A harmadik hét végén

As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Először is, elnézést kérek mindenkitől, amiért a beszámoló megkésett, s a tegnap este lázasan blogolók nem találtak semmit. A tegnapi délután érdekes volt, kissé lelakottak voltunk valamennyien a heti hajszától, ezért délután úgymond pihengettünk. Én érdekes tudományos kísérletbe kezdtem: ha a laptopot ágyamra helyezem, a párnát mellé, s oldalt fekve, fejem a párnán nyugtatván bal kézzel gépelek, az vajon menni fog-e?

A tudományos érdeklődésűekkel szomorúan közlöm, hogy a válasz egyértelmű nem, s sajnos a megfigyelési időszak lejártáig a laptopom akkuja is lemerült… Feltölteni meg nem tudtam, mert a mecsetben program s vendégség volt, és úgy gondoltam, hogy ha megjelenek a felvirágozott mecsetben előadók között, kihúzom a diavetítőt vagy a hangosítást, és helyére bedugom a laptopot, azzal nem leszek egyértelműen népszerű. Szóval a tegnapi frissítés helyett ma (szombaton, és fogalmam sincs hányadikán, de 21 és 23 közé tippelem) frissítek insallah. Remélem, senki nem csalódott nagyot.

A mai hétvége elég lazán fog eltelni, mert nem megyünk sehova, hanem itthon leszünk, mosunk, tanulunk, takarítunk, illetve holnap valószínűleg látogatóba jön Hatice barátnőm, és vele töltjük a napot. Az egész héten egyébként semmi különös nem történt, az órák mennek, mint rendesen, a kiejtésünk talán-talán javul. Múlt hétvégén, ha még emlékeztek, elindultunk a Topkapiba, de a projekt nem sikerült, mert nem engedtek be minket az iskolától hozott papírral, hanem ki akarták fizettetni a teljes belépőt, ami a legtöbb lánynak nagyon drága lett volna. Ezért inkább mecseteket látogattunk, ami nagyon jó volt. Ezen a hétvégén is megkísérlik a többiek a Topkapit, de én már kétszer voltam, a többi lányok pedig mint említettem kissé megviseltek, és inkább feltöltődnének itthon.

Szokás szerint mellém ült pár tanulótársunk, és érdeklődve nézik már hosszú percek óta, amint egy számukra teljesen ismeretlen nyelven gépelek. Előtte hosszasan beszélgettünk az általunk ismert valamennyi nyelven, majd felmerült a szokásos kérdés: vannak-e játékok a gépemen. Most kicsit csalódottak.

Ezen a hétvégén turnusváltás van. A török lányok 5 hetet tanulnak itt, és két turnus van egy nyáron. A kettő között van egy hét szünet, ez lesz a most következő hét. Nem a szokásos órarendünk van, hanem az fog tanítani, aki éppen bent van és ügyeletes. Ami azt jelenti, hogy valószínűleg rengeteg Korán-óránk lesz, mert a tanárunk a szomszédban lakik. A „mi” hodzsánk, aki olyan osztályfőnök-féleség, hazament, és csak pénteken jön vissza.

Mielőtt befejezném, még jöjjön a FAQ, avagy GYIK, ami nem egy pikkelyes állat, hanem a GyakorI Kérdések rövidítése, vagyis olyasmi, amit SMS-ben vagy e-mailben kérdeztetek, de nem tudok rá egyenként válaszolni.

1. Nem, Isztanbulban nincs árvíz. Még csak eső sem esett. Egy nap és egy éjjel esett, mikor jöttünk, de azóta talán egyszer csöpögött pár csepp. Pedig jó lenne egy kis felfrissülés.
2. A csapvizet isszuk, és nincs tőle semmi bajunk. Kicsit keserű utóíze van, azon a helyen, ahol a q hangot képzi az ember. De amúgy teljesen jó.
3. Ettünk szimitet, többször is, és dinnyét is, és minden egyebet.
4. Ayse még nem szakadt rám, és senki sem szakadt senkire, Alhamdulillah.
5. Külön van az óránk, nem a török lányokkal, egy csoporttársunk van, aki egy amerikai muszlim hölgy, de (micsoda véletlen) a nagypapája magyar volt. Azt sajnos elfelejtette, hogy melyik faluból származott.
6. A kaja nagyon jó, és a szoba is nagyon kényelmes, általában anyagi téren semmiben nem szenvedünk hiányt, sőt.
7. Igen, persze, mindenkinek nagyon hiányzik mindenki.
8. Még nem tudom, hogy meg fogunk-e tudni bárkit is tanítani Koránt olvasni. Insallah.

Ezzel végére is értünk az eheti beszámolónak. Sok szeretettel üdvözlünk mindenkit, és Ayse azt üzeni az anyukájának, hogy ő is és mindenki írjon a blogra. Insallah a jövő héten próbálunk kicsit hosszabb beszámolóval jelentkezni. Addig is minden jót mindenkinek. A Mindenható Allah segítsen minket.

Halima