As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

A második hét végén is sok szeretettel üdvözlök mindenkit. Az idő csak úgy repül (legalábbis nekem), a reggeli ima és az esti mutalla (közös tanulás) között mintha csak percek lennének, és nem 18-19 óra. Kezdünk insallah belerázódni a dolgokba, mert (1) néha, mintegy véletlenül már sikerült olyan hangokat is produkálni, amelyek, ha ritkán is, de előfordulnak az arab nyelvben, (2) tudtunkra adták, hogy minden reggel kötelező jelleggel fel kell mosni a szobánkat egy kis homokozóvödör-szerűség és egy mosogatórongy segítségével, (3) már én is csak viszonylag ritkán tévedek el az épületben. Szóval már szinte helybélinek számítunk.

Az órák továbbra is érdekesek, Afra kedvenc órája a Korán-olvasás, enyém a taszawuf (szoros második befutó a próféták története), a többiek nincsenek jelenleg a szobában. Van egy „beceri” (ejtsd: bedzseri) nevű óránk, ami olyan háztartástan-szerűség, tanultunk egy süteményt, amit insallah az augusztus 30-án esedékes találkozóra meg is sütök, valamint tegnap kis virágocskákkal díszített zacskócskát varrtunk. Zacskóvarrásban váratlan tehetséget fedeztem fel magamban. Bár inkább Korán-olvasásban fedeztem volna…

Rájöttem időközben, hogy ha reggel, az órák előtt a laptopot leviszem a mecsetbe, és bedugom a konnektorba, akkor a délutáni szabad/tanulási időben egy-másfél órát tudok rajta dolgozni. Ezt nagyrészt a lányok és az én beszámolóírásom tölti ki. Amúgy munkát nemigen tudok csinálni (remélem, ezt az illetékesek is olvassák, és a szomorú hírt megemésztik, mire hazamegyek), mert vagy program van, vagy mosunk, vagy a többi lánnyal barátkozunk, vagy teázunk, vagy (ez a legkevesebb) alszunk – minden másodperc számít… Hűha, lemerül az akku, már át van húzva kis piros iksszel. A fejem feletti ágyon Afra és Ayse ülkeres csipszet esznek, és most invitálják fel Hamidét, szerintem rám fognak szakadni hamarosan.

A büfé külön történet, nagyon drága (török viszonyokhoz képest), a kiszolgálás borzalmas, de egyéb alternatíva híján mindenki oda jár. Nem is értem, hogy győzik azt a borzalmas jégkrém-mennyiséget, ami fogy.

Nahát közben eltelt három nap (emlékeztek, mint mondtam három napja a repülő időről?), a mecset előterében ülök, mert a mecsetben lévő konnektorok foglaltak – mindenki a telefonját tölti. Péntek van, mindjárt maghrib ima (naplemente), úgyhogy igyekszem gyorsan írni, hogy még fel tudjam ma tölteni.

Hogy érdemi információkat is közöljek, úgy tűnik, insallah sikerült a könyveket elindítani, fohászkodjatok kérlek, hogy minde n simán menjen. Sőt, ma, mivel péntek délután nincs mutalla (közös tanulás, emlékeztek?) Asli hodzsával karöltve lefordítottunk egy munkafüzetet a Korán-olvasás szabályairól, és az eredeti kiadóval is beszélt a hodzsam, aki nagy örömmel fogadta próbálkozásunkat, tehát még az is lehet, hogy insallah egy ilyenünk is lesz. Ha nem, akkor is legalább megvan magyarul, és insallah hasznát fogjuk venni.

A tanulás továbbra is nagyon jó, bár a hangok kiejtése nem lett könnyebb, most már legalább tudunk kategóriákat felállítani: ezt a hangot egyáltalán nem tudom kiejteni, ezt közelítőleg, ezt az esetek 5-7 százalékában felismerik, ez pedig a vidámság kiapadhatatlan forrásául szolgál mindenkinek, aki hallótávolságban van. A többi tárggyal nincs gond alhamdulillah. A barátkozással sem, egész kis csapatok szoktak körülvenni, és érdeklődve hallgatják török nyelvű nyökögésemet (innen üzenem szeretett és tisztelt töröktanárnőmnek, hogy sírva fakadna, ha hallana. Általában kissé félénken kezdek bele a szavakba, a szótő kiejtése után pedig felszabadultan és erős hangsúllyal kivágom a hibás végződést, amit kínos csend követ, majd kijavítanak. A „Hodzsam JAAAAAA” kifejezést és intonálását viszont elég jól elsajátítottam a lányoktól, de minek is?)

Most van azan, szóval szerintem ez volt a beszámoló, többet nem írok, csak még annyit, hogy az, akinek az e-mailjére nem válaszolok, vagyis gyakorlatilag mindenki, ne sértődjék meg, felháborítóan drága a GPRS, és a múlt héten helyből kb. 2ezer forintot elneteztem, úgy, hogy gyakorlatilag csak a beszámolót töltöttem fel, és elolvastam a maileket. Azért se írjatok, hogy nincs fenn a blogon a kép, nem tudom hova lett, eltűnt a laptopközi űrben. Nekem azt írta ki, hogy felment, de ezek szerint nem. Insallah újra meg fogom próbálni.

Holnap insallah a Topkapi palotába megyünk, szóval várjátok a beszámolót. Sok szeretettel üdvözlünk mindenkit. A Mindenható Allah segítsen meg mindnyájunkat, és nyissa meg előttünk az Ő végtelen kegyelmének kapuját.