket. Adja, hogy egyenesen jarjunk az Altala kijelölt uton. Adja meg nekünk az Ö szeretetet es azok szeretetet, akiket Ö szeret. Es az O aldasa legyen a Profetan, a csaladjan es a Tarsain.
Es az utolso szavam az, amivel minden iras es mınden beszed zarul: a tökeletse dicsöites es az alazatos halaadas a Mindenhato Allahot illeti, a Vilagok Urat.
Halima
Thursday, August 31, 2006
Isztanbulba ma reggel beszökött az ősz
Asszalamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Arra ébredtem ma fél 4-kor, h. brutális erejű szél rázza az épületet, és hideg van. Elsősorban persze a telefonomra ébredtem - és, mint mindig, első rémületemben elgondolkodtam, h. kinek van ilyen borzalmasan hangos ébresztője, és miért nem kapcsolja ki mintegy AZONNAL - de a fenti körülmények azonnal a szemembe szöktek.
Reggelre már az eső is esett. Kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is esik. Isztanbul sír, amiért elmegyünk, jutott eszembe azonnal. Ez az utolsó poszt a kurzusról, ha hétvégén netközelbe jutok, még írok insallah. a lányok most mennek ki még egy utolsó vásárlásra. ma délután 3 pótóránk lesz insallah - siyer, akaid, adab - holnap már semmi, csomagolunk és 11:30-kor insallah a reptér felé vesszük az irányt.
Nagyon elrepült az idő, bármilyen sokat is voltunk itt. Insallah hasznos évnek nézünk elébe, ha hazamegyünk. Insallah még többen jöttök szohbetekre (előadásokra), és sokat tanulhatunk egymástól.
Itt jegyezném meg, h. ne feledjétek: jövő hétvége, vagyis szept. 9-10 szeminárium.
Nost nem írok többet, mert szeretnék egy órát aludni a pótórák előtt insallah éjjel fél 2-kor még az elemetre kellett felmennem, h. az újonnan odaköltözött kislányokat megkérjem, h. ugyan kicsit csendesebben.
Sok szeretettel üdvözlünk mindenkit. fohászkodjatok értünk, mi is fohászkodunk insallah. a Mindenható Allah segítsen minket, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a Tűrsain.
Halima
Arra ébredtem ma fél 4-kor, h. brutális erejű szél rázza az épületet, és hideg van. Elsősorban persze a telefonomra ébredtem - és, mint mindig, első rémületemben elgondolkodtam, h. kinek van ilyen borzalmasan hangos ébresztője, és miért nem kapcsolja ki mintegy AZONNAL - de a fenti körülmények azonnal a szemembe szöktek.
Reggelre már az eső is esett. Kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is esik. Isztanbul sír, amiért elmegyünk, jutott eszembe azonnal. Ez az utolsó poszt a kurzusról, ha hétvégén netközelbe jutok, még írok insallah. a lányok most mennek ki még egy utolsó vásárlásra. ma délután 3 pótóránk lesz insallah - siyer, akaid, adab - holnap már semmi, csomagolunk és 11:30-kor insallah a reptér felé vesszük az irányt.
Nagyon elrepült az idő, bármilyen sokat is voltunk itt. Insallah hasznos évnek nézünk elébe, ha hazamegyünk. Insallah még többen jöttök szohbetekre (előadásokra), és sokat tanulhatunk egymástól.
Itt jegyezném meg, h. ne feledjétek: jövő hétvége, vagyis szept. 9-10 szeminárium.
Nost nem írok többet, mert szeretnék egy órát aludni a pótórák előtt insallah éjjel fél 2-kor még az elemetre kellett felmennem, h. az újonnan odaköltözött kislányokat megkérjem, h. ugyan kicsit csendesebben.
Sok szeretettel üdvözlünk mindenkit. fohászkodjatok értünk, mi is fohászkodunk insallah. a Mindenható Allah segítsen minket, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a Tűrsain.
Halima
Tuesday, August 29, 2006
Kedd este
Biszmilláhir-rahmanir-rahím.
Asszalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szertettel köszöntök mindenkit, kedd este. Úgy volt, hogy ma bepótolunk egy elmaradt akaid órát, de a tanárunk nem jött. Ezért én most írok nektek, a lányok pedig gyakorolnak: a Kurajs szúrát, illetve a Rabbena fohászokat. Néha bekiabálok, h. nem heszab hanem hiszab, de amúgy egyedül is ügyesen tudnak gyakorolni alhamdulillah.
Ma reggel jöttem vissza a kurzusra, a hétvégét és hétfőt végigdolgoztuk alhamdulillah, de még közel sincs kész minden. Fohászkodjatok értünk.
Már csak 2 nap van hátra, ez érződik is a tanárok pánikszerű hangulatán, ahogy egyszerre akarnak megtanítani illetve bepótolni mindent. Közben meg mindenkin érződik már a fáradtság, és egyre nehezebben mennek a dolgok.
Én nagyon furcsán érzem magam, mennék is meg nem is, de persze mindenképpen mennem kell. Vasárnap találkoztam Oszmán Efendivel (kétszer is), és sokat beszéltünk a magyarországi hizmetről. Képzeljétek, egész mondatokat beszéltem vele törökül. És ami még jobb, megértette, és én is azt, amit ő mondott. Eléggé aggódom amiatt, h. otthon elfelejtem mindazt a töröktudást, amit itt sikerült felszednem…
Elmondanám még, a lányok és saját rokonaim megnyugtatására, h. Isztanbulban nincsenek merényletek, nagy nyugalom van, és nem történik semmi. Már érezni, hogy jön az ősz. Ma a lányok a kertben előbb több ruhát vettek fel, majd közölték, h. jöjjünk fel a szobába. A kertben a platánfáról is egyre több levél hull. Délelőtt végig olyan hangulat volt, mintha bármelyik pillanatban beborulhatna és elkezdhetne esni az őszi eső. Aztán délutánra az idő a figyelmeztetés után összeszedte magát, és belehúzott: nagyon meleg lett, és még most is az van. De a növényeken, az égen, mindenen látni lehet, hogy azért jön már az ősz.
Elmentek a lakótársaink, de jöttek helyettük újak: konyai lányok, vallási egyetemen tanulnak Konyában, ide csak látogatóba jöttek pár napra. Aranyosak. A felettünk levő lakásból elmentek az azeriek, furcsán csönd van. Egyre többen mennek amúgy, pénteken nemcsak nekünk, hanem mindenkinek véget ér a kurzus, már most mindenhol összecsomagolt bőröndökbe botlik az ember.
Nem is nagyon tudok most mást írni, megyek insallah az ekonomiba, és feltöltöm a leveleket.
Azeretnépk még mindenkit figyelmeztetni arra, hogy szeptember 9-10 szeminárium! Gyertek insallah, sokáig nem találkoztunk, jó lesz pár napot együtt tölteni. Mindenkit sok szeretettel várunk. Szerintem még előadónak is lehet jelentkezni.
Szokás szerint mindenki üdvözöl mindenkit. Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima
Asszalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szertettel köszöntök mindenkit, kedd este. Úgy volt, hogy ma bepótolunk egy elmaradt akaid órát, de a tanárunk nem jött. Ezért én most írok nektek, a lányok pedig gyakorolnak: a Kurajs szúrát, illetve a Rabbena fohászokat. Néha bekiabálok, h. nem heszab hanem hiszab, de amúgy egyedül is ügyesen tudnak gyakorolni alhamdulillah.
Ma reggel jöttem vissza a kurzusra, a hétvégét és hétfőt végigdolgoztuk alhamdulillah, de még közel sincs kész minden. Fohászkodjatok értünk.
Már csak 2 nap van hátra, ez érződik is a tanárok pánikszerű hangulatán, ahogy egyszerre akarnak megtanítani illetve bepótolni mindent. Közben meg mindenkin érződik már a fáradtság, és egyre nehezebben mennek a dolgok.
Én nagyon furcsán érzem magam, mennék is meg nem is, de persze mindenképpen mennem kell. Vasárnap találkoztam Oszmán Efendivel (kétszer is), és sokat beszéltünk a magyarországi hizmetről. Képzeljétek, egész mondatokat beszéltem vele törökül. És ami még jobb, megértette, és én is azt, amit ő mondott. Eléggé aggódom amiatt, h. otthon elfelejtem mindazt a töröktudást, amit itt sikerült felszednem…
Elmondanám még, a lányok és saját rokonaim megnyugtatására, h. Isztanbulban nincsenek merényletek, nagy nyugalom van, és nem történik semmi. Már érezni, hogy jön az ősz. Ma a lányok a kertben előbb több ruhát vettek fel, majd közölték, h. jöjjünk fel a szobába. A kertben a platánfáról is egyre több levél hull. Délelőtt végig olyan hangulat volt, mintha bármelyik pillanatban beborulhatna és elkezdhetne esni az őszi eső. Aztán délutánra az idő a figyelmeztetés után összeszedte magát, és belehúzott: nagyon meleg lett, és még most is az van. De a növényeken, az égen, mindenen látni lehet, hogy azért jön már az ősz.
Elmentek a lakótársaink, de jöttek helyettük újak: konyai lányok, vallási egyetemen tanulnak Konyában, ide csak látogatóba jöttek pár napra. Aranyosak. A felettünk levő lakásból elmentek az azeriek, furcsán csönd van. Egyre többen mennek amúgy, pénteken nemcsak nekünk, hanem mindenkinek véget ér a kurzus, már most mindenhol összecsomagolt bőröndökbe botlik az ember.
Nem is nagyon tudok most mást írni, megyek insallah az ekonomiba, és feltöltöm a leveleket.
Azeretnépk még mindenkit figyelmeztetni arra, hogy szeptember 9-10 szeminárium! Gyertek insallah, sokáig nem találkoztunk, jó lesz pár napot együtt tölteni. Mindenkit sok szeretettel várunk. Szerintem még előadónak is lehet jelentkezni.
Szokás szerint mindenki üdvözöl mindenkit. Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima
Monday, August 28, 2006
Hetvege utan a nyomdaban
Asszalamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Eloszor is elnezest kerek a nyomdai irodabol irok nincsenek ekezetek es vesszo az biztosan van csak nem sikerult meg megtalalnom. a pont megvan alhamdulilah.
A hetvege mozgalmasan telt. Szombat reggel eljottem a kurzusrol es azota nem is mentem vissza. (mivel ezt nem tudtam elore ismet megismetlodott a burszai szituacio akiket illet tudjak h. mirol beszelek). A hetveget az angol nyelvu magazin kozpontjaban toltottem es dolgoztuk alhamdulillah. most a nyomadaban vagyok es dolgozunk alhamdulillah. ketsegbeesetten proalom nyitva tartani a szememt de a hetvegi minimumalvasnak koszonhetoen egyre nehezebben megy.
Mar csak ez a hetunk van hatra. A lanyok insallah enteken mennek en insallah vasarnap. Szoval mar hamarosan talalkozunk insallah.
Nem irok tobbet mert nagyon idegesit h, nincs semmi normalis karakter, hopp. asszem megtalaltam a vesszot, ott van ahol nalunk az o/ betu.
Allah legyen veletek es az O aldasa legyen a Profetaval, a csaladjaval es a Tarsaival.
Halima
Eloszor is elnezest kerek a nyomdai irodabol irok nincsenek ekezetek es vesszo az biztosan van csak nem sikerult meg megtalalnom. a pont megvan alhamdulilah.
A hetvege mozgalmasan telt. Szombat reggel eljottem a kurzusrol es azota nem is mentem vissza. (mivel ezt nem tudtam elore ismet megismetlodott a burszai szituacio akiket illet tudjak h. mirol beszelek). A hetveget az angol nyelvu magazin kozpontjaban toltottem es dolgoztuk alhamdulillah. most a nyomadaban vagyok es dolgozunk alhamdulillah. ketsegbeesetten proalom nyitva tartani a szememt de a hetvegi minimumalvasnak koszonhetoen egyre nehezebben megy.
Mar csak ez a hetunk van hatra. A lanyok insallah enteken mennek en insallah vasarnap. Szoval mar hamarosan talalkozunk insallah.
Nem irok tobbet mert nagyon idegesit h, nincs semmi normalis karakter, hopp. asszem megtalaltam a vesszot, ott van ahol nalunk az o/ betu.
Allah legyen veletek es az O aldasa legyen a Profetaval, a csaladjaval es a Tarsaival.
Halima
Thursday, August 24, 2006
Csütörtök délután
Biszmilláhir-rahmanir-rahím.
Asszalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Üdvözlünk mindenkit az utolsó előtti hét vége felé. Csütörtök van, éppen nem történik semmi különös, a szokásos csütörtök délutáni hangulat van. Szerda Oszmán Efendi előadásának a napja, olyankor mindenki nagyon pörög, és a kurzus tele van vendégekkel. Pénteken meg hazamennek azok, akik hétvégén nem maradnak a kurzuson, akkor meg azért van nyüzsgés. A csütörtök, a kettő között, olyan semmilyen nap, amikor már mindenki a hétvégét várja.
Ezen a hétvégén én nem leszek a kurzusok insallah, mert közvetlen főnökömmel néhány fordításon kell dolgoznunk. Szóval holnap valamikor elmegyek innen insallah és csak vasárnap este jövök vissza. A lányoknak próbálok valami programot találni, ha valaki megy valahová, akkor becsatlakozhatnának insallah. Ha nem, akkor kénytelenek lesznek a kurzuson maradni egész hétvégén, annak viszont előre látom, h. nem nagyon fognak örülni. Sajnos Burszába nem tudunk menni, mert csak az azerieknek van hely a kisbuszban, nekünk már nem maradt. Elif hodzsa, az osztályfőnökünk pedig egész hétvégére Burszában marad a barátnőinél insallah, tehát nem tudja vinni a lányokat sehova. Insallah mutatkozik valami megoldás, fohászkodjatok értünk kérlek.
Tegnap közvetlen főnököm elvitt iftárra egy étterembe (innen 5 perc kb.). csirkenyársat ettünk, ami remek volt. Mikor visszaértem a kurzusra, elkaptak a… tatárok! (Volt köztük egy csecsen is.) És hurcoltak a kiskonyhába, h. tatár főzőnapot rendeztek, és feltétlenül meg kell kóstolnom a dolgokat. A dolgok remekek voltak, de az ételnek a felét már az étteremben el kellett csomagoltatni, mert nem bírtam megenni. A tatár dolgok pedig olyan nomád, pusztákat és száguldó lovasokat idéző dolgok voltak: nagyon kevés tésztákban kisütött nagyon sok birkahús. Ettől függetlenül ettem belőlük, ennek eredményeképpen fél 1-kor még nem aludtam. Az egyik dolog (kis tésztakosárka, ami meg van töltve… na mivel? Csak nem… birkahússal) receptjét elkértem, és majd csinálok nektek insallah. Tényleg finom, csak egyéni kezdeményezéssel a birkát szerintem feleannyi csirkével fogom helyettesíteni insallah.
Most szólalt meg az ezán a délutáni imára. Ima után insallah megyek internetezni.
Szokás szerint mindenki üdvözöl mindenkit. Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima
Asszalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Üdvözlünk mindenkit az utolsó előtti hét vége felé. Csütörtök van, éppen nem történik semmi különös, a szokásos csütörtök délutáni hangulat van. Szerda Oszmán Efendi előadásának a napja, olyankor mindenki nagyon pörög, és a kurzus tele van vendégekkel. Pénteken meg hazamennek azok, akik hétvégén nem maradnak a kurzuson, akkor meg azért van nyüzsgés. A csütörtök, a kettő között, olyan semmilyen nap, amikor már mindenki a hétvégét várja.
Ezen a hétvégén én nem leszek a kurzusok insallah, mert közvetlen főnökömmel néhány fordításon kell dolgoznunk. Szóval holnap valamikor elmegyek innen insallah és csak vasárnap este jövök vissza. A lányoknak próbálok valami programot találni, ha valaki megy valahová, akkor becsatlakozhatnának insallah. Ha nem, akkor kénytelenek lesznek a kurzuson maradni egész hétvégén, annak viszont előre látom, h. nem nagyon fognak örülni. Sajnos Burszába nem tudunk menni, mert csak az azerieknek van hely a kisbuszban, nekünk már nem maradt. Elif hodzsa, az osztályfőnökünk pedig egész hétvégére Burszában marad a barátnőinél insallah, tehát nem tudja vinni a lányokat sehova. Insallah mutatkozik valami megoldás, fohászkodjatok értünk kérlek.
Tegnap közvetlen főnököm elvitt iftárra egy étterembe (innen 5 perc kb.). csirkenyársat ettünk, ami remek volt. Mikor visszaértem a kurzusra, elkaptak a… tatárok! (Volt köztük egy csecsen is.) És hurcoltak a kiskonyhába, h. tatár főzőnapot rendeztek, és feltétlenül meg kell kóstolnom a dolgokat. A dolgok remekek voltak, de az ételnek a felét már az étteremben el kellett csomagoltatni, mert nem bírtam megenni. A tatár dolgok pedig olyan nomád, pusztákat és száguldó lovasokat idéző dolgok voltak: nagyon kevés tésztákban kisütött nagyon sok birkahús. Ettől függetlenül ettem belőlük, ennek eredményeképpen fél 1-kor még nem aludtam. Az egyik dolog (kis tésztakosárka, ami meg van töltve… na mivel? Csak nem… birkahússal) receptjét elkértem, és majd csinálok nektek insallah. Tényleg finom, csak egyéni kezdeményezéssel a birkát szerintem feleannyi csirkével fogom helyettesíteni insallah.
Most szólalt meg az ezán a délutáni imára. Ima után insallah megyek internetezni.
Szokás szerint mindenki üdvözöl mindenkit. Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima
Monday, August 21, 2006
Másik történet, inkább olyanoknak, akik már voltak itt
Asszalamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Ma, a második óra utáni szünetben, ülök a kertben, egyedül. a lányok felszaladtak a szobába valamiért.
Amíg a lányok tanulják az alapokat, én az órákon többnyire Koránt olvasok. Most a szünetben is Koránt olvasok, olyan félhangosan, ahogy az ember ugye gyakorolni szokott.
Egyszer csak felnézek, nem tudom, miért, de hátrafordulok, és...
Ott áll mögöttem SZAFIA HODZSA, és kedvesen mosolyogva hallgatja, ahogy Koránt olvasok...
Halima
Ma, a második óra utáni szünetben, ülök a kertben, egyedül. a lányok felszaladtak a szobába valamiért.
Amíg a lányok tanulják az alapokat, én az órákon többnyire Koránt olvasok. Most a szünetben is Koránt olvasok, olyan félhangosan, ahogy az ember ugye gyakorolni szokott.
Egyszer csak felnézek, nem tudom, miért, de hátrafordulok, és...
Ott áll mögöttem SZAFIA HODZSA, és kedvesen mosolyogva hallgatja, ahogy Koránt olvasok...
Halima
Hihetetlen történet
As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Az ekonomiban ülök, nagyon kényelmetlen helyzetben, mert a laptop csak egy bizonyos helyről hajlandó fogni a vezeték nélküli hálózat jelét. Szóval insallah rövid leszek.
Tegnap este, az ünnep éjszakája. Imádkoztuk az imádkozandókat, fohászkodtunk, aztán... már megint éjfél lett. Lefeküdtünk aludni.
10-15 perc múlva kopognak a bejárati ajtón. Próbálok úgy tenni mint aki nem hallja... ekkor már egy pénzérmével kopognak. Többször. Úgy képzeljétek el, mintha kb. 2000 darab evőeszközös fiókot kidobnának a 30. emeletről. Hamarosan csengetnek is. A lezuhanó fiókok tragédiáját vidám madárfütty kíséri, teljes hangerővel.
Lejla, mint később elmondta, azt álmodta, h. imádkozik, és bár álmába befurakodott a csengetés, csak elgondolkodott azon, h. ezért abba lehet-e hagyni az imát. Majd úgy döntött - nagyon helyesen - h. nem. Emese rendíthetetlenül aludt.
Nincs más hátra, felkelek. Magamra kapok egy kabátot, fejemre erősítek egy kendőt. Eközben látogatóink kitartóan kopognak s csengetnek tovább. Az ajtóhoz megyek. Mosolygok, remélem, kedvesen.
Két török kislány áll ott, olyan 20 év körüliek. És megkérdezik... hogy... kaphatnak-e kölcsön egy VASALÓT. Igen. Vasalót. Éjjel negyed egykor.
Nyugalmam rendíthetetlen marad. Persze, mondom kedvesen. Visszamegyek a sötét szobába. Szekrényemből előbányászom a vasalót, úgy, h. próbálok nem zörögni és nem felkelteni 2 szobatársamat. Kiviszem a vasalót.
Kislány, felhőtlenül mosolyogva: Vasalódeszka nincs?
Én, önuralmat gyakorolva: Nem, az sajnos nincs.
Akkor köszi, de nem kell a vasaló sem, mosolyog a kislány. Jó éjszakát, mondja, és felmegy az emeletre.
Én teljesen hitetlenkedve állok az ajtóban. Most mi van???
Mindegy, visszamegyek aludni. Az ajtót nyitva hagyom. Ha legközelebb valaki valamit akar, majd bejön, és kiszolgálja magát.
Halima
Az ekonomiban ülök, nagyon kényelmetlen helyzetben, mert a laptop csak egy bizonyos helyről hajlandó fogni a vezeték nélküli hálózat jelét. Szóval insallah rövid leszek.
Tegnap este, az ünnep éjszakája. Imádkoztuk az imádkozandókat, fohászkodtunk, aztán... már megint éjfél lett. Lefeküdtünk aludni.
10-15 perc múlva kopognak a bejárati ajtón. Próbálok úgy tenni mint aki nem hallja... ekkor már egy pénzérmével kopognak. Többször. Úgy képzeljétek el, mintha kb. 2000 darab evőeszközös fiókot kidobnának a 30. emeletről. Hamarosan csengetnek is. A lezuhanó fiókok tragédiáját vidám madárfütty kíséri, teljes hangerővel.
Lejla, mint később elmondta, azt álmodta, h. imádkozik, és bár álmába befurakodott a csengetés, csak elgondolkodott azon, h. ezért abba lehet-e hagyni az imát. Majd úgy döntött - nagyon helyesen - h. nem. Emese rendíthetetlenül aludt.
Nincs más hátra, felkelek. Magamra kapok egy kabátot, fejemre erősítek egy kendőt. Eközben látogatóink kitartóan kopognak s csengetnek tovább. Az ajtóhoz megyek. Mosolygok, remélem, kedvesen.
Két török kislány áll ott, olyan 20 év körüliek. És megkérdezik... hogy... kaphatnak-e kölcsön egy VASALÓT. Igen. Vasalót. Éjjel negyed egykor.
Nyugalmam rendíthetetlen marad. Persze, mondom kedvesen. Visszamegyek a sötét szobába. Szekrényemből előbányászom a vasalót, úgy, h. próbálok nem zörögni és nem felkelteni 2 szobatársamat. Kiviszem a vasalót.
Kislány, felhőtlenül mosolyogva: Vasalódeszka nincs?
Én, önuralmat gyakorolva: Nem, az sajnos nincs.
Akkor köszi, de nem kell a vasaló sem, mosolyog a kislány. Jó éjszakát, mondja, és felmegy az emeletre.
Én teljesen hitetlenkedve állok az ajtóban. Most mi van???
Mindegy, visszamegyek aludni. Az ajtót nyitva hagyom. Ha legközelebb valaki valamit akar, majd bejön, és kiszolgálja magát.
Halima
Sunday, August 20, 2006
Hétvége
Biszmilláhir-rahmanir-rahím.
Asszalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szertettel köszöntök mindenkit, ma, vasárnap, ebben szinte biztos vagyok, h. hányadika, abban már kevésbé. (20. a számítógép szerint. Akkor otthon ma tűzijáték van meg minden. Alhamdulillah nem vagyunk otthon.)
Akkor most elmesélem insallah, h. mi volt tegnap. Reggel 8 körül keltünk. Hétvégente 9 előtt nemigen van reggeli, de most kivételesen, mivel sokan mentünk mindenfelé, 8:30-kor már lehetett reggelizni. 9:30-kor lenn voltunk a kapu előtt, és csodák csodájára, a minibusz is. Majdnem időben indultunk, illetve a 10-15 perces várakozás voltaképpen már fel sem tűnik. Átmentünk a hídon, vissza Európába – merthogy Ázsiában lakunk – Besiktasba egész pontosan, és aki a focicsapat nevén kívül bármit tud Besiktasról, az már tudja is, h. hova mentünk először.
Igen, Yahya Efendi. A nagy tanító, a sejkh, aki Kanuni Szulejmán szultán tejtestvére volt, de nem érdekelte sem a gazdagság, sem a hatalom vagy befolyás, hanem helyette a Mindenható Allah megismeréséért és az Ő közelségnek eléréséért fáradozott, és másokat is erre az útra vezetett. Az ő mecsete és iskolája (tekke) a második kedvenc helyem Isztanbulban. Amikor először jöttem ide pár éve, már akkor megdöbbentett a spirituális energiának az a rendkívül erős áramlása, ami itt tapasztalható. Ha bemész, az olyan, mint amikor egy folyóparti kis öbölből, ahol áll a térdig érő langyos víz, hirtelen belépsz a fő mederbe és megérzed a hűvös, sodró, erős áramlást.
Azok számára, akik voltak már itt, most elmondom, h. nyitva volt a belső rész is, és be lehetett menni, oda, egészen közel. Kb. fél órát ültem ott, amíg a többiek körbejárták a mecsetet meg az iskolát. Aztán szóltak, h. menjek, mert már mindenki a buszban ül. Mentem.
Ezután a Topkapi palotába mentünk. Lelkesedésemet némiképpen csökkentette, h. két hónap alatt éppen harmadszor voltam itt, de így is szép volt persze, kiváltképp az a terem, ahol a mukaddesz emánet-et őrzik, vagyis azokat a dolgokat, amelyeket Mekkából hoztak Isztanbulba: a Próféta (béke legyen vele) kardját, íját, a Társainak fegyvereit, egyéb hasonló dolgokat. Ebben a teremben egész nap Koránt olvas valaki hangosan. Most nem voltak túl sokan alhamdulillah, az egész palota normális szinten volt telített.
Már bejött a déli imaidő, amikor a Topkapiban végeztünk. A buszban megettük a kirándulásokra rendszeresített sajtos kenyeret, majd irány az Eyüp Szultán mecset – a kedvenc helyem Isztanbulban.
Abu Ayyub al-Anszari (Allah legyen vele elégedett) a Próféta (béke legyen vele) egyik kortársa volt, mint már említettem volt. Amikor a muszlimok megpróbálták meghódítani Isztanbult, ő is a seregekkel tartott, és itt halt meg a város falai alatt. A sírját később, Fátih Mehmet Szultán idején találták meg.
Meglátogattuk Hz. Ayyub sírját, olvastunk egy Fátihát, és fohászkodtunk a Mindenható Allahhoz minden hívő férfiért és minden hívő nőért. Aztán a mecsetben imádkoztuk a déli imát.
A déli ima után meglepetés következett. Még a buszban ültünk, amikor felhívott Feyza, az egyik török lány, aki Szegeden tanult. Mondták, hogy ő és Ayse (egy másik török lány, aki Szegeden tanult) szeretnének találkozni velem. Odajöttek a mecsethez, és egy kb. 20 perces villámtalálkozóra került sor, mert annyi idejük nem volt, h. a program további részébe is bekapcsolódjanak. De megbeszéltük, h. insallah valamelyik délután találkozunk.
Elbúcsúzás után továbbmentünk az Eyüp Szultán mecsettől nem messze lévő helyre, ahol a Próféta (béke legyen vele) néhány társának a sírja van. Köztük a tejtestvéréé, és Hz. Kab ibn Maliké, akiről ez a Korán-ája szól:
„És megengesztelődve fordult ahhoz a háromhoz is, akik hátramaradtak – amíg a föld, bármilyen tágas is különben, szűk lett számukra és összeszorult a szívük, és megértették, hogy Allah elől nincs menedék máshol, csak Allahnál.”
A látogatás után hazafelé indultunk. A forgalom egész jó volt, csak a hídra volt kicsit keserves feljutni. Itthon aztán pihentünk, vacsoráztunk, dolgoztunk, gyakoroltunk, beszélgettünk. Az egész nap nagyon szép volt alhamdulillah.
Itthon, vagyis a kurzuson sok változás történt. Abból a szobából, ami Ayséék szobája volt, kiköltöztették a két kirgiz háfizlányt, amit nagyon sajnálok, mert nagyon kedvesek voltak. Azért még jönnek látogatóba. A szalonba, ahol a kirgiz hodzsák laknak, érkezett 3 török lány. Fiatalok. Nem mutatnak semmi hajlandóságot a takarításra, én meg nem merek szólni nekik, h. szálljanak be a nöbet-rendszerbe. A két kisebb szobába érkezett 4 török hölgy, 50 év körüliek szerintem. Aksarayból jöttek (emlékeztek, Konyás történet). Nahát nekik meg pláne nem fogok szólni. Végül is hárman vagyunk magyarok, és ez a lakás nem túl nagy, megoldjuk a kérdést insallah. A hölgyek most épp alszanak, mivel kb. 700-800 kilométert buszoztak éjjel, elfáradtak. Én igyekszem mindenkivel megértetni, h. legalább átmenetileg ne csapkodják az ajtókat, és ne közlekedjenek megvadult ökörcsorda módjára a lépcsőházban. Mindenesetre úgy tűnik, a törökök kevésbé érzékenyek a zajártalomra, mert nagyon jól bírják mindezt.
Ma délután insallah a lányok insallah vásárolni mennek. Én szerintem csak az első közértig tartok velük, mert súlyos hiányok mutatkoznak zsebkendő, vécépapír, domesztosz, gyümölcs és telefonkártya-fronton. Aztán insallah dolgozom inkább, Mahmud Sami Efendi könyvét fordítom. Fohászkodjatok értem, jó lenne befejezni, amíg itt vagyok.
Még elmondanám nektek, h. ma van a Mirádzs évfordulója, vagyis az a nap, amikor a Prófétát (béke legyen vele) a Mindenható Allah felvitte magához az égbe. Ezen a napon insallah böjtölünk. Este pedig, az esti (isa) ma után 12 raka imát imádkozunk, kettesével (vagyis minden két raka után szelámot mondunk). Minden rakában mondjuk a Fátihát és egy tetszés szerinti másik szúrát. (Akik nagyon elszántak, azok száz rakát is imádkozhatnak ugyanígy, ez ennek az imának a még szebb formája, de szerintem tart vagy 3 óra hosszat. Nem lehet közben szünetet tartani.) Utána ülve maradunk, és ezt a fohászt mondjuk százszor:
Szubbhánallahi wel hamdulilláhi we lá iláhe illallahu wallahu akbar we lá haula we lá kuwwete illá billáhil aalíjul azím
Utána százszor:
Esztaghfirullah el azím
Utána százszor kérünk áldást a Prófétára (béke legyen vele):
Allahumme szálli ala szejjidiná Muhammedin ve ala áli Muhammed
Utána pedig tetszés szerint fohászkodunk a Mindenható Allahhoz. Ha lehet, ezen az éjszakán olvassunk Koránt, fohászkodjunk sokat, csináljunk sok zikrt. Áldott ünnepet mindenkinek. A Legmagasztosabb Allah fogadja el az imánkat, a böjtünket, a fohászainkat.
Szokás szerint mindenki üdvözöl mindenkit. A lányok éppen a Baqarah első 3 (vagy 4?) áját gyakorolják, szóval nem kérdezem meg, h. mit üzennek, nem akarom zavarni őket. Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima
Asszalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szertettel köszöntök mindenkit, ma, vasárnap, ebben szinte biztos vagyok, h. hányadika, abban már kevésbé. (20. a számítógép szerint. Akkor otthon ma tűzijáték van meg minden. Alhamdulillah nem vagyunk otthon.)
Akkor most elmesélem insallah, h. mi volt tegnap. Reggel 8 körül keltünk. Hétvégente 9 előtt nemigen van reggeli, de most kivételesen, mivel sokan mentünk mindenfelé, 8:30-kor már lehetett reggelizni. 9:30-kor lenn voltunk a kapu előtt, és csodák csodájára, a minibusz is. Majdnem időben indultunk, illetve a 10-15 perces várakozás voltaképpen már fel sem tűnik. Átmentünk a hídon, vissza Európába – merthogy Ázsiában lakunk – Besiktasba egész pontosan, és aki a focicsapat nevén kívül bármit tud Besiktasról, az már tudja is, h. hova mentünk először.
Igen, Yahya Efendi. A nagy tanító, a sejkh, aki Kanuni Szulejmán szultán tejtestvére volt, de nem érdekelte sem a gazdagság, sem a hatalom vagy befolyás, hanem helyette a Mindenható Allah megismeréséért és az Ő közelségnek eléréséért fáradozott, és másokat is erre az útra vezetett. Az ő mecsete és iskolája (tekke) a második kedvenc helyem Isztanbulban. Amikor először jöttem ide pár éve, már akkor megdöbbentett a spirituális energiának az a rendkívül erős áramlása, ami itt tapasztalható. Ha bemész, az olyan, mint amikor egy folyóparti kis öbölből, ahol áll a térdig érő langyos víz, hirtelen belépsz a fő mederbe és megérzed a hűvös, sodró, erős áramlást.
Azok számára, akik voltak már itt, most elmondom, h. nyitva volt a belső rész is, és be lehetett menni, oda, egészen közel. Kb. fél órát ültem ott, amíg a többiek körbejárták a mecsetet meg az iskolát. Aztán szóltak, h. menjek, mert már mindenki a buszban ül. Mentem.
Ezután a Topkapi palotába mentünk. Lelkesedésemet némiképpen csökkentette, h. két hónap alatt éppen harmadszor voltam itt, de így is szép volt persze, kiváltképp az a terem, ahol a mukaddesz emánet-et őrzik, vagyis azokat a dolgokat, amelyeket Mekkából hoztak Isztanbulba: a Próféta (béke legyen vele) kardját, íját, a Társainak fegyvereit, egyéb hasonló dolgokat. Ebben a teremben egész nap Koránt olvas valaki hangosan. Most nem voltak túl sokan alhamdulillah, az egész palota normális szinten volt telített.
Már bejött a déli imaidő, amikor a Topkapiban végeztünk. A buszban megettük a kirándulásokra rendszeresített sajtos kenyeret, majd irány az Eyüp Szultán mecset – a kedvenc helyem Isztanbulban.
Abu Ayyub al-Anszari (Allah legyen vele elégedett) a Próféta (béke legyen vele) egyik kortársa volt, mint már említettem volt. Amikor a muszlimok megpróbálták meghódítani Isztanbult, ő is a seregekkel tartott, és itt halt meg a város falai alatt. A sírját később, Fátih Mehmet Szultán idején találták meg.
Meglátogattuk Hz. Ayyub sírját, olvastunk egy Fátihát, és fohászkodtunk a Mindenható Allahhoz minden hívő férfiért és minden hívő nőért. Aztán a mecsetben imádkoztuk a déli imát.
A déli ima után meglepetés következett. Még a buszban ültünk, amikor felhívott Feyza, az egyik török lány, aki Szegeden tanult. Mondták, hogy ő és Ayse (egy másik török lány, aki Szegeden tanult) szeretnének találkozni velem. Odajöttek a mecsethez, és egy kb. 20 perces villámtalálkozóra került sor, mert annyi idejük nem volt, h. a program további részébe is bekapcsolódjanak. De megbeszéltük, h. insallah valamelyik délután találkozunk.
Elbúcsúzás után továbbmentünk az Eyüp Szultán mecsettől nem messze lévő helyre, ahol a Próféta (béke legyen vele) néhány társának a sírja van. Köztük a tejtestvéréé, és Hz. Kab ibn Maliké, akiről ez a Korán-ája szól:
„És megengesztelődve fordult ahhoz a háromhoz is, akik hátramaradtak – amíg a föld, bármilyen tágas is különben, szűk lett számukra és összeszorult a szívük, és megértették, hogy Allah elől nincs menedék máshol, csak Allahnál.”
A látogatás után hazafelé indultunk. A forgalom egész jó volt, csak a hídra volt kicsit keserves feljutni. Itthon aztán pihentünk, vacsoráztunk, dolgoztunk, gyakoroltunk, beszélgettünk. Az egész nap nagyon szép volt alhamdulillah.
Itthon, vagyis a kurzuson sok változás történt. Abból a szobából, ami Ayséék szobája volt, kiköltöztették a két kirgiz háfizlányt, amit nagyon sajnálok, mert nagyon kedvesek voltak. Azért még jönnek látogatóba. A szalonba, ahol a kirgiz hodzsák laknak, érkezett 3 török lány. Fiatalok. Nem mutatnak semmi hajlandóságot a takarításra, én meg nem merek szólni nekik, h. szálljanak be a nöbet-rendszerbe. A két kisebb szobába érkezett 4 török hölgy, 50 év körüliek szerintem. Aksarayból jöttek (emlékeztek, Konyás történet). Nahát nekik meg pláne nem fogok szólni. Végül is hárman vagyunk magyarok, és ez a lakás nem túl nagy, megoldjuk a kérdést insallah. A hölgyek most épp alszanak, mivel kb. 700-800 kilométert buszoztak éjjel, elfáradtak. Én igyekszem mindenkivel megértetni, h. legalább átmenetileg ne csapkodják az ajtókat, és ne közlekedjenek megvadult ökörcsorda módjára a lépcsőházban. Mindenesetre úgy tűnik, a törökök kevésbé érzékenyek a zajártalomra, mert nagyon jól bírják mindezt.
Ma délután insallah a lányok insallah vásárolni mennek. Én szerintem csak az első közértig tartok velük, mert súlyos hiányok mutatkoznak zsebkendő, vécépapír, domesztosz, gyümölcs és telefonkártya-fronton. Aztán insallah dolgozom inkább, Mahmud Sami Efendi könyvét fordítom. Fohászkodjatok értem, jó lenne befejezni, amíg itt vagyok.
Még elmondanám nektek, h. ma van a Mirádzs évfordulója, vagyis az a nap, amikor a Prófétát (béke legyen vele) a Mindenható Allah felvitte magához az égbe. Ezen a napon insallah böjtölünk. Este pedig, az esti (isa) ma után 12 raka imát imádkozunk, kettesével (vagyis minden két raka után szelámot mondunk). Minden rakában mondjuk a Fátihát és egy tetszés szerinti másik szúrát. (Akik nagyon elszántak, azok száz rakát is imádkozhatnak ugyanígy, ez ennek az imának a még szebb formája, de szerintem tart vagy 3 óra hosszat. Nem lehet közben szünetet tartani.) Utána ülve maradunk, és ezt a fohászt mondjuk százszor:
Szubbhánallahi wel hamdulilláhi we lá iláhe illallahu wallahu akbar we lá haula we lá kuwwete illá billáhil aalíjul azím
Utána százszor:
Esztaghfirullah el azím
Utána százszor kérünk áldást a Prófétára (béke legyen vele):
Allahumme szálli ala szejjidiná Muhammedin ve ala áli Muhammed
Utána pedig tetszés szerint fohászkodunk a Mindenható Allahhoz. Ha lehet, ezen az éjszakán olvassunk Koránt, fohászkodjunk sokat, csináljunk sok zikrt. Áldott ünnepet mindenkinek. A Legmagasztosabb Allah fogadja el az imánkat, a böjtünket, a fohászainkat.
Szokás szerint mindenki üdvözöl mindenkit. A lányok éppen a Baqarah első 3 (vagy 4?) áját gyakorolják, szóval nem kérdezem meg, h. mit üzennek, nem akarom zavarni őket. Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima
Saturday, August 19, 2006
További adminisztratív közlendők
Asszalamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Bizonnyal észrevettétek, h. néhány posztot töröltem. Sajnálom, h. ezt kellett tennem, és olyan szomorú vagyok, h. nincs is kedvem visszamenni a szobába a lányokhoz. Ülök a sötét ekonomiban és kísérletezek a blog beállításaival.
Mostantól moderálok. Ami azt jelenti, h. rajtam kívül bárki comment-et akar fűzni a bloghoz, az csak akkor jelenik meg, ha én jóváhagyom. sajnálom, h ezt kellett tennem, mert valószínűleg nem tudom naponta nézni a blogot, és a comment-ek ezért késni fognak. De elegem van már a gyalázkodásból meg a rosszindulatú megjegyzésekből. Ha bárkinek ehhez hasonlót van kedve küldeni, azt megkérném, h. ne a blogra tegye. az e-mail címem nyilvános.
halima@hanif.hu
halima@hanif.hu
halima@hanif.hu
halima@hanif.hu
halima@hanif.hu
Érthető, ugye?
És még megjegyzem azt is, h. más is nyugodtan felvállalhatja magát, legalább egy e-mail cím erejéig, amit ugye ezret lehet csinálni...
Most nem írok többet. Holnap insallah majd elmesélem, milyen volt a mai nap. Előzetesként annyit, h. nagyon jó alhamdulillah.
A Mindenható Allah vezessen valamenyiünket, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Bizonnyal észrevettétek, h. néhány posztot töröltem. Sajnálom, h. ezt kellett tennem, és olyan szomorú vagyok, h. nincs is kedvem visszamenni a szobába a lányokhoz. Ülök a sötét ekonomiban és kísérletezek a blog beállításaival.
Mostantól moderálok. Ami azt jelenti, h. rajtam kívül bárki comment-et akar fűzni a bloghoz, az csak akkor jelenik meg, ha én jóváhagyom. sajnálom, h ezt kellett tennem, mert valószínűleg nem tudom naponta nézni a blogot, és a comment-ek ezért késni fognak. De elegem van már a gyalázkodásból meg a rosszindulatú megjegyzésekből. Ha bárkinek ehhez hasonlót van kedve küldeni, azt megkérném, h. ne a blogra tegye. az e-mail címem nyilvános.
halima@hanif.hu
halima@hanif.hu
halima@hanif.hu
halima@hanif.hu
halima@hanif.hu
Érthető, ugye?
És még megjegyzem azt is, h. más is nyugodtan felvállalhatja magát, legalább egy e-mail cím erejéig, amit ugye ezret lehet csinálni...
Most nem írok többet. Holnap insallah majd elmesélem, milyen volt a mai nap. Előzetesként annyit, h. nagyon jó alhamdulillah.
A Mindenható Allah vezessen valamenyiünket, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Félidőben
Biszmilláhir-rahmanir-rahím.
Asszalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szertettel köszöntök mindenkit a második csoport második hetének végén. A lányok a konyhában éppen most ejtettek le valami nagyot, nehezet és üvegből lévőt, ami néhány másodperccel ezelőtt valószínűleg még kevesebb részből állt.
Most vagyunk a kurzus felénél éppen. A lányok már a Fátiha szúrával birkóznak alhamdulillah. A napok nagyon nyugalmasak, az éjszakák már kevésbé. Semmi sem hasonlítható ahhoz az élményhez, amikor éjjel fél tizenkettőkor a szomszédos lakásban lakó azeriek hangosan énekelnek és dobolnak hozzá.
Ma hazamentek a kirgiz és kazah hodzsák. A lakás szokatlanul üres, öten maradtunk: két kirgiz háfiz lány és mi magyarok. Ez azt jelenti, hogy újra kell szervezni a nöbet-rendszert, vagyis hogy ki mikor takarít. Tegnap éjjel, illetve 11-kor, ami itt még csak kora délutánnak számít, jött egy hodzsa, és figyelmeztetett minket, hogy ma délelőtt ellenőrzés lesz, és minden legyen „tertemiz”, ami azt jelenti, hogy tényleg nagyon, de nagyon tiszta. Ezért reggel, órák előtt még takarítottunk, lévén ma csütörtök, a mi napunk. A mai tanítás kicsit megborult, mert a távozó közép-ázsiaiakat a tanáraik búcsúztatták. Ezért két óránk is elmaradt. És most a kurzus egész kihaltnak tűnik.
Tegnap itt jártak az ausztriai török lányok. Mintegy húszan jöttek Oszmán Efendi előadására, és aztán 9-ig itt voltak este, beszélgettünk. Mindenkit üdvözölnek sok szeretettel. Insallah hétvégén is találkozunk velük.
Ami a hétvégét illeti, úgy volt, hogy insallah Burszába megyünk, de úgy tűnik, h. a program megváltozott, és jövő héten megyünk. Ez esetben insallah próbálom a lányokat valami mecsetbe elvinni.
Most nagyon vicces dolgok történnek, a lányok a konyhában gyakorolják a Fátihát, illetve még csak az aúzu-beszmelét, én meg a szobából kiabálok ki nekik, h. pl. „a sejtanir-radzsím, ott az r-et kicsit jobba tartsd ki”, meg ilyeneket. Insallah szépen fog menni nekik.
Készítek nektek illáminterjút a lányokkal gyorsan.
- Mit üzentek az otthoniaknak?
- Hogy alhamdulillah kicsit már tudunk olvasni a Koránból. Igaz, hogy lassan.
- Aha, 20 perc per Fátiha.
- És biztos azért is van ez, mert fohászkodtatok értünk.
- És tök nagy élmény, hogy van saját Koránunk, és vannak benne arab betűk, és már lassan össze tudjuk olvasni őket, és ez nagyon szép élmény.
GYIK-kel kapcsolatban annyit, hogy tegnap láttunk egyet a kertben. Mivel ezen a héten egyetlen kérdés érkezett hozzánk, ezt nem tudom GYIK-nek nevezni. Válaszom: igen, adjatok könyvet az érdeklődőnek nyugodtan, 3 darabot: riport, Iszlám, az élet vallása és A Kegyelem Prófétája.
Fanni még az anyukáját is puszilja, hátha olvassa a blogot, és a kistesóját. És azt is kérdezi az illetékestől, hogy mekkora a kisbaba, és jól vannak-e.
Azt hiszem, mára ennyi. Most insallah megyek az ekonomiba, Internetezni. Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima
Asszalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szertettel köszöntök mindenkit a második csoport második hetének végén. A lányok a konyhában éppen most ejtettek le valami nagyot, nehezet és üvegből lévőt, ami néhány másodperccel ezelőtt valószínűleg még kevesebb részből állt.
Most vagyunk a kurzus felénél éppen. A lányok már a Fátiha szúrával birkóznak alhamdulillah. A napok nagyon nyugalmasak, az éjszakák már kevésbé. Semmi sem hasonlítható ahhoz az élményhez, amikor éjjel fél tizenkettőkor a szomszédos lakásban lakó azeriek hangosan énekelnek és dobolnak hozzá.
Ma hazamentek a kirgiz és kazah hodzsák. A lakás szokatlanul üres, öten maradtunk: két kirgiz háfiz lány és mi magyarok. Ez azt jelenti, hogy újra kell szervezni a nöbet-rendszert, vagyis hogy ki mikor takarít. Tegnap éjjel, illetve 11-kor, ami itt még csak kora délutánnak számít, jött egy hodzsa, és figyelmeztetett minket, hogy ma délelőtt ellenőrzés lesz, és minden legyen „tertemiz”, ami azt jelenti, hogy tényleg nagyon, de nagyon tiszta. Ezért reggel, órák előtt még takarítottunk, lévén ma csütörtök, a mi napunk. A mai tanítás kicsit megborult, mert a távozó közép-ázsiaiakat a tanáraik búcsúztatták. Ezért két óránk is elmaradt. És most a kurzus egész kihaltnak tűnik.
Tegnap itt jártak az ausztriai török lányok. Mintegy húszan jöttek Oszmán Efendi előadására, és aztán 9-ig itt voltak este, beszélgettünk. Mindenkit üdvözölnek sok szeretettel. Insallah hétvégén is találkozunk velük.
Ami a hétvégét illeti, úgy volt, hogy insallah Burszába megyünk, de úgy tűnik, h. a program megváltozott, és jövő héten megyünk. Ez esetben insallah próbálom a lányokat valami mecsetbe elvinni.
Most nagyon vicces dolgok történnek, a lányok a konyhában gyakorolják a Fátihát, illetve még csak az aúzu-beszmelét, én meg a szobából kiabálok ki nekik, h. pl. „a sejtanir-radzsím, ott az r-et kicsit jobba tartsd ki”, meg ilyeneket. Insallah szépen fog menni nekik.
Készítek nektek illáminterjút a lányokkal gyorsan.
- Mit üzentek az otthoniaknak?
- Hogy alhamdulillah kicsit már tudunk olvasni a Koránból. Igaz, hogy lassan.
- Aha, 20 perc per Fátiha.
- És biztos azért is van ez, mert fohászkodtatok értünk.
- És tök nagy élmény, hogy van saját Koránunk, és vannak benne arab betűk, és már lassan össze tudjuk olvasni őket, és ez nagyon szép élmény.
GYIK-kel kapcsolatban annyit, hogy tegnap láttunk egyet a kertben. Mivel ezen a héten egyetlen kérdés érkezett hozzánk, ezt nem tudom GYIK-nek nevezni. Válaszom: igen, adjatok könyvet az érdeklődőnek nyugodtan, 3 darabot: riport, Iszlám, az élet vallása és A Kegyelem Prófétája.
Fanni még az anyukáját is puszilja, hátha olvassa a blogot, és a kistesóját. És azt is kérdezi az illetékestől, hogy mekkora a kisbaba, és jól vannak-e.
Azt hiszem, mára ennyi. Most insallah megyek az ekonomiba, Internetezni. Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima
Thursday, August 17, 2006
Félidőben
Biszmilláhir-rahmanir-rahím.
Asszalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szertettel köszöntök mindenkit a második csoport második hetének végén. A lányok a konyhában éppen most ejtettek le valami nagyot, nehezet és üvegből lévőt, ami néhány másodperccel ezelőtt valószínűleg még kevesebb részből állt.
Most vagyunk a kurzus felénél éppen. A lányok már a Fátiha szúrával birkóznak alhamdulillah. A napok nagyon nyugalmasak, az éjszakák már kevésbé. Semmi sem hasonlítható ahhoz az élményhez, amikor éjjel fél tizenkettőkor a szomszédos lakásban lakó azeriek hangosan énekelnek és dobolnak hozzá.
Ma hazamentek a kirgiz és kazah hodzsák. A lakás szokatlanul üres, öten maradtunk: két kirgiz háfiz lány és mi magyarok. Ez azt jelenti, hogy újra kell szervezni a nöbet-rendszert, vagyis hogy ki mikor takarít. Tegnap éjjel, illetve 11-kor, ami itt még csak kora délutánnak számít, jött egy hodzsa, és figyelmeztetett minket, hogy ma délelőtt ellenőrzés lesz, és minden legyen „tertemiz”, ami azt jelenti, hogy tényleg nagyon, de nagyon tiszta. Ezért reggel, órák előtt még takarítottunk, lévén ma csütörtök, a mi napunk. A mai tanítás kicsit megborult, mert a távozó közép-ázsiaiakat a tanáraik búcsúztatták. Ezért két óránk is elmaradt. És most a kurzus egész kihaltnak tűnik.
Tegnap itt jártak az ausztriai török lányok. Mintegy húszan jöttek Oszmán Efendi előadására, és aztán 9-ig itt voltak este, beszélgettünk. Mindenkit üdvözölnek sok szeretettel. Insallah hétvégén is találkozunk velük.
Ami a hétvégét illeti, úgy volt, hogy insallah Burszába megyünk, de úgy tűnik, h. a program megváltozott, és jövő héten megyünk. Ez esetben insallah próbálom a lányokat valami mecsetbe elvinni.
Most nagyon vicces dolgok történnek, a lányok a konyhában gyakorolják a Fátihát, illetve még csak az aúzu-beszmelét, én meg a szobából kiabálok ki nekik, h. pl. „a sejtanir-radzsím, ott az r-et kicsit jobba tartsd ki”, meg ilyeneket. Insallah szépen fog menni nekik.
Készítek nektek illáminterjút a lányokkal gyorsan.
- Mit üzentek az otthoniaknak?
- Hogy alhamdulillah kicsit már tudunk olvasni a Koránból. Igaz, hogy lassan.
- Aha, 20 perc per Fátiha.
- És biztos azért is van ez, mert fohászkodtatok értünk.
- És tök nagy élmény, hogy van saját Koránunk, és vannak benne arab betűk, és már lassan össze tudjuk olvasni őket, és ez nagyon szép élmény.
GYIK-kel kapcsolatban annyit, hogy tegnap láttunk egyet a kertben. Mivel ezen a héten egyetlen kérdés érkezett hozzánk, ezt nem tudom GYIK-nek nevezni. Válaszom: igen, adjatok könyvet az érdeklődőnek nyugodtan, 3 darabot: riport, Iszlám, az élet vallása és A Kegyelem Prófétája.
Fanni még az anyukáját is puszilja, hátha olvassa a blogot, és a kistesóját. És azt is kérdezi az illetékestől, hogy mekkora a kisbaba, és jól vannak-e.
Azt hiszem, mára ennyi. Most insallah megyek az ekonomiba, Internetezni. Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima
Asszalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szertettel köszöntök mindenkit a második csoport második hetének végén. A lányok a konyhában éppen most ejtettek le valami nagyot, nehezet és üvegből lévőt, ami néhány másodperccel ezelőtt valószínűleg még kevesebb részből állt.
Most vagyunk a kurzus felénél éppen. A lányok már a Fátiha szúrával birkóznak alhamdulillah. A napok nagyon nyugalmasak, az éjszakák már kevésbé. Semmi sem hasonlítható ahhoz az élményhez, amikor éjjel fél tizenkettőkor a szomszédos lakásban lakó azeriek hangosan énekelnek és dobolnak hozzá.
Ma hazamentek a kirgiz és kazah hodzsák. A lakás szokatlanul üres, öten maradtunk: két kirgiz háfiz lány és mi magyarok. Ez azt jelenti, hogy újra kell szervezni a nöbet-rendszert, vagyis hogy ki mikor takarít. Tegnap éjjel, illetve 11-kor, ami itt még csak kora délutánnak számít, jött egy hodzsa, és figyelmeztetett minket, hogy ma délelőtt ellenőrzés lesz, és minden legyen „tertemiz”, ami azt jelenti, hogy tényleg nagyon, de nagyon tiszta. Ezért reggel, órák előtt még takarítottunk, lévén ma csütörtök, a mi napunk. A mai tanítás kicsit megborult, mert a távozó közép-ázsiaiakat a tanáraik búcsúztatták. Ezért két óránk is elmaradt. És most a kurzus egész kihaltnak tűnik.
Tegnap itt jártak az ausztriai török lányok. Mintegy húszan jöttek Oszmán Efendi előadására, és aztán 9-ig itt voltak este, beszélgettünk. Mindenkit üdvözölnek sok szeretettel. Insallah hétvégén is találkozunk velük.
Ami a hétvégét illeti, úgy volt, hogy insallah Burszába megyünk, de úgy tűnik, h. a program megváltozott, és jövő héten megyünk. Ez esetben insallah próbálom a lányokat valami mecsetbe elvinni.
Most nagyon vicces dolgok történnek, a lányok a konyhában gyakorolják a Fátihát, illetve még csak az aúzu-beszmelét, én meg a szobából kiabálok ki nekik, h. pl. „a sejtanir-radzsím, ott az r-et kicsit jobba tartsd ki”, meg ilyeneket. Insallah szépen fog menni nekik.
Készítek nektek illáminterjút a lányokkal gyorsan.
- Mit üzentek az otthoniaknak?
- Hogy alhamdulillah kicsit már tudunk olvasni a Koránból. Igaz, hogy lassan.
- Aha, 20 perc per Fátiha.
- És biztos azért is van ez, mert fohászkodtatok értünk.
- És tök nagy élmény, hogy van saját Koránunk, és vannak benne arab betűk, és már lassan össze tudjuk olvasni őket, és ez nagyon szép élmény.
GYIK-kel kapcsolatban annyit, hogy tegnap láttunk egyet a kertben. Mivel ezen a héten egyetlen kérdés érkezett hozzánk, ezt nem tudom GYIK-nek nevezni. Válaszom: igen, adjatok könyvet az érdeklődőnek nyugodtan, 3 darabot: riport, Iszlám, az élet vallása és A Kegyelem Prófétája.
Fanni még az anyukáját is puszilja, hátha olvassa a blogot, és a kistesóját. És azt is kérdezi az illetékestől, hogy mekkora a kisbaba, és jól vannak-e.
Azt hiszem, mára ennyi. Most insallah megyek az ekonomiba, Internetezni. Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima
Monday, August 14, 2006
Második csoport, első hét vége
Biszmilláhir-rahmanir-rahím.
Asszalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szertettel köszöntök mindenkit a nem tudom, hányadik hét végén. Az új lányoknak mindenesetre most telt le az első hetük itt. A péntek esti vacsora után – amelyet szerencsésen túléltünk, szokatlanul kevés ételt volt, pl. csak háromféle saláta, és nem volt gombás börek sem, igaz, h. volt sajtos – a szombati napot egy ismerős családnál töltöttük Csengelköyben. A program a megszokott volt: értünk jöttek kocsival, odamentünk, reggeliztünk. Utána a lányok a 3 gyerekkel játszottak, én a háziasszonnyal ebédet készítettem, közben beszélgettünk. Már teljesen értelmes társalgásokat tudok folytatni törökül, alhamdulillah. Aztán összevont ebédvacsorát tartottunk, majd hazahoztak minket kocsival. Nagyon szép nap volt. Az illetékesek bizonnyal kitalálták már, hogy melyik családról van szó. Sok szeretettel üdvözölnek mindenkit.
Úgy volt, hogy ma reggel piknikezni megyünk a Yoros várhoz és még egy-két helyre. De tegnap este hívtak, hogy a program elmarad. Pénteken ugyan megkérdezte Elif hodzsa, h. megyünk-e a kurzussal gezmekelni (ti. nézelődni, sétálgatni, városnézni), de mondtam, h. alighanem programunk lesz. Aztán mikor közvetlen főnököm közölte tegnap, h. mégsem, akkor úgy éreztem, hogy két szék között egyszeriben a földre huppantunk. Nem szóltam semmit a lányoknak, mert nem akartam elszomorítani őket, gondoltam, majd beviszem őket a városba tömegközlekedéssel, és elmegyünk valami mecsetbe. Este jó későn feküdtünk le (most már kifejezetten hiányolom a tavalyi épületet és rendszert, ahol ha akartad, ha nem, takarodó volt este, itt nincs, a lányok éjszakáig beszélgetnek, aztán meg persze alig bírnak felkelni reggel). Reggel fél 9-kor felébredtem, megnéztem az órát, és úgy döntöttem, h. egészséges dolog lenne még egy fél órát aludni. Be is csuktam a szemem, kb. 5 perc múlva hangos suttogást hallok: Halima abla! Halima abla! Visszanyitom a szemem, és Elif hodzsa bámul az arcomba kb. 5 centiről: Halima abla, nem akarnak jönni városnézni? De, persze, akarunk, mondtam, próbálva leplezni megrázkódtatásomat. Mire lezuhanyoztam, a lányok is felébredtek, egyértelmű választ adtak arra a kérdésemre, hogy inkább otthon pihennének, vagy városnéznének, én meg egyértelműen mondtam, h. akkor fél órán belül készüljenek el. Ez sikerült is, ezután kellemes negyedórát töltöttünk a tűző napon várakozó minibuszban, amíg a többieknek is. Két busszal mentünk, egyikben az azeriek, másikban a vegyes tatár – kirgiz – kazah – magyar sereg. Először Yusatepe volt az úti cél, ahol egy próféta sírja van, hazreti Yüsáé, béke legyen vele. Ő az, aki a Barlang szúra története szerint (18. szúra) Mózes prófétával (béke legyen vele) együtt vándorol. Meglátogattuk a sírját, olvastunk egy Fátihát, sétáltunk. Aztán megálltunk az erdőben piknikezni. Lévén, hogy nem keltünk fel reggelizni, már nagyon vártuk ezt a programot… Aztán Üszküdárba mentünk, ahol meglátogattuk Aziz Mahmud Hüdáyi Hazretlerit. Aztán pedig hazajöttünk. Nagyon szép nap volt alhamdulillah mindenki nagyon jól érezte magát.
Most ¾ 6 van, a lányok imádkoznak, mindjárt én is insallah. A lakás elég kihalt, a többiek nem tudom, hova tűntek, előbb láttam egy kirgizt és egy tatárt, de nincs valami nagy nyüzsgés. Elmondanám még, hogy csütörtökön mi voltunk a takarítósok, de amikor hozzákezdtünk, a kirgiz Merjem közölte, hogy ő már kitakarított, mert a csütörtök az az ő napjuk. Hát persze nem az, de a régieknek ez nem fog meglepetésként hatni… insallah egyszer sikerül megjegyeznie mindenkinek a saját napját, nem tűnik olyan nagy feladatnak.
Megkérdeztem a lányokat egy villáminterjú erejéig, h. mit üzennek nektek. Álljanak itt a szavak:
- Mit üzensz az otthoniaknak?
- Hát, hogy fohászkodjanak értünk és hogy jól érezzük magunkat… és hogy fohászkodjanak, hogy megtanuljuk a dzsüzt (ti. a Korán-olvasás tankönyvet, a riporter megjegyzése). És hogy mi is fohászkodunk értük.
- Mást?
- Hát, most nem…
- És te?
- Én is ugyanezt! És én még azt is, hogy üdvözlöm őket!
Szóval, mint mondani szoktam, mindenki üdvözöl mindenkit. Nekem már tényleg hiányoztok, insallah hamarosan találkozunk. Kiegészítő információként pedig jöjjön a GYIK:
1. Nem volt robbantás, sem merénylet, ezt különösképpen saját, szeretett húgomnak üzenem.
2. Árvíz sincsen.
3. Az ennivaló jó és elég sok van belőle.
4. A könyv már a nyomdában van, első korrektúra után.
5. Nem volt benne vészesen sok hiba.
6. A lányok szeptember 1-én mennek, én 3-án.
7. Azért nem válaszolok az SMS-ekre, mert lefogyott a kártyám, és nem tudok most másikat venni.
8. Azért nem írok e-mailt, mert én itt vagyok, a címjegyzékem meg az asztali gépemen, Magyarországon. Ha írtok, akkor arra insallah válaszolok.
9. Az Internet fennakadásmentes alhamdulillah, és elég gyors.
10. Ettünk fagyit, és sokat tanultunk/tanulunk alhamdulillah.
Most insallah befejezem, és megyek imádkozni, meg az ekonomiba, Internetezni. Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima
Asszalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szertettel köszöntök mindenkit a nem tudom, hányadik hét végén. Az új lányoknak mindenesetre most telt le az első hetük itt. A péntek esti vacsora után – amelyet szerencsésen túléltünk, szokatlanul kevés ételt volt, pl. csak háromféle saláta, és nem volt gombás börek sem, igaz, h. volt sajtos – a szombati napot egy ismerős családnál töltöttük Csengelköyben. A program a megszokott volt: értünk jöttek kocsival, odamentünk, reggeliztünk. Utána a lányok a 3 gyerekkel játszottak, én a háziasszonnyal ebédet készítettem, közben beszélgettünk. Már teljesen értelmes társalgásokat tudok folytatni törökül, alhamdulillah. Aztán összevont ebédvacsorát tartottunk, majd hazahoztak minket kocsival. Nagyon szép nap volt. Az illetékesek bizonnyal kitalálták már, hogy melyik családról van szó. Sok szeretettel üdvözölnek mindenkit.
Úgy volt, hogy ma reggel piknikezni megyünk a Yoros várhoz és még egy-két helyre. De tegnap este hívtak, hogy a program elmarad. Pénteken ugyan megkérdezte Elif hodzsa, h. megyünk-e a kurzussal gezmekelni (ti. nézelődni, sétálgatni, városnézni), de mondtam, h. alighanem programunk lesz. Aztán mikor közvetlen főnököm közölte tegnap, h. mégsem, akkor úgy éreztem, hogy két szék között egyszeriben a földre huppantunk. Nem szóltam semmit a lányoknak, mert nem akartam elszomorítani őket, gondoltam, majd beviszem őket a városba tömegközlekedéssel, és elmegyünk valami mecsetbe. Este jó későn feküdtünk le (most már kifejezetten hiányolom a tavalyi épületet és rendszert, ahol ha akartad, ha nem, takarodó volt este, itt nincs, a lányok éjszakáig beszélgetnek, aztán meg persze alig bírnak felkelni reggel). Reggel fél 9-kor felébredtem, megnéztem az órát, és úgy döntöttem, h. egészséges dolog lenne még egy fél órát aludni. Be is csuktam a szemem, kb. 5 perc múlva hangos suttogást hallok: Halima abla! Halima abla! Visszanyitom a szemem, és Elif hodzsa bámul az arcomba kb. 5 centiről: Halima abla, nem akarnak jönni városnézni? De, persze, akarunk, mondtam, próbálva leplezni megrázkódtatásomat. Mire lezuhanyoztam, a lányok is felébredtek, egyértelmű választ adtak arra a kérdésemre, hogy inkább otthon pihennének, vagy városnéznének, én meg egyértelműen mondtam, h. akkor fél órán belül készüljenek el. Ez sikerült is, ezután kellemes negyedórát töltöttünk a tűző napon várakozó minibuszban, amíg a többieknek is. Két busszal mentünk, egyikben az azeriek, másikban a vegyes tatár – kirgiz – kazah – magyar sereg. Először Yusatepe volt az úti cél, ahol egy próféta sírja van, hazreti Yüsáé, béke legyen vele. Ő az, aki a Barlang szúra története szerint (18. szúra) Mózes prófétával (béke legyen vele) együtt vándorol. Meglátogattuk a sírját, olvastunk egy Fátihát, sétáltunk. Aztán megálltunk az erdőben piknikezni. Lévén, hogy nem keltünk fel reggelizni, már nagyon vártuk ezt a programot… Aztán Üszküdárba mentünk, ahol meglátogattuk Aziz Mahmud Hüdáyi Hazretlerit. Aztán pedig hazajöttünk. Nagyon szép nap volt alhamdulillah mindenki nagyon jól érezte magát.
Most ¾ 6 van, a lányok imádkoznak, mindjárt én is insallah. A lakás elég kihalt, a többiek nem tudom, hova tűntek, előbb láttam egy kirgizt és egy tatárt, de nincs valami nagy nyüzsgés. Elmondanám még, hogy csütörtökön mi voltunk a takarítósok, de amikor hozzákezdtünk, a kirgiz Merjem közölte, hogy ő már kitakarított, mert a csütörtök az az ő napjuk. Hát persze nem az, de a régieknek ez nem fog meglepetésként hatni… insallah egyszer sikerül megjegyeznie mindenkinek a saját napját, nem tűnik olyan nagy feladatnak.
Megkérdeztem a lányokat egy villáminterjú erejéig, h. mit üzennek nektek. Álljanak itt a szavak:
- Mit üzensz az otthoniaknak?
- Hát, hogy fohászkodjanak értünk és hogy jól érezzük magunkat… és hogy fohászkodjanak, hogy megtanuljuk a dzsüzt (ti. a Korán-olvasás tankönyvet, a riporter megjegyzése). És hogy mi is fohászkodunk értük.
- Mást?
- Hát, most nem…
- És te?
- Én is ugyanezt! És én még azt is, hogy üdvözlöm őket!
Szóval, mint mondani szoktam, mindenki üdvözöl mindenkit. Nekem már tényleg hiányoztok, insallah hamarosan találkozunk. Kiegészítő információként pedig jöjjön a GYIK:
1. Nem volt robbantás, sem merénylet, ezt különösképpen saját, szeretett húgomnak üzenem.
2. Árvíz sincsen.
3. Az ennivaló jó és elég sok van belőle.
4. A könyv már a nyomdában van, első korrektúra után.
5. Nem volt benne vészesen sok hiba.
6. A lányok szeptember 1-én mennek, én 3-án.
7. Azért nem válaszolok az SMS-ekre, mert lefogyott a kártyám, és nem tudok most másikat venni.
8. Azért nem írok e-mailt, mert én itt vagyok, a címjegyzékem meg az asztali gépemen, Magyarországon. Ha írtok, akkor arra insallah válaszolok.
9. Az Internet fennakadásmentes alhamdulillah, és elég gyors.
10. Ettünk fagyit, és sokat tanultunk/tanulunk alhamdulillah.
Most insallah befejezem, és megyek imádkozni, meg az ekonomiba, Internetezni. Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima
A két csoport között
Ez az írás voltaképpen időrendben az előző előtt jönne, de így sikerült...
Biszmilláhir-rahmanir-rahím.
Asz-szalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szeretettel üdvözlök mindenkit ebben a blogra ki tudja, mikor felkerülő beszámolóban. Mivel itt nincs net, azt a hitech megoldása alkalmazom, h. kiírom cédére beszámolót, és hazaküldöm, és a lányok majd insallah feltöltik.
Ez a hét nagyon lazán telt. Első csoport (tavalyiak) hazamentek vasárnap, következő csoport (idén jönnek először) ma jönnek insallah. Ja igen, ma augusztus 6. van, ha nem tévedek.
Ez a hét a városnézés jegyében telt el. 2 vendégünkkel bejártuk Isztanbul néhány apró töredékét. Közben itt évszázados melegrekordok dőlnek meg, de tényleg, borzalmasan meleg van. Ma már együtt nem mentünk sehova, Gabi még utoljára elment városnézni a baskír csoporttal (jól megértik egymást oroszul), én meg takarítottam, hárman fogunk lakni egy tényleg nagyon kicsi szobában, muszáj rendet tartani, mert máshogy nem fog menni.
Hogy az új csoportnak mi lesz a tanrendje, arról még fogalmam sincs, végül is csak holnap reggel kezdődnek az órák… insallah minden jól és hasznosan fog telni. Ők ezt úgysem olvassák szeptemberig, szóval elmondom, hogy nagyon szigorú leszek velük, és insallah sokat fognak tanulni.
A kurzusra megérkezett a második turnus. Állítólag kevesebben vannak, mint az első, de én ebből semmit nem vettem észre. Sokan vagyunk és sok kicsi van, akik nagyon aranyosak, és néha sírnak, ha hiányzik nekik az anyukájuk. A felettünk lakó azeri hadzsák hazamentek, és mások laknak a helyükön, akik nagyon hangosak, főleg a 23:30 és 1:00 közé eső időszakban. Az ő ablakuk és a mi ablakunk is egy kis világítóaknára nyílik, úgyhogy tökéletesen közlekedik a hang a két emelet között, kivéve, ha az ablakot becsukjuk, akkor viszont igen hamar meghalunk. 2 napja éjjel muszáj volt szólnom nekik, hogy ugyan már csendesebben, elmúlt éjfél. Ma viszont reggel 8-kor is nagyon hangosak voltak, nem tudom, hogy csinálják, nagyon sokan vannak, szerintem beosztják, hogy mikor ki hangoskodik és ki alszik.
Nekünk itt a második turnusban 9 óránk lesz minden nap, szóval insallah nem fogunk hangoskodni, mert a fennmaradó időben alszunk. Megvan már az időbeosztás, így néz ki:
7:45 : reggeli
8:30 – 9:15: óra
9:30 – 10:15: óra
10:30 – 11:15: óra
11:30 – 12:15: óra
12:30 – 13:15: óra
13:15: ebéd, déli ima
14:30 – 15:15: óra
15:30 – 16:15: óra
16:15 – 19:00: délutáni ima, szabad idő
19:00: vacsora
19:45 – 20:30: Korán-gyakorló óra
20:30 – 21:00: naplementi ima
21:00 – 21: 45: óra
Szóval, gondolom, emellett nem sok idő és erő marad hangoskodásra.
Nagyon vicces, az egyik kirgiz hodzsa most jött be ide, és hosszasan magyarázott valamit, amiről azt gondoltam, hogy azt jelenti, hogy ki akarja pucolni a mi szobánkban lévő szőnyeget is, mivel éppen ők nagytakarítanak. Felháborodottan közöltem, hogy szó sem lehet róla, ezt mi takarítjuk, mert ez a mi szobánk. Kicsit megsértődve mondta, hogy jól van, mire rájöttem, h. vmit félreérthettem, és mondtam, h. mondja még egyszer. Jó gondolat volt, mint kiderült, kölcsön akarta kérni azt a gurulós kefét, amivel mi takarítjuk a szőnyeget (és amelynek párja nálunk otthon s megtekinthető). Természetesen odaadtam. A látszat ellenére már sokkal jobban beszélek törökül.
Most bejött az a kirgiz hodzsa, akinek a kedvence vagyok, szóval muszáj abbahagynom. Azon kívül még az Altinoluk cikkeket is meg kellene írnom, amit máig kellene leadnom, de még csak félig vannak kész… ezzel együtt 2 óra múlva insallah indulunk a reptérre a lányokért.
Insallah hamarosan újra írok. Addig is mindenkit üdvözlök, és a kirgiz és kazah hodzsák is mindenkit üdvözölnek.
Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima
Biszmilláhir-rahmanir-rahím.
Asz-szalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szeretettel üdvözlök mindenkit ebben a blogra ki tudja, mikor felkerülő beszámolóban. Mivel itt nincs net, azt a hitech megoldása alkalmazom, h. kiírom cédére beszámolót, és hazaküldöm, és a lányok majd insallah feltöltik.
Ez a hét nagyon lazán telt. Első csoport (tavalyiak) hazamentek vasárnap, következő csoport (idén jönnek először) ma jönnek insallah. Ja igen, ma augusztus 6. van, ha nem tévedek.
Ez a hét a városnézés jegyében telt el. 2 vendégünkkel bejártuk Isztanbul néhány apró töredékét. Közben itt évszázados melegrekordok dőlnek meg, de tényleg, borzalmasan meleg van. Ma már együtt nem mentünk sehova, Gabi még utoljára elment városnézni a baskír csoporttal (jól megértik egymást oroszul), én meg takarítottam, hárman fogunk lakni egy tényleg nagyon kicsi szobában, muszáj rendet tartani, mert máshogy nem fog menni.
Hogy az új csoportnak mi lesz a tanrendje, arról még fogalmam sincs, végül is csak holnap reggel kezdődnek az órák… insallah minden jól és hasznosan fog telni. Ők ezt úgysem olvassák szeptemberig, szóval elmondom, hogy nagyon szigorú leszek velük, és insallah sokat fognak tanulni.
A kurzusra megérkezett a második turnus. Állítólag kevesebben vannak, mint az első, de én ebből semmit nem vettem észre. Sokan vagyunk és sok kicsi van, akik nagyon aranyosak, és néha sírnak, ha hiányzik nekik az anyukájuk. A felettünk lakó azeri hadzsák hazamentek, és mások laknak a helyükön, akik nagyon hangosak, főleg a 23:30 és 1:00 közé eső időszakban. Az ő ablakuk és a mi ablakunk is egy kis világítóaknára nyílik, úgyhogy tökéletesen közlekedik a hang a két emelet között, kivéve, ha az ablakot becsukjuk, akkor viszont igen hamar meghalunk. 2 napja éjjel muszáj volt szólnom nekik, hogy ugyan már csendesebben, elmúlt éjfél. Ma viszont reggel 8-kor is nagyon hangosak voltak, nem tudom, hogy csinálják, nagyon sokan vannak, szerintem beosztják, hogy mikor ki hangoskodik és ki alszik.
Nekünk itt a második turnusban 9 óránk lesz minden nap, szóval insallah nem fogunk hangoskodni, mert a fennmaradó időben alszunk. Megvan már az időbeosztás, így néz ki:
7:45 : reggeli
8:30 – 9:15: óra
9:30 – 10:15: óra
10:30 – 11:15: óra
11:30 – 12:15: óra
12:30 – 13:15: óra
13:15: ebéd, déli ima
14:30 – 15:15: óra
15:30 – 16:15: óra
16:15 – 19:00: délutáni ima, szabad idő
19:00: vacsora
19:45 – 20:30: Korán-gyakorló óra
20:30 – 21:00: naplementi ima
21:00 – 21: 45: óra
Szóval, gondolom, emellett nem sok idő és erő marad hangoskodásra.
Nagyon vicces, az egyik kirgiz hodzsa most jött be ide, és hosszasan magyarázott valamit, amiről azt gondoltam, hogy azt jelenti, hogy ki akarja pucolni a mi szobánkban lévő szőnyeget is, mivel éppen ők nagytakarítanak. Felháborodottan közöltem, hogy szó sem lehet róla, ezt mi takarítjuk, mert ez a mi szobánk. Kicsit megsértődve mondta, hogy jól van, mire rájöttem, h. vmit félreérthettem, és mondtam, h. mondja még egyszer. Jó gondolat volt, mint kiderült, kölcsön akarta kérni azt a gurulós kefét, amivel mi takarítjuk a szőnyeget (és amelynek párja nálunk otthon s megtekinthető). Természetesen odaadtam. A látszat ellenére már sokkal jobban beszélek törökül.
Most bejött az a kirgiz hodzsa, akinek a kedvence vagyok, szóval muszáj abbahagynom. Azon kívül még az Altinoluk cikkeket is meg kellene írnom, amit máig kellene leadnom, de még csak félig vannak kész… ezzel együtt 2 óra múlva insallah indulunk a reptérre a lányokért.
Insallah hamarosan újra írok. Addig is mindenkit üdvözlök, és a kirgiz és kazah hodzsák is mindenkit üdvözölnek.
Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima
Friday, August 11, 2006
Török billentyüzet
As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Eppen varok valakire valahol es gondoltam ırok par sort nektek. Teljes meglepeteskent ert, hogy percekıg nem tudtam belepnı a blogra, mindig visszadobott, hogy nem jo a jelszo. Kesöbb jöttem ra, h. ezen a török billentyüzeten a normalis "i" helyen pont nelkülı "ı" van...
Ma este vendegsegbe megyünk insallah. Zeyneb abla hazaba. Holnap is vendegsegbe megyunk vasarnap pedıg ınsallah piknikeznı. Na most mennem kell. Udvozlunk mındenkıt. Fohaszkodjatok ertünk.
Halima
Eppen varok valakire valahol es gondoltam ırok par sort nektek. Teljes meglepeteskent ert, hogy percekıg nem tudtam belepnı a blogra, mindig visszadobott, hogy nem jo a jelszo. Kesöbb jöttem ra, h. ezen a török billentyüzeten a normalis "i" helyen pont nelkülı "ı" van...
Ma este vendegsegbe megyünk insallah. Zeyneb abla hazaba. Holnap is vendegsegbe megyunk vasarnap pedıg ınsallah piknikeznı. Na most mennem kell. Udvozlunk mındenkıt. Fohaszkodjatok ertünk.
Halima
Thursday, August 10, 2006
Van Internet!
As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Hihetetlen, de igaz: sikerült csatlakoznom itt a vezeték nélküli hálózathoz. És egész jól működik a dolog. Szóval mostantól insallah gyakrabban tudok írni ide, olvassátok sokat a blogot!
Velünk alhamdulillah minden rendben van. a tanulás megy, a mindennapi élet is. Ma mi voltunk a nöbetci (ti. ügyeletes takarítók), ezért mikor délután hazaértünk az aktuális vendégségből, neki is láttunk, aztán a kirgiz hodzsák közölték, hogy ők már kitakarítottak, mert összekeverték a napokat... szóval ezt megúsztuk.
Hétvégén insallah piknikezni megyünk a lányokkal. Még nem tudom pontosan, hova, de próbálok nem túl messzi és magas helyet választani, mert nagyon meleg van, de tényleg.
A Korán hodzsánk közölte, h. semmi szükség arra, h. részt vegyek az órákon, foglaljam le magam értelmesen. Oszmán Efendi új könyvét fordítom insallah.
Ma, lévén csütörtök, szokás szerint Korán-olvasáson voltunk, ami gyönyörű volt (Saba, Yasin) utána meg persze ebéd, ami remek volt. utána én jöttem az ekonomiba írni. nagyon kényelmetlen, nincs asztal. úgyhogy gyanítom, most lemegyek vacsorázni, és legközelebbi posztban bontakozom ki. Most csak az örömhírt akartam közölni, h. van internet.
és persze el akartam mondani, h. nincs árvíz, nincs merénylet és nincs robbantás. nem lettünk betegek a csapvíztől. ettünk szimitet. fagyit is. és természetesen mindenkinek hiányzik mindenki. és mindenki üdvööl mindenkit.
Halima
Hihetetlen, de igaz: sikerült csatlakoznom itt a vezeték nélküli hálózathoz. És egész jól működik a dolog. Szóval mostantól insallah gyakrabban tudok írni ide, olvassátok sokat a blogot!
Velünk alhamdulillah minden rendben van. a tanulás megy, a mindennapi élet is. Ma mi voltunk a nöbetci (ti. ügyeletes takarítók), ezért mikor délután hazaértünk az aktuális vendégségből, neki is láttunk, aztán a kirgiz hodzsák közölték, hogy ők már kitakarítottak, mert összekeverték a napokat... szóval ezt megúsztuk.
Hétvégén insallah piknikezni megyünk a lányokkal. Még nem tudom pontosan, hova, de próbálok nem túl messzi és magas helyet választani, mert nagyon meleg van, de tényleg.
A Korán hodzsánk közölte, h. semmi szükség arra, h. részt vegyek az órákon, foglaljam le magam értelmesen. Oszmán Efendi új könyvét fordítom insallah.
Ma, lévén csütörtök, szokás szerint Korán-olvasáson voltunk, ami gyönyörű volt (Saba, Yasin) utána meg persze ebéd, ami remek volt. utána én jöttem az ekonomiba írni. nagyon kényelmetlen, nincs asztal. úgyhogy gyanítom, most lemegyek vacsorázni, és legközelebbi posztban bontakozom ki. Most csak az örömhírt akartam közölni, h. van internet.
és persze el akartam mondani, h. nincs árvíz, nincs merénylet és nincs robbantás. nem lettünk betegek a csapvíztől. ettünk szimitet. fagyit is. és természetesen mindenkinek hiányzik mindenki. és mindenki üdvööl mindenkit.
Halima
Thursday, August 03, 2006
Blog 4.
Konya
Szóval, voltunk Konyában alhamdulillah. Mint tavaly már említettem, ezt úgy kell ejteni, hogy kon-ja, és kb. 650 kilométer Isztanbultól. Utazásunk idén is kalandokban és spiritualitásban gazdagon telt.
Pénteken keltünk útra. Az indulást délután 5-re terveztük. Csütörtök estére ez az időpont fél 7-re módosult. Pénteken délre meghívást kaptunk Korán-olvasásra és egyéb programokra, de reménykedtünk, hogy insallah 6-ra vissza tudunk érni a kurzusra. Hát visszaértünk, és vártuk a buszt, amely meg is érkezett… fél kilencre. A történet idáig kísértetiesen hasonlít a tavalyira…
Egy 16 fős kisbusszal mentünk, 14-en, ami teljesen szokatlan kényelmet biztosított. 2 hely üresen maradt, Aisa és Hamide nem jöttek Konyába. Nekik másféle kalandjaik voltak, amelyekről nem tudom, hogy be fognak-e számolni ezeken az oldalakon.
Szóval elindultunk fél 9-kor. Telefonon megbeszéltük meghívónkkal, hogy insallah reggeli imára Konya egyik mecsetében, a Kapi Dzsámiban találkozunk. Ezzel együtt, amikor egy benzinkútnál megálltunk reggeli imára (itt szinte minden benzinkútnál van egy imaszoba), láttunk egy táblát, amely szerint még 235 kilométer van Konyáig… Rövid egyeztetés meghívónkkal: kb. 3 óra múlva, vagyis 8-ra ott vagyunk, insallah.
Ima után folytattuk az utat, a sofőr kivételével mindenki aludt persze. (Én többször is felajánlottam, hogy majd én vezetek, ő aludjon csak nyugodtan, de miért, miért nem, nem fogadta el ezt az ajánlatot…). Mentünk, mentünk a végtelennek tűnő országúton. Lassan fél 9 lett, Konyának még semmi nyoma… Megálltunk egy autószerelő műhelynél, és sofőrünk megkérdezte: Messze van még Konya? Hát, elég messze, mondta a tulaj, és tétován mutatott abba az irányba, amerről jöttünk… Sofőrünk, az ellenkező irányba mutatva: „Akkor az ott milyen város?” „Aksaray…”
(Házi feladat: keressétek ki a térképen Isztanbult, Aksarayt és Konyát…)
Egyik magyar testvérünk tétován megjegyezte: „Aha, pár órával (!!!) ezelőtt láttam egy táblát, hogy Konya jobbra, de gondoltam, nem fontos…” (Hát persze hogy nem, miért is lenne az. Ha Aksarayba akarsz menni, akkor abszolút nem fontos. Csak akkor, ha Konyába akarsz menni…) Tehát most kb. 250 kilométerre voltunk Konyától, vagyis a reggeli ima óta, több mint 3 órás autózással, sikerült mintegy 15 kilométerrel távolabb jutnunk.
Semmi baj, még úgysem voltunk Aksarayban, nem fogtuk fel túl tragikusan a dolgot. Egyik útitársunk rokonainak van itt egy szállodája, odamentünk reggelizni (svédasztal…), kényelmesen wudút csinálni, aztán meglátogattuk Allah egy barátjának a sírját, majd fel, indulás Konyába!
Déli imára oda is értünk. Vendéglátónk meghívott minket ebédelni, aztán a vendégházba mentünk, ahol kipakoltuk a holminkat, imádkoztunk, aztán indultunk meglátogatni Hazreti Mevlánát (Dzsalaladdin Rumi), majd Hazreti Semszet, aki pedig a tanítója (később tanítványa) és legközelebbi társa volt. Amikor Hazreti Semsz meghalt, Hazreti Mewlana magányos maradt az emberek között, és nem talált senki mást, akivel legmélyebb gondolatait megoszthatta volna. Az elválás fájdalmából született Rumi egyik legnagyobb műve, a Mesznevi. Álljon itt egy történet kettőjükről:
„Amikor valaki azt mondta Ruminak: „Semsz él!”, Rumi mindent, ami csak nála volt, odaadott a hír hozójának. A barátai azt mondták: „Hiszen ez a hír hazugság!” Rumi pedig azt felelte:
- Igen, tudom. Ezt adtam a hazugságért. Ha a hír igaz lenne, az életemet adnám érte.
Rumi így ír az elválás szívében égő tüzéről:
Miért sír és miért nyög szívem? Ki értené meg fájdalmamat? Mindenki a saját szíve szerint érti meg szavaimat. Akinek a szíve beteg, az a saját vágyai szerint alakítja azt, amit tőlem hall. Az utazó, aki Allah útján jár, erősödik szavaimtól, és csak növekszik szeretete és elragadtatása. A nádsíp szava lesz az orvossága.
Hallgasd a nádsípot, és figyelj arra, amit mond. Allah rejtett titkairól beszél. Az arca sápadt, belseje üres, fejét levágták, nem maradt számára más, mint a sípot fújó lélegzete. Nyelv és szavak nélkül sikoltja: Allah, Allah.”
***
Hazreti Semsz mecsete és türbéje (sírja) leírhatatlan élmény volt. A fenti történet végeérhetetlenül zakatolt a fejemben. A mecsetben találkoztunk egy öreg bácsival. Ott lakik a mecsetben, takarít, rendet tart, mindent ő csinál, ahogy ő mondja, Hazreti Semsznek tesz szolgálatokat, meg is kínált minket édességgel az ő nevében. Ez a bácsi azonnal belopta magát a szívembe, és úgy éreztem, mintha nagyon régen ismernénk egymást. A szíveink beszéltek egymással.
A látogatások az estébe húzódtak. Hazreti Mewlana mecsetében imádkoztunk, aztán mentünk tovább abba a gyárba, amelynek tulajdonosa vacsorára hívott minket. Napi 300 tonna étolajat gyártanak itt, mint megtudtuk, amikor a szívélyes és ellenállhatatlanul kedves tulajdonos vacsora után kb. egyórás gyárlátogatás tartott nekünk. Azt viszont nem engedte, hogy a piros csapokat az olajfinomítóban elforgassam. Utána visszamentünk a vendégházba, és már felálltam imához, mikor kiderült, hogy rossz helyen vagyunk, rossz címre vittek minket. Felpakoltunk ismét, és átmentünk a másik házba, ahol egy török lánnyal ketten egy hatalmas lakásba kerültünk, ahol 3 fürdőszoba volt, és a konyha nagyobb volt, mint a mi nappalink… remekül kipihentük magunkat, és másnap reggel fél 10-kor készen álltunk a további kalandokra.
***
Mivel igazából én ragaszkodtam ahhoz, hogy Konyába menjünk, amikor a véleményemet kérdezték arról, hogy mi legyen a mai program, természetesen azonnal azt mondtam, hogy… (gondolkodjatok)… igen, Hazreti Mewlana és Hazreti Semsz, csak most előbb Hazreti Semsz, mert Mewlana élete végéig annyira szerette és tisztelte őt, hogy azt mondta: aki Konyába jön, előbb látogassa meg őt, és csak aztán engem.
Reggelizni egy esküvőre mentünk, ahova előző nap meghívtak minket. Innen elmentünk még pár türbébe. Aztán pedig irány a két illető, akiket annyira szeretek.
Még előző este megkértem vendéglátónkat, hogy insallah szerezzen nekem egy példányt Oszmán Efendi könyvéből, ami válogatás a Meszneviből, és ezek magyarázata. Innen való a fentebb idézet történet is. Most, amikor visszamentünk, nagyon lámpalázasan elmondtam a bácsinak, hogy ez a könyv Hazreti Mewlanáról és Hazreti Semszről szól, és szeretném neki adni ajándékba. Elgondolkodva forgatta a könyvet, majd azt mondta, hogy nem érdemli, meg, aztán megcsókolta és a homlokához emelte. Mondtam neki, hogy ez Oszmán Efendi könyve, és szerintem örülne annak, hogy nála van. Akkor ő azt mondta, hogy úgy fogadja el a könyvet, ha nem neki adom, hanem Hazreti Semsznek, rajta keresztül. Nem kellett sokáig győzködnie.
A látogatások után vacsorázni mentünk egy konyai testvérünkhöz, majd este 8 körül hazaindultunk. A hazaút elég eseménytelenül telt. Próbáltunk aludni, de a busz annyira rázott, főleg, ahol Afrával ültünk hátul, hogy néha fél méterre repültünk a levegőbe. Háromnegyed hét körül értünk vissza a kurzusra. Úgy éreztem, mind nekem, mind a velem egy szobában lakó Afrának jobb lesz, ha előbb lezuhanyzom. Majd 11-ig aludtunk. Délután megbeszéltük az élményeinket és Koránt gyakoroltunk.
Éjfélkor totál fáradtan kapcsoltuk le a villanyt. Megnyugodva dőltem párnámra, ám ekkor… kopogtak! Egy kirgiz hodzsa volt az, a szomszéd szobából, azt kérdezte, hogy alszom-e már. Nem, feleltem, de insallah nagyon hamar fogok. Dehogyis, mondta ő, hadi mutfakta, vagyis gyerünk a konyhába! Hajnal 2-ig beszélgettem a kirgizekkel, és gyümöcssalátát ettünk, sokat. Ehhez mérten vagyok most fáradt. Délután a piacra mentünk, aztán, a változatosság kedvéért, Koránt gyakoroltunk. Ma igyekszem elbújni és időben lefeküdni insallah. Afra egyetért velem. És üdvözöl mindenkit, ahogy mindenki üdvözöl mindenkit. Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima
Szóval, voltunk Konyában alhamdulillah. Mint tavaly már említettem, ezt úgy kell ejteni, hogy kon-ja, és kb. 650 kilométer Isztanbultól. Utazásunk idén is kalandokban és spiritualitásban gazdagon telt.
Pénteken keltünk útra. Az indulást délután 5-re terveztük. Csütörtök estére ez az időpont fél 7-re módosult. Pénteken délre meghívást kaptunk Korán-olvasásra és egyéb programokra, de reménykedtünk, hogy insallah 6-ra vissza tudunk érni a kurzusra. Hát visszaértünk, és vártuk a buszt, amely meg is érkezett… fél kilencre. A történet idáig kísértetiesen hasonlít a tavalyira…
Egy 16 fős kisbusszal mentünk, 14-en, ami teljesen szokatlan kényelmet biztosított. 2 hely üresen maradt, Aisa és Hamide nem jöttek Konyába. Nekik másféle kalandjaik voltak, amelyekről nem tudom, hogy be fognak-e számolni ezeken az oldalakon.
Szóval elindultunk fél 9-kor. Telefonon megbeszéltük meghívónkkal, hogy insallah reggeli imára Konya egyik mecsetében, a Kapi Dzsámiban találkozunk. Ezzel együtt, amikor egy benzinkútnál megálltunk reggeli imára (itt szinte minden benzinkútnál van egy imaszoba), láttunk egy táblát, amely szerint még 235 kilométer van Konyáig… Rövid egyeztetés meghívónkkal: kb. 3 óra múlva, vagyis 8-ra ott vagyunk, insallah.
Ima után folytattuk az utat, a sofőr kivételével mindenki aludt persze. (Én többször is felajánlottam, hogy majd én vezetek, ő aludjon csak nyugodtan, de miért, miért nem, nem fogadta el ezt az ajánlatot…). Mentünk, mentünk a végtelennek tűnő országúton. Lassan fél 9 lett, Konyának még semmi nyoma… Megálltunk egy autószerelő műhelynél, és sofőrünk megkérdezte: Messze van még Konya? Hát, elég messze, mondta a tulaj, és tétován mutatott abba az irányba, amerről jöttünk… Sofőrünk, az ellenkező irányba mutatva: „Akkor az ott milyen város?” „Aksaray…”
(Házi feladat: keressétek ki a térképen Isztanbult, Aksarayt és Konyát…)
Egyik magyar testvérünk tétován megjegyezte: „Aha, pár órával (!!!) ezelőtt láttam egy táblát, hogy Konya jobbra, de gondoltam, nem fontos…” (Hát persze hogy nem, miért is lenne az. Ha Aksarayba akarsz menni, akkor abszolút nem fontos. Csak akkor, ha Konyába akarsz menni…) Tehát most kb. 250 kilométerre voltunk Konyától, vagyis a reggeli ima óta, több mint 3 órás autózással, sikerült mintegy 15 kilométerrel távolabb jutnunk.
Semmi baj, még úgysem voltunk Aksarayban, nem fogtuk fel túl tragikusan a dolgot. Egyik útitársunk rokonainak van itt egy szállodája, odamentünk reggelizni (svédasztal…), kényelmesen wudút csinálni, aztán meglátogattuk Allah egy barátjának a sírját, majd fel, indulás Konyába!
Déli imára oda is értünk. Vendéglátónk meghívott minket ebédelni, aztán a vendégházba mentünk, ahol kipakoltuk a holminkat, imádkoztunk, aztán indultunk meglátogatni Hazreti Mevlánát (Dzsalaladdin Rumi), majd Hazreti Semszet, aki pedig a tanítója (később tanítványa) és legközelebbi társa volt. Amikor Hazreti Semsz meghalt, Hazreti Mewlana magányos maradt az emberek között, és nem talált senki mást, akivel legmélyebb gondolatait megoszthatta volna. Az elválás fájdalmából született Rumi egyik legnagyobb műve, a Mesznevi. Álljon itt egy történet kettőjükről:
„Amikor valaki azt mondta Ruminak: „Semsz él!”, Rumi mindent, ami csak nála volt, odaadott a hír hozójának. A barátai azt mondták: „Hiszen ez a hír hazugság!” Rumi pedig azt felelte:
- Igen, tudom. Ezt adtam a hazugságért. Ha a hír igaz lenne, az életemet adnám érte.
Rumi így ír az elválás szívében égő tüzéről:
Miért sír és miért nyög szívem? Ki értené meg fájdalmamat? Mindenki a saját szíve szerint érti meg szavaimat. Akinek a szíve beteg, az a saját vágyai szerint alakítja azt, amit tőlem hall. Az utazó, aki Allah útján jár, erősödik szavaimtól, és csak növekszik szeretete és elragadtatása. A nádsíp szava lesz az orvossága.
Hallgasd a nádsípot, és figyelj arra, amit mond. Allah rejtett titkairól beszél. Az arca sápadt, belseje üres, fejét levágták, nem maradt számára más, mint a sípot fújó lélegzete. Nyelv és szavak nélkül sikoltja: Allah, Allah.”
***
Hazreti Semsz mecsete és türbéje (sírja) leírhatatlan élmény volt. A fenti történet végeérhetetlenül zakatolt a fejemben. A mecsetben találkoztunk egy öreg bácsival. Ott lakik a mecsetben, takarít, rendet tart, mindent ő csinál, ahogy ő mondja, Hazreti Semsznek tesz szolgálatokat, meg is kínált minket édességgel az ő nevében. Ez a bácsi azonnal belopta magát a szívembe, és úgy éreztem, mintha nagyon régen ismernénk egymást. A szíveink beszéltek egymással.
A látogatások az estébe húzódtak. Hazreti Mewlana mecsetében imádkoztunk, aztán mentünk tovább abba a gyárba, amelynek tulajdonosa vacsorára hívott minket. Napi 300 tonna étolajat gyártanak itt, mint megtudtuk, amikor a szívélyes és ellenállhatatlanul kedves tulajdonos vacsora után kb. egyórás gyárlátogatás tartott nekünk. Azt viszont nem engedte, hogy a piros csapokat az olajfinomítóban elforgassam. Utána visszamentünk a vendégházba, és már felálltam imához, mikor kiderült, hogy rossz helyen vagyunk, rossz címre vittek minket. Felpakoltunk ismét, és átmentünk a másik házba, ahol egy török lánnyal ketten egy hatalmas lakásba kerültünk, ahol 3 fürdőszoba volt, és a konyha nagyobb volt, mint a mi nappalink… remekül kipihentük magunkat, és másnap reggel fél 10-kor készen álltunk a további kalandokra.
***
Mivel igazából én ragaszkodtam ahhoz, hogy Konyába menjünk, amikor a véleményemet kérdezték arról, hogy mi legyen a mai program, természetesen azonnal azt mondtam, hogy… (gondolkodjatok)… igen, Hazreti Mewlana és Hazreti Semsz, csak most előbb Hazreti Semsz, mert Mewlana élete végéig annyira szerette és tisztelte őt, hogy azt mondta: aki Konyába jön, előbb látogassa meg őt, és csak aztán engem.
Reggelizni egy esküvőre mentünk, ahova előző nap meghívtak minket. Innen elmentünk még pár türbébe. Aztán pedig irány a két illető, akiket annyira szeretek.
Még előző este megkértem vendéglátónkat, hogy insallah szerezzen nekem egy példányt Oszmán Efendi könyvéből, ami válogatás a Meszneviből, és ezek magyarázata. Innen való a fentebb idézet történet is. Most, amikor visszamentünk, nagyon lámpalázasan elmondtam a bácsinak, hogy ez a könyv Hazreti Mewlanáról és Hazreti Semszről szól, és szeretném neki adni ajándékba. Elgondolkodva forgatta a könyvet, majd azt mondta, hogy nem érdemli, meg, aztán megcsókolta és a homlokához emelte. Mondtam neki, hogy ez Oszmán Efendi könyve, és szerintem örülne annak, hogy nála van. Akkor ő azt mondta, hogy úgy fogadja el a könyvet, ha nem neki adom, hanem Hazreti Semsznek, rajta keresztül. Nem kellett sokáig győzködnie.
A látogatások után vacsorázni mentünk egy konyai testvérünkhöz, majd este 8 körül hazaindultunk. A hazaút elég eseménytelenül telt. Próbáltunk aludni, de a busz annyira rázott, főleg, ahol Afrával ültünk hátul, hogy néha fél méterre repültünk a levegőbe. Háromnegyed hét körül értünk vissza a kurzusra. Úgy éreztem, mind nekem, mind a velem egy szobában lakó Afrának jobb lesz, ha előbb lezuhanyzom. Majd 11-ig aludtunk. Délután megbeszéltük az élményeinket és Koránt gyakoroltunk.
Éjfélkor totál fáradtan kapcsoltuk le a villanyt. Megnyugodva dőltem párnámra, ám ekkor… kopogtak! Egy kirgiz hodzsa volt az, a szomszéd szobából, azt kérdezte, hogy alszom-e már. Nem, feleltem, de insallah nagyon hamar fogok. Dehogyis, mondta ő, hadi mutfakta, vagyis gyerünk a konyhába! Hajnal 2-ig beszélgettem a kirgizekkel, és gyümöcssalátát ettünk, sokat. Ehhez mérten vagyok most fáradt. Délután a piacra mentünk, aztán, a változatosság kedvéért, Koránt gyakoroltunk. Ma igyekszem elbújni és időben lefeküdni insallah. Afra egyetért velem. És üdvözöl mindenkit, ahogy mindenki üdvözöl mindenkit. Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima
Blog 3.
Biszmilláhir-rahmanir-rahím.
Sok szertettel köszöntök mindenkit az első teljes, tanulással eltelt hetünk végén. Internethez még mindig nem jutottam, szóval insallah sok olvasnivalótok lesz egyszerre.
Tegnap lementem az ekonomiba az egyik kirgiz hodzsával, és megpróbáltunk felcsatlakozni a vezeték nélküli hálózatra, de nem sikerült. Azt az üzenetet kaptam a vindóztól, h. „a számítógép nem osztott ki IP címet”. Hát hogy ez mit jelent, arról fogalmam sincs. Itt nem túl nagy az IT-penetráció (az idegennyelv-penetrációhoz hasonlóan, bár törökül szinte mindenki jobban beszél nálam), de azt a magyarázatot kaptam, h. hétvégére „elzárják” az Internetet az irodában. Szóval megpróbálom insallah holnap, hátha hétfőre „kinyitják”. Ha nem, akkor is előbb-utóbb fel fogom tenni ezt insallah, ha más nem, majd szeptemberben, és akkor mennyi sok oldalt olvashattok majd egyszerre…
Pillanatnyilag én vagyok az egyetlen magyar a kurzuson. A többiek Gemlikbe mentek hajnalban, nekem nem volt kedvem, kicsit beteg vagyok alhamdulillah. De aztán kiderült, h. jó, h. nem mentem, mert meghívást kaptunk Oszmán Efenditől, és elmentünk egy esküvőre, illetve 5 darab volt egyszerre. Koránt olvastak, ami nagyon szép volt, iláhikat (ha nem emlékeztek tavalyról: vallásos dalokat) énekeltek, ami szintén nagyon szép volt, és Oszmán Efendi tartott szohbetet (beszédet). Aztán ettünk. Aztán hazajöttünk. Most a kertben ülök, mondtam már, h. idén mennyire kicsik a tanítványok itt a kurzuson? Itt most egy egész óvoda van a kertben, ugróköteleznek, és közben énekelnek. Komolyan. Ketten forgatják a kötelet és öten (!!!) ugrálnak. Ha valamelyik elrontja, az összes többi vele kiabál. Aranyosak.
A hetünkről. Nagyjából ugyanazok az óráink vannak, mint tavaly, bejött még a tefszir és a hadísz. Ez utóbbit, mint már említettem, én tartom, illetve próbálkozom vele. Alhamdulillah hoztam magammal könyveket, merth. ugye megegyeztünk, h. szeptembertől hadíszos előadások lesznek, gondoltam, majd itt a szabadidőmben felkészülök rájuk. Szóval van miből dolgoznom. (Na remélem, ez az apróság nem találja el a kosárlabdával a laptopot. És most már hatan ugrálnak.)
Amúgy a tanulás mellett szinte minden délután van program, megyünk valahova. Ez szerintem eléggé hátráltat is minket (engem legalábbis) abban, h. mindent rendesen megcsináljunk: Korán-gyakorlást, hadíszórákat, jegyzetmásolást, mosást, takarítást stb. Most, hogy egy személyzeti lakásban lakunk, többet kell takarítani, mint tavaly. A saját szobáinkon kívül minden héten 2 nap mi takarítjuk a közös helyiségeket is: fürdőszoba, vécé, folyosó, konyha, hall. Csütörtök és vasárnap a mi napunk. A szobákra nincsenek ilyen megszabott napok, hát néha úgy is néznek ki… Jó hír viszont, hogy kaptunk szekrényt alhamdulillah, három darabot, szóval Afrával mi ketten osztozunk egyen, lévén, h. négyen vagyunk összesen. Alhamdulillah én nagyon kevés cuccot hoztam, mert a kb. 15 kg könyv mellé sok más minden már nem fért be. (Hú, ezt nem fogjátok elhinni, most TIZEN ugrálnak!) Ezért folyton mosok, és kevés helyre van szükségem a szekrényben. És képzeljétek, vettem egy török nyelvű könyvet (Imam Nevevi: Al-Azkar), és teljesen jól megértem. Amúgy is sokat beszélek törökül, a kirgizeknek és a kazahoknak el sem árultam, h. tudok oroszul, h. velük is törökül kelljen beszélnem. Ma sajnos lebuktam, mert automatikusan válaszoltam egy kérdésre, amit mellettem tett fel oroszul egy kirgiz lány a másiknak. Én meg beleszóltam. Nem hiába mondta a Próféta (s.a.w.), h. egy hívő Iszlámjának a kiválóságát mutatja az is, ha nem foglalkozik olyasmivel, ami nem az ő dolga… azért insallah továbbra is törökül beszélek velük. (Kiállították azt a kettőt, aki mindig elrontotta. Ezek most duzzognak, a többi 8 ugrál.)
Mit mondjak még el nektek? Csütörtökön 11-től Korán-olvasásra mentünk. Összegyűlt kb. 30-40 hölgy egy házban (a Boszporuszra néző, gyönyörű kertben álló, ottomán stílusú és korabeli, fehér, favázas épület), és egy háfiz hölgy olvasta a Furqan szúrát. Aztán ettünk (ezt gondolom szinte kitaláltátok, anélkül, h. mondtam volna), majd iláhikat (lsd. fentebb) énekeltek, majd teáztunk, majd a hölgy olvasta a Rahman szúrát, majd hazajöttünk. Ugyanezen estén a kirgiz és kazah diákok meghívtak minket vacsorára ebbe a kis nyárikonyha-szerűségbe itt a kertben. Remek volt. Ettünk ujgur ételt is, ami szintén remek. Aztán minden nemzetiségnek el kellett mesélnie, h. hogyan találkozott először a kurzussal. Nekem fordítottak angolról, alhamdulillah, mert elég vicces lett volna, ha törökül mesélek. (Az egyik kislány beleejtette a babáját a szökőkútba, és nagyon szomorú lett.)
Ami a távlati terveinket illeti, insallah 2 hét múlva megyünk Konyába – insallah, fohászkodjatok érte, mert én nagyon vágyom oda. Jövő héten kellene insallah a nyomába mennünk, hogy elindítsuk a könyvet, és tudjam még javítani, amíg itt vagyunk. Most kicsit tanácstalan vagyok, mert komolyan nem tudom, mi legyen a következő könyv. Meg akarom kérdezni Oszmán efendit insallah, de szerintem azt fogja mondani, h. én ismerem jobban a magyarországi viszonyokat… Ha van valami ötletetek, szóljatok lécci. (Elkezdtek a kevésbé aprók fröcskölőzni a szökőkútból, szóval azt hiszem, befejezem, és felmegyek a szobánkba. Szóval mindenkinek minden jót a következő heti beszámolóig.) Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima
Sok szertettel köszöntök mindenkit az első teljes, tanulással eltelt hetünk végén. Internethez még mindig nem jutottam, szóval insallah sok olvasnivalótok lesz egyszerre.
Tegnap lementem az ekonomiba az egyik kirgiz hodzsával, és megpróbáltunk felcsatlakozni a vezeték nélküli hálózatra, de nem sikerült. Azt az üzenetet kaptam a vindóztól, h. „a számítógép nem osztott ki IP címet”. Hát hogy ez mit jelent, arról fogalmam sincs. Itt nem túl nagy az IT-penetráció (az idegennyelv-penetrációhoz hasonlóan, bár törökül szinte mindenki jobban beszél nálam), de azt a magyarázatot kaptam, h. hétvégére „elzárják” az Internetet az irodában. Szóval megpróbálom insallah holnap, hátha hétfőre „kinyitják”. Ha nem, akkor is előbb-utóbb fel fogom tenni ezt insallah, ha más nem, majd szeptemberben, és akkor mennyi sok oldalt olvashattok majd egyszerre…
Pillanatnyilag én vagyok az egyetlen magyar a kurzuson. A többiek Gemlikbe mentek hajnalban, nekem nem volt kedvem, kicsit beteg vagyok alhamdulillah. De aztán kiderült, h. jó, h. nem mentem, mert meghívást kaptunk Oszmán Efenditől, és elmentünk egy esküvőre, illetve 5 darab volt egyszerre. Koránt olvastak, ami nagyon szép volt, iláhikat (ha nem emlékeztek tavalyról: vallásos dalokat) énekeltek, ami szintén nagyon szép volt, és Oszmán Efendi tartott szohbetet (beszédet). Aztán ettünk. Aztán hazajöttünk. Most a kertben ülök, mondtam már, h. idén mennyire kicsik a tanítványok itt a kurzuson? Itt most egy egész óvoda van a kertben, ugróköteleznek, és közben énekelnek. Komolyan. Ketten forgatják a kötelet és öten (!!!) ugrálnak. Ha valamelyik elrontja, az összes többi vele kiabál. Aranyosak.
A hetünkről. Nagyjából ugyanazok az óráink vannak, mint tavaly, bejött még a tefszir és a hadísz. Ez utóbbit, mint már említettem, én tartom, illetve próbálkozom vele. Alhamdulillah hoztam magammal könyveket, merth. ugye megegyeztünk, h. szeptembertől hadíszos előadások lesznek, gondoltam, majd itt a szabadidőmben felkészülök rájuk. Szóval van miből dolgoznom. (Na remélem, ez az apróság nem találja el a kosárlabdával a laptopot. És most már hatan ugrálnak.)
Amúgy a tanulás mellett szinte minden délután van program, megyünk valahova. Ez szerintem eléggé hátráltat is minket (engem legalábbis) abban, h. mindent rendesen megcsináljunk: Korán-gyakorlást, hadíszórákat, jegyzetmásolást, mosást, takarítást stb. Most, hogy egy személyzeti lakásban lakunk, többet kell takarítani, mint tavaly. A saját szobáinkon kívül minden héten 2 nap mi takarítjuk a közös helyiségeket is: fürdőszoba, vécé, folyosó, konyha, hall. Csütörtök és vasárnap a mi napunk. A szobákra nincsenek ilyen megszabott napok, hát néha úgy is néznek ki… Jó hír viszont, hogy kaptunk szekrényt alhamdulillah, három darabot, szóval Afrával mi ketten osztozunk egyen, lévén, h. négyen vagyunk összesen. Alhamdulillah én nagyon kevés cuccot hoztam, mert a kb. 15 kg könyv mellé sok más minden már nem fért be. (Hú, ezt nem fogjátok elhinni, most TIZEN ugrálnak!) Ezért folyton mosok, és kevés helyre van szükségem a szekrényben. És képzeljétek, vettem egy török nyelvű könyvet (Imam Nevevi: Al-Azkar), és teljesen jól megértem. Amúgy is sokat beszélek törökül, a kirgizeknek és a kazahoknak el sem árultam, h. tudok oroszul, h. velük is törökül kelljen beszélnem. Ma sajnos lebuktam, mert automatikusan válaszoltam egy kérdésre, amit mellettem tett fel oroszul egy kirgiz lány a másiknak. Én meg beleszóltam. Nem hiába mondta a Próféta (s.a.w.), h. egy hívő Iszlámjának a kiválóságát mutatja az is, ha nem foglalkozik olyasmivel, ami nem az ő dolga… azért insallah továbbra is törökül beszélek velük. (Kiállították azt a kettőt, aki mindig elrontotta. Ezek most duzzognak, a többi 8 ugrál.)
Mit mondjak még el nektek? Csütörtökön 11-től Korán-olvasásra mentünk. Összegyűlt kb. 30-40 hölgy egy házban (a Boszporuszra néző, gyönyörű kertben álló, ottomán stílusú és korabeli, fehér, favázas épület), és egy háfiz hölgy olvasta a Furqan szúrát. Aztán ettünk (ezt gondolom szinte kitaláltátok, anélkül, h. mondtam volna), majd iláhikat (lsd. fentebb) énekeltek, majd teáztunk, majd a hölgy olvasta a Rahman szúrát, majd hazajöttünk. Ugyanezen estén a kirgiz és kazah diákok meghívtak minket vacsorára ebbe a kis nyárikonyha-szerűségbe itt a kertben. Remek volt. Ettünk ujgur ételt is, ami szintén remek. Aztán minden nemzetiségnek el kellett mesélnie, h. hogyan találkozott először a kurzussal. Nekem fordítottak angolról, alhamdulillah, mert elég vicces lett volna, ha törökül mesélek. (Az egyik kislány beleejtette a babáját a szökőkútba, és nagyon szomorú lett.)
Ami a távlati terveinket illeti, insallah 2 hét múlva megyünk Konyába – insallah, fohászkodjatok érte, mert én nagyon vágyom oda. Jövő héten kellene insallah a nyomába mennünk, hogy elindítsuk a könyvet, és tudjam még javítani, amíg itt vagyunk. Most kicsit tanácstalan vagyok, mert komolyan nem tudom, mi legyen a következő könyv. Meg akarom kérdezni Oszmán efendit insallah, de szerintem azt fogja mondani, h. én ismerem jobban a magyarországi viszonyokat… Ha van valami ötletetek, szóljatok lécci. (Elkezdtek a kevésbé aprók fröcskölőzni a szökőkútból, szóval azt hiszem, befejezem, és felmegyek a szobánkba. Szóval mindenkinek minden jót a következő heti beszámolóig.) Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima
Blog 2.
Biszmilláhir-rahmanir-rahím.
Asz-szalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szeretettel köszöntök mindenkit az első hét végi beszámolóban. Bár ez valószínűleg egyszerre fog felkerülni az előző hetivel. Megtudtam, hogy nem kell senkitől engedélyt vagy jelszót vagy bármi mást kérnem, hanem csak lemegyek az ekonomiba (az ilyen közösségi helyiség-szerűség), és aktiválom a wireless kapcsolatot a gépemen, és már ott is vagyok. Már ha éppen beférek az ekonominak abba a másfél-két négyzetméteres sarkába, ahol van wirless-térerő, vagy minek hívják ezt. És állítólag ha 2-3 embernél több van fenn egyszerre, akkor ledobja őket a hálózat. Na mindegy, majd meglátjuk insallah.
Ma amúgy szerda van, azt hiszem július 5. este fél 11. és a kurzuson vagyunk. Rengeteg dolog változott tavaly óta. Először is, az amúgy 600 fős kurzus 800 (!!!) fővel üzemel. Óriási zsúfoltság van, 2 turnusban ebédelünk, mert egyszerre nem férünk be. És nekünk nem is jutott hely a rendes szobákban, a személyzeti lakások egyikében lakunk (szintén a kurzus területén persze), 2 kis szobánk van, egy 4 szobás lakásban 7 kirgiz lánnyal. Annyiban jobb, hogy itt nincs takarodó, ébresztő, szobarend-ellenőrzés stb. Annyiban rossz, h. pl. első nap a lányok ezért a reggelit elaludták. Mikor bementem hozzájuk, és zord hangon közöltem, h. „10 perc múlva kezdődik az első óra”, eléggé meg voltak lepve. Amúgy Ayse és Hamide alszanak az egyik szobában, Afra és én a másikban.
Az órák a tavalyihoz képest fél órával hamarabb, fél 9-kor kezdődnek, és később, 1-kor érnek véget. Mind az 5 óra lemegy délelőtt. Délután valami program van, de mi eddig nem mentünk, csak ma, amikor Oszmán Efendi előadása volt. Nem nagyon bánják, hogy nem megyünk, mert a mecset kb. negyedében felújítás folyik, és amikor a maradék háromnegyedbe benyomul 800 lány, hát az elég érdekes…
Zühre abla, aki a konferencián is ott volt, ha emlékeztek, gondoskodik számunkra némi délutáni programról. Kérdés nélkül kiengednek minket vele. Ma pl. a Camlicán voltunk teázni. Vasárnap nála reggeliztünk, majd hajóval elmentünk az Eyüp Szultán mecsetbe (igen, a projekt megvalósult alhamdulillah). Számomra ismét fantasztikus élmény volt találkozni azzal, aki személyesen ismerte azt, aki a szerelmem. Insallah megyünk még, amíg itt vagyunk.
Esténként 2 óra mutalla van, vagyis közös tanulás, mint tavaly is. Tanárunk nincs hozzá. A hadísztudomány órákat én tartom (3 óra egy héten), a maradék időben Korán-gyakorlás, és a lányok másolják azokat a jegyzeteket, amiket nem sikerül órákon rögzíteniük.
Hogy amúgy milyen programjaink lesznek még, azt nem tudom. Tegnap a Topkapi palotában voltunk, és a Szultán Ahmet mecsetben. Hogy most hétvégén mi lesz, nem tudom. Zühra abla azt mondta, hogy insallah csinál nekünk valami programot.
Szóval, egészében véve alhamdulillah jól vagyunk. Az órák jók, kiváltképp (szerintem) a taszavvuf és a próféták története. Oszmán Efendi könyvével még nem jutottam el a nyomdába, insallah jövő héten megyünk. A lányok mindenkit üdvözölnek. Következzenek a villáminterjúk:
Hogy érzed magad Törökországban?
Jól!
Kicsit bővebben?
Hát, nagyon jól.
És melyik a kedvenc tantárgyad?
A Korán! Vagy a taszavvuf?
És mit üzennél az otthon maradtaknak?
Hogy csomagoljanak, mert nagyon hamar eljön a 3 hét múlva… Akik meg most nem jönnek, azok jöjjenek jövőre insallah.
Hogy érzed magad Törökországban?
Alhamdulillah nagyon jól! Sok szép helyre elvisznek.
És melyik a kedvenc tantárgyad?
A Korán!
És mit üzennél az otthon maradtaknak?
Hogy jövőre jöjjenek ők is. És insallah fohászkodjanak értünk, mi is fohászkodunk értük. És hozzanak diktafont, hogy fel tudják venni az ezánt.
Én meg nem mondok semmit, mert már írtam egy csomó mindent. Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima
Asz-szalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szeretettel köszöntök mindenkit az első hét végi beszámolóban. Bár ez valószínűleg egyszerre fog felkerülni az előző hetivel. Megtudtam, hogy nem kell senkitől engedélyt vagy jelszót vagy bármi mást kérnem, hanem csak lemegyek az ekonomiba (az ilyen közösségi helyiség-szerűség), és aktiválom a wireless kapcsolatot a gépemen, és már ott is vagyok. Már ha éppen beférek az ekonominak abba a másfél-két négyzetméteres sarkába, ahol van wirless-térerő, vagy minek hívják ezt. És állítólag ha 2-3 embernél több van fenn egyszerre, akkor ledobja őket a hálózat. Na mindegy, majd meglátjuk insallah.
Ma amúgy szerda van, azt hiszem július 5. este fél 11. és a kurzuson vagyunk. Rengeteg dolog változott tavaly óta. Először is, az amúgy 600 fős kurzus 800 (!!!) fővel üzemel. Óriási zsúfoltság van, 2 turnusban ebédelünk, mert egyszerre nem férünk be. És nekünk nem is jutott hely a rendes szobákban, a személyzeti lakások egyikében lakunk (szintén a kurzus területén persze), 2 kis szobánk van, egy 4 szobás lakásban 7 kirgiz lánnyal. Annyiban jobb, hogy itt nincs takarodó, ébresztő, szobarend-ellenőrzés stb. Annyiban rossz, h. pl. első nap a lányok ezért a reggelit elaludták. Mikor bementem hozzájuk, és zord hangon közöltem, h. „10 perc múlva kezdődik az első óra”, eléggé meg voltak lepve. Amúgy Ayse és Hamide alszanak az egyik szobában, Afra és én a másikban.
Az órák a tavalyihoz képest fél órával hamarabb, fél 9-kor kezdődnek, és később, 1-kor érnek véget. Mind az 5 óra lemegy délelőtt. Délután valami program van, de mi eddig nem mentünk, csak ma, amikor Oszmán Efendi előadása volt. Nem nagyon bánják, hogy nem megyünk, mert a mecset kb. negyedében felújítás folyik, és amikor a maradék háromnegyedbe benyomul 800 lány, hát az elég érdekes…
Zühre abla, aki a konferencián is ott volt, ha emlékeztek, gondoskodik számunkra némi délutáni programról. Kérdés nélkül kiengednek minket vele. Ma pl. a Camlicán voltunk teázni. Vasárnap nála reggeliztünk, majd hajóval elmentünk az Eyüp Szultán mecsetbe (igen, a projekt megvalósult alhamdulillah). Számomra ismét fantasztikus élmény volt találkozni azzal, aki személyesen ismerte azt, aki a szerelmem. Insallah megyünk még, amíg itt vagyunk.
Esténként 2 óra mutalla van, vagyis közös tanulás, mint tavaly is. Tanárunk nincs hozzá. A hadísztudomány órákat én tartom (3 óra egy héten), a maradék időben Korán-gyakorlás, és a lányok másolják azokat a jegyzeteket, amiket nem sikerül órákon rögzíteniük.
Hogy amúgy milyen programjaink lesznek még, azt nem tudom. Tegnap a Topkapi palotában voltunk, és a Szultán Ahmet mecsetben. Hogy most hétvégén mi lesz, nem tudom. Zühra abla azt mondta, hogy insallah csinál nekünk valami programot.
Szóval, egészében véve alhamdulillah jól vagyunk. Az órák jók, kiváltképp (szerintem) a taszavvuf és a próféták története. Oszmán Efendi könyvével még nem jutottam el a nyomdába, insallah jövő héten megyünk. A lányok mindenkit üdvözölnek. Következzenek a villáminterjúk:
Hogy érzed magad Törökországban?
Jól!
Kicsit bővebben?
Hát, nagyon jól.
És melyik a kedvenc tantárgyad?
A Korán! Vagy a taszavvuf?
És mit üzennél az otthon maradtaknak?
Hogy csomagoljanak, mert nagyon hamar eljön a 3 hét múlva… Akik meg most nem jönnek, azok jöjjenek jövőre insallah.
Hogy érzed magad Törökországban?
Alhamdulillah nagyon jól! Sok szép helyre elvisznek.
És melyik a kedvenc tantárgyad?
A Korán!
És mit üzennél az otthon maradtaknak?
Hogy jövőre jöjjenek ők is. És insallah fohászkodjanak értünk, mi is fohászkodunk értük. És hozzanak diktafont, hogy fel tudják venni az ezánt.
Én meg nem mondok semmit, mert már írtam egy csomó mindent. Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima
Blog 1.
Biszmilláhir-rahmanir-rahím.
Ezt aktuálisan az első hétvége után írom, bár nem tudom, mikor jutok netközelbe, hogy fel is tudjam tölteni a blogra. Mindenesetre úgy olvassátok, hogy ma 2006. június 26. van, hétfő, déli ima eleje. Pár napja vagyok még csak itt, de máris számos érdekes dolog történt velem. Például rájöttem, hogy nem csináltam meg a Korán-cédéket, amiket távollétünkben kellett volna hallgatni. Nem arról van szó, hogy nem írtam ki cédére, hanem magukat a fájlokat sem csináltam meg… erre a repülőn jöttem rá.
Ha éjszakai géppel jön az ember Isztanbulba, akkor kb. pont a reggeli ima elejére ér be a városba. Bár a mi gépünk kb. egy órát késett… A reptér eléggé üres ilyenkor.
Idefelé, még a pesti reptéren, hihetetlen élményben volt részünk. Egy svéd állampolgárságú kurd család jött Isztanbulba, Pesten szálltak át. Voltak kb. 15-en, ebből kb. 10, különböző korú gyermek, 2 és 16 év között. A családanya, megunva a várakozást a késő gépre, és a gyermekek randalírozását, leült szépen törökülésben a földre, kipakolt a padlóra (persze szalvéta és egyéb világi hívságok nélkül, közvetlenül a kőre) egy nagy kenyeret meg egy doboz kockasajtot, és nekiállt szendvicseket készíteni népes családjának. Annyira hihetetlen és szürreális volt, a reptér rettenetesen zsúfolt, leülni nem lehet, mindenki álmos, gyűrött, és a 23:15-re kiírt gép még sehol, pedig már 45 van – ő meg a kövön ül, és gyártja a szenyákat… Bár a számítása nem vált be, mert gyermekei tovább randalíroztak, csak immár szendviccsel a kézben.
Szombaton indultunk Gemlikbe, ezért úgy gondoltuk, hogy szombat délelőtt belefér még egy program, mégpedig meglátogatni egy olyan illetőt, akit mindig meglátogatok, ha Isztanbulban vagyok, ő Abu Ayyub al-Anszari, Allah legyen vele elégedett. Ezt a történetet a következők szerint foglalhatnám össze.
TUDOD, HOGY ISZTANBULBAN VAGY, HA…
1.20 percig beszélitek meg a legnagyobb forgalmú utca kellős közepén, 35 fokban, tűző napon, fekete kendőben, hogy mi lesz a mai program. Bár már az első mondatban eldöntöttétek, hogy mi legyen, a megbeszélés folytatódik, de ha az életed múlna rajta, akkor sem tudnád megmondani, hogy miről is volt szó a fennmaradó 19 perc 45 másodpercben.
2.Hirtelen rájöttök, hogy a komp, amellyel át kellene kelni az európai oldalra, 5 perc múlva indul. Addig még van kb. 500 méter, 2 nagy forgalmú 4 sávos út lámpa és zebra nélkül, valamint jegyet is kell venni.
3.A fent említett körülmények dacára (35 fok, kendő, tűző nap plusz hosszú kabát stb.) teljes vágtában nekiindultok a távolságnak. Közben, mikor nem a megfulladás örömeit érzed át teljes szívből, azon gondolkodsz, hogy vajon az epsomi derbin van-e negyedmérföldes futam, mert ha igen, az lesz a következő projekted.
4.Távolságot leküzdvén, jegyet megvásárolván, csatakosan, kivörösödött fejjel és fújtatva felmásztok a komp felső szintjére, és elégedetten konstatáljátok: fél lesz egy perc múlva, 4 perc alatt futottuk a távot!
5.45 másodperc múlva (kevésbé elégedetten) konstatáljátok, hogy a másik komp, amelynek oldalán nagy betűkkel, büszkén virít úticélotok neve, egyenletesen gyorsuló sebességgel elhúz az európai part felé…
6.Erre enni kell! Elgondolkodva kérődztök a papírzacsiban figyelő szimiteken (ami egy karika alakú, szezámmagos péksütemény, török specialitás), azon gondolkodván, hogy akkor EZ a komp vajon hová megy, mikor indul, és milyen gyorsan kellene leszállni róla, mikor a hajó mozgásában beállt félreérthetetlen változás tudtotokra adja, hogy teljesen mindegy, mi az úti cél, de már elindultatok feléje…
7.10 perc múlva kiszálltok valahol, ahonnan egyikőtök sem tudja, merre kell továbbmenni. A megoldás: a TAXI! Taxiba ülvén tartotok az Eyüp Szultán mecset felé, és már látod is, és már szállnál ki, amikor…. Cseng a telefon! AZONNAL térjetek haza Üszküdárba, mert AZONNAL indultok Gemlikbe!
8.Biztos, hogy Törökországban vagytok, mert a taxisofőrnek szeme sem rebben a kérésre, hogy vigyen vissza ugyanoda, ahonnan jöttetek. Komppal vissza Üszküdárba, aztán haza. Fel, indulás, Gemlikbe!
9.Aha, gondolod te. Másfél, uszkve két óra múlva újabb telefon: 5 perc múlva ott vannak érted. Fél óra múlva valóban meg is érkezik az autó, benne 6 emberrel, de hát miért is lenne ez gond a mindössze 160-170 kilométeres úton, 35 fokban… Bepattansz boldog hetedikként, lábadat elhelyezed a hamutartóban, kezeidet a hónod alatt, csomagodat a nyelved alá szorítod, és… Fel, indulás, Gemlikbe!
A szünnet parti…
Félreértések elkerülése végett, ez a szó nem a magyar „szünet” szó helyesírási hibával, hanem egy speciális ünnepség. Ehhez innom kell egy kávét, hogy ezt elmeséljem. Na megvan. Kiegészítő információként elmondanám, hogy egyedül vagyok itthon Üszküdárban, mert Ablám dolgozik ma, engem meg hagyott aludni reggel, alhamdulillah, mert érkezésünk éjszakáján egyáltalán nem aludtunk semmit, Gemlikben kb. 2-3 órát, és múlt éjjel fél 1-kor értünk haza, szóval kissé el voltam már kenődve. Ezért ma reggel 10 után keltem fel, de ne mondjátok el senkinek, mert nem vagyok rá nagyon büszke.
Szóval elindultunk Gemlikbe, ami nagyon szép út, komppal kell átkelni a Márvány-tenger egy nyúlványán, ami nem tűnik nagyon szükségszerűnek, mert végül is meg is lehetne kerülni, de aztán rájöttem, hogy ez a gondolat nagyon is hibás, lsd. később. Gemlik egy öböl partján fekvő, nagyon kellemes kisváros, rengeteg olajfával és a világ legjobb olajbogyójával, de komolyan. Nagyon szívélyesen fogadtak minket, egyetlen dolog árnyékolta be ott-tartózkodásomat. Vendéglátóink egyike ahhoz a nagyon is gyakori embertípushoz tartozik, akik gondolatban egyenlőségjelet tesznek a „külföldi” és a „süket” szavak közé. Vagyis ahányszor hozzám fordult, teljes hangerővel tette: HALIMA!!! Ami számomra eléggé zavarba ejtő volt. De amúgy remekül eltársalogtunk, mert mindig befejezte helyettem a mondataimat. Ezért én leginkább a „yani” és „bence” szavak ismételgetésére szorítkoztam társalgás terén. Szeretve tisztelt töröktanáromnak üzenem, hogy ezek már remekül mennek.
A gemlikiek valami általam ismeretlen bűnömért étel általi halálra ítéltek. Folyamatosan enni kellet, és figyelem lányok, ez NEM az a vendégség volt, ahol te szedhetsz magadnak. Hanem szépen kipakolják a cuccost a tányérodra, és nincs mese, azt bizony meg kell enni.
Én ekkorra már igencsak álmos voltam, lévén nem aludtunk éjjel, de ennek ellenére hajnali fél egykor még a teraszon ültünk, és apró szaténrózsákat varrogattunk fel a gyermekek másnap viselendő ruhácskáira (igen, olyanokat, mint ti is árultok, Hamide). Ja, és szalagocskákat is. Majd, észrevéve, hogy a szemem le-lecsukódik, házigazdánk készített nekem jó erős kávét… szóval reggeli ima előtt nemigen aludtam, bár fél 2-kor kimentettem magam, hogy fél 3-ig még alszom egyet (itt fél 4-kor van fadzsr, alhamdulillahi Rabbil Alemin), de persze nem tudtam. Mikor jöttem ki wudút csinálni, a többiek akkor mentek aludni, s mondták, h. ha ezánkor nincsenek fenn, mindenképp keltsem fel őket. Mármost nekem nem állt szándékomban megvárni a fél 5-ös imárahívást, de hát így jártam… viszont a teraszon csináltam zikrt, hét emeletnyire az öböl felett, és néhány méterre a csillagok alatt, ami fantasztikus volt. Fél öt körül visszafeküdtem, s aludtam is boldogan fél 7-ig, amikor is a megébredt gyermekcsék dúló, barbár hordákra emlékeztető csapatai több alkalommal végigszáguldoztak a házon, kétségbeesetten ismételgettem magamnak, hogy annyira fáradt vagyok, hogy így is tudok aludni, de aztán feladtam. 7-kor már a reggelizőasztalnál ültünk. A reggeli remek volt és bőséges, a tea forró és méregerős, újult erővel folytattuk a rózsácskák felvarrogatását és a ruhácskák kivasalgatását. Ez utóbbiban nekem nem kellett segítenem, alhamdulillah, mert még egy párnahuzatot sem tudok kivasalni, nemhogy egy ilyen kis tüllös-selymes- rózsás izét.
Eljött az idő, hogy elinduljunk a szalonba, ahol maga az ünnepség volt. Levonultunk a ház elé, ahol már szerveződött a KONVOJ! Az első autón török zászló, a második maga az ünnepi jármű, egy ezüstszínű dzsip felvirágozva-szalagozva, mint nálunk a lakodalmas autók, aztán a többi kocsi, mindnek egy törülköző kötve mindkét oldali visszapillantó-tükrére. Ezeket a buli végeztével szétosztották a vendégek között, szuvenírként. Egy világoskék darab tárgyi bizonyítékként nálam is megtekinthető.
Az ünnepi autóban utazni komoly rang, nagy megtiszteltetés. A következők nyomultak bele:
1 darab amdzsa (nagybácsi), akié az autó volt, és aki vezetett
az első ülésre az ő felesége és 2 db gyermekük
hátra pedig:
2 db ünnepelt gyermek
1 db anyukájuk
1 db nagymamájuk
1 db hala (nagynéni)
Miután kb. fél órát vártunk a tűző napon, a szemeteskonténerek meghitt társaságában, megérkezett a mi autónk is. Elöl már ültek ketten, s mi is ketten szálltunk be hátra, három gyermekkel, s élveztük ezt a szokatlan tágasságot.
Ezzel el is indultunk Gemlik belvárosa felé, egész úton dudálva. A boldog dudálásba mindenki bekapcsolódott, aki mellett elhaladtunk. Különböző gyermekek állították meg az autókat, mert ilyenkor pénzt szokás nekik adni.
A szalonba (kb. mint egy nagy étterem) érkezvén Korán-olvasás volt, majd egy kb. fél órás beszéd. Ezt úgy képzeljétek el kb., mint az ünnepi imákon a khutbát a női részlegben: senki nem figyel, beszélget, gyerekekkel játszik, eszik stb. Az előadó igyekezett kitenni magáért, és még hangosabban beszélt, mire a vidám vendégsereg is ráadott a hangerőre. Aztán átmentünk déli imára a szemben lévő mecsetbe, majd hazamentünk, ahol mi várt minket? Aki csak egy kicsit is átérzi beszámolóm hangulatát, az már rá is vágja: KAJA! Igen, igen, tudom, ettünk az ünnepségen, de hát ott csak 4 fogás volt, s a hazafelé vezető 10 perces úton is bizonnyal mindenki megéhezett. Szóval ettünk, teáztunk, beszélgettünk. Én ismét hősiesen ismételgettem a yani és bence szavakat, bár most már, hogy sokan voltunk, kisebb beszélgetésekbe is tudtam bonyolódni, főleg a kisgyermekekkel és türelmesebb, idős nagymamákkal.
Este 7 felé pedig elindultunk haza. Az egyik ember, aki idefelé velünk jött, Gemlikben maradt, és már előre örültem, hogy milyen kevesen leszünk a kocsiban (csak hatan), de kiderült, hogy hazafuvarozunk két darab nagynénit is… félreértések elkerülése végett, kb. közepes Opel méretű autóról van szó. Alhamdulillah az egyik nagynénit hamarosan kiraktuk, s heten folytattuk utunkat. A komphoz érve kb. másfél kilométeres sort találtunk, s kedvesen közölték velünk, hogy legalább 3 óra, mire feljutunk. Záróvonalra, szembeforgalomra, hasonló apróságokra ügyet sem vetve kikanyarodtuk a sorból, s elindultunk, hogy azt a bizonyos öbölnyúlványt megkerüljük. Most már tudom, hogy miért nem ez a bevett gyakorlat. Fél egyre értünk haza, a gyerekek sírtak, én is sírtam volna, de úgy gondoltam, ez nem fér bele a jó modor keretei közé. Itthon még egy órát beszélgettünk, aztán irány aludni.
Szóval, ennyi a történet eddig, minden rendben alhamdulillah, Gemlik gyönyörű, mint mindig, Isztanbul meg még inkább, a szünnet parti pedig nagyon érdekes tapasztalat volt.
Ma este insallah Oszmán Efendihez megyünk vendégségbe. Már vasárnapra hívott, de ugye akkor Gemlikben voltam, ami eléggé ciki, sőt, nagyon ciki, kérdezte is, hogy minek megyek én Gemlikbe, amitől a dolog ezerszeresen cikivé vált, de hát most már mindegy. Szóval ma este megyünk insallah. Aztán még nem tudom, hogy mi lesz. Majd megírom insallah.
Most viszont abbahagyom, mert szerintem ez már nagyon hosszú, és talán unjátok is. Mindenkit nagyon sok szeretettel üdvözlök. Insallah találkozunk hamarosan. Ne felejtsetek el a fohászaitokban. És az utolsó szavam, amivel minden beszéd zárul: a tökéletes dicsőítés és alázatos hálaadás a Mindenható Allahot illeti, a Világok Urát. És áldás és békesség az utolsó Prófétára, a családjára és a Társaira.
2006. június 26. Halima
Ezt aktuálisan az első hétvége után írom, bár nem tudom, mikor jutok netközelbe, hogy fel is tudjam tölteni a blogra. Mindenesetre úgy olvassátok, hogy ma 2006. június 26. van, hétfő, déli ima eleje. Pár napja vagyok még csak itt, de máris számos érdekes dolog történt velem. Például rájöttem, hogy nem csináltam meg a Korán-cédéket, amiket távollétünkben kellett volna hallgatni. Nem arról van szó, hogy nem írtam ki cédére, hanem magukat a fájlokat sem csináltam meg… erre a repülőn jöttem rá.
Ha éjszakai géppel jön az ember Isztanbulba, akkor kb. pont a reggeli ima elejére ér be a városba. Bár a mi gépünk kb. egy órát késett… A reptér eléggé üres ilyenkor.
Idefelé, még a pesti reptéren, hihetetlen élményben volt részünk. Egy svéd állampolgárságú kurd család jött Isztanbulba, Pesten szálltak át. Voltak kb. 15-en, ebből kb. 10, különböző korú gyermek, 2 és 16 év között. A családanya, megunva a várakozást a késő gépre, és a gyermekek randalírozását, leült szépen törökülésben a földre, kipakolt a padlóra (persze szalvéta és egyéb világi hívságok nélkül, közvetlenül a kőre) egy nagy kenyeret meg egy doboz kockasajtot, és nekiállt szendvicseket készíteni népes családjának. Annyira hihetetlen és szürreális volt, a reptér rettenetesen zsúfolt, leülni nem lehet, mindenki álmos, gyűrött, és a 23:15-re kiírt gép még sehol, pedig már 45 van – ő meg a kövön ül, és gyártja a szenyákat… Bár a számítása nem vált be, mert gyermekei tovább randalíroztak, csak immár szendviccsel a kézben.
Szombaton indultunk Gemlikbe, ezért úgy gondoltuk, hogy szombat délelőtt belefér még egy program, mégpedig meglátogatni egy olyan illetőt, akit mindig meglátogatok, ha Isztanbulban vagyok, ő Abu Ayyub al-Anszari, Allah legyen vele elégedett. Ezt a történetet a következők szerint foglalhatnám össze.
TUDOD, HOGY ISZTANBULBAN VAGY, HA…
1.20 percig beszélitek meg a legnagyobb forgalmú utca kellős közepén, 35 fokban, tűző napon, fekete kendőben, hogy mi lesz a mai program. Bár már az első mondatban eldöntöttétek, hogy mi legyen, a megbeszélés folytatódik, de ha az életed múlna rajta, akkor sem tudnád megmondani, hogy miről is volt szó a fennmaradó 19 perc 45 másodpercben.
2.Hirtelen rájöttök, hogy a komp, amellyel át kellene kelni az európai oldalra, 5 perc múlva indul. Addig még van kb. 500 méter, 2 nagy forgalmú 4 sávos út lámpa és zebra nélkül, valamint jegyet is kell venni.
3.A fent említett körülmények dacára (35 fok, kendő, tűző nap plusz hosszú kabát stb.) teljes vágtában nekiindultok a távolságnak. Közben, mikor nem a megfulladás örömeit érzed át teljes szívből, azon gondolkodsz, hogy vajon az epsomi derbin van-e negyedmérföldes futam, mert ha igen, az lesz a következő projekted.
4.Távolságot leküzdvén, jegyet megvásárolván, csatakosan, kivörösödött fejjel és fújtatva felmásztok a komp felső szintjére, és elégedetten konstatáljátok: fél lesz egy perc múlva, 4 perc alatt futottuk a távot!
5.45 másodperc múlva (kevésbé elégedetten) konstatáljátok, hogy a másik komp, amelynek oldalán nagy betűkkel, büszkén virít úticélotok neve, egyenletesen gyorsuló sebességgel elhúz az európai part felé…
6.Erre enni kell! Elgondolkodva kérődztök a papírzacsiban figyelő szimiteken (ami egy karika alakú, szezámmagos péksütemény, török specialitás), azon gondolkodván, hogy akkor EZ a komp vajon hová megy, mikor indul, és milyen gyorsan kellene leszállni róla, mikor a hajó mozgásában beállt félreérthetetlen változás tudtotokra adja, hogy teljesen mindegy, mi az úti cél, de már elindultatok feléje…
7.10 perc múlva kiszálltok valahol, ahonnan egyikőtök sem tudja, merre kell továbbmenni. A megoldás: a TAXI! Taxiba ülvén tartotok az Eyüp Szultán mecset felé, és már látod is, és már szállnál ki, amikor…. Cseng a telefon! AZONNAL térjetek haza Üszküdárba, mert AZONNAL indultok Gemlikbe!
8.Biztos, hogy Törökországban vagytok, mert a taxisofőrnek szeme sem rebben a kérésre, hogy vigyen vissza ugyanoda, ahonnan jöttetek. Komppal vissza Üszküdárba, aztán haza. Fel, indulás, Gemlikbe!
9.Aha, gondolod te. Másfél, uszkve két óra múlva újabb telefon: 5 perc múlva ott vannak érted. Fél óra múlva valóban meg is érkezik az autó, benne 6 emberrel, de hát miért is lenne ez gond a mindössze 160-170 kilométeres úton, 35 fokban… Bepattansz boldog hetedikként, lábadat elhelyezed a hamutartóban, kezeidet a hónod alatt, csomagodat a nyelved alá szorítod, és… Fel, indulás, Gemlikbe!
A szünnet parti…
Félreértések elkerülése végett, ez a szó nem a magyar „szünet” szó helyesírási hibával, hanem egy speciális ünnepség. Ehhez innom kell egy kávét, hogy ezt elmeséljem. Na megvan. Kiegészítő információként elmondanám, hogy egyedül vagyok itthon Üszküdárban, mert Ablám dolgozik ma, engem meg hagyott aludni reggel, alhamdulillah, mert érkezésünk éjszakáján egyáltalán nem aludtunk semmit, Gemlikben kb. 2-3 órát, és múlt éjjel fél 1-kor értünk haza, szóval kissé el voltam már kenődve. Ezért ma reggel 10 után keltem fel, de ne mondjátok el senkinek, mert nem vagyok rá nagyon büszke.
Szóval elindultunk Gemlikbe, ami nagyon szép út, komppal kell átkelni a Márvány-tenger egy nyúlványán, ami nem tűnik nagyon szükségszerűnek, mert végül is meg is lehetne kerülni, de aztán rájöttem, hogy ez a gondolat nagyon is hibás, lsd. később. Gemlik egy öböl partján fekvő, nagyon kellemes kisváros, rengeteg olajfával és a világ legjobb olajbogyójával, de komolyan. Nagyon szívélyesen fogadtak minket, egyetlen dolog árnyékolta be ott-tartózkodásomat. Vendéglátóink egyike ahhoz a nagyon is gyakori embertípushoz tartozik, akik gondolatban egyenlőségjelet tesznek a „külföldi” és a „süket” szavak közé. Vagyis ahányszor hozzám fordult, teljes hangerővel tette: HALIMA!!! Ami számomra eléggé zavarba ejtő volt. De amúgy remekül eltársalogtunk, mert mindig befejezte helyettem a mondataimat. Ezért én leginkább a „yani” és „bence” szavak ismételgetésére szorítkoztam társalgás terén. Szeretve tisztelt töröktanáromnak üzenem, hogy ezek már remekül mennek.
A gemlikiek valami általam ismeretlen bűnömért étel általi halálra ítéltek. Folyamatosan enni kellet, és figyelem lányok, ez NEM az a vendégség volt, ahol te szedhetsz magadnak. Hanem szépen kipakolják a cuccost a tányérodra, és nincs mese, azt bizony meg kell enni.
Én ekkorra már igencsak álmos voltam, lévén nem aludtunk éjjel, de ennek ellenére hajnali fél egykor még a teraszon ültünk, és apró szaténrózsákat varrogattunk fel a gyermekek másnap viselendő ruhácskáira (igen, olyanokat, mint ti is árultok, Hamide). Ja, és szalagocskákat is. Majd, észrevéve, hogy a szemem le-lecsukódik, házigazdánk készített nekem jó erős kávét… szóval reggeli ima előtt nemigen aludtam, bár fél 2-kor kimentettem magam, hogy fél 3-ig még alszom egyet (itt fél 4-kor van fadzsr, alhamdulillahi Rabbil Alemin), de persze nem tudtam. Mikor jöttem ki wudút csinálni, a többiek akkor mentek aludni, s mondták, h. ha ezánkor nincsenek fenn, mindenképp keltsem fel őket. Mármost nekem nem állt szándékomban megvárni a fél 5-ös imárahívást, de hát így jártam… viszont a teraszon csináltam zikrt, hét emeletnyire az öböl felett, és néhány méterre a csillagok alatt, ami fantasztikus volt. Fél öt körül visszafeküdtem, s aludtam is boldogan fél 7-ig, amikor is a megébredt gyermekcsék dúló, barbár hordákra emlékeztető csapatai több alkalommal végigszáguldoztak a házon, kétségbeesetten ismételgettem magamnak, hogy annyira fáradt vagyok, hogy így is tudok aludni, de aztán feladtam. 7-kor már a reggelizőasztalnál ültünk. A reggeli remek volt és bőséges, a tea forró és méregerős, újult erővel folytattuk a rózsácskák felvarrogatását és a ruhácskák kivasalgatását. Ez utóbbiban nekem nem kellett segítenem, alhamdulillah, mert még egy párnahuzatot sem tudok kivasalni, nemhogy egy ilyen kis tüllös-selymes- rózsás izét.
Eljött az idő, hogy elinduljunk a szalonba, ahol maga az ünnepség volt. Levonultunk a ház elé, ahol már szerveződött a KONVOJ! Az első autón török zászló, a második maga az ünnepi jármű, egy ezüstszínű dzsip felvirágozva-szalagozva, mint nálunk a lakodalmas autók, aztán a többi kocsi, mindnek egy törülköző kötve mindkét oldali visszapillantó-tükrére. Ezeket a buli végeztével szétosztották a vendégek között, szuvenírként. Egy világoskék darab tárgyi bizonyítékként nálam is megtekinthető.
Az ünnepi autóban utazni komoly rang, nagy megtiszteltetés. A következők nyomultak bele:
1 darab amdzsa (nagybácsi), akié az autó volt, és aki vezetett
az első ülésre az ő felesége és 2 db gyermekük
hátra pedig:
2 db ünnepelt gyermek
1 db anyukájuk
1 db nagymamájuk
1 db hala (nagynéni)
Miután kb. fél órát vártunk a tűző napon, a szemeteskonténerek meghitt társaságában, megérkezett a mi autónk is. Elöl már ültek ketten, s mi is ketten szálltunk be hátra, három gyermekkel, s élveztük ezt a szokatlan tágasságot.
Ezzel el is indultunk Gemlik belvárosa felé, egész úton dudálva. A boldog dudálásba mindenki bekapcsolódott, aki mellett elhaladtunk. Különböző gyermekek állították meg az autókat, mert ilyenkor pénzt szokás nekik adni.
A szalonba (kb. mint egy nagy étterem) érkezvén Korán-olvasás volt, majd egy kb. fél órás beszéd. Ezt úgy képzeljétek el kb., mint az ünnepi imákon a khutbát a női részlegben: senki nem figyel, beszélget, gyerekekkel játszik, eszik stb. Az előadó igyekezett kitenni magáért, és még hangosabban beszélt, mire a vidám vendégsereg is ráadott a hangerőre. Aztán átmentünk déli imára a szemben lévő mecsetbe, majd hazamentünk, ahol mi várt minket? Aki csak egy kicsit is átérzi beszámolóm hangulatát, az már rá is vágja: KAJA! Igen, igen, tudom, ettünk az ünnepségen, de hát ott csak 4 fogás volt, s a hazafelé vezető 10 perces úton is bizonnyal mindenki megéhezett. Szóval ettünk, teáztunk, beszélgettünk. Én ismét hősiesen ismételgettem a yani és bence szavakat, bár most már, hogy sokan voltunk, kisebb beszélgetésekbe is tudtam bonyolódni, főleg a kisgyermekekkel és türelmesebb, idős nagymamákkal.
Este 7 felé pedig elindultunk haza. Az egyik ember, aki idefelé velünk jött, Gemlikben maradt, és már előre örültem, hogy milyen kevesen leszünk a kocsiban (csak hatan), de kiderült, hogy hazafuvarozunk két darab nagynénit is… félreértések elkerülése végett, kb. közepes Opel méretű autóról van szó. Alhamdulillah az egyik nagynénit hamarosan kiraktuk, s heten folytattuk utunkat. A komphoz érve kb. másfél kilométeres sort találtunk, s kedvesen közölték velünk, hogy legalább 3 óra, mire feljutunk. Záróvonalra, szembeforgalomra, hasonló apróságokra ügyet sem vetve kikanyarodtuk a sorból, s elindultunk, hogy azt a bizonyos öbölnyúlványt megkerüljük. Most már tudom, hogy miért nem ez a bevett gyakorlat. Fél egyre értünk haza, a gyerekek sírtak, én is sírtam volna, de úgy gondoltam, ez nem fér bele a jó modor keretei közé. Itthon még egy órát beszélgettünk, aztán irány aludni.
Szóval, ennyi a történet eddig, minden rendben alhamdulillah, Gemlik gyönyörű, mint mindig, Isztanbul meg még inkább, a szünnet parti pedig nagyon érdekes tapasztalat volt.
Ma este insallah Oszmán Efendihez megyünk vendégségbe. Már vasárnapra hívott, de ugye akkor Gemlikben voltam, ami eléggé ciki, sőt, nagyon ciki, kérdezte is, hogy minek megyek én Gemlikbe, amitől a dolog ezerszeresen cikivé vált, de hát most már mindegy. Szóval ma este megyünk insallah. Aztán még nem tudom, hogy mi lesz. Majd megírom insallah.
Most viszont abbahagyom, mert szerintem ez már nagyon hosszú, és talán unjátok is. Mindenkit nagyon sok szeretettel üdvözlök. Insallah találkozunk hamarosan. Ne felejtsetek el a fohászaitokban. És az utolsó szavam, amivel minden beszéd zárul: a tökéletes dicsőítés és alázatos hálaadás a Mindenható Allahot illeti, a Világok Urát. És áldás és békesség az utolsó Prófétára, a családjára és a Társaira.
2006. június 26. Halima
Wednesday, June 28, 2006
Azert par kepet felteszek ınsallah
Az auto, amivel a bızonyos unnepsegre mentek az unnepeltek, lsd. kesobbi poszt ınsallah
Olajfalıget, felulnezetbol
Gemlık latkepe. Azert jo lenne, ha nem HTML-ben kene ezeket a posztokat szerkesztenı. Most nem tudom igazan, hova fognak kerulnı a felıratok, de mındegy...
Most van ezan, szaladunk mecsetbe ınsallah
Elso torokorszagı poszt
As-salamu alaykum wa rahmatullahı wa barakatuh.
Mındenkıt sok szeretettel udvozlok egz torokorszagı ınternet-kafebol. Nagyon ıdegesıto, h. mınden betu mashol van. İrtam 1 nagyon hosszu beszamolot Gemlıkrol, de ez a gep nem tudja megnyıtnı a word fılet. Vıszont ınsallah szombattol lesz normalıs ınternetem, a sajat laptoprol, es akkor ınsallah elolvashatjatok. Nem ıs farasztok senkıt sokaıg ezzel a zagyvalekkal amit itt produkalok. Most megyunk Burszaba ınsallah es csak penteken jovunk vissza. İnsallah meglatogatunk egy csomo mecsetet meg Allah barataınak turbejet. mindenkiert fohaszkodnı fogok insallahş meg a magyarorszagı hızmetertş, meg vezetesert mındenkınek.
Mındenkıt sok szeretettel udvozlok egz torokorszagı ınternet-kafebol. Nagyon ıdegesıto, h. mınden betu mashol van. İrtam 1 nagyon hosszu beszamolot Gemlıkrol, de ez a gep nem tudja megnyıtnı a word fılet. Vıszont ınsallah szombattol lesz normalıs ınternetem, a sajat laptoprol, es akkor ınsallah elolvashatjatok. Nem ıs farasztok senkıt sokaıg ezzel a zagyvalekkal amit itt produkalok. Most megyunk Burszaba ınsallah es csak penteken jovunk vissza. İnsallah meglatogatunk egy csomo mecsetet meg Allah barataınak turbejet. mindenkiert fohaszkodnı fogok insallahş meg a magyarorszagı hızmetertş, meg vezetesert mındenkınek.
Wednesday, June 07, 2006
Tesztelem a blogot 2.
Na most megpróbálom a webes felületről. E-mailben láthatólag nem jött át a kép.
Kb. 5 percen át töltötte fel, pedig itt ADSL van. na mindjárt meglátjuk. Biszmilláh.
Tesztelem a blogot
As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Hamarosan ismét megyünk Törökországba, tanulni!
Szeretném kipróbálni, h. vajon tudnám-e képekkel is színesíteni a beszámolókat.
Halima
Hanif Iszlám Kulturális Alapítvány
www.hanif.hu
Subscribe to:
Posts (Atom)
