Illetve, egész pontosan internetet. Gép az volt, a régi laptopom személyében, amelyet hősiesen hurcolok magammal mindenhova... Most viszont Ankarában vagyok, a nálunk lakott Fatmánál vendégségben, ki üdvözöl mindenkit, és neki van nete, elhamdulillah.
Ankarában amúgy nincs semmi, az egyetlen Hadzsi Bajram Veli mecset kivételével. Még mecset is alig van. ezért leginkább itthon vagyok, és... hát, találjátok ki... főzök :)
Ma délután insallah piknikezni megyünk, ami abból áll, h. a 42 fokban kiülünk valami teljesen kopár, kiégett hely közepére, ahol egy-két szerencsétlen növény tengeti a mesterséges locsolásnak köszönhetően megmaradt nyomorúságos életét. Megesszük a pizzákat (ha nem felejtem el kivenni a sütőből), megisszuk a teát, oszt hazajövünk aludni. már kezdek egész rutinos török piknikező lenni. előre felvágom és csinos tálkákba csomagolom a dinnyét. nem felejtem el a villákat és üvegpoharakat. időben bekészítem a termoszba a teát. ilyesmik.
Annak dacára, h. nem volt net, én azét írogattam nektek beszámolókat, úgyh. most megkapjátok egyszerre az összeset insallah :)
de előbb...
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment