As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Mivel a törökországi nyaralás letelt, mostantól kezdve már insallah a másik blogon olvashatjátok a napi bejegyzéseket. Tehát
erre tovább...
Monday, August 11, 2008
Vége...
Vége lett az idei nyaralásnak is. Hivatalosan is hazaértünk, mindenki itt van Magyarországon. Holnap, kedden insallah már nálunk találkozunk előadáson.
Insallah hasznos, tevékeny évnek nézünk elébe. a Mindenható Allah adjon nekünk olyan cselekedeteket, amelyek közelebb visznek Hozzá, és őrizzen minket azoktól a cselekedetektől, amelyek eltávolítanak Tőle. És az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Insallah hasznos, tevékeny évnek nézünk elébe. a Mindenható Allah adjon nekünk olyan cselekedeteket, amelyek közelebb visznek Hozzá, és őrizzen minket azoktól a cselekedetektől, amelyek eltávolítanak Tőle. És az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Utolsó hét
Eljött az utolsó hét. Mindenki hazament, nekem egy megbeszélés miatt még maradnom kell Isztanbulban. A Vendégház kiürült, csak a macskák maradtak a kertben :)
Eért úgy döntöttem, hogy inkább Cengelköyben lakó barátainkhoz költözöm, nem volt kedvem egyedül maradni egy hétig.
Ekkor találkoztam a bécsi török lányokkal. Szerdán délelőtt, még a vendégházból, az Eyüp Szultán mecsetbe mentem.
Déli ima előtt egy órával mentem, mert az imám előadást tartott a Mirádzs éjszakáról (pont előző este volt), és maradtam déli imára is. Az ima után a mecset előtti tömegben köszönt rám Sema, a bécsi Sevim húga. Meghívott hozzájuk vendégségbe. Telefonszámot cseréltünk, és péntek délután el is mentem hozzájuk, szombat estig ott voltam. Szombaton elmentünk hajnali imára az Eyüp Sultan mecsetbe, aztán napközben meglátogattuk Allah Küldötte (s.a.w.) Társainak sírját. Itt van eltemetve többek között Kab ibn Malik is (r.a.), akiről ez az ája szól:
És megengesztelődve fordult ahhoz a háromhoz, akik hátramaradtak - addig, amíg bármilyen tágas is különben, szűk lett nekik a föld és összeszorult a szívük, és megértették, hogy nincs menedék Allahtól máshol, csak Nála. Aztán megengesztelődve fordult hozzájuk, hogy ők megbánással fordulhassanak Hozzá. Allah a Kiengesztelődő, az Irgalmas. (Korán, 9:118)
A maradék időt ismét Cengelköyben töltöttem, főzéssel, beszélgetéssel, a gyerekekkel játszva stb. Insallah hamarosan találkozom veletek is.
Eért úgy döntöttem, hogy inkább Cengelköyben lakó barátainkhoz költözöm, nem volt kedvem egyedül maradni egy hétig.
Ekkor találkoztam a bécsi török lányokkal. Szerdán délelőtt, még a vendégházból, az Eyüp Szultán mecsetbe mentem.
Déli ima előtt egy órával mentem, mert az imám előadást tartott a Mirádzs éjszakáról (pont előző este volt), és maradtam déli imára is. Az ima után a mecset előtti tömegben köszönt rám Sema, a bécsi Sevim húga. Meghívott hozzájuk vendégségbe. Telefonszámot cseréltünk, és péntek délután el is mentem hozzájuk, szombat estig ott voltam. Szombaton elmentünk hajnali imára az Eyüp Sultan mecsetbe, aztán napközben meglátogattuk Allah Küldötte (s.a.w.) Társainak sírját. Itt van eltemetve többek között Kab ibn Malik is (r.a.), akiről ez az ája szól:
És megengesztelődve fordult ahhoz a háromhoz, akik hátramaradtak - addig, amíg bármilyen tágas is különben, szűk lett nekik a föld és összeszorult a szívük, és megértették, hogy nincs menedék Allahtól máshol, csak Nála. Aztán megengesztelődve fordult hozzájuk, hogy ők megbánással fordulhassanak Hozzá. Allah a Kiengesztelődő, az Irgalmas. (Korán, 9:118)
A maradék időt ismét Cengelköyben töltöttem, főzéssel, beszélgetéssel, a gyerekekkel játszva stb. Insallah hamarosan találkozom veletek is.
Néhány fotó :)
Sehzade mecset, Isztanbul
Kilátás a Topkapi palotából a Boszporuszra
Helvahane - itt főzték az édességeket
Afra macskája :)
Gemlik. Ezt láttuk a balkonról.
Konya szimbóluma: a zöld kupola alatt van Dzselaleddin Rúmi sírja
Az Alaeddin Keykubad mecset imafülkéje (mihrab), Konya. Itt áll az imám, amikor az imát vezeti.
Konya
Monday, August 04, 2008
GYIK
GYIK (ami még mindig nem egy pikkelyes állat, hanem válasz az SMS-ben/mailben érkező kérdésekre)
1. Igen, volt robbantás, de mi NAGYON messze lakunk attól a helytől. Magáról az eseményről is csak az aggódó levelekből értesültünk. Nem kell aggódni, mi nem robbantunk, elhamdulillah.
2. Árvíz még mindig nincs. Ez nem tudom honnan jön ez az abszurd gondolat… de minden évben ismétlődik. Most is csak azt tudom mondani, nem, nincs árvíz
3. Az e-mailekre azért nem válaszolok, mert eddig a csaknem egy hónap alatt csak 2 alkalommal tudtam nézni, és akkor sem volt időm írogatni, csak átfutottam őket.
4. Az SMS-ekre azért nem válaszolok, mert… hát… Telefonom Története: külföldi telefonok nem működnek a török kártyákkal, még akkor sem, ha kártyafüggetlenek. Csak a Törökországban vásárolt telefonok mennek török kártyával. Az én telcsimet valaki elvitte, hogy megoldja ezt a problémát, és azóta a telefon EGYÁLTALÁN nem működik, se török kártyával, se magyar kártyával, se kártya nélkül… ma megyek érte, h. esetleg valamit tudtak vele kezdeni.
5. Nagyon meleg van. Viszont kétszer is esett az eső.
6. Ettünk dinnyét és fagyit is, többször is, elhamdulillah.
7. Mindenki jól van, üdvözöl mindenkit, és köszöni az üdvözléseket.
8. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki megpróbált segíteni a nyelvvizsga körüli zűrzavarban. Végül is sikerült elhamdulillah. Bocsánat, h. nem válaszoltam egyenként az SMS-ekre, és most, itt, egyben megköszönöm mindenkinek
1. Igen, volt robbantás, de mi NAGYON messze lakunk attól a helytől. Magáról az eseményről is csak az aggódó levelekből értesültünk. Nem kell aggódni, mi nem robbantunk, elhamdulillah.
2. Árvíz még mindig nincs. Ez nem tudom honnan jön ez az abszurd gondolat… de minden évben ismétlődik. Most is csak azt tudom mondani, nem, nincs árvíz
3. Az e-mailekre azért nem válaszolok, mert eddig a csaknem egy hónap alatt csak 2 alkalommal tudtam nézni, és akkor sem volt időm írogatni, csak átfutottam őket.
4. Az SMS-ekre azért nem válaszolok, mert… hát… Telefonom Története: külföldi telefonok nem működnek a török kártyákkal, még akkor sem, ha kártyafüggetlenek. Csak a Törökországban vásárolt telefonok mennek török kártyával. Az én telcsimet valaki elvitte, hogy megoldja ezt a problémát, és azóta a telefon EGYÁLTALÁN nem működik, se török kártyával, se magyar kártyával, se kártya nélkül… ma megyek érte, h. esetleg valamit tudtak vele kezdeni.
5. Nagyon meleg van. Viszont kétszer is esett az eső.
6. Ettünk dinnyét és fagyit is, többször is, elhamdulillah.
7. Mindenki jól van, üdvözöl mindenkit, és köszöni az üdvözléseket.
8. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki megpróbált segíteni a nyelvvizsga körüli zűrzavarban. Végül is sikerült elhamdulillah. Bocsánat, h. nem válaszoltam egyenként az SMS-ekre, és most, itt, egyben megköszönöm mindenkinek
Vendegek
Vendégek
Szerda délelőtt visszaérkezett a bingöli csapat, ami számomra igazi megkönnyebbülés volt, mert nem kellett egyedül maradnom tovább a vendégházban, hanem Afra is velem lakott. Hamarosan hírt kaptunk arról, hogy további vendégek érkeznek Magyarországról, akik kopjafát akartak állítani Rodostóban, és utána pár napig Isztanbulba is látogatnak. A vendégek, 4 férfi és 1 nő, szintén itt laktak a vendégházban. A mi lakrészünk elhamdulillah teljesen külön van, zárható folyosóról nyíló fürdőszoba és szoba, tehát minket nem zavartak. Még a vendéglátásból is kivettük a részünket: reggelit, vacsorát csináltunk, takarítottunk, amíg a fiúk a vendégekkel a várost járták.
A vendégek szombaton elmentek, vasárnapra közös programot szerveztünk a fiúkkal: hajókirándulás a Boszporuszon, majd a végállomástól túra fel Yoros várának romjaihoz. Sikerült találkoznunk bécsi barátainkkal, Zehra és Zeyneb ablával, akik itt, a családjuknál töltik a nyári szünetet.
A hétfő már a készülődés jegyében telt, mert Afráék kedden mentek haza. Amúgy délelőtt zuhogott az eső, ami ritka ilyenkor Isztabulban. Délután még meglátogattuk Musa efendi sírját. Aztán otthon vacsoráztunk.
Kedden Afráék hazamentek. Én jelenleg (szerda délelőtt van) egyedül vagyok a vendégházban, ami nem túl szórakoztató, részben azért, mert időnként más vendégek bukkannak fel előzetes figyelmeztetés nélkül a semmiből. Reménykedem benne, hogy hamarosan átköltözöm Rüstü ábiékhoz insallah.
Elnézést a ritka jelentkezésekért, de gyakorlatilag sehol nincsen Internet. A balkonról látom a szomszéd hotel hálózatát, de felmenni nem enged sajna. Insallah hamarosan otthon leszek, és akkor élőszóban többet tudok mesélni. Addig is a Mindenható Allah vigyázzon mindannyiunkra, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Szerda délelőtt visszaérkezett a bingöli csapat, ami számomra igazi megkönnyebbülés volt, mert nem kellett egyedül maradnom tovább a vendégházban, hanem Afra is velem lakott. Hamarosan hírt kaptunk arról, hogy további vendégek érkeznek Magyarországról, akik kopjafát akartak állítani Rodostóban, és utána pár napig Isztanbulba is látogatnak. A vendégek, 4 férfi és 1 nő, szintén itt laktak a vendégházban. A mi lakrészünk elhamdulillah teljesen külön van, zárható folyosóról nyíló fürdőszoba és szoba, tehát minket nem zavartak. Még a vendéglátásból is kivettük a részünket: reggelit, vacsorát csináltunk, takarítottunk, amíg a fiúk a vendégekkel a várost járták.
A vendégek szombaton elmentek, vasárnapra közös programot szerveztünk a fiúkkal: hajókirándulás a Boszporuszon, majd a végállomástól túra fel Yoros várának romjaihoz. Sikerült találkoznunk bécsi barátainkkal, Zehra és Zeyneb ablával, akik itt, a családjuknál töltik a nyári szünetet.
A hétfő már a készülődés jegyében telt, mert Afráék kedden mentek haza. Amúgy délelőtt zuhogott az eső, ami ritka ilyenkor Isztabulban. Délután még meglátogattuk Musa efendi sírját. Aztán otthon vacsoráztunk.
Kedden Afráék hazamentek. Én jelenleg (szerda délelőtt van) egyedül vagyok a vendégházban, ami nem túl szórakoztató, részben azért, mert időnként más vendégek bukkannak fel előzetes figyelmeztetés nélkül a semmiből. Reménykedem benne, hogy hamarosan átköltözöm Rüstü ábiékhoz insallah.
Elnézést a ritka jelentkezésekért, de gyakorlatilag sehol nincsen Internet. A balkonról látom a szomszéd hotel hálózatát, de felmenni nem enged sajna. Insallah hamarosan otthon leszek, és akkor élőszóban többet tudok mesélni. Addig is a Mindenható Allah vigyázzon mindannyiunkra, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Konya utan
Konya után
Az állomásra tartó út első 5 perce hihetetlenül vicces volt. Ültünk a platón a ponyva alatt, és élveztük, hogy zötykölődünk. A többi nemtudomhány perc hihetetlenül kényelmetlen volt… ültünk a ponyva alatt, és nem élveztük, hogy zötykölődünk. Azok a szerencsések, akik a sofőrfülkébe kerültek az előző beszámolóban említett bácsi mellé, utólag elmesélték, hogy a bácsi Németországban végezte a jogi egyetemet… Ezúton is nagyon köszönjük neki, a szakács néninek, és az egész Büyük Selcuklu alapítványnak a segítséget, és mindent, amit Konyában kaptunk tőlük: a rendkívül finom ennivalót (első este, mikor hazaértünk, akkora halom etli ekmek várt ránk, hogy csak néztünk), a minden igényt kielégítő szállást, az ajándékokat. A Mindenható Allah legyen velük elégedett.
Mikor végre a buszokhoz értünk, 3 csapatra oszlottunk: egy ember Urfába, négyen Bingölbe, hárman Isztanbulba tartottunk. Hatice, Fatma és én az utóbbi csapatot alkottuk. Reggel 7 körül értünk Isztanbulba, és az üsküdari vendégház felé vettük az irányt, ahol aludtunk egyet. Utána irány az Eyüp Sultan mecset, ahol Fatma, török létére, még nem járt. Este Zühre ablával találkoztunk. Megnéztük az éjszakára kivilágított hidat a Boszporusz felett, és sétáltunk a tengerparton.
Pénteken Eminönübe mentünk, ami amolyan bevásárlónegyed, és megkezdődött a küldetés a „Nagy Bordó Asztalterítő, Amin Nincs Túl Sok Gyöngy és Hímzés” felkutatására. Jelentem, a küldetés sikerrel járt, bár több órán át tartott. Tanúi voltunk annak a nagyon érdekes, és szívmelengető jelenségnek, hogy az árusok a pénteki ima ideje alatt bezárták boltjaikat, és vagy mentek a mecsetbe, vagy az utcára terített kartonpapírokon imádkoztak. Mivel az Iszlám szerint a pénteki ima ideje alatt tilos a kereskedés, még azok sem adtak el semmit, akik ott maradtak a boltjukban. Egy kendős eladólány kedvesen, de határozottan közölte egy középkorú – és kendőtlen – hölggyel: „Su anda alisveris yok”, vagyis e pillanatban nincs vásárlás. A pénteki ima után minden visszatért a rendes kerékvágásba.
Este Zühre abláékkal mentünk vacsorázni egy szabadtéri vendéglőbe – egyben búcsúvacsora ia volt, mert este indultak Zühre abla édesanyjához 2 hétre.
Azt terveztük, hogy szombaton otthon leszünk a vendégházban, és kényelmesen reggelizünk, ülünk a balkonon, beszélgetünk stb. a reggeli meg is volt, igazi török reggeli, több köbméter kajával. Utána azonban szóltak nekünk, hogy azonnal menjünk a köskbe, vagyis Osman Efendi házába, mert a felesége és a vendégei várnak minket. Mentünk is, és ott voltunk az előadáson és az ebéden, amire másfél órával a reggeli után annyira nem vágytunk, de így jártunk…
Aztán hazajöttünk, beszélgettünk, a lányok teáztak, Fatma készülődött, mert éjjel ment haza Ankarába. Másnap, vasárnap Hatice is hazament, én pedig 3 napra egyedül maradtam a vendégházban.
Az állomásra tartó út első 5 perce hihetetlenül vicces volt. Ültünk a platón a ponyva alatt, és élveztük, hogy zötykölődünk. A többi nemtudomhány perc hihetetlenül kényelmetlen volt… ültünk a ponyva alatt, és nem élveztük, hogy zötykölődünk. Azok a szerencsések, akik a sofőrfülkébe kerültek az előző beszámolóban említett bácsi mellé, utólag elmesélték, hogy a bácsi Németországban végezte a jogi egyetemet… Ezúton is nagyon köszönjük neki, a szakács néninek, és az egész Büyük Selcuklu alapítványnak a segítséget, és mindent, amit Konyában kaptunk tőlük: a rendkívül finom ennivalót (első este, mikor hazaértünk, akkora halom etli ekmek várt ránk, hogy csak néztünk), a minden igényt kielégítő szállást, az ajándékokat. A Mindenható Allah legyen velük elégedett.
Mikor végre a buszokhoz értünk, 3 csapatra oszlottunk: egy ember Urfába, négyen Bingölbe, hárman Isztanbulba tartottunk. Hatice, Fatma és én az utóbbi csapatot alkottuk. Reggel 7 körül értünk Isztanbulba, és az üsküdari vendégház felé vettük az irányt, ahol aludtunk egyet. Utána irány az Eyüp Sultan mecset, ahol Fatma, török létére, még nem járt. Este Zühre ablával találkoztunk. Megnéztük az éjszakára kivilágított hidat a Boszporusz felett, és sétáltunk a tengerparton.
Pénteken Eminönübe mentünk, ami amolyan bevásárlónegyed, és megkezdődött a küldetés a „Nagy Bordó Asztalterítő, Amin Nincs Túl Sok Gyöngy és Hímzés” felkutatására. Jelentem, a küldetés sikerrel járt, bár több órán át tartott. Tanúi voltunk annak a nagyon érdekes, és szívmelengető jelenségnek, hogy az árusok a pénteki ima ideje alatt bezárták boltjaikat, és vagy mentek a mecsetbe, vagy az utcára terített kartonpapírokon imádkoztak. Mivel az Iszlám szerint a pénteki ima ideje alatt tilos a kereskedés, még azok sem adtak el semmit, akik ott maradtak a boltjukban. Egy kendős eladólány kedvesen, de határozottan közölte egy középkorú – és kendőtlen – hölggyel: „Su anda alisveris yok”, vagyis e pillanatban nincs vásárlás. A pénteki ima után minden visszatért a rendes kerékvágásba.
Este Zühre abláékkal mentünk vacsorázni egy szabadtéri vendéglőbe – egyben búcsúvacsora ia volt, mert este indultak Zühre abla édesanyjához 2 hétre.
Azt terveztük, hogy szombaton otthon leszünk a vendégházban, és kényelmesen reggelizünk, ülünk a balkonon, beszélgetünk stb. a reggeli meg is volt, igazi török reggeli, több köbméter kajával. Utána azonban szóltak nekünk, hogy azonnal menjünk a köskbe, vagyis Osman Efendi házába, mert a felesége és a vendégei várnak minket. Mentünk is, és ott voltunk az előadáson és az ebéden, amire másfél órával a reggeli után annyira nem vágytunk, de így jártunk…
Aztán hazajöttünk, beszélgettünk, a lányok teáztak, Fatma készülődött, mert éjjel ment haza Ankarába. Másnap, vasárnap Hatice is hazament, én pedig 3 napra egyedül maradtam a vendégházban.
Wednesday, July 23, 2008
Konya es utana
Konya és utána
Allah, a Kegyelmes és Irgalmas nevében.
Sok szeretettel köszöntök mindenkit ebben a beszámolóban . Internetnek egyelőre se híre, se hamva, tehát lehet, h. majd csak odahaza töltöm fel ezt a beszámolót… mindegy, azért megírom.
Bursából egy rettenetes, légkondi nélküli buszon utaztunk, ahol még az ülések is a szokásosnál szorosabban voltak… Haticével egészen összemelegedtünk az út során, úgymond… Este 10-kor indultunk, és reggel fél 7 körül érkeztünk. Útközben megálltunk egy autóspihenőnél, ahol volt mecsetszoba, tehát tudtunk elhamdulillah imádkozni rendesen.
Reggel, Konyába érve nem várt minket senki, fel kellett tehát hívnom vendéglátóinkat, akik közölték, h. nyugalom, éppen az autót keresik, amivel elénk tudnának jönni. Hamarosan meg is jelentek, beszálltunk, a csomagokat és a fiúkat bepakolták a raktérbe (szokás szerint), és elmentünk reggelizni, majd a vendégházba, ahol aludtunk délig, megebédeltünk, majd elindultunk Konyát nézni.
Konya még mindig gyönyörű, az újaknak is tetszett, én magam pedig mindig úgy érzem, mintha egy régi barátomat jönnék meglátogatni.
Estig ide-oda hurcoltak minket Konyában kocsival, majd visszamentünk a vendégházba. Rám még várt az a feladat, h. kimenjek este érkező vendégünk, Fatma elé – az a Fatma, aki nálunk lakott. Az idős, fehér szakállú bácsi, aki a vendégházra felügyelt, elvitt a villamosmegállóig kocsival, aztán, mikor Fatma megérkezett, visszakalauzoltam őt a házhoz. Mindenkit üdvözöl, és ajándékot is akart nektek küldeni, de sikerült visszavinnie magával Ankarába .
Másnap szabad programunk volt, vagyis egyedül mászkáltunk Konyában, ismét megnézve néhány mecsetet, és meglátogatva Hz. Mewlanát, és természetesen a piacot…
A buszunk este 10-kor indult (egyesek Bingölbe, mások Urfába, mi Isztanbulba). A bácsi mondta, h. kivisz minket a buszpályaudvarra, csak az a probléma, h. „autó van, ülőhely nincs”. Nem egészen értettük, amíg elő nem állt a vendégházat is működtető alapítvány platós-ponyvás teherautójával… Afra és Fatma, akik szemmel láthatólag nemigen lelkesedtek az ilyesfajta utazásért, előre ültek a bácsihoz a fülkébe, a fiúk, Hatice és jómagam pedig felmásztunk a platóra. (Mi természetesen zajosan követeltük, h. a fiúk forduljanak el, amíg mi felmászunk… ami meg is történt.)
Allah, a Kegyelmes és Irgalmas nevében.
Sok szeretettel köszöntök mindenkit ebben a beszámolóban . Internetnek egyelőre se híre, se hamva, tehát lehet, h. majd csak odahaza töltöm fel ezt a beszámolót… mindegy, azért megírom.
Bursából egy rettenetes, légkondi nélküli buszon utaztunk, ahol még az ülések is a szokásosnál szorosabban voltak… Haticével egészen összemelegedtünk az út során, úgymond… Este 10-kor indultunk, és reggel fél 7 körül érkeztünk. Útközben megálltunk egy autóspihenőnél, ahol volt mecsetszoba, tehát tudtunk elhamdulillah imádkozni rendesen.
Reggel, Konyába érve nem várt minket senki, fel kellett tehát hívnom vendéglátóinkat, akik közölték, h. nyugalom, éppen az autót keresik, amivel elénk tudnának jönni. Hamarosan meg is jelentek, beszálltunk, a csomagokat és a fiúkat bepakolták a raktérbe (szokás szerint), és elmentünk reggelizni, majd a vendégházba, ahol aludtunk délig, megebédeltünk, majd elindultunk Konyát nézni.
Konya még mindig gyönyörű, az újaknak is tetszett, én magam pedig mindig úgy érzem, mintha egy régi barátomat jönnék meglátogatni.
Estig ide-oda hurcoltak minket Konyában kocsival, majd visszamentünk a vendégházba. Rám még várt az a feladat, h. kimenjek este érkező vendégünk, Fatma elé – az a Fatma, aki nálunk lakott. Az idős, fehér szakállú bácsi, aki a vendégházra felügyelt, elvitt a villamosmegállóig kocsival, aztán, mikor Fatma megérkezett, visszakalauzoltam őt a házhoz. Mindenkit üdvözöl, és ajándékot is akart nektek küldeni, de sikerült visszavinnie magával Ankarába .
Másnap szabad programunk volt, vagyis egyedül mászkáltunk Konyában, ismét megnézve néhány mecsetet, és meglátogatva Hz. Mewlanát, és természetesen a piacot…
A buszunk este 10-kor indult (egyesek Bingölbe, mások Urfába, mi Isztanbulba). A bácsi mondta, h. kivisz minket a buszpályaudvarra, csak az a probléma, h. „autó van, ülőhely nincs”. Nem egészen értettük, amíg elő nem állt a vendégházat is működtető alapítvány platós-ponyvás teherautójával… Afra és Fatma, akik szemmel láthatólag nemigen lelkesedtek az ilyesfajta utazásért, előre ültek a bácsihoz a fülkébe, a fiúk, Hatice és jómagam pedig felmásztunk a platóra. (Mi természetesen zajosan követeltük, h. a fiúk forduljanak el, amíg mi felmászunk… ami meg is történt.)
Monday, July 14, 2008
Beszámoló:)
As-salamu alaykum,
Sok szerettel üdvözlünk mindenkit 2008 első beszámolójában! éppen gemlikben ülünk egy kertben, és kb 1 óra múlva indulunk Bursába, mert onnan megy a buszunk insallah Konyába, 22:30-kor. most ettünk egy halom szabad tűzön grillezett köftét, és fogtam 1 hatalmas, sziszegő bogárkát. a házigazdánk meg most hozott rengeteg szedret.
Az eddigi dolgaink teljesen máshogy alakultak mint terveztük, elhamdulillah, ennek ellenére jól vgyunk és jól érezzük magunkat. Nem volt földrengés :) és egyéb katasztrófa sem. Isztanbulban voltunk csütörtökig, onnan Gemlikbe jöttünk, és azóta 1, Burszában eltöltött napot kivéve itt is voltunk, 2 különböző helyszínen. Illetve ma elmentünk egy közeli kisváros strandját megtekinteni, hát, hagyjuk...
A lányok a következőt üzenik:
"Hiányoztok, és menjetek szohbetre keddenként. Strandra viszont ne menjeteket. És locsoljátok a virágokat." És Afra szerint még a virágokat is locsoljátok...
Az idő rettenetesen meleg, 37-38 fok, az a pozitívuma viszont megvan, h. mindig fúj a szél, ezért annyira nem érezni. Isztanbul gyönyörű, mint mindig, és én személy szerint nagyon várom Konyát. Holnap reggel érünk oda insallah, kb. 10 óra a buszút Bursából.
Eddigi itt-tartózkodásunkat leginkább a vendégeskedés és a mérhetetlen mennyiségű étel és édesség elfogyasztása jellemezte. emellett voltunk persze mecsetekben is :) különösen Isztanbulban rengeteget mentünk.
Konya után insallah visszatérünk Isztanbulba. Én még 2 hetet itt leszek insallah. nem tudom, hogy lesz internetem, de ha tudok, insallah írok ide a blogrA. TI MEG KOMMENTELJETEK NEKÜNK INSALLAH :).
Most hoztak kábé másfél köbméter sütikét a néhány mázsa köfte után, úgyh. kilépek. Ne feledkezzetek el rólunk a fohászaitokban. A Mindenható Allah segítsen minket, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima
Sok szerettel üdvözlünk mindenkit 2008 első beszámolójában! éppen gemlikben ülünk egy kertben, és kb 1 óra múlva indulunk Bursába, mert onnan megy a buszunk insallah Konyába, 22:30-kor. most ettünk egy halom szabad tűzön grillezett köftét, és fogtam 1 hatalmas, sziszegő bogárkát. a házigazdánk meg most hozott rengeteg szedret.
Az eddigi dolgaink teljesen máshogy alakultak mint terveztük, elhamdulillah, ennek ellenére jól vgyunk és jól érezzük magunkat. Nem volt földrengés :) és egyéb katasztrófa sem. Isztanbulban voltunk csütörtökig, onnan Gemlikbe jöttünk, és azóta 1, Burszában eltöltött napot kivéve itt is voltunk, 2 különböző helyszínen. Illetve ma elmentünk egy közeli kisváros strandját megtekinteni, hát, hagyjuk...
A lányok a következőt üzenik:
"Hiányoztok, és menjetek szohbetre keddenként. Strandra viszont ne menjeteket. És locsoljátok a virágokat." És Afra szerint még a virágokat is locsoljátok...
Az idő rettenetesen meleg, 37-38 fok, az a pozitívuma viszont megvan, h. mindig fúj a szél, ezért annyira nem érezni. Isztanbul gyönyörű, mint mindig, és én személy szerint nagyon várom Konyát. Holnap reggel érünk oda insallah, kb. 10 óra a buszút Bursából.
Eddigi itt-tartózkodásunkat leginkább a vendégeskedés és a mérhetetlen mennyiségű étel és édesség elfogyasztása jellemezte. emellett voltunk persze mecsetekben is :) különösen Isztanbulban rengeteget mentünk.
Konya után insallah visszatérünk Isztanbulba. Én még 2 hetet itt leszek insallah. nem tudom, hogy lesz internetem, de ha tudok, insallah írok ide a blogrA. TI MEG KOMMENTELJETEK NEKÜNK INSALLAH :).
Most hoztak kábé másfél köbméter sütikét a néhány mázsa köfte után, úgyh. kilépek. Ne feledkezzetek el rólunk a fohászaitokban. A Mindenható Allah segítsen minket, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima
Subscribe to:
Posts (Atom)
