Még van iternetem

Szalam alejkum ve rahmatullah,

Gyorsan írok, hátha holnap a Fontos Megbeszélés előtt tudok posztolni.
Insallah jól vagytok, és nálatok nincs olyan hihetetlen meleg, mint errefelé. Itt az van.
Voltatok már úgy vele, h. azt gondoltátok valamivel kapcsolatban, h. az NAGYON nincs rendben, de rajtatok kívül mindenki teljesen helyénvalónak és magától értetődőnek találta? És akkor elkezdtetek kételkedni a saját véleményetekben: de hát ha ez mindenki szerint oké, akkor lehet, h. én tévedek mégis?
A felső szomszéd gyermeke tegnap új cipőt kapott. Ezt onnan tudom, h. a falak ugyan nem átlátszók, de TELJESEN áthallatszók. Az első nap többször kimentem a konyhába, h. vajon nyitva hagytam-e a csapot, de nem: a felettünk lévő konyhából hallatszott le, de mintha ebben a lakásban folyna a víz… a szomszéd gyermek pedig olyan cipőt kapott, ami régebben otthon is gyakorta látható volt, de mára már (NAGYON remélem) csupán igen szűk rétegek számára képes bármiféle vonzerőt is megtestesíteni.
Ez az a bizonyos cipő, amely a kisded minden lépésére sípoló hangot ad ki (és még villog is, legalábbis az általam eddig látottak villogtak, de, mint említettem, a falak nem átlátszók).
A Nagy Bevásárló-körútról este kilenc felé sípoltak haza szomszédaink, majd ezután a kisgyermek TÖBB MINT EGY ÓRÁN ÁT fel-alá masírozott a lakásban. És ez rajtam kívül mindenki szerint teljesen rendben volt. Legalábbis senki nem dörömbölt a család ajtaján, és nem érkeztek szirénázó rendőrautók sem, h. a megvadult szomszéd-hordákat megfékezzék.
Olyan fél 11 felé a nyiszogás megszűnt, én már kezdtem megörülni, h. valakinek eszébe jutott, h. (1) nem a sztyeppe közepén laknak egyedül, (2) fiam mit mászkálsz már egy órája cipőben a lakásban, (3) kinek az ötlete volt ez a cipő. De nem, nem. A büszke szülők leküldték bájos gyermeküket nyiszogni az utcára, hadd mutassa meg a kis barátainak is, mily kreatív, eredeti ajándékot kapott. Fél 12-kor a sarj még nyiszogott, kis barátaival rohangászva odakinn. Addigra én már annyira hozzászoktam a dologhoz, h. elgondolkodtam, veszek egy ilyen cipőt otthonra is… de eszembe jutott, h. felesleges, hiszen ki mászkálna benne. A nyiszogás romantikus melódiájára álomba szenderültem.
Még annyit, h. tegnap nagyon ügyesen hazataláltam elhamdulillah, csak a legvégén tévedtem el. Úgy emlékeztem, h. ahhoz, h. beérjek olyan helyre, ahol már valamiféle közlekedési eszköz is jár, háromszor kellett jobbra fordulni, tehát hazafelé majd háromszor balra. Hát nem. Négyszer. Az elején még egyszerű volt, mert emlékeztem a boltokra: először mintegy egy kilométeren keresztül gyógyászati segédeszköz kis- és nagykereskedések. Hosszú sorban kipakolt tolószékek, szobai vécék, oxigénpalackok és járókeretek mellett vezet az út. Aztán jönnek, kb. ugyanilyen hosszan, az autószerelők. Nyári szünet lévén, reggel nyolckor tíz év körüli gyermekek önfeledten flexeltek muzeális értékű, állólámpás mercédeszeket. Utána viszont már mindenféle vegyes üzletek, építőanyag-telepek, gumijavítók jöttek, elvesztettem a fonalat. Este az állólámpás merci még megvolt, a flexelő gyermekek már nyugovóra tértek (vagy villogós cipőben nyiszogtak valahol), de a többi bolt… hát, végem lett… Megkérdeztem a köftés bácsit, h. tudja-e, hol ez az utca. Nem tudta, de odahívott más bácsikat, akik őszinte, elkötelezett egyet nem értésben kezdtek el vitázni róla. Végül az egyik hosszas mutogatással elmagyarázta, amit ugyan nem értettem 100%-ban, de a kulcsszavak (sarok, bal, azok a házak) elegendőnek bizonyultak. NÉGYSZER kell balra fordulni. Insallah holnap visszatalálok a központba :-)
Most megyek imádkozni. A szomszéd gyerek (vagy a szülei, vagy a szomszédok) megunta a nyiszogós cipőt elhamdulillah. Holnap insallah délután indulok a tengerhez. Írok majd, de nem tudom, mikor tudok posztolni. Mindenkit üdvözlök, fohászkodjatok insallah. A Mindenható Allah legyen velünk, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.