14. Oroszok

A grúzok elmentek, és megjöttek az oroszok. Nem tudnak törökül, ezért kijelöltek melléjük a kirgiz tanulólányok közül egy tolmácsot. 22-en érkeztek, a nekik fenntartott 20 helyre, és egyáltalán nem voltak lelkesek, mikor kiderült, h. én is itt vagyok, és az egyik négyágyas szobát velem kell megosztaniuk. A lelkesedés hiányának hangot is adtak, mert nem tudták, h. tudok oroszul. Beszélni tényleg nehezen beszélek, kijöttem a gyakorlatból, azt azonban nagyon is jól megértettem, h. azt firtatják, h. én miért vagyok itt, mikor nekik azt mondták, h. csak ők lesznek itt, és mikor is megyek vajon el. Mondanom sem kell, h. ez nekem nem esett túl jól, ezért az éjszakát a kertben töltöttem, majd hajnalban, amikor már elég hideg volt, és a szúnyogok sem hagytak békén, átmentem a mecsetbe. A kis félliteres vizesüvegemet a fejem alá tettem, és remekül aludtam a szőnyegen. Bár az üveg minden mozdulatra recsegett-ropogott… Napközben, mikor visszamentem fürdeni, láttam, h. a vendégek egyike különösebb ceremónia nélkül megágyazott magának az ágyamon… sebaj, este úgyis megyek Ankarába insallah.
És az esti program után a mecsetből már egyenesen a kapuhoz mentem, hogy elinduljak Fatmához, amit már említettem, lévén, h. onnan írtam a korábbi beszámolókat.