Asz-szalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szeretettel köszöntök mindenkit az idei első helyszíni beszámolóban. Egyedül vagyok jelenleg, mert a többiek Burszába mentek, én meg nem, már 3x voltam, ami nem jelenti azt, h. nem mennék szívesen még akárhányszor, de kicsit betegeskedem, elhamdulillah, és nem mertem bevállalni az oda-vissza 6 órás buszozást.
Itt Isztanbulban jelenleg valami hihetetlenül ritka jelenséget figyelhetünk meg: esik az eső… nyáron ez igencsak különleges dolog. Az előbb még kint is álltam az erkélyen. Egy háromszintes házban lakunk kb. 18-20 lány, török, angol, amerikai, francia, orosz, kirgiz, spanyol, magyar – insallah nem hagytam ki senkit. Mi egy hatágyas szobában lakunk, ami elég kicsi, és a szekrények száma pontosan 0-val egyenlő, ezért elég rendetlen is… Minden lóg mindenhol. Viszont van a sarokban egy kandalló. Ennek rácsára szoktam teríteni száradni a törölközőmet. Úgy tűnik, néhány elég fontos dolgot otthon hagytam, pl. az adatkábelt, ezért a fotókat a telefonomról nem tudom áttölteni a laptopra, pedig lefotóztam nektek a szobát és a felhős eget is. Hoppá, támadt egy ötletem, infrán megpróbálom átnyomni.
Hmm… nincs infra a laptopon. Így jártunk. Akkor vissza az érdekfeszítőbb témákhoz. Hopsz, közben eszembe jutott, hova tettem az adatkábelt. Megvan. Mégiscsak lesz fotó, insallah.
Szóval, az érdekfeszítőbb témákról. A program úgy néz ki, h. a fiúkkal együtt kb. 25 fős csapatot minden nap viszik 1. valami Iszlámmal kapcsolatos helyre, 2. vendégségbe. Ez utóbbi természetesen masszív ételmennyiséget is jelent. A programok között pedig itthon vagyunk, a villában, és mosunk, beszélgetünk, teázunk stb. Különösebb rendszer nincs, páran el sem jönnek a különböző programokra, hanem maradnak itthon, és lásd mint fent. Vannak kisebb nyelvi problémák is, pl. spanyolul egy ember tud értékelhető szinten, és ha ő nincs itt, akkor a spanyol testvérünknek senki nem tud fordítani. Meg az is elég érdekes, amikor elhangzik egy előadásból pár mondat törökül, aztán 3-4 ember elkezdi magyarázni 3-4 nyelven, h. miről volt szó. Ami a könyveket illeti, egyelőre a táskámban, ill. az USB-drájvon lapítanak a kéziratok, még nem is tudja itt senki, h. egyáltalán léteznek. Insallah majd beszélünk valakivel róluk.
Még nem találkoztam senkivel, akit ismertek, mert én 2 nappal később érkeztem, mint a többiek, ezért azon a napon, amikor a kurzuson reggeliztek, nem voltam ott. Találkoztam Safiya hodzsával, aki szokás szerint nagyon kedves volt, bár kicsit felülbecsüli töröktudásomat… de én ettől függetlenül nagyon szeretem őt.
Most 10:21 van, és 10:40-re jön értünk a kocsi, insallah megyünk Korán-olvasós programra, az orosz lányok is itt maradtak, meg én. A többiek csak este jönnek Burszából. Azt hiszem, most kicsit abbahagyom, fel kéne öltözni, mert a „10:40”, lévén, h. Törökországban vagyunk, bármit jelenthet 10:30 és 11:30 között, és nem akarom, h. rám kelljen várni. Ha hazajöttem, insallah elmesélem, milyen volt a program.
Na, hazajöttem. Fél négy van. A vendégházba mentünk, ahol Hatice teyze tartott előadást, akivel együtt voltam Umrán, ott volt a lánya is, akivel szintén. Utána, mivel kisütött a nap és elállt az eső, Hatice teyze indítványozta, hogy menjünk át a Kösk kertjébe, ami egy sarokra van a vendégháztól, mivel O. Efendi úgysincs otthon, ezért teázhatunk a kertben. A „teázás” az természetesen nem egy csésze teát jelent, hanem annyi kaját, amiből egy falu jóllakna… én két napja szó szerint nem ettem semmit, csak a gyógyszereket, és amit előtte ettem, annak is csúfos vége lett, de természetesen nem utasíthattam vissza a gombás böreket… majd meglátjuk, mi lesz belőle…
Az idő kitisztult, sütött a nap, de nem volt túl meleg, és a kilátás a Boszporuszra szokás szerint gyönyörű volt. Láttuk O. Efendi madarait, akik két fehér galamb, és egy galambdúcban laknak a kertben. Kérdezte az egyik lány, h. van-e fiókájuk, Hatice teyze mondta, h. még csak fészket raktak, de O. Efendi mindennap felmászik a létrán, megnézni, h. van-e már benne tojás. Ezen úgy meghatódtam, h. majdnem elsírtam magam… csináltam képet a madarakról, h. ti is lássátok őket.
Előre is mondom, h. otthon hagytam a fényképezőgépemet, azzal a praktikus indokkal, h. akkor nem kell elemtöltőt sem cipelni… ezért a blogon látható minden kép a telefonommal készül(t). ha bárkinek bármi gondja van a minőséggel, forduljon bizalommal a SE ügyfélszolgálathoz.
Még nem vagyok 100%-os, kicsit megviselt ez a kiruccanás, abba is hagyom a beszámolót. Elnézést mindenkitől, akinek nem írok e-mailt, de most a blog van helyette. Ti azért írjatok, mert el tudom olvasni insallah . Várjuk a híreket otthonról!
PS: éjjel megcsípett kb. másfélmillió szúnyog… a többiek szerint nincs is szúnyog, persze, mert mind hozzám jött…
Szóval, erre a hétre ennyi. További jó nyarat mindenkinek! A Mindenható Allah segítsen és vezessen minket, és az Ő áldása legyen az Utolsó Prófétán, a családján és a Társain.
No comments:
Post a Comment