Blog 2.

Biszmilláhir-rahmanir-rahím.
Asz-szalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szeretettel köszöntök mindenkit az első hét végi beszámolóban. Bár ez valószínűleg egyszerre fog felkerülni az előző hetivel. Megtudtam, hogy nem kell senkitől engedélyt vagy jelszót vagy bármi mást kérnem, hanem csak lemegyek az ekonomiba (az ilyen közösségi helyiség-szerűség), és aktiválom a wireless kapcsolatot a gépemen, és már ott is vagyok. Már ha éppen beférek az ekonominak abba a másfél-két négyzetméteres sarkába, ahol van wirless-térerő, vagy minek hívják ezt. És állítólag ha 2-3 embernél több van fenn egyszerre, akkor ledobja őket a hálózat. Na mindegy, majd meglátjuk insallah.
Ma amúgy szerda van, azt hiszem július 5. este fél 11. és a kurzuson vagyunk. Rengeteg dolog változott tavaly óta. Először is, az amúgy 600 fős kurzus 800 (!!!) fővel üzemel. Óriási zsúfoltság van, 2 turnusban ebédelünk, mert egyszerre nem férünk be. És nekünk nem is jutott hely a rendes szobákban, a személyzeti lakások egyikében lakunk (szintén a kurzus területén persze), 2 kis szobánk van, egy 4 szobás lakásban 7 kirgiz lánnyal. Annyiban jobb, hogy itt nincs takarodó, ébresztő, szobarend-ellenőrzés stb. Annyiban rossz, h. pl. első nap a lányok ezért a reggelit elaludták. Mikor bementem hozzájuk, és zord hangon közöltem, h. „10 perc múlva kezdődik az első óra”, eléggé meg voltak lepve. Amúgy Ayse és Hamide alszanak az egyik szobában, Afra és én a másikban.
Az órák a tavalyihoz képest fél órával hamarabb, fél 9-kor kezdődnek, és később, 1-kor érnek véget. Mind az 5 óra lemegy délelőtt. Délután valami program van, de mi eddig nem mentünk, csak ma, amikor Oszmán Efendi előadása volt. Nem nagyon bánják, hogy nem megyünk, mert a mecset kb. negyedében felújítás folyik, és amikor a maradék háromnegyedbe benyomul 800 lány, hát az elég érdekes…
Zühre abla, aki a konferencián is ott volt, ha emlékeztek, gondoskodik számunkra némi délutáni programról. Kérdés nélkül kiengednek minket vele. Ma pl. a Camlicán voltunk teázni. Vasárnap nála reggeliztünk, majd hajóval elmentünk az Eyüp Szultán mecsetbe (igen, a projekt megvalósult alhamdulillah). Számomra ismét fantasztikus élmény volt találkozni azzal, aki személyesen ismerte azt, aki a szerelmem. Insallah megyünk még, amíg itt vagyunk.
Esténként 2 óra mutalla van, vagyis közös tanulás, mint tavaly is. Tanárunk nincs hozzá. A hadísztudomány órákat én tartom (3 óra egy héten), a maradék időben Korán-gyakorlás, és a lányok másolják azokat a jegyzeteket, amiket nem sikerül órákon rögzíteniük.
Hogy amúgy milyen programjaink lesznek még, azt nem tudom. Tegnap a Topkapi palotában voltunk, és a Szultán Ahmet mecsetben. Hogy most hétvégén mi lesz, nem tudom. Zühra abla azt mondta, hogy insallah csinál nekünk valami programot.
Szóval, egészében véve alhamdulillah jól vagyunk. Az órák jók, kiváltképp (szerintem) a taszavvuf és a próféták története. Oszmán Efendi könyvével még nem jutottam el a nyomdába, insallah jövő héten megyünk. A lányok mindenkit üdvözölnek. Következzenek a villáminterjúk:
Hogy érzed magad Törökországban?
Jól!
Kicsit bővebben?
Hát, nagyon jól.
És melyik a kedvenc tantárgyad?
A Korán! Vagy a taszavvuf?
És mit üzennél az otthon maradtaknak?
Hogy csomagoljanak, mert nagyon hamar eljön a 3 hét múlva… Akik meg most nem jönnek, azok jöjjenek jövőre insallah.

Hogy érzed magad Törökországban?
Alhamdulillah nagyon jól! Sok szép helyre elvisznek.
És melyik a kedvenc tantárgyad?
A Korán!
És mit üzennél az otthon maradtaknak?
Hogy jövőre jöjjenek ők is. És insallah fohászkodjanak értünk, mi is fohászkodunk értük. És hozzanak diktafont, hogy fel tudják venni az ezánt.

Én meg nem mondok semmit, mert már írtam egy csomó mindent. Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima