Hihetetlen történet

As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Az ekonomiban ülök, nagyon kényelmetlen helyzetben, mert a laptop csak egy bizonyos helyről hajlandó fogni a vezeték nélküli hálózat jelét. Szóval insallah rövid leszek.

Tegnap este, az ünnep éjszakája. Imádkoztuk az imádkozandókat, fohászkodtunk, aztán... már megint éjfél lett. Lefeküdtünk aludni.

10-15 perc múlva kopognak a bejárati ajtón. Próbálok úgy tenni mint aki nem hallja... ekkor már egy pénzérmével kopognak. Többször. Úgy képzeljétek el, mintha kb. 2000 darab evőeszközös fiókot kidobnának a 30. emeletről. Hamarosan csengetnek is. A lezuhanó fiókok tragédiáját vidám madárfütty kíséri, teljes hangerővel.

Lejla, mint később elmondta, azt álmodta, h. imádkozik, és bár álmába befurakodott a csengetés, csak elgondolkodott azon, h. ezért abba lehet-e hagyni az imát. Majd úgy döntött - nagyon helyesen - h. nem. Emese rendíthetetlenül aludt.

Nincs más hátra, felkelek. Magamra kapok egy kabátot, fejemre erősítek egy kendőt. Eközben látogatóink kitartóan kopognak s csengetnek tovább. Az ajtóhoz megyek. Mosolygok, remélem, kedvesen.

Két török kislány áll ott, olyan 20 év körüliek. És megkérdezik... hogy... kaphatnak-e kölcsön egy VASALÓT. Igen. Vasalót. Éjjel negyed egykor.

Nyugalmam rendíthetetlen marad. Persze, mondom kedvesen. Visszamegyek a sötét szobába. Szekrényemből előbányászom a vasalót, úgy, h. próbálok nem zörögni és nem felkelteni 2 szobatársamat. Kiviszem a vasalót.

Kislány, felhőtlenül mosolyogva: Vasalódeszka nincs?

Én, önuralmat gyakorolva: Nem, az sajnos nincs.

Akkor köszi, de nem kell a vasaló sem, mosolyog a kislány. Jó éjszakát, mondja, és felmegy az emeletre.

Én teljesen hitetlenkedve állok az ajtóban. Most mi van???

Mindegy, visszamegyek aludni. Az ajtót nyitva hagyom. Ha legközelebb valaki valamit akar, majd bejön, és kiszolgálja magát.

Halima