2005-07-01
Biszmilláhirrahmánirrahím
Először is szeretnénk üdvözölni mindenkit aki otthon maradt, sok-sok szalam mindenkinek, és akkor kezdem is az első beszámolónkat. Hálistennek épségben megérkeztünk, a repülőút korántsem volt olyan szörnyű mint ahogy vártam, nem lett senki rosszul és nem is zuhantunk le. Igazából hihetetlen érzés volt, de ez úgyis csak nekem volt új meg az Editnek. A repülés közben filmeket is vetítettek, de sajnos mikor a rajzfilm következett volna, végetért az út, és leszálltunk. A leszállás nagyon szépen sikerült, a felszállás nem annyira, de ezt szerencsére nem árulta el közben az Afra, aki mellettem ült. Leszállás után macskaköves, lépcsős utakon vittük a csomagjainkat, ami elég nagy kihívás volt, de nemcsak azért a macskakövek miatt, hanem az autóáradat miatt is, de végülis megbírkóztunk vele. Ezután megérkeztünk az első szálláshelyünkre, eddigre már mindenki kimelegedett és leizzadt. Halima csak kissé kimelegedett. A lányok nagyon-nagyon kedvesen fogadtak minket, és egy gyönyörű lányszobában lakhatunk, ahol nagyon kényelmesek az ágyak, és az egész lakás nagyon érdekesen néz ki. Nagyon finomat vacsoráztunk, és részt vettünk a lányok első óráján, aminek a témája az „Első szó” volt (Said Nursi), és az volt benne az érdekes, hogy törökül volt, de így is nagyon megragadott minket. Miközben a testvérünk felolvasott, bizonyos részeknél megállt és hozzátette a saját gondolatait. Ezután Koránt olvasott és duákat. A kiszolgálás fehérgyarmati színvonalú (Ayse mondta, mert ott is reggeltől estig enni kell). Lefekvés előtt még tortát is ettünk és török teát ittunk, tényleg minden nagyon finom volt. A lefekvés előtti teaivás eredménye az volt hogy nagyon nehezen aludtunk el. A hajnali imakor pedig meglátogatott minket a sirály. Nagyon sirály volt. Ayse először azt hitte, hogy egy lúd volt az. Azért járnak ide a sirályok, mert itt az emberek kifliket tesznek ki a teraszukra, hogy legyen mit enniük. Hatalmas volt a sirály, Halima nem is tudott elaludni, mert nagyon érdekesnek találta. A másik ami miatt nem tudott elaludni az volt, hogy Ayse túl hangosan lélegzett. Találkoztunk nagyon sok macskával is (a továbbiakban kedi), voltak közöttük kukás, és úri kedik. És mecset kedik is. Mindannyian nagyon elégedettnek látszottak. A csütörtök déli imát a híres Sultanahmet mecsetben imádkoztuk, (Kék mecset) ami teljesen lenyűgözött, nem is tudom leírni, milyen érzés volt, mert ez volt az első igazi mecset amit láttam életemben, és ráadásul nem is akármilyen mecset, hanem… szóval nagyon nagyon nagyon szép volt. Meg a hangulat amit árasztott… Tényleg leírhatatlan. Mellette volt az Aya Sofia mecset is, de azt csak kívülről néztük meg, nagyon szép volt az is. Utána hajóval átmentünk az ázsiai oldalra, ez az út is nagyon szép élmény volt, és mielőtt elértük volna a partot, láttuk, hogy egy sirály nekicsapódott egy kőnek, és beleesett a tengerbe, odament hozzá egy ember, kiemelte a vízből, és három férfi is próbált rajta segíteni, nagyon érdekes volt látni ezt a hozzáállást. Ezután egy hosszú túra következett, a hegy tetejére, ahonnan megnéztük a kilátást Isztambulra, masaAllah, masaAllah! Visszafelé megálltunk fagyizni, és imádkozni egy kisebb imahelyen (meszdzsid). Ezután visszahajóztunk Európába, és elmentünk volna megnézni a Minatürk múzeumot, de zárva volt. Ha sikerül megnéznünk, beszámolunk arról is insaAllah. Este megint nagyon finom vacsorát kaptunk, és annak ellenére, hogy korán le akartunk feküdni, sokáig beszélgettünk a török lányokkal és ismét török teát ittunk, és ismét nehezen aludtunk el emiatt. Hajnalban pedig felkerekedtünk (vadásztunk két taxit) és elmentünk egy nem annyira távoli mecsetbe, az Ayyup Sultan mecsetbe és ott imádkoztuk a hajnali imát. Ima után hosszasan fohászkodott az imám. Utána felgyalogoltunk egy nagyon magas helyre, ahonnan nagyon szép volt a kilátás, és leültünk piknikezni, mert a török lányok masaAllah mindenre gondoltak. Utána vásároltunk egy kicsit a Fatihban (ha jól tudom) és visszajöttünk egy rövid pihenőre (ismét taxival).