Első augusztusi beszámoló

As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Nem akarom minden beszámolómat azzal kezdeni, hogy sok szeretettel
üdvözlök mindenkit, de sok szeretettel üdvözlök mindenkit. Jelenleg a
mecsetben ülök, és azt hiszem szerda van. A délutáni mutalla elmarad, mert
mint már írtam, ez a hét szünet a két turnus között, és csak délelőtt van
tanítás teljes gőzzel, délután csak akkor, ha akad tanár. A lányok fenn
vannak a szobában, és Korán-olvasást gyakorolnak. Kaptunk ajándékba
egy-egy nagyon szép Koránt, olyat, ami török kalligráfiával van írva, ami
(szerintem) nehezebben olvasható (és sokkal nehezebben írható), mint az
arab országokból származó Koránjaink. Viszont azzal bíztatnak minket, hogy
ha ezt megtanuljuk jól olvasni, akkor már insallah bármit könnyű lesz.

Tegnap Zeynep hanimmal és a leányaival (ha emlékeztek: ők látogattak meg
minket májusban) felmentünk a Camlica (ejtsd: csamlidzsa) nevű hegyre, ami
Isztanbul legmagasabb helye. Mielőtt még bakancsos és biztosítóköteles
túrát képzelnétek el, kocsival mentünk, csak az utolsó kb. 150-200 métert
tettük meg gyalog. Nagyon szép park van itt, szökőkút, pavilonok, oszmán
stílusban épült teázó és kávézó. Beültünk egy kis kerti pavilonba, és, bár
ebéd után voltunk, gombás palacsintát ettünk és valami fahéjas
pudingszerűséget, mely vaníliafagylaltban úszott. Teáztunk, beszélgettünk,
majd visszajöttünk mutallára, ami persze elmaradt, önálló gyakorlás volt
helyette.

Már magából a Koránból olvasunk, nemcsak szavakat meg szókapcsolatokat,
hanem ténylegesen a Koránból. A kiejtésbeli problémákhoz ezennel
hozzáadódott a szünetek, megállás, elfogyó lélegzet problémája is.

Közben péntek lett, és pánikszerű gyorsasággal írok, mert mintegy fél óra
múlva insallah indulunk a török lányokhoz, ahol a hétvégét fogjuk tölteni,
még nem tudom pontosan, mivel. Tegnap este Zeynep hanim házában voltunk
vendégségben, ahol egy Medinából érkezett hölgy tartott szohbetet, és
vacsora is volt természetesen. Megjegyzem, ezeknek a lazaságoknak
hamarosan vége, mert hétfőtől vége az egyhetes szünetnek, és délután is
lesz tanítás, esti mutalla is, egészen 22:15-ig.

Most pedig gyorsan következzék egy újabb adag FAQ, avagy GYIK:

1. Még mindig nincs sem robbantás, sem árvíz. Mára virradó éjjel egészen
kiemelkedően meleg volt, és nagyon fülledt is. Ráadásul a szobában
rengeteg szúnyog van, amelyek nagyrészt engem találnak meg.
2. A csapvíztől még mindig semmi bajunk, és azt a bizonyos (a qaf hang
képzési helyén jelentkező) keserűséget is kiküszöböltük azáltal, hogy
vettünk citromlevet, és egy kicsit a vízbe cseppentünk, tényleg kicsit,
mert úgy tűnik, hogy a török citromlé sokkal savanyúbb, mint a magyar.
3. Alhamdulillah sikerült a vízumunkat meghosszabbítani.
4. Sajna töröktudásom nem sokat fejlődött szerintem. Hosszas gondolkodás
után kifejtem, hogy hétvégén hova „gelecegim”, aztán kiderül,
hogy ez így nem jó, mert azt jeleni, hogy jövünk, mi meg megyünk.

Vízumügyintézés után, kihasználva, hogy a városban vagyunk (a kurzus
messze van a központtól, egy külvárosi részen), elmentünk vásárolni egy
helyi szupermarketbe, ami a KILER nevet viseli, és olyasmi, mint nálunk a
Tekszó. Nagyon vicces volt, még az áruk is hasonlóan voltak elrendezve, és
itt van olyasmi, mint a tekszó gazdaságos, pl. papírzsepiből meg
citromléből.

Most megint eltelt pár nap, hétfő délután van, délutáni szabadidő, óra
után, mutalla előtt. Pénteken nem tudtam frissíteni (bizonnyal
észrevettétek), mert mentünk a török lányokhoz, és mielőtt a beszámolót
befejeztem volna, lemerül a kollégám akkumulátora, feltölteni meg már nem
volt időm. Szóval mára maradt a beszámoló, de legalább nem kell várnotok
egy hetet, hogy megtudjátok, mi volt hétvégén.

A török lányok házában voltunk, szombaton kissé megkésett reggeli (12-kor)
után 2-re jöttek a vendégek az előadásra. Kb. 30-40 nő és 8-10 gyerek
gyűlt össze. 2 előadás volt, köztük fél óra szünet. A vendégek estig
maradtak, páran még vacsorára is. Utána a török lányok azt mondták: eddig
ők beszéltek, és mi unatkoztunk, most beszéljek és, és ők unatkoznak. Ez
persze nem volt igaz, mert mi nem unatkoztunk, és insallah ők sem, mert
angolul beszéltem, és egyik testvérünk fordította. Aztán még éjjel 1-kor
házilag készített fagyit ettünk.

Vasárnap reggel felkerekedtünk, és a Camlicára (lsd. fentebb) mentünk,
piknik formájában fogyasztandó reggelire. Nem oda, ahol a lsd. fentebb
volt, mert az a kis Camlica volt, most meg a nagyra mentünk. Televíziós
antennák és adótornyok meghitt árnyékában fogyasztottuk ízletes
reggelinket, nagyon szép fenyőerdő tisztásán. Volt ott két rendőrló is egy
karámban, akikkel természetesen azonnal és sokáig barátkozni kezdtem.

Reggeli után visszamentünk a lányok házába, és a kertben teáztunk, majd
hazajöttünk (az iskolába). Az esti mutalla a változatosság kedvéért
elmaradt, de a lányokkal jót beszélgettünk helyette.

Ma gondoltunk bele, hogy már több mint egy hónapja itt vagyunk, és már
csak 4 hetünk van vissza. Teljesen hihetetlen, mert minden nehézség
ellenére nagyon jól érezzünk magunkat alhamdulillah, a napok csak úgy
repülnek, és én magam el sem tudom képzelni, hogy egyszer majd haza kell
mennünk.

Hogy valami gyakorlati információval is szolgáljak, a könyvek közül kettő
alhamdulillah a nyomdában van. A hodzsa könyvének első változatát már
átnéztük és kijavítottuk, insallah a héten beszélünk a javításról a
nyomdával.

Még hozzátenném azt is, hogy a hétvégén insallah Konyába megyünk, tehát
megint nem lesz pénteken frissítés, hanem insallah hétfőn, de akkor
legalább megtudjátok, mi volt Konyában. Addig is minden jót mindenkinek,
és kérünk benneteket, hogy fohászkodjatok értünk. A Mindenható Allah
segítsen meg és vezessen mindnyájunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán,
a családján és a Társain.

Halima
Hanif Iszlám Kulturális Alapítvány
www.hanif.hu