Blog 3.

Biszmilláhir-rahmanir-rahím.
Sok szertettel köszöntök mindenkit az első teljes, tanulással eltelt hetünk végén. Internethez még mindig nem jutottam, szóval insallah sok olvasnivalótok lesz egyszerre.
Tegnap lementem az ekonomiba az egyik kirgiz hodzsával, és megpróbáltunk felcsatlakozni a vezeték nélküli hálózatra, de nem sikerült. Azt az üzenetet kaptam a vindóztól, h. „a számítógép nem osztott ki IP címet”. Hát hogy ez mit jelent, arról fogalmam sincs. Itt nem túl nagy az IT-penetráció (az idegennyelv-penetrációhoz hasonlóan, bár törökül szinte mindenki jobban beszél nálam), de azt a magyarázatot kaptam, h. hétvégére „elzárják” az Internetet az irodában. Szóval megpróbálom insallah holnap, hátha hétfőre „kinyitják”. Ha nem, akkor is előbb-utóbb fel fogom tenni ezt insallah, ha más nem, majd szeptemberben, és akkor mennyi sok oldalt olvashattok majd egyszerre…
Pillanatnyilag én vagyok az egyetlen magyar a kurzuson. A többiek Gemlikbe mentek hajnalban, nekem nem volt kedvem, kicsit beteg vagyok alhamdulillah. De aztán kiderült, h. jó, h. nem mentem, mert meghívást kaptunk Oszmán Efenditől, és elmentünk egy esküvőre, illetve 5 darab volt egyszerre. Koránt olvastak, ami nagyon szép volt, iláhikat (ha nem emlékeztek tavalyról: vallásos dalokat) énekeltek, ami szintén nagyon szép volt, és Oszmán Efendi tartott szohbetet (beszédet). Aztán ettünk. Aztán hazajöttünk. Most a kertben ülök, mondtam már, h. idén mennyire kicsik a tanítványok itt a kurzuson? Itt most egy egész óvoda van a kertben, ugróköteleznek, és közben énekelnek. Komolyan. Ketten forgatják a kötelet és öten (!!!) ugrálnak. Ha valamelyik elrontja, az összes többi vele kiabál. Aranyosak.
A hetünkről. Nagyjából ugyanazok az óráink vannak, mint tavaly, bejött még a tefszir és a hadísz. Ez utóbbit, mint már említettem, én tartom, illetve próbálkozom vele. Alhamdulillah hoztam magammal könyveket, merth. ugye megegyeztünk, h. szeptembertől hadíszos előadások lesznek, gondoltam, majd itt a szabadidőmben felkészülök rájuk. Szóval van miből dolgoznom. (Na remélem, ez az apróság nem találja el a kosárlabdával a laptopot. És most már hatan ugrálnak.)
Amúgy a tanulás mellett szinte minden délután van program, megyünk valahova. Ez szerintem eléggé hátráltat is minket (engem legalábbis) abban, h. mindent rendesen megcsináljunk: Korán-gyakorlást, hadíszórákat, jegyzetmásolást, mosást, takarítást stb. Most, hogy egy személyzeti lakásban lakunk, többet kell takarítani, mint tavaly. A saját szobáinkon kívül minden héten 2 nap mi takarítjuk a közös helyiségeket is: fürdőszoba, vécé, folyosó, konyha, hall. Csütörtök és vasárnap a mi napunk. A szobákra nincsenek ilyen megszabott napok, hát néha úgy is néznek ki… Jó hír viszont, hogy kaptunk szekrényt alhamdulillah, három darabot, szóval Afrával mi ketten osztozunk egyen, lévén, h. négyen vagyunk összesen. Alhamdulillah én nagyon kevés cuccot hoztam, mert a kb. 15 kg könyv mellé sok más minden már nem fért be. (Hú, ezt nem fogjátok elhinni, most TIZEN ugrálnak!) Ezért folyton mosok, és kevés helyre van szükségem a szekrényben. És képzeljétek, vettem egy török nyelvű könyvet (Imam Nevevi: Al-Azkar), és teljesen jól megértem. Amúgy is sokat beszélek törökül, a kirgizeknek és a kazahoknak el sem árultam, h. tudok oroszul, h. velük is törökül kelljen beszélnem. Ma sajnos lebuktam, mert automatikusan válaszoltam egy kérdésre, amit mellettem tett fel oroszul egy kirgiz lány a másiknak. Én meg beleszóltam. Nem hiába mondta a Próféta (s.a.w.), h. egy hívő Iszlámjának a kiválóságát mutatja az is, ha nem foglalkozik olyasmivel, ami nem az ő dolga… azért insallah továbbra is törökül beszélek velük. (Kiállították azt a kettőt, aki mindig elrontotta. Ezek most duzzognak, a többi 8 ugrál.)
Mit mondjak még el nektek? Csütörtökön 11-től Korán-olvasásra mentünk. Összegyűlt kb. 30-40 hölgy egy házban (a Boszporuszra néző, gyönyörű kertben álló, ottomán stílusú és korabeli, fehér, favázas épület), és egy háfiz hölgy olvasta a Furqan szúrát. Aztán ettünk (ezt gondolom szinte kitaláltátok, anélkül, h. mondtam volna), majd iláhikat (lsd. fentebb) énekeltek, majd teáztunk, majd a hölgy olvasta a Rahman szúrát, majd hazajöttünk. Ugyanezen estén a kirgiz és kazah diákok meghívtak minket vacsorára ebbe a kis nyárikonyha-szerűségbe itt a kertben. Remek volt. Ettünk ujgur ételt is, ami szintén remek. Aztán minden nemzetiségnek el kellett mesélnie, h. hogyan találkozott először a kurzussal. Nekem fordítottak angolról, alhamdulillah, mert elég vicces lett volna, ha törökül mesélek. (Az egyik kislány beleejtette a babáját a szökőkútba, és nagyon szomorú lett.)
Ami a távlati terveinket illeti, insallah 2 hét múlva megyünk Konyába – insallah, fohászkodjatok érte, mert én nagyon vágyom oda. Jövő héten kellene insallah a nyomába mennünk, hogy elindítsuk a könyvet, és tudjam még javítani, amíg itt vagyunk. Most kicsit tanácstalan vagyok, mert komolyan nem tudom, mi legyen a következő könyv. Meg akarom kérdezni Oszmán efendit insallah, de szerintem azt fogja mondani, h. én ismerem jobban a magyarországi viszonyokat… Ha van valami ötletetek, szóljatok lécci. (Elkezdtek a kevésbé aprók fröcskölőzni a szökőkútból, szóval azt hiszem, befejezem, és felmegyek a szobánkba. Szóval mindenkinek minden jót a következő heti beszámolóig.) Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima