As-salamu alaykum wa Rahmatullahi wa Barakatuh.

Nos, a lányok lényegre törő és a helyi fauna különböző tagjaiban bővelkedő beszámolója után én is elmondanék egy-két (persze nem olyan érdekes) dolgot. Itt vagyunk már egy hete, az „itt” az egész pontosan az Aziz Mahmud Hudayi Kiz Kuran Kursu. Egy egész épületkomplexum (én még most is eltévedek néha, és kétségbeesetten nézem a 10-12 éves tanulólányokat, akik nagyon jól eligazodnak, én meg megint nem tudom, hol a fürdőszoba). Az épület 600 lány elszállásolására képes, most mintegy félgázzal működünk, 400 fővel. Mi, az 5 magyar együtt lakunk egy hatágyas szobában. 3 emeletes ágy van. Insallah Ayse nem fog ágyastul rámzuhanni éjszaka, mert akkor aztán vége a beszámolóknak. Van egy hatalmas közös étkező, ahol mind tudunk enni egyszerre (olyan zaj van akkor, hogy nem tudjátok elképzelni), és szintenként egy nagy fürdőszoba. Kert is van, sokszor kint tartjuk az órát, mert nagyon meleg van, és délután az épületben már alig elviselhető. Jelenleg a mecsetben ülök, mert máshol nemigen van konnektor, vagy ha van is, nem működik. (Most egy kb. 4 éves, Surayya nevű kisleány áll mellettem, és a laptop iránt érdeklődik, nagyon drága. Sajna török nyelvtudásom még nem fejlődött annyit, hogy elmagyarázzam a laptop működési elvét.)
A lányok mindenféle korúak, leginkább 12 és 16 közöttiek, de a 2 évestől a 37 évesig mindenféle tanítvány található. A tanárok nagy része 25 év körüli, nagyon hivatalosan a Hodzsam (tanítóm) névvel illetjük és magázzuk őket, amitől kicsit zavarban voltak szegények, de már hozzászoktak.

Az órarendünk nagyon kemény, legtöbb óránk Korán-olvasásból van, egy hét után elméletileg 6 hangot kellene tudnunk kiejteni, ezzel szemben pihent állapotban és szerencsés esetben átlag 2-3 sikerül. Igyekszünk komolyak maradni, de előbb-utóbb valaki elkezd nevetni a saját nyökögésén, nyikorgásán, nyávogásán és egyéb fura hangjain, és akkor a komolyságnak egy időre vége. Legyetek szívesek fohászkodni értünk, különösen a különböző „h” hangok és az ain hang kiejtésének érdekében. A többi óra: akida, fikh, szíra, próféták története, adab és taszawuf nagyon érdekes és a tanárok is nagyon jók mashaAllah. Mindenki nagyon kedves, és alhamdulillah nagyon jól érezzük magunkat, bár kicsit fáradtak vagyunk („Lányok, ne legyetek már ilyen táposak!”), mert reggel 9-től 1-ig tanítás, aztán ebéd után még egy óra, aztán valami program, előadás, ilyesmi, majd este még két óra, az utolsó 22:15-kor ér véget, majd esti ima, valami közös fohász meg vetélkedő, aztán alvás.

Barátkozunk itt a többi lánnyal: törökök, kirgizek, kazahok, görögök, bulgárok, egy bukaresti lány és mi alkotjuk a nemzetközi csapatot. Szerdán vendégségben voltunk, két török és két tatár lánnyal ültem egy asztalnál, mintegy könnyek között gondolván hazánk dicső történelmére. Orosztudásom romjait összekotorva barátkozom a kirgizekkel, akik annyira aranyos, kedves, jószívű lányok, hogy el sem lehet mondani. Nagy komolyan magázódunk, törökül és oroszul is.

Amúgy itt az egész iskola nagyon jól, szervezetten működik, a Mindenható Allah jutalmazzon meg mindenkit, aki dolgozik ezért, mert nagyon nagy szolgálatot tesz a muszlim lányoknak. Nemcsak tárgyi tudást, hanem szép viselkedést, modort, közösségi életet, életszemléletet tanulnak.

Hétvégén, szombat reggeltől vasárnap estig szabadok vagyunk (8-ig van kimenő), szóval insallah lesz valami hétvégi programunk, amiről majd szintén beszámolunk insallah. Most viszont abbahagyom szerintem, mert vészesen közeleg a délutáni program ideje (még nem tudom, mi), amikor gyanítom, hogy távoznom kell laptopomat éltető konnektorom közeléből.

Nagyon sok szeretettel üdvözlünk mindenkit. Reméljük, hogy ti is olyan jól érzitek magatokat, mint mi. Insallah a jövő héten újra jelentkezünk a beszámolókkal. A Mindenható Allah segítsen meg valamennyiünket, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a Társain.

Halima

Utóirat: Hogy lássátok, még megvagyunk, insallah megpróbálok beszúrni egy képet... én magam nem vagyok rajta, alhamdulillah...