Utolsó előtti hét

As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Sok szeretettel üdvözlök mindenkit az utolsó előtti beszámolóban. Nem
egészen 2 hetünk van hátra: még egy beszámoló lesz ezen kívül insallah,
aztán már személyesen… Most hétfő van, délutáni szabadidő, két mosás
közt írok, a többiek részben Koránt gyakorolnak, részben alszanak.
A hétvégénk csendesen indult. Benn akartunk maradni az iskolában, tanulás,
rendrakás, mosás, gyakorlás, fordítás céljából. A szombati nap ennek
jegyében is telt el, de délután felhívott egy kedves itteni ismerősünk, és
vasárnap délelőttre piknikezni hívott minket.
A piknik itt Isztanbulban sajátos jelenség. A család bepakolja az autóba
szinte a teljes háztartás: gázfőzőt, grillsütőt, teafőzőt, serpenyőket,
tányérokat, poharakat, evőeszközt, szőnyegeket stb., majd, ha még
beférnek, beszuszakolja a gyermekeket is, és felkeresik a legközelebbi
zöldterületet. Ez lehet éppen az autópálya széle melletti töltés vagy a
legszebb park is. Ott kipakolják a háztartást, és nekiállnak teljes
nyugalommal rántottát, grillcsirkét, teát, kávét, lecsót stb. készíteni.
Többnyire késő délutánig elhúzódnak ezek a rendezvények.
Mi végül is ismerősünk rokonságával bővülve kb. húszan mentünk piknikezni,
két gázfőzővel és temérdek háztartási cikkel felszerelve. Kipakolás után
úgy néztünk ki, mint egy Vasedény-bemutatóterem. Félénk megjegyezésemet,
hogy otthon mi csinálunk fejenként két szendvicset, és veszünk egy
félliteres ásványvizet, lesújtó pillantások fogadták.
Két tisztáson rendezkedtünk be, egyiken a nők, másikon a férfiak. A női
részleghez szorosan csatlakozott a konyha. A velünk lévő öt gyermek
ide-oda futkosott a tisztások között.
Evés után sétálni mentünk, én érdekes botsáska-fajokat fogtam és engedtem
el. A fényképezőgépem sajnos elromlott, tehát úgy néz ki, hogy nem lesz
több fotó, pedig az iskola fontosabb helyiségeiről akartam nektek képet
csinálni.
Jellemző módon a piknikünk közepén a rádió bemondta, hogy száz éve ez a
legmelegebb augusztus 14., mi persze éppen a kilátóra másztunk fel kb. 40
fokban. Tényleg nagyon, nagyon meleg volt, szinte már irreálisan. Ettől
függetlenül a piknik nagyon jó volt. Én utána még elmentem könyvet
intézni, és vacsorára értem csak vissza a kurzusra, vagyis nem volt időm a
házi feladatra (Korán óra: Bakara szúra első oldal harmincszor elolvasni).
Még ma is elég meleg van, kicsit nyomottak is vagyunk. Ráadásul ma a
beceri (háztartástan) órán csipkét horgolni tanultunk. Muszlim lányoknak:
olyat, ami a kendő szélén van. Mármost én semmit nem tudok horgolni, ezt
meg egy olyan kis tűvel kell csinálni, amilyet eddig én még csak a
fogorvosnál láttam. És olyan vékony cérnából, mint amivel a gombot varrjuk
fel. Hát valami katasztrofális volt. A beceri tanárunk, Rusan hodzsa nem
tudta, hogy sírjon-e vagy nevessen. Nekem elég jól ment volna, ha
nincsenek útban az ujjaim. Ha az ujjaimat el sikerült tenni az útból,
akkor pedig a horgolótű volt útban. Nem tudom ígérni, hogy bárkit is
megtanítunk ilyen kendőszélt horgolni. Én a kendőt, a tűt és a cérnát
begyömtem az ágy sarkába, és próbálok úgy tenni, mint ha ott se lenne.
Amúgy a múlt héten semmi különleges dolog nem történt, eltekintve attól,
hogy egy reggel, ima előtt kimentem wudút csinálni, és valami fura dolgot
láttam a falon. Közelebbről is megnéztem, majd rohantam vissza a
fényképezőgépemért. Ez volt a legnagyobb Scutigera coleoptrata példány,
amelyet valaha is láttam! Ez egy pókszázlábú nevű dolog, ami úgy néz ki,
mint egy százlábú, de olyan hosszú lábai vannak, mint egy kaszáspóknak,
kb. 50 darab. Tényleg nagy volt, kb. mint a pen drive-om. Van róla fotó,
ha valakit érdekel. A lányok nem voltak annyira lelkesek, mint én.
Jó hír még az, hogy insallah lesz egy gyerekeknek való könyvünk is, 40
hadísz mesékkel. Holnap megyünk insallah megbeszélni.
A héten valamelyik nap délutánján magyaros főzést fogunk rendezni a nyári
konyhában insallah. Krumplis tésztát és kakaós csigát szeretnénk csinálni
(ehhez egyszerű beszerezni a hozzávalókat). Fohászkodjatok kérlek, hogy a
csigát ne égessük oda. Insallah fincsi lesz.
A tanulásról még annyit, hogy a Yaszin szúrát olvassuk, több-kevesebb
sikerrel. Ma nem ment túl jól, insallah holnap jobban fog.
Ismét köszönjük azoknak, akik vették a fáradságot, hogy írjanak nekünk.
Megjegyzem, egyesek csalódottak, hogy kevés levelet és hozzászólást
kapunk. Még van két hetetek arra, hogy a csalódásukat eloszlassátok.
Most befejezem, mert a kabátom a zuhanyozóban ázik egy lavórban, és még ki
kellene mosni. Még egyszer üdvözlünk mindenkit. Ne felejtsetek el minket a
fohászaitokban. A Mindenható Allah segítsen valamennyiünket, és az Ő
áldása legyen a Prófétán, a családján és a Társain.

Halima