Utolsó beszámoló

Utolsó beszámoló

Sok szeretettel üdvözlünk mindenkit az utolsó beszámolóban. Hétfő van,
délután, szabadidő. A többiek elmentek meglátogatni Hazreti Hudayit, én
meg itthon írok. Ez az utolsó hétfőnk itt – furcsa belegondolni,
hogy ez a két hónap úgy elrepült, mintha két hét sem lett volna. Már csak
félig vagyunk itt, egyre többet gondolunk arra, hogy mi lesz, ha
hazamegyünk.

Hát furcsa lesz, az biztos. Ez a mikrokörnyezet, amiben itt élünk, annyira
elüt bármitől, ami otthon van, hogy nagyon nehéz lesz visszaszokni. Hudayi
sziget, mondta ma az egyik tanárunk (a Korán hodzsánk). Hát így is van. Az
étkező-kert-mecset-hálószoba négyszögben mozogtunk eddig, most meg
egyszeriben ránk szakad majd az összes többi. Egy kis türelmet kérünk majd
mindenkitől, ha hazamegyünk.

Ez a két hónap sok szempontból is hasznos volt számunkra. Nem a tudás a
legfontosabb, amit szereztünk, hanem az, hogy sokkal jobban megismertük
magunkat, egymást és másokat is. Insallah hasznunkra válik majd a tárgyi
tudással egyetemben (azért azt sem elhanyagolható mennyiségben tömtek a
fejünkbe), ha hazamegyünk. A Mindenható Allah jutalmazzon mindenkit, aki
segített abban, hogy itt lehessünk.

A tanulásban is úgymond a célegyenesben vágtázunk, több óra anyagát
igyekszünk venni egyszerre, minden tanárunk a délutáni szabadidőnkre
pályázik. Pénteken a Yászin szúra felolvasásával kell majd bizonyítanunk,
hogy sikerült elsajátítanunk a Korán-olvasást. Nem mondom, hogy nem
vagyunk izgatottak.

Mindenkinek köszönjük a kedves érdeklődést, de a magyaros főzőnapra eddig
nem került még sor, mert a kiskonyha mindig foglalt. A héten talán
valamelyik nap. Ha nem, akkor mondtam a hodzsánknak, hogy majd megsütjük
otthon, és elküldjük neki postán.

Az idő egy-két napig kicsit talán ősziesebb volt (max. 30 fok), de most
megint nagyon meleg van. Még a kertben a legelviselhetőbb, mert részint
fúj a szél, részint van egy nagy platánfa, amitől árnyék van.

Szerdán voltam egy konferencián, aminek a címe A risale-i nur és a
taszawuf volt. Nagyon érdekes és gondolatébresztő dolgok hangzottak el.
Majd insallah mesélek.

Pénteken a Korán hodzsánk anyukája meghívott minket vendégségbe. Nem
messze laknak az iskolától, kb. 20 perc sétányira. Nagyon finom börekeket
és sütiket csinált. Olvastunk neki Koránt, és jót beszélgettünk vele.
Aztán szombat reggel elmentünk az Ümraniye Carsiba. Ümraniye annak a
kerületnek a neve, ahol az iskola van, a carsi meg piacot jelent.
Képzeljetek el egy gigantikus lengyelpiacot (ifjabb generáció kedvéért:
kínai piacot), ahol kissé lazábban értelmezik ezt a besorolást, mert két
pólóárus között van egy zöldbabos is. Jackie ablával (ha esetleg nem
emlékeztek: az amerikai hölgy az osztályunkban) és a kislányával indultunk
el. Megbeszéltük, hogy mindenki nézelődik, és a sor végén találkozunk.
Miután még két óra múlva sem láttuk az első sor végét, inkább átmentünk a
következőbe, és hazajöttünk. Szerintem kb. a 10 százalékát láttuk a
piacnak. Nagyon finom fekete szőlőt és körtét vettünk, meg sötétlila,
hatalmas fügéket, amiket nálunk nem is lehet kapni. Aztán hazajöttünk, én
mentem tovább könyvet intézni, a többiek pedig maradtak.

Az érdeklődőkkel közlöm, hogy insallah hétfőn, 29-én kora reggel megyünk
haza. A gép innen 5:20-kor száll fel, otthon pedig fél 7 körül száll le
(mert itt ugye egy órával több van). Szerintem simán lesz 7 óra, mire
kiérünk az érkezési csarnokba, részben, mert a gép úgyis mindig késik,
részben meg az útlevélvizsgálat meg csomagkiadás miatt.

Insallah hamarosan találkozunk mindenkivel. Ne feledjétek, hogy kedden
(30-án) már insallah lesz előadás, 6 órakor szokás szerint. A blogon
szerintem ez az utolsó beszámoló. Most el kell döntenünk, mi legyen a blog
sorsa. 3 lehetőség van:

1. Mikor hazaérünk, kinyírom a blogot, és mindent eltüntetek, ami rajta
volt, még a címe is megszűnik.
2. Marad a blog, ami a blogger.com le nem törli, és lehet később is
olvasgatni a beszámolókat.
3. Marad a blog, de funkcionálisan, kötetlen és személyes beszámoló (a
hivatalos hírlevél mellett) arról, hogy mi történik a házunk táján.

Kérek mindenkit, aki meglátogatta, olvasta a blogot, szavazzon: e-mailben,
a blogon commentben, vagy SMS-ben az én számomra. Csak rajtatok áll, mi
lesz a bloggal. Ha nem érkezik elegendő szavazat, akkor azt a
következtetést vonom le, hogy a blog senkit nem érdekel, és letörlöm.
Szóval RAJTAD is áll, aki most olvasod, hogy mi lesz. Várom a
szavazatokat.

Insallah hamarosan személyesen is beszélgethetünk. Addig is fohászkodjatok
értünk. A Mindenható Allah segítsen minket, vezessen minket, és az Ő
áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima