17. A tenger

Miután körülnéztünk a környékbeli településeken, leültünk az erdőbe piknikezni. Az egész erdő zengett valami furcsa zajtól, ami a vendéglátók szerint madárdal volt, nekem azonban gyanús volt, h. madár ilyet nem tud, és elkezdtem keresgélni. Meg is találtam a hangadók héját, és már arra gondoltam, h. feladom rejtvénynek nektek, h. vajon mi lehetett ebben:



De eztán megtaláltam… Afra figyelmét külön felhívnám arra, hogy ezek a tízes fokozatú viddki-skálán tízpontosak… már csak azért is, mert lapulnak, lapulnak, aztán, mikor már úgy gondolod, h. talán nem is élnek, és meg akarod nézni őket közelebbről… közelebbről… még közelebbről… no, AKKOR ugranak az arcodra, a szökkenésnek és a repülésnek valami fura keverékével, amiből arra következtettem, h. tán a szöcskéknek is rokonai lehetnek… ha valaki tudja, h. mi ez, írja meg legyen szíves:



Azért én is kitettem magamért. Mivel ejtsük pánikba egy piknik valamennyi résztvevőjét?



Már a tengerpart felé - Welcome to Kaktusz-land:



Aztán, végül elértük a tengert. A tengerpart igazi, homokos part, csaknem bokáig süppedtünk bele. elmentem egészen a vonalig, ameddig a hullámok kicsaptak, gondosan a víz határán kívül álltam meg. Helló, tenger, mondtam közvetlenül, mire a következő hullám bokáig elborított... Ilyen a tenger:



És ilyen volt kb. egy óra múlva, naplementi ima körül: