As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Mivel a törökországi nyaralás letelt, mostantól kezdve már insallah a másik blogon olvashatjátok a napi bejegyzéseket. Tehát
erre tovább...
Monday, August 11, 2008
Vége...
Vége lett az idei nyaralásnak is. Hivatalosan is hazaértünk, mindenki itt van Magyarországon. Holnap, kedden insallah már nálunk találkozunk előadáson.
Insallah hasznos, tevékeny évnek nézünk elébe. a Mindenható Allah adjon nekünk olyan cselekedeteket, amelyek közelebb visznek Hozzá, és őrizzen minket azoktól a cselekedetektől, amelyek eltávolítanak Tőle. És az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Insallah hasznos, tevékeny évnek nézünk elébe. a Mindenható Allah adjon nekünk olyan cselekedeteket, amelyek közelebb visznek Hozzá, és őrizzen minket azoktól a cselekedetektől, amelyek eltávolítanak Tőle. És az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Utolsó hét
Eljött az utolsó hét. Mindenki hazament, nekem egy megbeszélés miatt még maradnom kell Isztanbulban. A Vendégház kiürült, csak a macskák maradtak a kertben :)
Eért úgy döntöttem, hogy inkább Cengelköyben lakó barátainkhoz költözöm, nem volt kedvem egyedül maradni egy hétig.
Ekkor találkoztam a bécsi török lányokkal. Szerdán délelőtt, még a vendégházból, az Eyüp Szultán mecsetbe mentem.
Déli ima előtt egy órával mentem, mert az imám előadást tartott a Mirádzs éjszakáról (pont előző este volt), és maradtam déli imára is. Az ima után a mecset előtti tömegben köszönt rám Sema, a bécsi Sevim húga. Meghívott hozzájuk vendégségbe. Telefonszámot cseréltünk, és péntek délután el is mentem hozzájuk, szombat estig ott voltam. Szombaton elmentünk hajnali imára az Eyüp Sultan mecsetbe, aztán napközben meglátogattuk Allah Küldötte (s.a.w.) Társainak sírját. Itt van eltemetve többek között Kab ibn Malik is (r.a.), akiről ez az ája szól:
És megengesztelődve fordult ahhoz a háromhoz, akik hátramaradtak - addig, amíg bármilyen tágas is különben, szűk lett nekik a föld és összeszorult a szívük, és megértették, hogy nincs menedék Allahtól máshol, csak Nála. Aztán megengesztelődve fordult hozzájuk, hogy ők megbánással fordulhassanak Hozzá. Allah a Kiengesztelődő, az Irgalmas. (Korán, 9:118)
A maradék időt ismét Cengelköyben töltöttem, főzéssel, beszélgetéssel, a gyerekekkel játszva stb. Insallah hamarosan találkozom veletek is.
Eért úgy döntöttem, hogy inkább Cengelköyben lakó barátainkhoz költözöm, nem volt kedvem egyedül maradni egy hétig.
Ekkor találkoztam a bécsi török lányokkal. Szerdán délelőtt, még a vendégházból, az Eyüp Szultán mecsetbe mentem.
Déli ima előtt egy órával mentem, mert az imám előadást tartott a Mirádzs éjszakáról (pont előző este volt), és maradtam déli imára is. Az ima után a mecset előtti tömegben köszönt rám Sema, a bécsi Sevim húga. Meghívott hozzájuk vendégségbe. Telefonszámot cseréltünk, és péntek délután el is mentem hozzájuk, szombat estig ott voltam. Szombaton elmentünk hajnali imára az Eyüp Sultan mecsetbe, aztán napközben meglátogattuk Allah Küldötte (s.a.w.) Társainak sírját. Itt van eltemetve többek között Kab ibn Malik is (r.a.), akiről ez az ája szól:
És megengesztelődve fordult ahhoz a háromhoz, akik hátramaradtak - addig, amíg bármilyen tágas is különben, szűk lett nekik a föld és összeszorult a szívük, és megértették, hogy nincs menedék Allahtól máshol, csak Nála. Aztán megengesztelődve fordult hozzájuk, hogy ők megbánással fordulhassanak Hozzá. Allah a Kiengesztelődő, az Irgalmas. (Korán, 9:118)
A maradék időt ismét Cengelköyben töltöttem, főzéssel, beszélgetéssel, a gyerekekkel játszva stb. Insallah hamarosan találkozom veletek is.
Néhány fotó :)
Sehzade mecset, Isztanbul
Kilátás a Topkapi palotából a Boszporuszra
Helvahane - itt főzték az édességeket
Afra macskája :)
Gemlik. Ezt láttuk a balkonról.
Konya szimbóluma: a zöld kupola alatt van Dzselaleddin Rúmi sírja
Az Alaeddin Keykubad mecset imafülkéje (mihrab), Konya. Itt áll az imám, amikor az imát vezeti.
Konya
Monday, August 04, 2008
GYIK
GYIK (ami még mindig nem egy pikkelyes állat, hanem válasz az SMS-ben/mailben érkező kérdésekre)
1. Igen, volt robbantás, de mi NAGYON messze lakunk attól a helytől. Magáról az eseményről is csak az aggódó levelekből értesültünk. Nem kell aggódni, mi nem robbantunk, elhamdulillah.
2. Árvíz még mindig nincs. Ez nem tudom honnan jön ez az abszurd gondolat… de minden évben ismétlődik. Most is csak azt tudom mondani, nem, nincs árvíz
3. Az e-mailekre azért nem válaszolok, mert eddig a csaknem egy hónap alatt csak 2 alkalommal tudtam nézni, és akkor sem volt időm írogatni, csak átfutottam őket.
4. Az SMS-ekre azért nem válaszolok, mert… hát… Telefonom Története: külföldi telefonok nem működnek a török kártyákkal, még akkor sem, ha kártyafüggetlenek. Csak a Törökországban vásárolt telefonok mennek török kártyával. Az én telcsimet valaki elvitte, hogy megoldja ezt a problémát, és azóta a telefon EGYÁLTALÁN nem működik, se török kártyával, se magyar kártyával, se kártya nélkül… ma megyek érte, h. esetleg valamit tudtak vele kezdeni.
5. Nagyon meleg van. Viszont kétszer is esett az eső.
6. Ettünk dinnyét és fagyit is, többször is, elhamdulillah.
7. Mindenki jól van, üdvözöl mindenkit, és köszöni az üdvözléseket.
8. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki megpróbált segíteni a nyelvvizsga körüli zűrzavarban. Végül is sikerült elhamdulillah. Bocsánat, h. nem válaszoltam egyenként az SMS-ekre, és most, itt, egyben megköszönöm mindenkinek
1. Igen, volt robbantás, de mi NAGYON messze lakunk attól a helytől. Magáról az eseményről is csak az aggódó levelekből értesültünk. Nem kell aggódni, mi nem robbantunk, elhamdulillah.
2. Árvíz még mindig nincs. Ez nem tudom honnan jön ez az abszurd gondolat… de minden évben ismétlődik. Most is csak azt tudom mondani, nem, nincs árvíz
3. Az e-mailekre azért nem válaszolok, mert eddig a csaknem egy hónap alatt csak 2 alkalommal tudtam nézni, és akkor sem volt időm írogatni, csak átfutottam őket.
4. Az SMS-ekre azért nem válaszolok, mert… hát… Telefonom Története: külföldi telefonok nem működnek a török kártyákkal, még akkor sem, ha kártyafüggetlenek. Csak a Törökországban vásárolt telefonok mennek török kártyával. Az én telcsimet valaki elvitte, hogy megoldja ezt a problémát, és azóta a telefon EGYÁLTALÁN nem működik, se török kártyával, se magyar kártyával, se kártya nélkül… ma megyek érte, h. esetleg valamit tudtak vele kezdeni.
5. Nagyon meleg van. Viszont kétszer is esett az eső.
6. Ettünk dinnyét és fagyit is, többször is, elhamdulillah.
7. Mindenki jól van, üdvözöl mindenkit, és köszöni az üdvözléseket.
8. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki megpróbált segíteni a nyelvvizsga körüli zűrzavarban. Végül is sikerült elhamdulillah. Bocsánat, h. nem válaszoltam egyenként az SMS-ekre, és most, itt, egyben megköszönöm mindenkinek
Vendegek
Vendégek
Szerda délelőtt visszaérkezett a bingöli csapat, ami számomra igazi megkönnyebbülés volt, mert nem kellett egyedül maradnom tovább a vendégházban, hanem Afra is velem lakott. Hamarosan hírt kaptunk arról, hogy további vendégek érkeznek Magyarországról, akik kopjafát akartak állítani Rodostóban, és utána pár napig Isztanbulba is látogatnak. A vendégek, 4 férfi és 1 nő, szintén itt laktak a vendégházban. A mi lakrészünk elhamdulillah teljesen külön van, zárható folyosóról nyíló fürdőszoba és szoba, tehát minket nem zavartak. Még a vendéglátásból is kivettük a részünket: reggelit, vacsorát csináltunk, takarítottunk, amíg a fiúk a vendégekkel a várost járták.
A vendégek szombaton elmentek, vasárnapra közös programot szerveztünk a fiúkkal: hajókirándulás a Boszporuszon, majd a végállomástól túra fel Yoros várának romjaihoz. Sikerült találkoznunk bécsi barátainkkal, Zehra és Zeyneb ablával, akik itt, a családjuknál töltik a nyári szünetet.
A hétfő már a készülődés jegyében telt, mert Afráék kedden mentek haza. Amúgy délelőtt zuhogott az eső, ami ritka ilyenkor Isztabulban. Délután még meglátogattuk Musa efendi sírját. Aztán otthon vacsoráztunk.
Kedden Afráék hazamentek. Én jelenleg (szerda délelőtt van) egyedül vagyok a vendégházban, ami nem túl szórakoztató, részben azért, mert időnként más vendégek bukkannak fel előzetes figyelmeztetés nélkül a semmiből. Reménykedem benne, hogy hamarosan átköltözöm Rüstü ábiékhoz insallah.
Elnézést a ritka jelentkezésekért, de gyakorlatilag sehol nincsen Internet. A balkonról látom a szomszéd hotel hálózatát, de felmenni nem enged sajna. Insallah hamarosan otthon leszek, és akkor élőszóban többet tudok mesélni. Addig is a Mindenható Allah vigyázzon mindannyiunkra, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Szerda délelőtt visszaérkezett a bingöli csapat, ami számomra igazi megkönnyebbülés volt, mert nem kellett egyedül maradnom tovább a vendégházban, hanem Afra is velem lakott. Hamarosan hírt kaptunk arról, hogy további vendégek érkeznek Magyarországról, akik kopjafát akartak állítani Rodostóban, és utána pár napig Isztanbulba is látogatnak. A vendégek, 4 férfi és 1 nő, szintén itt laktak a vendégházban. A mi lakrészünk elhamdulillah teljesen külön van, zárható folyosóról nyíló fürdőszoba és szoba, tehát minket nem zavartak. Még a vendéglátásból is kivettük a részünket: reggelit, vacsorát csináltunk, takarítottunk, amíg a fiúk a vendégekkel a várost járták.
A vendégek szombaton elmentek, vasárnapra közös programot szerveztünk a fiúkkal: hajókirándulás a Boszporuszon, majd a végállomástól túra fel Yoros várának romjaihoz. Sikerült találkoznunk bécsi barátainkkal, Zehra és Zeyneb ablával, akik itt, a családjuknál töltik a nyári szünetet.
A hétfő már a készülődés jegyében telt, mert Afráék kedden mentek haza. Amúgy délelőtt zuhogott az eső, ami ritka ilyenkor Isztabulban. Délután még meglátogattuk Musa efendi sírját. Aztán otthon vacsoráztunk.
Kedden Afráék hazamentek. Én jelenleg (szerda délelőtt van) egyedül vagyok a vendégházban, ami nem túl szórakoztató, részben azért, mert időnként más vendégek bukkannak fel előzetes figyelmeztetés nélkül a semmiből. Reménykedem benne, hogy hamarosan átköltözöm Rüstü ábiékhoz insallah.
Elnézést a ritka jelentkezésekért, de gyakorlatilag sehol nincsen Internet. A balkonról látom a szomszéd hotel hálózatát, de felmenni nem enged sajna. Insallah hamarosan otthon leszek, és akkor élőszóban többet tudok mesélni. Addig is a Mindenható Allah vigyázzon mindannyiunkra, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Konya utan
Konya után
Az állomásra tartó út első 5 perce hihetetlenül vicces volt. Ültünk a platón a ponyva alatt, és élveztük, hogy zötykölődünk. A többi nemtudomhány perc hihetetlenül kényelmetlen volt… ültünk a ponyva alatt, és nem élveztük, hogy zötykölődünk. Azok a szerencsések, akik a sofőrfülkébe kerültek az előző beszámolóban említett bácsi mellé, utólag elmesélték, hogy a bácsi Németországban végezte a jogi egyetemet… Ezúton is nagyon köszönjük neki, a szakács néninek, és az egész Büyük Selcuklu alapítványnak a segítséget, és mindent, amit Konyában kaptunk tőlük: a rendkívül finom ennivalót (első este, mikor hazaértünk, akkora halom etli ekmek várt ránk, hogy csak néztünk), a minden igényt kielégítő szállást, az ajándékokat. A Mindenható Allah legyen velük elégedett.
Mikor végre a buszokhoz értünk, 3 csapatra oszlottunk: egy ember Urfába, négyen Bingölbe, hárman Isztanbulba tartottunk. Hatice, Fatma és én az utóbbi csapatot alkottuk. Reggel 7 körül értünk Isztanbulba, és az üsküdari vendégház felé vettük az irányt, ahol aludtunk egyet. Utána irány az Eyüp Sultan mecset, ahol Fatma, török létére, még nem járt. Este Zühre ablával találkoztunk. Megnéztük az éjszakára kivilágított hidat a Boszporusz felett, és sétáltunk a tengerparton.
Pénteken Eminönübe mentünk, ami amolyan bevásárlónegyed, és megkezdődött a küldetés a „Nagy Bordó Asztalterítő, Amin Nincs Túl Sok Gyöngy és Hímzés” felkutatására. Jelentem, a küldetés sikerrel járt, bár több órán át tartott. Tanúi voltunk annak a nagyon érdekes, és szívmelengető jelenségnek, hogy az árusok a pénteki ima ideje alatt bezárták boltjaikat, és vagy mentek a mecsetbe, vagy az utcára terített kartonpapírokon imádkoztak. Mivel az Iszlám szerint a pénteki ima ideje alatt tilos a kereskedés, még azok sem adtak el semmit, akik ott maradtak a boltjukban. Egy kendős eladólány kedvesen, de határozottan közölte egy középkorú – és kendőtlen – hölggyel: „Su anda alisveris yok”, vagyis e pillanatban nincs vásárlás. A pénteki ima után minden visszatért a rendes kerékvágásba.
Este Zühre abláékkal mentünk vacsorázni egy szabadtéri vendéglőbe – egyben búcsúvacsora ia volt, mert este indultak Zühre abla édesanyjához 2 hétre.
Azt terveztük, hogy szombaton otthon leszünk a vendégházban, és kényelmesen reggelizünk, ülünk a balkonon, beszélgetünk stb. a reggeli meg is volt, igazi török reggeli, több köbméter kajával. Utána azonban szóltak nekünk, hogy azonnal menjünk a köskbe, vagyis Osman Efendi házába, mert a felesége és a vendégei várnak minket. Mentünk is, és ott voltunk az előadáson és az ebéden, amire másfél órával a reggeli után annyira nem vágytunk, de így jártunk…
Aztán hazajöttünk, beszélgettünk, a lányok teáztak, Fatma készülődött, mert éjjel ment haza Ankarába. Másnap, vasárnap Hatice is hazament, én pedig 3 napra egyedül maradtam a vendégházban.
Az állomásra tartó út első 5 perce hihetetlenül vicces volt. Ültünk a platón a ponyva alatt, és élveztük, hogy zötykölődünk. A többi nemtudomhány perc hihetetlenül kényelmetlen volt… ültünk a ponyva alatt, és nem élveztük, hogy zötykölődünk. Azok a szerencsések, akik a sofőrfülkébe kerültek az előző beszámolóban említett bácsi mellé, utólag elmesélték, hogy a bácsi Németországban végezte a jogi egyetemet… Ezúton is nagyon köszönjük neki, a szakács néninek, és az egész Büyük Selcuklu alapítványnak a segítséget, és mindent, amit Konyában kaptunk tőlük: a rendkívül finom ennivalót (első este, mikor hazaértünk, akkora halom etli ekmek várt ránk, hogy csak néztünk), a minden igényt kielégítő szállást, az ajándékokat. A Mindenható Allah legyen velük elégedett.
Mikor végre a buszokhoz értünk, 3 csapatra oszlottunk: egy ember Urfába, négyen Bingölbe, hárman Isztanbulba tartottunk. Hatice, Fatma és én az utóbbi csapatot alkottuk. Reggel 7 körül értünk Isztanbulba, és az üsküdari vendégház felé vettük az irányt, ahol aludtunk egyet. Utána irány az Eyüp Sultan mecset, ahol Fatma, török létére, még nem járt. Este Zühre ablával találkoztunk. Megnéztük az éjszakára kivilágított hidat a Boszporusz felett, és sétáltunk a tengerparton.
Pénteken Eminönübe mentünk, ami amolyan bevásárlónegyed, és megkezdődött a küldetés a „Nagy Bordó Asztalterítő, Amin Nincs Túl Sok Gyöngy és Hímzés” felkutatására. Jelentem, a küldetés sikerrel járt, bár több órán át tartott. Tanúi voltunk annak a nagyon érdekes, és szívmelengető jelenségnek, hogy az árusok a pénteki ima ideje alatt bezárták boltjaikat, és vagy mentek a mecsetbe, vagy az utcára terített kartonpapírokon imádkoztak. Mivel az Iszlám szerint a pénteki ima ideje alatt tilos a kereskedés, még azok sem adtak el semmit, akik ott maradtak a boltjukban. Egy kendős eladólány kedvesen, de határozottan közölte egy középkorú – és kendőtlen – hölggyel: „Su anda alisveris yok”, vagyis e pillanatban nincs vásárlás. A pénteki ima után minden visszatért a rendes kerékvágásba.
Este Zühre abláékkal mentünk vacsorázni egy szabadtéri vendéglőbe – egyben búcsúvacsora ia volt, mert este indultak Zühre abla édesanyjához 2 hétre.
Azt terveztük, hogy szombaton otthon leszünk a vendégházban, és kényelmesen reggelizünk, ülünk a balkonon, beszélgetünk stb. a reggeli meg is volt, igazi török reggeli, több köbméter kajával. Utána azonban szóltak nekünk, hogy azonnal menjünk a köskbe, vagyis Osman Efendi házába, mert a felesége és a vendégei várnak minket. Mentünk is, és ott voltunk az előadáson és az ebéden, amire másfél órával a reggeli után annyira nem vágytunk, de így jártunk…
Aztán hazajöttünk, beszélgettünk, a lányok teáztak, Fatma készülődött, mert éjjel ment haza Ankarába. Másnap, vasárnap Hatice is hazament, én pedig 3 napra egyedül maradtam a vendégházban.
Wednesday, July 23, 2008
Konya es utana
Konya és utána
Allah, a Kegyelmes és Irgalmas nevében.
Sok szeretettel köszöntök mindenkit ebben a beszámolóban . Internetnek egyelőre se híre, se hamva, tehát lehet, h. majd csak odahaza töltöm fel ezt a beszámolót… mindegy, azért megírom.
Bursából egy rettenetes, légkondi nélküli buszon utaztunk, ahol még az ülések is a szokásosnál szorosabban voltak… Haticével egészen összemelegedtünk az út során, úgymond… Este 10-kor indultunk, és reggel fél 7 körül érkeztünk. Útközben megálltunk egy autóspihenőnél, ahol volt mecsetszoba, tehát tudtunk elhamdulillah imádkozni rendesen.
Reggel, Konyába érve nem várt minket senki, fel kellett tehát hívnom vendéglátóinkat, akik közölték, h. nyugalom, éppen az autót keresik, amivel elénk tudnának jönni. Hamarosan meg is jelentek, beszálltunk, a csomagokat és a fiúkat bepakolták a raktérbe (szokás szerint), és elmentünk reggelizni, majd a vendégházba, ahol aludtunk délig, megebédeltünk, majd elindultunk Konyát nézni.
Konya még mindig gyönyörű, az újaknak is tetszett, én magam pedig mindig úgy érzem, mintha egy régi barátomat jönnék meglátogatni.
Estig ide-oda hurcoltak minket Konyában kocsival, majd visszamentünk a vendégházba. Rám még várt az a feladat, h. kimenjek este érkező vendégünk, Fatma elé – az a Fatma, aki nálunk lakott. Az idős, fehér szakállú bácsi, aki a vendégházra felügyelt, elvitt a villamosmegállóig kocsival, aztán, mikor Fatma megérkezett, visszakalauzoltam őt a házhoz. Mindenkit üdvözöl, és ajándékot is akart nektek küldeni, de sikerült visszavinnie magával Ankarába .
Másnap szabad programunk volt, vagyis egyedül mászkáltunk Konyában, ismét megnézve néhány mecsetet, és meglátogatva Hz. Mewlanát, és természetesen a piacot…
A buszunk este 10-kor indult (egyesek Bingölbe, mások Urfába, mi Isztanbulba). A bácsi mondta, h. kivisz minket a buszpályaudvarra, csak az a probléma, h. „autó van, ülőhely nincs”. Nem egészen értettük, amíg elő nem állt a vendégházat is működtető alapítvány platós-ponyvás teherautójával… Afra és Fatma, akik szemmel láthatólag nemigen lelkesedtek az ilyesfajta utazásért, előre ültek a bácsihoz a fülkébe, a fiúk, Hatice és jómagam pedig felmásztunk a platóra. (Mi természetesen zajosan követeltük, h. a fiúk forduljanak el, amíg mi felmászunk… ami meg is történt.)
Allah, a Kegyelmes és Irgalmas nevében.
Sok szeretettel köszöntök mindenkit ebben a beszámolóban . Internetnek egyelőre se híre, se hamva, tehát lehet, h. majd csak odahaza töltöm fel ezt a beszámolót… mindegy, azért megírom.
Bursából egy rettenetes, légkondi nélküli buszon utaztunk, ahol még az ülések is a szokásosnál szorosabban voltak… Haticével egészen összemelegedtünk az út során, úgymond… Este 10-kor indultunk, és reggel fél 7 körül érkeztünk. Útközben megálltunk egy autóspihenőnél, ahol volt mecsetszoba, tehát tudtunk elhamdulillah imádkozni rendesen.
Reggel, Konyába érve nem várt minket senki, fel kellett tehát hívnom vendéglátóinkat, akik közölték, h. nyugalom, éppen az autót keresik, amivel elénk tudnának jönni. Hamarosan meg is jelentek, beszálltunk, a csomagokat és a fiúkat bepakolták a raktérbe (szokás szerint), és elmentünk reggelizni, majd a vendégházba, ahol aludtunk délig, megebédeltünk, majd elindultunk Konyát nézni.
Konya még mindig gyönyörű, az újaknak is tetszett, én magam pedig mindig úgy érzem, mintha egy régi barátomat jönnék meglátogatni.
Estig ide-oda hurcoltak minket Konyában kocsival, majd visszamentünk a vendégházba. Rám még várt az a feladat, h. kimenjek este érkező vendégünk, Fatma elé – az a Fatma, aki nálunk lakott. Az idős, fehér szakállú bácsi, aki a vendégházra felügyelt, elvitt a villamosmegállóig kocsival, aztán, mikor Fatma megérkezett, visszakalauzoltam őt a házhoz. Mindenkit üdvözöl, és ajándékot is akart nektek küldeni, de sikerült visszavinnie magával Ankarába .
Másnap szabad programunk volt, vagyis egyedül mászkáltunk Konyában, ismét megnézve néhány mecsetet, és meglátogatva Hz. Mewlanát, és természetesen a piacot…
A buszunk este 10-kor indult (egyesek Bingölbe, mások Urfába, mi Isztanbulba). A bácsi mondta, h. kivisz minket a buszpályaudvarra, csak az a probléma, h. „autó van, ülőhely nincs”. Nem egészen értettük, amíg elő nem állt a vendégházat is működtető alapítvány platós-ponyvás teherautójával… Afra és Fatma, akik szemmel láthatólag nemigen lelkesedtek az ilyesfajta utazásért, előre ültek a bácsihoz a fülkébe, a fiúk, Hatice és jómagam pedig felmásztunk a platóra. (Mi természetesen zajosan követeltük, h. a fiúk forduljanak el, amíg mi felmászunk… ami meg is történt.)
Monday, July 14, 2008
Beszámoló:)
As-salamu alaykum,
Sok szerettel üdvözlünk mindenkit 2008 első beszámolójában! éppen gemlikben ülünk egy kertben, és kb 1 óra múlva indulunk Bursába, mert onnan megy a buszunk insallah Konyába, 22:30-kor. most ettünk egy halom szabad tűzön grillezett köftét, és fogtam 1 hatalmas, sziszegő bogárkát. a házigazdánk meg most hozott rengeteg szedret.
Az eddigi dolgaink teljesen máshogy alakultak mint terveztük, elhamdulillah, ennek ellenére jól vgyunk és jól érezzük magunkat. Nem volt földrengés :) és egyéb katasztrófa sem. Isztanbulban voltunk csütörtökig, onnan Gemlikbe jöttünk, és azóta 1, Burszában eltöltött napot kivéve itt is voltunk, 2 különböző helyszínen. Illetve ma elmentünk egy közeli kisváros strandját megtekinteni, hát, hagyjuk...
A lányok a következőt üzenik:
"Hiányoztok, és menjetek szohbetre keddenként. Strandra viszont ne menjeteket. És locsoljátok a virágokat." És Afra szerint még a virágokat is locsoljátok...
Az idő rettenetesen meleg, 37-38 fok, az a pozitívuma viszont megvan, h. mindig fúj a szél, ezért annyira nem érezni. Isztanbul gyönyörű, mint mindig, és én személy szerint nagyon várom Konyát. Holnap reggel érünk oda insallah, kb. 10 óra a buszút Bursából.
Eddigi itt-tartózkodásunkat leginkább a vendégeskedés és a mérhetetlen mennyiségű étel és édesség elfogyasztása jellemezte. emellett voltunk persze mecsetekben is :) különösen Isztanbulban rengeteget mentünk.
Konya után insallah visszatérünk Isztanbulba. Én még 2 hetet itt leszek insallah. nem tudom, hogy lesz internetem, de ha tudok, insallah írok ide a blogrA. TI MEG KOMMENTELJETEK NEKÜNK INSALLAH :).
Most hoztak kábé másfél köbméter sütikét a néhány mázsa köfte után, úgyh. kilépek. Ne feledkezzetek el rólunk a fohászaitokban. A Mindenható Allah segítsen minket, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima
Sok szerettel üdvözlünk mindenkit 2008 első beszámolójában! éppen gemlikben ülünk egy kertben, és kb 1 óra múlva indulunk Bursába, mert onnan megy a buszunk insallah Konyába, 22:30-kor. most ettünk egy halom szabad tűzön grillezett köftét, és fogtam 1 hatalmas, sziszegő bogárkát. a házigazdánk meg most hozott rengeteg szedret.
Az eddigi dolgaink teljesen máshogy alakultak mint terveztük, elhamdulillah, ennek ellenére jól vgyunk és jól érezzük magunkat. Nem volt földrengés :) és egyéb katasztrófa sem. Isztanbulban voltunk csütörtökig, onnan Gemlikbe jöttünk, és azóta 1, Burszában eltöltött napot kivéve itt is voltunk, 2 különböző helyszínen. Illetve ma elmentünk egy közeli kisváros strandját megtekinteni, hát, hagyjuk...
A lányok a következőt üzenik:
"Hiányoztok, és menjetek szohbetre keddenként. Strandra viszont ne menjeteket. És locsoljátok a virágokat." És Afra szerint még a virágokat is locsoljátok...
Az idő rettenetesen meleg, 37-38 fok, az a pozitívuma viszont megvan, h. mindig fúj a szél, ezért annyira nem érezni. Isztanbul gyönyörű, mint mindig, és én személy szerint nagyon várom Konyát. Holnap reggel érünk oda insallah, kb. 10 óra a buszút Bursából.
Eddigi itt-tartózkodásunkat leginkább a vendégeskedés és a mérhetetlen mennyiségű étel és édesség elfogyasztása jellemezte. emellett voltunk persze mecsetekben is :) különösen Isztanbulban rengeteget mentünk.
Konya után insallah visszatérünk Isztanbulba. Én még 2 hetet itt leszek insallah. nem tudom, hogy lesz internetem, de ha tudok, insallah írok ide a blogrA. TI MEG KOMMENTELJETEK NEKÜNK INSALLAH :).
Most hoztak kábé másfél köbméter sütikét a néhány mázsa köfte után, úgyh. kilépek. Ne feledkezzetek el rólunk a fohászaitokban. A Mindenható Allah segítsen minket, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima
Tuesday, July 10, 2007
Képek...
Közkívántra, néhány kép!
Errefelé lakunk (mst még, holnaptól már a kurzuson, vége a lazsának):
Errefelé lakunk (mst még, holnaptól már a kurzuson, vége a lazsának):
Érik a szilva:
A fa a kertünkben, amin egy tőről nől ki, kétféle dolog:
Kurzusmacskák :)
Monday, July 09, 2007
Beragadtunk
As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Talán csodálkoztok, h. miért írok ilyen gyakran, de azért mert, itt van Iternet, és nem tudom, h. a továbbiakban is lesz-e.
Ma Üsküdarban beragadtunk. egy 30 személyes kisbusszal járunk-kelünk, és Üsküdar utcáin többynire még személykocsivan is művészet közlekedni. NAgyon szűk, macskaköves, brutális meredek utcák. És ma az egyik sarokra úgy parkolt le egy kisbusz, hogy nem tudtunk tőle kanyarodni. A sofőr az utolsó pillanatig próbálkozott, addig, amig az két jármű a szó szoros értelmében egymásnak szorult. akkor megállt, és se előre, se hátra, mert ez persze a lejtő tetején történt, és ha kiengedi a kéziféket, h. bármerre is elinduljunk, akkor már akár 5 centi gurulástól is elvisszük a másik buszt...
Kb. fél órát álltunk és dudáltunk... Amit a környék lakossága érdeklődve nézegetett, az ablakokba és erkélyekre könyökölve. aztán a soför kiszállt, én már azt hittem, h. elege van, és otthagy minket buszostól, de nem, bement a parkba, keresett két nagy követ, és a kerekek alá passzírozta, h. ne guruljunk le... és így végül is ki tudtunk hátrálni a helyzetből, és csak mintegy félórás késéssel érkeztünk a másik kurzusra, amelyről, ha jól emlékszem, már bátorkodtam említést tenni. pont a naplementi imára értünk haza.
Holnap insallah 8-ra jön értünk a busz, és megyünk a kurzusra, a "sajátunkra", merth. vége a szórakozásnak, és jön a munka. kezdődik holnap a tanfolyam. még nem tudom, hányan leszünk, és mit fogunk tanulni, de insallah majd tudósítok.
És most, szokás szerint, jöjjön a gyik, ami még mindig nem egy pikkelyes állat, hanem a gyakori kérdések:
0. Jól vagyunk, elhamdulillah.
1. Nagyon meleg van most éppen.
2. Nincs semmi robbantáshoz hasonló esemény sem. A legközelebbi hasonló dolog az volt, h. valaki elejtette a poharakkal teli tálcát a konyhában.
3. A dinnye kb. 40-50 ft-nak megfelelő lírától indul. Én csak egyszer ettem, az jó volt, de azóta még mindig nemigen tudok enni.
4. Hárman vagyunk most magyarok, de egyikünk szerdán hazamegy insallah.
5. Nem ettem még fagyit. Tegnap volt, de nem tudtam enni belőle.
No, emgyek insallah, valai esemény készülődik. Üdvözlünk mindenkit, és amit lehet, megint jelentkezem insallah. a Mindenható Allah vezessen minket, és az Ő áldása legyen a Küldöttön, a családján és a Társain.
Halima
Talán csodálkoztok, h. miért írok ilyen gyakran, de azért mert, itt van Iternet, és nem tudom, h. a továbbiakban is lesz-e.
Ma Üsküdarban beragadtunk. egy 30 személyes kisbusszal járunk-kelünk, és Üsküdar utcáin többynire még személykocsivan is művészet közlekedni. NAgyon szűk, macskaköves, brutális meredek utcák. És ma az egyik sarokra úgy parkolt le egy kisbusz, hogy nem tudtunk tőle kanyarodni. A sofőr az utolsó pillanatig próbálkozott, addig, amig az két jármű a szó szoros értelmében egymásnak szorult. akkor megállt, és se előre, se hátra, mert ez persze a lejtő tetején történt, és ha kiengedi a kéziféket, h. bármerre is elinduljunk, akkor már akár 5 centi gurulástól is elvisszük a másik buszt...
Kb. fél órát álltunk és dudáltunk... Amit a környék lakossága érdeklődve nézegetett, az ablakokba és erkélyekre könyökölve. aztán a soför kiszállt, én már azt hittem, h. elege van, és otthagy minket buszostól, de nem, bement a parkba, keresett két nagy követ, és a kerekek alá passzírozta, h. ne guruljunk le... és így végül is ki tudtunk hátrálni a helyzetből, és csak mintegy félórás késéssel érkeztünk a másik kurzusra, amelyről, ha jól emlékszem, már bátorkodtam említést tenni. pont a naplementi imára értünk haza.
Holnap insallah 8-ra jön értünk a busz, és megyünk a kurzusra, a "sajátunkra", merth. vége a szórakozásnak, és jön a munka. kezdődik holnap a tanfolyam. még nem tudom, hányan leszünk, és mit fogunk tanulni, de insallah majd tudósítok.
És most, szokás szerint, jöjjön a gyik, ami még mindig nem egy pikkelyes állat, hanem a gyakori kérdések:
0. Jól vagyunk, elhamdulillah.
1. Nagyon meleg van most éppen.
2. Nincs semmi robbantáshoz hasonló esemény sem. A legközelebbi hasonló dolog az volt, h. valaki elejtette a poharakkal teli tálcát a konyhában.
3. A dinnye kb. 40-50 ft-nak megfelelő lírától indul. Én csak egyszer ettem, az jó volt, de azóta még mindig nemigen tudok enni.
4. Hárman vagyunk most magyarok, de egyikünk szerdán hazamegy insallah.
5. Nem ettem még fagyit. Tegnap volt, de nem tudtam enni belőle.
No, emgyek insallah, valai esemény készülődik. Üdvözlünk mindenkit, és amit lehet, megint jelentkezem insallah. a Mindenható Allah vezessen minket, és az Ő áldása legyen a Küldöttön, a családján és a Társain.
Halima
Könyvrészlet
(Megjegyzés: Khidr egyesek szerint próféta volt, másik szerint a Mindenható Allah barátja, bölcs ember, aki Mózes próféta tanítója volt.)
Egy elbeszélés szerint közös utazásuk alatt Khidr azt mondta Mózes prófétának: „Ha türelmes lennél, számtalan lenyűgöző dolognak lehetnél tanúja”.
Ez nagyon felzaklatta Mózes prófétát, ezért tanácsot kért Khidrtől, aki azt mondta: „Tanuld a vallással kapcsolatos tudást, azért, hogy aszerint cselekedhess, és ne azért, hogy tiszteletet vívj ki magadnak. Segíts az embereknek, ne árts. Mosolyogj, ne légy komor. Ne fáradj felesleges dolgokkal. Ne nevess, hacsak nincs rá valódi okod. Ne kritizáld azokat, akik bűnbánatot tartanak a bűnökért, amelyeket a múltban követtek el. Amíg csak élsz, sírj a bűneid miatt. A mai munkát ne halaszd holnapra. Mindig tartsd észben, hogy a sír lesz a végállomás. Soha ne feledd, hogy akiben ma megbízol, az holnap elárulhat, és akiben ma nem bízol, az holnapra megbízhatóvá válhat. Bármit is csinálsz, légy elővigyázatos. Ha csak teheted, mindig segíts az embereknek.”
Akkor Mózes próféta azt mondta Khidrnek: „Nagyon hasznos tanácsot adtál nekem. A Legmagasztosabb Allah teljesítse ki az áldásait rajtad, és védelmezzen meg ellenségeidtől!”
Khidr pedig így felelt: „Akkor most te is adj nekem tanácsot!”
Mózes azt mondta: „Soha ne légy haragos. Ha mégis megharagszol, olyan dolgok miatt tedd, amelyek a Mindenható Allah megelégedése ellen valók. Soha ne szeresd ezt a világot, mert az evilág elveheti tőled a hitedet.”
„Rövid, de nagyon hasznos tanácsot adtál te is” – szólt Khidr - „A Legmagasztosabb Allah segítsen téged abban, hogy a legjobban szolgáld Őt, tegyen téged boldoggá, adja, hogy a többi teremtmény is szeressen téged, és küldje rád áldásait!” Mózes próféta pedig áment mondott erre a fohászra.
(Ez a részlet az új könyvünkből van, Mahmut Sami Ramazanoglu: Ábrahám próféta)
Egy elbeszélés szerint közös utazásuk alatt Khidr azt mondta Mózes prófétának: „Ha türelmes lennél, számtalan lenyűgöző dolognak lehetnél tanúja”.
Ez nagyon felzaklatta Mózes prófétát, ezért tanácsot kért Khidrtől, aki azt mondta: „Tanuld a vallással kapcsolatos tudást, azért, hogy aszerint cselekedhess, és ne azért, hogy tiszteletet vívj ki magadnak. Segíts az embereknek, ne árts. Mosolyogj, ne légy komor. Ne fáradj felesleges dolgokkal. Ne nevess, hacsak nincs rá valódi okod. Ne kritizáld azokat, akik bűnbánatot tartanak a bűnökért, amelyeket a múltban követtek el. Amíg csak élsz, sírj a bűneid miatt. A mai munkát ne halaszd holnapra. Mindig tartsd észben, hogy a sír lesz a végállomás. Soha ne feledd, hogy akiben ma megbízol, az holnap elárulhat, és akiben ma nem bízol, az holnapra megbízhatóvá válhat. Bármit is csinálsz, légy elővigyázatos. Ha csak teheted, mindig segíts az embereknek.”
Akkor Mózes próféta azt mondta Khidrnek: „Nagyon hasznos tanácsot adtál nekem. A Legmagasztosabb Allah teljesítse ki az áldásait rajtad, és védelmezzen meg ellenségeidtől!”
Khidr pedig így felelt: „Akkor most te is adj nekem tanácsot!”
Mózes azt mondta: „Soha ne légy haragos. Ha mégis megharagszol, olyan dolgok miatt tedd, amelyek a Mindenható Allah megelégedése ellen valók. Soha ne szeresd ezt a világot, mert az evilág elveheti tőled a hitedet.”
„Rövid, de nagyon hasznos tanácsot adtál te is” – szólt Khidr - „A Legmagasztosabb Allah segítsen téged abban, hogy a legjobban szolgáld Őt, tegyen téged boldoggá, adja, hogy a többi teremtmény is szeressen téged, és küldje rád áldásait!” Mózes próféta pedig áment mondott erre a fohászra.
(Ez a részlet az új könyvünkből van, Mahmut Sami Ramazanoglu: Ábrahám próféta)
Hétfő (?) reggel
As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Reggel van, fét tíz, azt hiszem, hétfő. Tegnap Osman Efendi előadásán voltunk, ami szokás szerint nagyon jó volt. Találkoztam az uygur Afrával, mindenkit üdvözöl, H., neked gratulál is, és azt üzeni, h. Allah áldjon meg benneteket. Utána hazajöttünk és szabad program volt, ami azt jelentette, h. teáztunk, kávéztunk, beszélgettünk, Interneteztünk. Kettőnknek van laptopja, Jackie ablának és nekem. (Emlékeztető 1: vele már harmadszor vagyunk együtt itt a kurzuson, amerikai hölgy, de a nagyapja természetesen magyar... Emlékeztető 2: az abla azt jelenti, h. nővér). Tehát a laptopokért folyamatos sorállás van, Internetezés, családi fényképek mutogatása stb. miatt. Most, a tegnapi szabad program (hajnalig beszélgetés, kávé/tea kíséretében) elég sokan még nem keltek fel, ezért nyugodtabban tudok írni. Bár ketten itt ülnek mellettem, és a másik laptopon próbálnak Internetezni, de az, tőlem kb. egy méterre, nem vesz jelet a vezeték nélküli hálózatról, az enyém viszont igen... Az előbb még én ültem ott, de megkértek, h. cseréljünk helyet. Most a belgák eléggé fel vannak háborodva, h. az enyém miért igen, az övék meg miért nem... Lehet, h. az én laptopomban jobb a hálózati adapter? Vagy ilyen nincs? Ha vmi szakértő olvassa, nyilatkozzon legyen szíves.
Megjegyzem, én is felkeltem 8-kor megnéztem, mennyi az idő, majd úgy döntöttem, nem kell feleslegesen hősködni, és visszaaludtam 9-ig... Ma 11-kor insallah megyünk látogatóba és ebédre egy másik kurzusra, ami valahol a város túlsó végén van, másfél óra az út a minibusszal. Én még mindig nem tudok enni, elhamdulillah.
Megyek, és insallah próbálok szerezni magamnak 1 bögre kávét. Üdvözlünk mindenkit, és ne felejtsetek el minket a fohászaitokban. A Mindenható Allah segítsen minket, és az Ő áldása legyen az Küldöttén, a családján és a Társain.
Halima
Reggel van, fét tíz, azt hiszem, hétfő. Tegnap Osman Efendi előadásán voltunk, ami szokás szerint nagyon jó volt. Találkoztam az uygur Afrával, mindenkit üdvözöl, H., neked gratulál is, és azt üzeni, h. Allah áldjon meg benneteket. Utána hazajöttünk és szabad program volt, ami azt jelentette, h. teáztunk, kávéztunk, beszélgettünk, Interneteztünk. Kettőnknek van laptopja, Jackie ablának és nekem. (Emlékeztető 1: vele már harmadszor vagyunk együtt itt a kurzuson, amerikai hölgy, de a nagyapja természetesen magyar... Emlékeztető 2: az abla azt jelenti, h. nővér). Tehát a laptopokért folyamatos sorállás van, Internetezés, családi fényképek mutogatása stb. miatt. Most, a tegnapi szabad program (hajnalig beszélgetés, kávé/tea kíséretében) elég sokan még nem keltek fel, ezért nyugodtabban tudok írni. Bár ketten itt ülnek mellettem, és a másik laptopon próbálnak Internetezni, de az, tőlem kb. egy méterre, nem vesz jelet a vezeték nélküli hálózatról, az enyém viszont igen... Az előbb még én ültem ott, de megkértek, h. cseréljünk helyet. Most a belgák eléggé fel vannak háborodva, h. az enyém miért igen, az övék meg miért nem... Lehet, h. az én laptopomban jobb a hálózati adapter? Vagy ilyen nincs? Ha vmi szakértő olvassa, nyilatkozzon legyen szíves.
Megjegyzem, én is felkeltem 8-kor megnéztem, mennyi az idő, majd úgy döntöttem, nem kell feleslegesen hősködni, és visszaaludtam 9-ig... Ma 11-kor insallah megyünk látogatóba és ebédre egy másik kurzusra, ami valahol a város túlsó végén van, másfél óra az út a minibusszal. Én még mindig nem tudok enni, elhamdulillah.
Megyek, és insallah próbálok szerezni magamnak 1 bögre kávét. Üdvözlünk mindenkit, és ne felejtsetek el minket a fohászaitokban. A Mindenható Allah segítsen minket, és az Ő áldása legyen az Küldöttén, a családján és a Társain.
Halima
Sunday, July 08, 2007
Az első hét
Biszmillahirrahmanirrahím.
Asz-szalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szeretettel köszöntök mindenkit az idei első helyszíni beszámolóban. Egyedül vagyok jelenleg, mert a többiek Burszába mentek, én meg nem, már 3x voltam, ami nem jelenti azt, h. nem mennék szívesen még akárhányszor, de kicsit betegeskedem, elhamdulillah, és nem mertem bevállalni az oda-vissza 6 órás buszozást.
Itt Isztanbulban jelenleg valami hihetetlenül ritka jelenséget figyelhetünk meg: esik az eső… nyáron ez igencsak különleges dolog. Az előbb még kint is álltam az erkélyen. Egy háromszintes házban lakunk kb. 18-20 lány, török, angol, amerikai, francia, orosz, kirgiz, spanyol, magyar – insallah nem hagytam ki senkit. Mi egy hatágyas szobában lakunk, ami elég kicsi, és a szekrények száma pontosan 0-val egyenlő, ezért elég rendetlen is… Minden lóg mindenhol. Viszont van a sarokban egy kandalló. Ennek rácsára szoktam teríteni száradni a törölközőmet. Úgy tűnik, néhány elég fontos dolgot otthon hagytam, pl. az adatkábelt, ezért a fotókat a telefonomról nem tudom áttölteni a laptopra, pedig lefotóztam nektek a szobát és a felhős eget is. Hoppá, támadt egy ötletem, infrán megpróbálom átnyomni.
Hmm… nincs infra a laptopon. Így jártunk. Akkor vissza az érdekfeszítőbb témákhoz. Hopsz, közben eszembe jutott, hova tettem az adatkábelt. Megvan. Mégiscsak lesz fotó, insallah.
Szóval, az érdekfeszítőbb témákról. A program úgy néz ki, h. a fiúkkal együtt kb. 25 fős csapatot minden nap viszik 1. valami Iszlámmal kapcsolatos helyre, 2. vendégségbe. Ez utóbbi természetesen masszív ételmennyiséget is jelent. A programok között pedig itthon vagyunk, a villában, és mosunk, beszélgetünk, teázunk stb. Különösebb rendszer nincs, páran el sem jönnek a különböző programokra, hanem maradnak itthon, és lásd mint fent. Vannak kisebb nyelvi problémák is, pl. spanyolul egy ember tud értékelhető szinten, és ha ő nincs itt, akkor a spanyol testvérünknek senki nem tud fordítani. Meg az is elég érdekes, amikor elhangzik egy előadásból pár mondat törökül, aztán 3-4 ember elkezdi magyarázni 3-4 nyelven, h. miről volt szó. Ami a könyveket illeti, egyelőre a táskámban, ill. az USB-drájvon lapítanak a kéziratok, még nem is tudja itt senki, h. egyáltalán léteznek. Insallah majd beszélünk valakivel róluk.
Még nem találkoztam senkivel, akit ismertek, mert én 2 nappal később érkeztem, mint a többiek, ezért azon a napon, amikor a kurzuson reggeliztek, nem voltam ott. Találkoztam Safiya hodzsával, aki szokás szerint nagyon kedves volt, bár kicsit felülbecsüli töröktudásomat… de én ettől függetlenül nagyon szeretem őt.
Most 10:21 van, és 10:40-re jön értünk a kocsi, insallah megyünk Korán-olvasós programra, az orosz lányok is itt maradtak, meg én. A többiek csak este jönnek Burszából. Azt hiszem, most kicsit abbahagyom, fel kéne öltözni, mert a „10:40”, lévén, h. Törökországban vagyunk, bármit jelenthet 10:30 és 11:30 között, és nem akarom, h. rám kelljen várni. Ha hazajöttem, insallah elmesélem, milyen volt a program.
Na, hazajöttem. Fél négy van. A vendégházba mentünk, ahol Hatice teyze tartott előadást, akivel együtt voltam Umrán, ott volt a lánya is, akivel szintén. Utána, mivel kisütött a nap és elállt az eső, Hatice teyze indítványozta, hogy menjünk át a Kösk kertjébe, ami egy sarokra van a vendégháztól, mivel O. Efendi úgysincs otthon, ezért teázhatunk a kertben. A „teázás” az természetesen nem egy csésze teát jelent, hanem annyi kaját, amiből egy falu jóllakna… én két napja szó szerint nem ettem semmit, csak a gyógyszereket, és amit előtte ettem, annak is csúfos vége lett, de természetesen nem utasíthattam vissza a gombás böreket… majd meglátjuk, mi lesz belőle…
Az idő kitisztult, sütött a nap, de nem volt túl meleg, és a kilátás a Boszporuszra szokás szerint gyönyörű volt. Láttuk O. Efendi madarait, akik két fehér galamb, és egy galambdúcban laknak a kertben. Kérdezte az egyik lány, h. van-e fiókájuk, Hatice teyze mondta, h. még csak fészket raktak, de O. Efendi mindennap felmászik a létrán, megnézni, h. van-e már benne tojás. Ezen úgy meghatódtam, h. majdnem elsírtam magam… csináltam képet a madarakról, h. ti is lássátok őket.
Előre is mondom, h. otthon hagytam a fényképezőgépemet, azzal a praktikus indokkal, h. akkor nem kell elemtöltőt sem cipelni… ezért a blogon látható minden kép a telefonommal készül(t). ha bárkinek bármi gondja van a minőséggel, forduljon bizalommal a SE ügyfélszolgálathoz.
Még nem vagyok 100%-os, kicsit megviselt ez a kiruccanás, abba is hagyom a beszámolót. Elnézést mindenkitől, akinek nem írok e-mailt, de most a blog van helyette. Ti azért írjatok, mert el tudom olvasni insallah . Várjuk a híreket otthonról!
PS: éjjel megcsípett kb. másfélmillió szúnyog… a többiek szerint nincs is szúnyog, persze, mert mind hozzám jött…
Szóval, erre a hétre ennyi. További jó nyarat mindenkinek! A Mindenható Allah segítsen és vezessen minket, és az Ő áldása legyen az Utolsó Prófétán, a családján és a Társain.
Asz-szalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szeretettel köszöntök mindenkit az idei első helyszíni beszámolóban. Egyedül vagyok jelenleg, mert a többiek Burszába mentek, én meg nem, már 3x voltam, ami nem jelenti azt, h. nem mennék szívesen még akárhányszor, de kicsit betegeskedem, elhamdulillah, és nem mertem bevállalni az oda-vissza 6 órás buszozást.
Itt Isztanbulban jelenleg valami hihetetlenül ritka jelenséget figyelhetünk meg: esik az eső… nyáron ez igencsak különleges dolog. Az előbb még kint is álltam az erkélyen. Egy háromszintes házban lakunk kb. 18-20 lány, török, angol, amerikai, francia, orosz, kirgiz, spanyol, magyar – insallah nem hagytam ki senkit. Mi egy hatágyas szobában lakunk, ami elég kicsi, és a szekrények száma pontosan 0-val egyenlő, ezért elég rendetlen is… Minden lóg mindenhol. Viszont van a sarokban egy kandalló. Ennek rácsára szoktam teríteni száradni a törölközőmet. Úgy tűnik, néhány elég fontos dolgot otthon hagytam, pl. az adatkábelt, ezért a fotókat a telefonomról nem tudom áttölteni a laptopra, pedig lefotóztam nektek a szobát és a felhős eget is. Hoppá, támadt egy ötletem, infrán megpróbálom átnyomni.
Hmm… nincs infra a laptopon. Így jártunk. Akkor vissza az érdekfeszítőbb témákhoz. Hopsz, közben eszembe jutott, hova tettem az adatkábelt. Megvan. Mégiscsak lesz fotó, insallah.
Szóval, az érdekfeszítőbb témákról. A program úgy néz ki, h. a fiúkkal együtt kb. 25 fős csapatot minden nap viszik 1. valami Iszlámmal kapcsolatos helyre, 2. vendégségbe. Ez utóbbi természetesen masszív ételmennyiséget is jelent. A programok között pedig itthon vagyunk, a villában, és mosunk, beszélgetünk, teázunk stb. Különösebb rendszer nincs, páran el sem jönnek a különböző programokra, hanem maradnak itthon, és lásd mint fent. Vannak kisebb nyelvi problémák is, pl. spanyolul egy ember tud értékelhető szinten, és ha ő nincs itt, akkor a spanyol testvérünknek senki nem tud fordítani. Meg az is elég érdekes, amikor elhangzik egy előadásból pár mondat törökül, aztán 3-4 ember elkezdi magyarázni 3-4 nyelven, h. miről volt szó. Ami a könyveket illeti, egyelőre a táskámban, ill. az USB-drájvon lapítanak a kéziratok, még nem is tudja itt senki, h. egyáltalán léteznek. Insallah majd beszélünk valakivel róluk.
Még nem találkoztam senkivel, akit ismertek, mert én 2 nappal később érkeztem, mint a többiek, ezért azon a napon, amikor a kurzuson reggeliztek, nem voltam ott. Találkoztam Safiya hodzsával, aki szokás szerint nagyon kedves volt, bár kicsit felülbecsüli töröktudásomat… de én ettől függetlenül nagyon szeretem őt.
Most 10:21 van, és 10:40-re jön értünk a kocsi, insallah megyünk Korán-olvasós programra, az orosz lányok is itt maradtak, meg én. A többiek csak este jönnek Burszából. Azt hiszem, most kicsit abbahagyom, fel kéne öltözni, mert a „10:40”, lévén, h. Törökországban vagyunk, bármit jelenthet 10:30 és 11:30 között, és nem akarom, h. rám kelljen várni. Ha hazajöttem, insallah elmesélem, milyen volt a program.
Na, hazajöttem. Fél négy van. A vendégházba mentünk, ahol Hatice teyze tartott előadást, akivel együtt voltam Umrán, ott volt a lánya is, akivel szintén. Utána, mivel kisütött a nap és elállt az eső, Hatice teyze indítványozta, hogy menjünk át a Kösk kertjébe, ami egy sarokra van a vendégháztól, mivel O. Efendi úgysincs otthon, ezért teázhatunk a kertben. A „teázás” az természetesen nem egy csésze teát jelent, hanem annyi kaját, amiből egy falu jóllakna… én két napja szó szerint nem ettem semmit, csak a gyógyszereket, és amit előtte ettem, annak is csúfos vége lett, de természetesen nem utasíthattam vissza a gombás böreket… majd meglátjuk, mi lesz belőle…
Az idő kitisztult, sütött a nap, de nem volt túl meleg, és a kilátás a Boszporuszra szokás szerint gyönyörű volt. Láttuk O. Efendi madarait, akik két fehér galamb, és egy galambdúcban laknak a kertben. Kérdezte az egyik lány, h. van-e fiókájuk, Hatice teyze mondta, h. még csak fészket raktak, de O. Efendi mindennap felmászik a létrán, megnézni, h. van-e már benne tojás. Ezen úgy meghatódtam, h. majdnem elsírtam magam… csináltam képet a madarakról, h. ti is lássátok őket.
Előre is mondom, h. otthon hagytam a fényképezőgépemet, azzal a praktikus indokkal, h. akkor nem kell elemtöltőt sem cipelni… ezért a blogon látható minden kép a telefonommal készül(t). ha bárkinek bármi gondja van a minőséggel, forduljon bizalommal a SE ügyfélszolgálathoz.
Még nem vagyok 100%-os, kicsit megviselt ez a kiruccanás, abba is hagyom a beszámolót. Elnézést mindenkitől, akinek nem írok e-mailt, de most a blog van helyette. Ti azért írjatok, mert el tudom olvasni insallah . Várjuk a híreket otthonról!
PS: éjjel megcsípett kb. másfélmillió szúnyog… a többiek szerint nincs is szúnyog, persze, mert mind hozzám jött…
Szóval, erre a hétre ennyi. További jó nyarat mindenkinek! A Mindenható Allah segítsen és vezessen minket, és az Ő áldása legyen az Utolsó Prófétán, a családján és a Társain.
Monday, July 02, 2007
2007 nyara
As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szeretettel köszöntök mindenkit az idei nyár első bejegyzésében. Holnap indulok insallah, vagyis kedden. nem tudom, hogy lesz kint Internetem, de próbálok ismát több-kevesebb rendszerességgel posztolni.
Felszabadítottam a kommentezést, vagyis nem kell regisztrálni ahhoz, hogy írjatok. Arra kérnék minden olvasót, h. normálisan éljen ezzel. Tényleg, ha bántani akarsz, kellemetlenkedni, elrontani mások kedvét, akkor légy szíves menjél máshová. Ettől eltérő kommenteket azonban nagyon szívesen fogadunk :)
Mennem kell, mert még kabátot kell vasalnom... Nézzetek vissza gyakran insallah, és mindenkinek nagyon kellemes nyarat kívánunk!
A Mindenható Allah vezessen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen az Utolsó Prófétán, a családján és a Társain.
Halima
Sok szeretettel köszöntök mindenkit az idei nyár első bejegyzésében. Holnap indulok insallah, vagyis kedden. nem tudom, hogy lesz kint Internetem, de próbálok ismát több-kevesebb rendszerességgel posztolni.
Felszabadítottam a kommentezést, vagyis nem kell regisztrálni ahhoz, hogy írjatok. Arra kérnék minden olvasót, h. normálisan éljen ezzel. Tényleg, ha bántani akarsz, kellemetlenkedni, elrontani mások kedvét, akkor légy szíves menjél máshová. Ettől eltérő kommenteket azonban nagyon szívesen fogadunk :)
Mennem kell, mert még kabátot kell vasalnom... Nézzetek vissza gyakran insallah, és mindenkinek nagyon kellemes nyarat kívánunk!
A Mindenható Allah vezessen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen az Utolsó Prófétán, a családján és a Társain.
Halima
Tuesday, October 10, 2006
Az otthonıaknak, adminisztrativ közlendök
As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Lanyok, bocsanat, elfelejtettem monadni, h. varok postan 1 v. 2 db. csomagot. Konyvek vannak benne. Ha a postas amdzsa bedobna az ertes.töt, akkor kerlek, hozzatok el a postarol. Nem kellek en hozza, sıman a cetlıre kıadjak. Allah razı olsun.
Halima
Lanyok, bocsanat, elfelejtettem monadni, h. varok postan 1 v. 2 db. csomagot. Konyvek vannak benne. Ha a postas amdzsa bedobna az ertes.töt, akkor kerlek, hozzatok el a postarol. Nem kellek en hozza, sıman a cetlıre kıadjak. Allah razı olsun.
Halima
Kedd, delutani ima elött
Bıszmıllahırrahmanırahım
Assalamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szeretettel üdvözlök mındenkit Isztanbulbol. Tegnap alhamdulillah rendben megerkeztem. A mai napot pedig a pihenesre szantuk. Kicsit dolgoztunk a magazin következö szaman, de nem vittük tulzasba. Aztan megallapitottuk, h. nıncs itthon semmı ennnivalo, es lementünk Üszküdar központjaba vasarolni. Asszem köfte lesz insallah.
"Lemenni Üszküdar központjaba vasarolni" (mivel mı Sultantepe tetejen lakunk) kb. annyı, mıntha Pesten lejönnel a Gellert-hegy tetejeröl a Duna-partra. Nem is ez a baj, hanem a vısszamaszas... Alhamdulillah legalabb tul meleg nincs, mıkor elındultunkö kicsit esett, de mar elallt, vıszont nagyon paras a levegö, szokas szerınt.
Tegnap a kurzuson voltunk szohbeten es ıftaron. Ezennel mındenkıvel tudatom, h. N. abla gyermeke szombaton megszületett, kıslany, nevet nem tudom. Mındketten jol vannak alhamdulillah.
A szohbetet Osman Efendı tartotta, csak hodzsaknak, kb. 40-en voltunk a mecsetben, mondta ıs rögtön, h. üljünk közelebb, majd csaknem 2 oras nagyon jo szohbetet tartott alhamdulıllah. Kaptam ajandekba az uj konyvebol. Az iftar pedıg kınn volt a kıskonyhaban, kb. 15 fele ennıvalo, mındenböl egy kıcsı, es lanyok, sokkal kısebb szololeveleket csınalnak, mınt mı...
Hogy a lenyegre terjek, holnap ındulunk ınsallah, 2 ora 30-kor megy a gep. (Most van delutanı ezan). Hogy kıcsıt a dolgok erdekesebbek legyenek, reggel at kell mennem a köskbe, hogy onnan együtt tudjunk mennı kocsival a repterre...
Mar elhataroztam, h. ınsallah 3 hetıg egy szot sem szolok, csak ha nagyon muszaj, de most egyre ınkabb ugy erzem, hogy meg fel kell nönöm ehhez az egesz projekthez. Hat, van ra kevesebb, mınt 24 oram... Szoval kerlek fohaszkodjatok ertem, elöször ıs, hogy eljussak az Umrara, masodszor is, hogy a Mındenhato Allah elfogadja tolem, es a leheto legtobb hasznom szarmazzon belole es kepes legyek szepen vıselkednı.
Amugy ugy gondolom, h. meg mındıg nem fogtam am fel, h. hova megyek, es meg mındıg nem hiszem el ezt az egeszet. Ha arra gondolok, h. holnap ınsallah megyek Umrara, nem vagyok kepes felfognı ennek a jelenteset es jelentöseget. Kisebb reszekre kell bontanom az egeszet, h. meg tudjak birkoznı vele. Hz. Khadidzsa sırja... Mahmud Sami Efendi... Szahabe... Allah Küldöttenek (s.a.w.) a mecsete... Uram Haza... na, ıgy mar kezd sıkerülni, de szerıntem meg igy sem fogom fel, h. mı elött allok.
Sokat gondolok ratok es insallah fohaszkodom ertetek, ti is tegyetek ezt kerlek. Holnap meg le tudom toltenı az emaıleket insallah. Ha nem talalkoznank addıg, akkor aldott ünnepet nektek, es termeszetesen tovabbı gyönyörü Ramadan honapot, elfogadott böjtöt es ımakat kıvanok mındenkınek. Es valamennyıeteket nagyon szeretlek Allahert, es ha valaki haragudna ram, hat bocsasson meg nekem, mert en nem haragszom senkıre, barmit is tett vagy mondott.
A Mındenhato Allah vezessen mınket es vedelmezzen mınket. Adjon nekünk hıtet es elfogadott jocselekedeteket. Adja meg, hogy feklısmerjük az ıgazsagot, es követnı tudjuk, es adja meg, hogy felismerjük a hamissagot, es kepesek legyünk elfordulnı töle. Es az Ö aldasa legyen Mohammed Profetan, a Csaladjan es a Tarsaın. Es a tökeletes dıcsöıtes es az alazatos halaadas a Mındenhato Allahot ılletı, Urunkat, a Vılagok Urat.
Halima
Assalamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szeretettel üdvözlök mındenkit Isztanbulbol. Tegnap alhamdulillah rendben megerkeztem. A mai napot pedig a pihenesre szantuk. Kicsit dolgoztunk a magazin következö szaman, de nem vittük tulzasba. Aztan megallapitottuk, h. nıncs itthon semmı ennnivalo, es lementünk Üszküdar központjaba vasarolni. Asszem köfte lesz insallah.
"Lemenni Üszküdar központjaba vasarolni" (mivel mı Sultantepe tetejen lakunk) kb. annyı, mıntha Pesten lejönnel a Gellert-hegy tetejeröl a Duna-partra. Nem is ez a baj, hanem a vısszamaszas... Alhamdulillah legalabb tul meleg nincs, mıkor elındultunkö kicsit esett, de mar elallt, vıszont nagyon paras a levegö, szokas szerınt.
Tegnap a kurzuson voltunk szohbeten es ıftaron. Ezennel mındenkıvel tudatom, h. N. abla gyermeke szombaton megszületett, kıslany, nevet nem tudom. Mındketten jol vannak alhamdulillah.
A szohbetet Osman Efendı tartotta, csak hodzsaknak, kb. 40-en voltunk a mecsetben, mondta ıs rögtön, h. üljünk közelebb, majd csaknem 2 oras nagyon jo szohbetet tartott alhamdulıllah. Kaptam ajandekba az uj konyvebol. Az iftar pedıg kınn volt a kıskonyhaban, kb. 15 fele ennıvalo, mındenböl egy kıcsı, es lanyok, sokkal kısebb szololeveleket csınalnak, mınt mı...
Hogy a lenyegre terjek, holnap ındulunk ınsallah, 2 ora 30-kor megy a gep. (Most van delutanı ezan). Hogy kıcsıt a dolgok erdekesebbek legyenek, reggel at kell mennem a köskbe, hogy onnan együtt tudjunk mennı kocsival a repterre...
Mar elhataroztam, h. ınsallah 3 hetıg egy szot sem szolok, csak ha nagyon muszaj, de most egyre ınkabb ugy erzem, hogy meg fel kell nönöm ehhez az egesz projekthez. Hat, van ra kevesebb, mınt 24 oram... Szoval kerlek fohaszkodjatok ertem, elöször ıs, hogy eljussak az Umrara, masodszor is, hogy a Mındenhato Allah elfogadja tolem, es a leheto legtobb hasznom szarmazzon belole es kepes legyek szepen vıselkednı.
Amugy ugy gondolom, h. meg mındıg nem fogtam am fel, h. hova megyek, es meg mındıg nem hiszem el ezt az egeszet. Ha arra gondolok, h. holnap ınsallah megyek Umrara, nem vagyok kepes felfognı ennek a jelenteset es jelentöseget. Kisebb reszekre kell bontanom az egeszet, h. meg tudjak birkoznı vele. Hz. Khadidzsa sırja... Mahmud Sami Efendi... Szahabe... Allah Küldöttenek (s.a.w.) a mecsete... Uram Haza... na, ıgy mar kezd sıkerülni, de szerıntem meg igy sem fogom fel, h. mı elött allok.
Sokat gondolok ratok es insallah fohaszkodom ertetek, ti is tegyetek ezt kerlek. Holnap meg le tudom toltenı az emaıleket insallah. Ha nem talalkoznank addıg, akkor aldott ünnepet nektek, es termeszetesen tovabbı gyönyörü Ramadan honapot, elfogadott böjtöt es ımakat kıvanok mındenkınek. Es valamennyıeteket nagyon szeretlek Allahert, es ha valaki haragudna ram, hat bocsasson meg nekem, mert en nem haragszom senkıre, barmit is tett vagy mondott.
A Mındenhato Allah vezessen mınket es vedelmezzen mınket. Adjon nekünk hıtet es elfogadott jocselekedeteket. Adja meg, hogy feklısmerjük az ıgazsagot, es követnı tudjuk, es adja meg, hogy felismerjük a hamissagot, es kepesek legyünk elfordulnı töle. Es az Ö aldasa legyen Mohammed Profetan, a Csaladjan es a Tarsaın. Es a tökeletes dıcsöıtes es az alazatos halaadas a Mındenhato Allahot ılletı, Urunkat, a Vılagok Urat.
Halima
Saturday, September 02, 2006
Szombat
Biszmilláhir-rahmanir-rahím.
Asszalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Az irodai geprol irok, nincs kedvem eloszedni a laptopot es USB-drivera masolni az irast. Szoval csak bizonyos ekezetek vannak, amiert elnezest kerek.
Tegnap este nagyon zuhogott az esö, es ma is szinte egesz nap esik. Delelott elmentunk meglatogatni Ayset, aki erdelyi es par eve itt el Isztanbulban. Hoztam neki konyveket. Mindenkit nagyon udvozol. Fohaszkodjatok erte, h. insallah egyszer tudjon jonni szeminariumra.
Majdnem az egesz napot együtt töltöttük. Persze, mivel evente ketszer tudunk talalkozni, ez is kevesnek tünt... Elmentünk együtt egy olyan helyre, ahova az 5 ev alatt, miota Isztanbulba jarok, meg nem jutottam el: felmentunk a Galata-torony tetejere. A kilatas fantasztikus volt.
Utana meg konyvesboltba mentunk. Mikor az uszkudari mecset elott vagtunk at, ahol az a bizonyos kut van, amit oly gyakran jelolunk meg talalkozasi pontkent, meglattuk a cengelkoyi csaladbol a 3 gyermeket es az anyukat. Az apukat vartak. Mindenkit üdvözölnek sok szeretettel. Ha mi akartuk volna, biztos nem tudjuk igy megszervezni a talalkozot. Allah a legjobb szervezo.
Szerintem holnap mar nem fogok irni, mert del körül indulnom kell a repterre. (most kaptam egy pisztacias csokit kozvetlen fonokomtol) Szoval lehet, h. ez az utolso törökorszagi poszt.
Eltelt a nyar es a kurzus. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki követte es olvasta ezeket az oldalakat. Insallah - ha nem irok ev közben, ahogy eddig sem irtam - jovo nyaron folytatom.
A Mindenhato Allah segitsen valamennyiünket. Adja, hogy egyenesen jarjunk az Altala kijelölt uton. Adja meg nekünk az Ö szeretetet es azok szeretetet, akiket Ö szeret. Es az O aldasa legyen a Profetan, a csaladjan es a Tarsain.
Es az utolso szavam az, amivel minden iras es mınden beszed zarul: a tökeletse dicsöites es az alazatos halaadas a Mindenhato Allahot illeti, a Vilagok Urat.
Halima
Asszalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Az irodai geprol irok, nincs kedvem eloszedni a laptopot es USB-drivera masolni az irast. Szoval csak bizonyos ekezetek vannak, amiert elnezest kerek.
Tegnap este nagyon zuhogott az esö, es ma is szinte egesz nap esik. Delelott elmentunk meglatogatni Ayset, aki erdelyi es par eve itt el Isztanbulban. Hoztam neki konyveket. Mindenkit nagyon udvozol. Fohaszkodjatok erte, h. insallah egyszer tudjon jonni szeminariumra.
Majdnem az egesz napot együtt töltöttük. Persze, mivel evente ketszer tudunk talalkozni, ez is kevesnek tünt... Elmentünk együtt egy olyan helyre, ahova az 5 ev alatt, miota Isztanbulba jarok, meg nem jutottam el: felmentunk a Galata-torony tetejere. A kilatas fantasztikus volt.
Utana meg konyvesboltba mentunk. Mikor az uszkudari mecset elott vagtunk at, ahol az a bizonyos kut van, amit oly gyakran jelolunk meg talalkozasi pontkent, meglattuk a cengelkoyi csaladbol a 3 gyermeket es az anyukat. Az apukat vartak. Mindenkit üdvözölnek sok szeretettel. Ha mi akartuk volna, biztos nem tudjuk igy megszervezni a talalkozot. Allah a legjobb szervezo.
Szerintem holnap mar nem fogok irni, mert del körül indulnom kell a repterre. (most kaptam egy pisztacias csokit kozvetlen fonokomtol) Szoval lehet, h. ez az utolso törökorszagi poszt.
Eltelt a nyar es a kurzus. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki követte es olvasta ezeket az oldalakat. Insallah - ha nem irok ev közben, ahogy eddig sem irtam - jovo nyaron folytatom.
A Mindenhato Allah segitsen valamennyiünket. Adja, hogy egyenesen jarjunk az Altala kijelölt uton. Adja meg nekünk az Ö szeretetet es azok szeretetet, akiket Ö szeret. Es az O aldasa legyen a Profetan, a csaladjan es a Tarsain.
Es az utolso szavam az, amivel minden iras es mınden beszed zarul: a tökeletse dicsöites es az alazatos halaadas a Mindenhato Allahot illeti, a Vilagok Urat.
Halima
Thursday, August 31, 2006
Isztanbulba ma reggel beszökött az ősz
Asszalamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Arra ébredtem ma fél 4-kor, h. brutális erejű szél rázza az épületet, és hideg van. Elsősorban persze a telefonomra ébredtem - és, mint mindig, első rémületemben elgondolkodtam, h. kinek van ilyen borzalmasan hangos ébresztője, és miért nem kapcsolja ki mintegy AZONNAL - de a fenti körülmények azonnal a szemembe szöktek.
Reggelre már az eső is esett. Kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is esik. Isztanbul sír, amiért elmegyünk, jutott eszembe azonnal. Ez az utolsó poszt a kurzusról, ha hétvégén netközelbe jutok, még írok insallah. a lányok most mennek ki még egy utolsó vásárlásra. ma délután 3 pótóránk lesz insallah - siyer, akaid, adab - holnap már semmi, csomagolunk és 11:30-kor insallah a reptér felé vesszük az irányt.
Nagyon elrepült az idő, bármilyen sokat is voltunk itt. Insallah hasznos évnek nézünk elébe, ha hazamegyünk. Insallah még többen jöttök szohbetekre (előadásokra), és sokat tanulhatunk egymástól.
Itt jegyezném meg, h. ne feledjétek: jövő hétvége, vagyis szept. 9-10 szeminárium.
Nost nem írok többet, mert szeretnék egy órát aludni a pótórák előtt insallah éjjel fél 2-kor még az elemetre kellett felmennem, h. az újonnan odaköltözött kislányokat megkérjem, h. ugyan kicsit csendesebben.
Sok szeretettel üdvözlünk mindenkit. fohászkodjatok értünk, mi is fohászkodunk insallah. a Mindenható Allah segítsen minket, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a Tűrsain.
Halima
Arra ébredtem ma fél 4-kor, h. brutális erejű szél rázza az épületet, és hideg van. Elsősorban persze a telefonomra ébredtem - és, mint mindig, első rémületemben elgondolkodtam, h. kinek van ilyen borzalmasan hangos ébresztője, és miért nem kapcsolja ki mintegy AZONNAL - de a fenti körülmények azonnal a szemembe szöktek.
Reggelre már az eső is esett. Kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is esik. Isztanbul sír, amiért elmegyünk, jutott eszembe azonnal. Ez az utolsó poszt a kurzusról, ha hétvégén netközelbe jutok, még írok insallah. a lányok most mennek ki még egy utolsó vásárlásra. ma délután 3 pótóránk lesz insallah - siyer, akaid, adab - holnap már semmi, csomagolunk és 11:30-kor insallah a reptér felé vesszük az irányt.
Nagyon elrepült az idő, bármilyen sokat is voltunk itt. Insallah hasznos évnek nézünk elébe, ha hazamegyünk. Insallah még többen jöttök szohbetekre (előadásokra), és sokat tanulhatunk egymástól.
Itt jegyezném meg, h. ne feledjétek: jövő hétvége, vagyis szept. 9-10 szeminárium.
Nost nem írok többet, mert szeretnék egy órát aludni a pótórák előtt insallah éjjel fél 2-kor még az elemetre kellett felmennem, h. az újonnan odaköltözött kislányokat megkérjem, h. ugyan kicsit csendesebben.
Sok szeretettel üdvözlünk mindenkit. fohászkodjatok értünk, mi is fohászkodunk insallah. a Mindenható Allah segítsen minket, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a Tűrsain.
Halima
Tuesday, August 29, 2006
Kedd este
Biszmilláhir-rahmanir-rahím.
Asszalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szertettel köszöntök mindenkit, kedd este. Úgy volt, hogy ma bepótolunk egy elmaradt akaid órát, de a tanárunk nem jött. Ezért én most írok nektek, a lányok pedig gyakorolnak: a Kurajs szúrát, illetve a Rabbena fohászokat. Néha bekiabálok, h. nem heszab hanem hiszab, de amúgy egyedül is ügyesen tudnak gyakorolni alhamdulillah.
Ma reggel jöttem vissza a kurzusra, a hétvégét és hétfőt végigdolgoztuk alhamdulillah, de még közel sincs kész minden. Fohászkodjatok értünk.
Már csak 2 nap van hátra, ez érződik is a tanárok pánikszerű hangulatán, ahogy egyszerre akarnak megtanítani illetve bepótolni mindent. Közben meg mindenkin érződik már a fáradtság, és egyre nehezebben mennek a dolgok.
Én nagyon furcsán érzem magam, mennék is meg nem is, de persze mindenképpen mennem kell. Vasárnap találkoztam Oszmán Efendivel (kétszer is), és sokat beszéltünk a magyarországi hizmetről. Képzeljétek, egész mondatokat beszéltem vele törökül. És ami még jobb, megértette, és én is azt, amit ő mondott. Eléggé aggódom amiatt, h. otthon elfelejtem mindazt a töröktudást, amit itt sikerült felszednem…
Elmondanám még, a lányok és saját rokonaim megnyugtatására, h. Isztanbulban nincsenek merényletek, nagy nyugalom van, és nem történik semmi. Már érezni, hogy jön az ősz. Ma a lányok a kertben előbb több ruhát vettek fel, majd közölték, h. jöjjünk fel a szobába. A kertben a platánfáról is egyre több levél hull. Délelőtt végig olyan hangulat volt, mintha bármelyik pillanatban beborulhatna és elkezdhetne esni az őszi eső. Aztán délutánra az idő a figyelmeztetés után összeszedte magát, és belehúzott: nagyon meleg lett, és még most is az van. De a növényeken, az égen, mindenen látni lehet, hogy azért jön már az ősz.
Elmentek a lakótársaink, de jöttek helyettük újak: konyai lányok, vallási egyetemen tanulnak Konyában, ide csak látogatóba jöttek pár napra. Aranyosak. A felettünk levő lakásból elmentek az azeriek, furcsán csönd van. Egyre többen mennek amúgy, pénteken nemcsak nekünk, hanem mindenkinek véget ér a kurzus, már most mindenhol összecsomagolt bőröndökbe botlik az ember.
Nem is nagyon tudok most mást írni, megyek insallah az ekonomiba, és feltöltöm a leveleket.
Azeretnépk még mindenkit figyelmeztetni arra, hogy szeptember 9-10 szeminárium! Gyertek insallah, sokáig nem találkoztunk, jó lesz pár napot együtt tölteni. Mindenkit sok szeretettel várunk. Szerintem még előadónak is lehet jelentkezni.
Szokás szerint mindenki üdvözöl mindenkit. Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima
Asszalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szertettel köszöntök mindenkit, kedd este. Úgy volt, hogy ma bepótolunk egy elmaradt akaid órát, de a tanárunk nem jött. Ezért én most írok nektek, a lányok pedig gyakorolnak: a Kurajs szúrát, illetve a Rabbena fohászokat. Néha bekiabálok, h. nem heszab hanem hiszab, de amúgy egyedül is ügyesen tudnak gyakorolni alhamdulillah.
Ma reggel jöttem vissza a kurzusra, a hétvégét és hétfőt végigdolgoztuk alhamdulillah, de még közel sincs kész minden. Fohászkodjatok értünk.
Már csak 2 nap van hátra, ez érződik is a tanárok pánikszerű hangulatán, ahogy egyszerre akarnak megtanítani illetve bepótolni mindent. Közben meg mindenkin érződik már a fáradtság, és egyre nehezebben mennek a dolgok.
Én nagyon furcsán érzem magam, mennék is meg nem is, de persze mindenképpen mennem kell. Vasárnap találkoztam Oszmán Efendivel (kétszer is), és sokat beszéltünk a magyarországi hizmetről. Képzeljétek, egész mondatokat beszéltem vele törökül. És ami még jobb, megértette, és én is azt, amit ő mondott. Eléggé aggódom amiatt, h. otthon elfelejtem mindazt a töröktudást, amit itt sikerült felszednem…
Elmondanám még, a lányok és saját rokonaim megnyugtatására, h. Isztanbulban nincsenek merényletek, nagy nyugalom van, és nem történik semmi. Már érezni, hogy jön az ősz. Ma a lányok a kertben előbb több ruhát vettek fel, majd közölték, h. jöjjünk fel a szobába. A kertben a platánfáról is egyre több levél hull. Délelőtt végig olyan hangulat volt, mintha bármelyik pillanatban beborulhatna és elkezdhetne esni az őszi eső. Aztán délutánra az idő a figyelmeztetés után összeszedte magát, és belehúzott: nagyon meleg lett, és még most is az van. De a növényeken, az égen, mindenen látni lehet, hogy azért jön már az ősz.
Elmentek a lakótársaink, de jöttek helyettük újak: konyai lányok, vallási egyetemen tanulnak Konyában, ide csak látogatóba jöttek pár napra. Aranyosak. A felettünk levő lakásból elmentek az azeriek, furcsán csönd van. Egyre többen mennek amúgy, pénteken nemcsak nekünk, hanem mindenkinek véget ér a kurzus, már most mindenhol összecsomagolt bőröndökbe botlik az ember.
Nem is nagyon tudok most mást írni, megyek insallah az ekonomiba, és feltöltöm a leveleket.
Azeretnépk még mindenkit figyelmeztetni arra, hogy szeptember 9-10 szeminárium! Gyertek insallah, sokáig nem találkoztunk, jó lesz pár napot együtt tölteni. Mindenkit sok szeretettel várunk. Szerintem még előadónak is lehet jelentkezni.
Szokás szerint mindenki üdvözöl mindenkit. Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima
Subscribe to:
Posts (Atom)
