A tengerről

A tenger egyáltalán nem olyan, mint amire számítottam. Persze, tudtam, h. a tenger nagy, sós meg széles, meg hullámzik, ilyesmiket, amiket a ember pár éves korától általában tud. De a tengernek sikerült jó pár újdonsággal meglepnie:
- Sós. De nem kicsit sós, ahogy számítottam, hanem brutál sós. Ha ilyen levest csinálnék, nem ennétek meg, annyira sós. De nem nagyon gusztustalan, akkor sem, ha lenyeled véletlen.
- Hullámzik. De nagyon, és egyfolytában. Ha sikerül a parttal kb. 45 fokos szögben úsznod, akkor az ÖSSZES hullámot az arcodba kapod. A víz bemegy az orrodon, kijön a szádon. Ez nem annyira jó élmény, mint elsőre hangzik.
- Nagyon-nagyon tiszta. Még ha nyakig érő vízben állsz is, teljesen jól látod a lábadat, és mindent, ami a víz fenekén van. Ez nem minden esetben pozitív élmény, lásd a következő pontot.
- Van benne egy csomó hínár. Ezek a gusztustalanság és visszataszítóság teljes skáláját felölelik, a „hát ez még egészen elmegy” fokozattól az „Úúúúúúúristen, nehogy már ez TÉNYLEG így néz ki!” fokozatig. Az előbbi fokozatba sorolhatóak közül néhányat meg is kóstoltam (igen, igen, tudom…), olyan az ízük, mintha sós vízbe áztatott nejlonzacsit próbálnál elrágni. Vendéglátóimat hosszasan kellett győzködnöm, h. ez tényleg egy növény, és nem műanyagból van. Annyira nem akarták elhinni, h. már-már én is hatalmas műanyaghínár-gyárakat vizionáltam, ahol a végtelen futószalagokról egyenesen a Márvány-tengerbe ömlik a sok száz köbméter műhínár. De nem, a hínárok igaziak. A leggusztustalanabb az, amelyik úgy néz ki, mintha valakinek a kiontott belei lennének. Rálépni is olyan érzés, mintha másnak a kiontott beleiben taposnál. Igyekszem elkerülni, h. rá kelljen lépnem. (Megjegyzés: nem, még NEM tapostam senkinek sem a kiontott beleiben, de ha MUSZÁJ elképzelnem, akkor kb. ilyennek képzelem az érzést, mint ezzel a hínárral.)
- Kiderült, h. a szemem nem kedveli a tengervizet. (kórus: táááá-pos Halima, tááá-pos Halima) Ezt úgy adta tudtomra, h. eszméletlenül fájt, és olyan vörös lett, h. úgy néztem ki, mint a húsvéti nyuszi. Miközben ültem itt a konyhában, csukott szemmel, szemhéjam alól folyamatosan szivárgó könnyekkel, ezt az erősen kultúrkörhöz kötött hasonlatot próbáltam elmagyarázni vendéglátóimnak. Sajna már ott elakadtunk, h. mi köze Jézus prófétának (a.s.) a nyúlhoz, de amikor szóba került az is, h. ez a nyúl ráadásul még tyúktojást is tojik, teljes értetlenségbe fulladt a magyarázat. Nem gond, nem fontos, mondtam századszor is, és inkább elénekeltem nekik a gólya-gólya-gilicét. Ez nagyon tetszik nekik, meg akarják tanulni.
- A tengerpart romantikusan homokos, és tele van romantikus kagylóhéjakkal. A romantikából sokat levon, (a) hogy sehogy sem tudod a homokot lemosni a lábadról, hiába mész vissza a vízig, mire felérsz a partról, megint csupa homok leszel, (b) amikor az első romantikus kagylóhéj elvágja a lábadat.
- A tengerben rengeteg élőlény van! Oké, persze, ezt tudjuk a National Geographic csatornából, de itt, a fürdőzők között is egy csomó van. Mondjuk nem túl zsúfolt a part (lsd: Az úszásról), és inkább alkonyatkor jönnek elő a lények, amikor az emberek nagyrészt már kijöttek a vízből. Nagyon-nagyon aranyos dolgok vannak: (1) rákok, amik csigaházban laknak. Az egyik ollójuk sokkal nagyobb, mint a másik. Ha kézbe veszed őket, behúzódnak a házukba, és ezzel a nagyobbik ollóval elzárják a bejáratot. Ha tovább vegzálod őket, akkor megunják, hősiesen kijönnek, és a nagyobbik ollójukkal hadonászva, hátrafelé botorkálva próbálnak menekülni. Irántuk érzett rajongásom némileg csökkent, amikor rájöttem, h. az üres csigaházat nem csak úgy találják maguknak, hanem kizabálják belőle az eredeti lakót… (2) a tengeri csigák. Mindenféle színű házuk van, a sima sötétzöldtől a sárga-kék foltoson át a hófehér-narancssárga csíkosig, és a testük is mindenféle színű. Ha kézbe veszed őket, egy idő után megunják ők is, kijönnek, és mászni kezdenek. Volt, h. egyszerre 5-6 darab mászott a tenyeremben. (3) a kis szürke foltos halak. Ezek testük villámgyors, kígyózó mozgásával a homokba ássák be magukat. A homokon egy kis hullámvonal marad utánuk, ez elárulja őket. Ha nyugodtan állsz, egy idő múlva odasereglenek, h. megnézzék, van-e valami ehető a lábadon :-) (4) egyéb halak: ezek már az ehető méret kategóriába esnek, és nagyon gyorsak, egy-egy pillanatra lehet csak megpillantani őket. (5) medúzák: ezekből nincs sok, és nem olyanok, aminek a testéből ilyen kis lábszerűségek is lógnak, hanem csak ilyen tekszó gazdaságos változat, mint egy kis átlátszó nejlon, oszt kész. Van teljesen átlátszó, és pirosas átlátszó. Azonnal Afra testvérünk jutott eszembe róluk, amint zsenge gyermekkorában, konyhaművészetét fejlesztendő a homokba panírozta a szerencsétlen medúzákat… én nem paníroztam, sőt, meg sem fogtam őket. UPDATE! Ma megfogtam egyet. Még valami, ami nem olyan, mint vártam. Azt hittem, h. olyanok, mint egy szétfolyó tojásfehérje. Hát nem, sokkal anyagibbak, mint egy darab igazán jól sikerült tortazselé. Nagyon szimpatikus életforma. (6) a RÁJA! A kedvencem. Lassan, méltóságteljesen úszik a max. derékig érő part menti vízben. Volt, h. vagy ötven méteren keresztül követtem, olyan egy méterre tőle, ahogy hullámzott végig a homok felett. Kb. akkora volt az átmérője, mint a laptopom. Olyan 30 centi körül. Ebből kinyúlt egy hosszú, kettős farok. ANNYIRA szerettem volna hozzáérni, de nem akartam elijeszteni, meg nem is tudtam, h. esetleg szúr-e, vagy van-e benne töltés :-)
Állítólag delfinek is vannak, de ehhez hajnalban kellene lemenni delfinlesre, és ezt még nem sikerült megvalósítanom…
UPDATE! Ma ráléptem egy lepényhalra. Részemről ez csaknem szívinfarktust eredményezett, részéről nem tudom, de ő is megijedhetett, mert akkorát csapott valamijével a bokám mellett, h. én hangos sikkantással hanyatt estem a vízben. A helyiek enyhe érdeklődéssel szemléltek, aztán megállapították, h. csak valami szokásos fura külföldi tempó, mint a folyamatos merülések a kagylókért, rákokért és egyebekért. Amúgy, fogtam egy tarisznyarákot, és láttam egy másikat is, de az elég gyors volt, és elmenekült.