A Hanif Alapítvány Törökországban tanuló lánycsapatának hírei

2010-08-09T10:11:00.000+03:00

Szalamun alejkum ve rahmatullah.
Most értünk haza a mecsetből. A naplementi imára némi késéssel estünk be, aztán lementünk a tengerpartra, zöld baklavát ettünk, majd a kikötői mecsetben imádkoztuk az esti imát, és hazajöttünk. A lányok a lakás túlsó végében vannak valahol, csak elhaló hangokat hallok arról.
Ma csináltunk gözlemét, ami szerintem meglehetősen fincsi lett elhamdulillah, majd ettünk fagyit is (vanília-pisztácia). Holnap insallah az Eyüp Sultan mecsetbe készülünk hajózni.
Itt rettentő meleg van. Sokat gondolok a tengerre. Az utolsó nap fogtam egy apró, kb. 5 centis tarisznyarákot. A két egymásra borított tenyeremben vittem oda a vendéglátóimhoz. A kis izé meg úgy belekapaszkodott az ujjamba, az ember nem is várná egy ilyen apróságtól, h. megharapja. (Helyesbítek: AZ EMBER, általánosságban, minden ehhez hasonló soklábú, jelentős ollókkal rendelkező gyanús külsejű lénytől azt várja, h. meg fogja őt harapni, de ÉN nem). Apró kis sikkantásokat hallatva, és a derékig érő vízben féllábon ugrálva igyekeztem a törökök felé, akik ismét bizonyosságot nyertek arról, h. vendégük FURCSA. Mikor meglátták az eltökélten az ujjamba kapaszkodó rákocskát, kijelentették, h. az mérges, és meg fogok halni. Jelentem, még életben vagyok.
Aztán fogtam egy nem túl nagy medúzát, és a kéthetes képzés sikerének könyvelem el, h. MINDHÁROM vendéglátóm a kezébe vette, bár valóban volt, aki fura rikkantások hallatott közben. Azt is megjegyezték egyöntetűen, h. a medúza gusztustalan, és nyálkás, és a kezük is nyálkás lett tőle. Aztán a boldogtalan lényt kicsit beljebb vittem, és elengedtem, sokáig néztem, ahogy a nejlonzacskóból kipréselt vizet imitáló mozgásával elhullámzik. A medúzát úgy a legkönnyebb megtalálni, h. nem magát az állatot keresed, hanem azt az árnyékfoltot, amit a tenger fenekére vet. A tiszta vízben pontosan látszik az árnyék a homokon.
Visszatérve Isztanbulba, szinte minden estére van vacsorameghívásunk, pedig még nincs is Ramadán. Ramadánban gondolom még durvább lesz. A nézelődés és mászkálás megy, csak ebben a melegben néha elég durva. A macskák számosak, íme egy sziesztás kép Afra kedvéért, mi mást is lehetne tenni ebben a melegben:

Most nem tudok mást írni, meg iszonyat álmos is vagyok elhamdulillah. Holnap insallah megyünk internet-lelőhelyre, és akkor beposztolom ezt insallah.
Ha addig nem írnék (ami elég valószínű), akkor áldott Ramadánt kívánok mindenkinek. A Mindenható Allah fogadja el a böjtünket, a fohászainkat, az imáinkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.

Isztanbul

2010-08-05T12:44:00.003+03:00

Isztanbul
Persze, tudtam, h. így lesz, csak nem tűnt úgy, h. valósággá is válik. Eljött az idő, h. visszamenjek Isztanbulba.
Tényleg teljesen hihetetlen, hogy eltelt ez a 2 hét. Kb. 4-5 napnak érzem így visszatekintve, pedig közben lefordítottam egy egész könyvet (na jó, csak olyan 100 oldal), és megcsináltam mellette a szokásos havi fordítás-adagomat is. De ezen kívül nem tudnám megmondani, mi mást. Minden nap ugyanazt: felkeltem reggeli imára 4 körül, aztán végleg 8 körül, tea, leültem dolgozni, 11 körül felkeltek a többiek is, reggelit csináltunk, aztán valami ebédfélét, h. legyen, mire feljövünk a tengerről. Aztán fél 1 felé lementünk a tengerre, 3, fél 4 körül feljöttünk, déli ima, ebéd, 5-kor délutáni ima, aztán vissza a tengerre, és a naplementi ima ezánja többnyire a vízben talált minket. Megint fel a házba, és grillezés, vagy valami gyors vacsora. Pont. Ennyi. A 2 hét alatt kétszer bementünk a közeli faluba piacra, és kétszer internet + fagyizás kombó. Ennyi. Tekirdag (Rodostó) kb. 30 km, de oda se mentünk be :-). Nem ragaszkodtam hozzá, a többieket meg nem hozta lázba a dolog. Fatma és a férje kb. 3 naponta elmentek kocsival a kb. 1-2 km-re levő ábécébe. Egy török mondás szerint a napok úgy folynak el, mint a víz, hát így történt. Emlékszem 1-2 kiemelkedő dologra: amikor egy napig nem lehetett úszni, mert olyan erős szél volt, meg amikor 2 nap is esett jégeső, meg amikor a nagy rákot fogtam, de amúgy semmi más. Mióta muszlim vagyok, 9 éve nem volt ilyen nyaralásom, amikor tényleg csak nyaraltam. Na jó, most is fordítottam mellette, de akkor is, ez egészen különleges valami volt. És még ráját is láttam…
Eredetileg úgy volt, h. reggel indulok Isztanbulba. De akkor jöttek a vendéglátók, h. de még reggelizzünk együtt. De még egyszer búcsúzóul menjünk le úszni. Aztán fél 3 lett, én meg ott álltam vizes cuccban a kiborított bőröndöm felett… ettől függetlenül (miután sikerül meggyőznöm mindenkit, h. nem, ne süssenek gyorsan szudzsukos tojást, és nem, nem halok éhen Isztanbulig, ami kb. 90 kilométer) 3 után nem sokkal kinn álltunk az országúton. Ugyanis az utazás úgy ment, h. Fatma férje, Adnan abi leintette az arra haladó buszokat. Ezek nagyon profi, hatalmas, légkondis, sokszor emeletes buszok, ugyanis Törökországban nagyon fontos és fejlett a buszközlekedés. Még enni-inni is adnak a buszon, mint a repülőkön. Tehát, a busz belassít. Természetesen NEM áll meg. Hol is állna, parkoló nincs, leállósáv se. Menet közben kinyílik az ajtó, leugrik az utaskísérő, már nyitja is a csomagtartót. Merre megy, kérdezi Adnan abi. Mint kiderül, nem arra. Csomagtartó becsuk, utaskísérő vissza, busz begyorsít.
A második busz se arra ment, Isztanbulba ugyan, de egy nagyon távoli terminálra. Ahogy a harmadik is, de ekkor már szorított az idő, majd megoldod valahogy kiáltással Adnan abi belódította a bőröndöm a csomagtartóba, az utaskísérő markába nyomta a viteldíjamat, én pedig repülőrajttal felugrottam a lassan guruló busz alsó lépcsőjére, már csukódott is az ajtó, és mire felértem és integettem volna, már nem láttam a vendéglátóim teljes, 4 fős csoportját felölelő küldöttséget, akik az országútra kísértek, amely békésen olvadozott az 50 fokban, miközben remegett felette a levegő. Elindultunk, visszavonhatatlanul vége a nyaralásnak.
Az út eseménygazdag volt. Amikor egy útépítéses részhez értünk, az utaskísérő kihasználta az alkalmat, és felszolgálta a forró kávét / teát. Hatalmas bukkanókon haladtunk keresztül, igyekeztem egyensúlyozni a teli pohár háromazegybent. Kisebb sérülésekkel megúsztuk, elhamdulillah.
A nyílt országúton egyszer csak elénk vágott egy Renault. A következő bekötőútnál megállt, kiszállt a sofőr, és intenzív integetésbe kezdett. A busz belassított, nem állt meg persze, közben a Renault-ból kiszállt további 5 felnőtt és 2 gyermek. Az egyik felnőtt egy terebélyes, bottal járó nagymama volt. Érzékeny, megható jelenet következett: mindenki kezet csókolt a nagymamának. Majd mindenki átölelte a nagymamát. A nagymama is átölelte őket. A bot a földre esett. Megkeresték, felvették. A nagymama megcsipkedte a gyerekek arcát. A sofőr még egyszer kezet csókolt a nagymamának. Közben a buszvezető rájött, h. a botos nagymama nem fog tudni repülőrajtolni, és mivel a szívhezszóló búcsújelenet során is szép lassan gurult előre, és már kb. 20-30 méterrel túlhaladta a családi eseményt, megállította az irdatlan buszt, hátramenetbe kapcsolt, és visszaindult a nagymamáért. Mögöttünk a kocsisor megállt, rövid értetlenkedés után ők is hátramenetbe kapcsoltak, és mint egy fejbecsapott hernyó, megindultunk visszafele. Senki nem dudált és anyázott. Még az a néhány szerencsétlen sem, akik a bekötőúton várakoztak, amelyet, mint pár sorral fentebb már említettem, elállt a Renault, mind a négy ajtaja szélesre tárva, a család könnyek között ölelgeti nagymamát. A jelenet mindenkit meghatott, és senki nem vonta kétségbe a nagymama jogát, h. még egyszer megcsipkedje unokái arcát. Eljött azonban az elválás szívet tépő perce, még egy kézcsók, még egy csipkedés, és közös erővel a busz fejárójához támogatták a nagymamát. Mint kiderült, a társaság egyik tagja is vele utazik. A hölgy felment a lépcsőn, és felsegítette a nagyit. A busz lassan elindult, ám ekkor velőtrázó sikoltás hallatszott: yavas yavas, vagyis lassan! Azt vártam, h. a nagymamára rácsukták az ajtót, leszakadt a fél lába, vagy valami hasonló, mert a kiáltás tényleg ezt sugallta, de nem, elhamdulillah, annyi történt, h. ugyan már majdnem leült, de még nem helyezkedett el 100 százalékosan, és még talán a retiküljét sem szorította biztonságosan az ölében. Miután mindezek sikeresen megtörténtek, az ablak felé fordult, és lelkesen integetett. A Renault ugyan már rég nem látszott, talán már a bekötőút forgalma is helyreállt azóta, de ő még egy darabig integetett.
Aztán már hamar visszaértünk, nem történt semmi érdekes, és most már a vendégházból írok, amit inkább vendégpalotának kellene hívni. 5 szoba van, és ilyen pezsgőfürdős sarokkád a fürdőszobában… Hamarosan megérkeznek a többiek, és holnap insallah már közösen vágunk neki az isztanbuli programoknak. Nem tudom, mikor tudok posztolni, de insallah holnap megpróbálok. Sok szeretettel üdvözlök mindenkit, és ha addig nem tudnék írni, akkor egyben áldott Ramadánt is kívánok. A Mindenható Allah legyen velünk, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.

A kíváncsi nénik

2010-08-05T12:44:00.001+03:00

A kíváncsi nénik
Itt a faluban van egy csomó öregnéni. Vannak, akik egész évben itt laknak, és vannak, akik csak nyáron. Persze az, h. megjelent itt egy fura külföldi (gy. k. én) rendkívüli felfordulást okozott közöttük. Egyikükkel röviden elbeszélgettem nyakig a tengerben. SOHA nem láttam korábban a nénit, és gőzöm sincs, h. hol lakik. ÁMDE: aznap este már hallottuk, h. a szembeszomszéd néni azt meséli a (hasonlóképpen néni) barátnőjének a falu központi szociális intézményében, a teázóban, h.:
- mi nem a nyaraló tulajdonosai vagyunk, hanem vmi rokonok, de azt nem tudja pontosan, milyenek (naná, h. nem tudja, mert nem jutott eszembe törökül az „unokaöcs” szó)
- a külföldi valami fura országból származik, és nem török
- és nincs török férje sem
- és egyáltalán semmilyen férje sincs
- és a barátnője abban az országban járt egyetemre.
A szembeszomszéd néniről 3 dolgot érdemes tudni.
1. Mivel a ház, amiben lakunk, még nem készült el teljesen, csak az 1. szint lakható, ezért a hely elég kevés, nem tudunk hova teregetni. A második szintre, ahol még csak a csupasz téglafalak vannak meg, lehetne, de még a lépcső sincs kész, és elég tornamutatvány feljutni oda, főleg egy lavórnyi vizes ruhával. A ház előtti kiskertben (tényleg kicsi, 2x3 méter kb.) viszont áll egy elég megviselt tujafa. Kihasználva az alkalmat, ennek az ágaira terítettük a vizet törölközőket. A szembeszomszéd néni azonnal bepanaszolt minket annál, aki kb. a mi közös képviselőnknek felel meg, mondván: ezek most jöttek a faluból? Elrontják nekem a kilátásomat. Tehát azóta inkább felmászunk a felső szintre. Van 3. szint is, oda grillezni szoktunk felmászni. Nem látnak a szomszédok, és szép a kilátás a tengerre.
2. RENGETEG fiúutódja van. Fiak, unokák, legalább 10 db, focilabdával, gitárral, biciklivel.
3. Éppen indultam valahova Fatma nővérével, és a ház előtt álltunk, amikor kijött a szomszédnéni, és megkérdezte őt, mintha én ott se lennék: ez külföldi? Igen, Magyarországról jöttem, feleltem én, de a néni meg se hallotta. Szerintem a játékszabályokban benne lehet, h. én külföldi vagyok, tehát nem tudok törökül, tehát hallgassak. Igen, Magyarországról jött, mondta Fatma nővére. És kendős, kérdezte a néni. Miközben én ott álltam, kendővel a fejemen. Igen, felelte Fatma nővére. Hááááá, mondta a néni, olyan hangsúllyal, ahogy csak a törökök tudják, férjnél van? Nem, mondta Fatma nővére. Háááá, mondta a néni megint. Másnap, mikor egy lavór ruhával igyekeztem felmászni a 2. szintre, a néni kinn állt a kertben, hááááá, mondta, kadin hem güzel, hem de caliskan, vagyis: a nő szép is, meg szorgalmas is… Ha esetleg nem megyek haza augusztusban, akkor hozzámentem a szomszédnéni számos fiúutóda közül az egyikhez.

Ramadán

2010-08-03T18:15:00.000+03:00

Reggel van (hajnali 9), és mindenki alszik, nem tudtam teát főzni, mert elfogyott a víz. A csapvíz itt ihatatlan, nagy, 20 literes ballonban rendeljük a forrásvizet, amit házhoz is szállítanak – no, ez fogyott ki most éppen. Ma megyek Isztanbulba, és holnap insallah jönnek a lányok.
Gondoltam, kihasználom a lehetőséget, és írok arra a nagyon hasonló kérdésre, amely 2 e-mailben is érkezett. Insallah a kérdezők olvassák a választ, és insallah másnak is származik haszna belőle.
A kérdések – nem meglepő módon – Ramadánnal kapcsolatosak. Jön a Ramadán hamarosan (itt 11-én kezdődik insallah), mit tehetünk ahhoz, hogy jobban kihasználjuk, értékesébbé tegyük magunk számára? Mi legyen az, amire elsősorban koncentráljunk Ramadánban?
Én azt a tanácsot adnám, h. ne akarjunk MINDENT, mert az úgysem fog sikerülni. Mérjük fel a saját lehetőségeinket, korlátainkat: mire vagyok képes, mennyi idő és erő áll rendelkezésemre, és ennek alapján tűzzük ki a célt Ramadánra. A következő dolgokat gondolnám én át:
0. Úgy vágjak bele a Ramadánba, h. rend van az életemben, fizikai és spirituális értelemben egyaránt. Fizikai alatt azt értem, h. takarítsunk ki, nagyon alaposan, pakoljuk ki a hűtőt, fagyasztót, kamrát, mossunk ki mindent stb. Mérjük fel a készleteket, és amit lehet, nem romlandó v. hűtőben, fagyasztóban elálló dolgokat, szerezzünk be előre. Gondolkodj el azon, h. mit ennél szívesen szahurra, vagy mivel törnéd meg az iftárt. Szerezz be ásványvizet vagy gyümölcslét (bár ez utóbbi kalóriatartalma poharanként 100 kCal körül jár, csak úgy mondom). Szerezz be datolyát, mert Allah Küldötte (s.a.w.) azt ajánlotta, h. ezzel törjük meg a böjtöt.
1. A legfontosabb természetesen a böjt, hiszen ez az, ami MINDEKÉPP kötelező Ramadánban, ha valaki nem beteg vagy nincs egyéb felmentése. Az első böjtölendő nap előtt (ami itt ugye 11.) este már úgy menj aludni, h. előtte fogalmazd meg a szándékot, h. Allah megelégedéséért, az Ő parancsára végig fogod böjtölni Ramadán hónapját.
2. A szahur, ami nagyon ajánlott dolog, mert Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta: „A mi böjtünket és a Könyv Népe böjtjét a hajnal előtti étkezés (szahur) különbözteti meg. Ezt még HAJNALHASADÁS ELŐTT, vagyis a reggeli ima idejének kezdete előtt kell enni. Tudom, tudom, most jönnek az emberek, h. jaaaaaaaaaaj de én olyan koráááááááán még nem bíííííííírok enniiiiiiii, stb. Hát bírjál. Ha megnézzük az Iszlám történelmét, a muszlimok elég komoly áldozatokat tudtak hozni a Mindenható Allahért, a hitükért, a vallásukért. Ehhez mértek egy reggeli étkezés azért annyira nem nagy dolog. Akarni kell, és meg kell enni, és kész. Nem kell ötfogásos vacsorát végigenni, ha csak egy joghurtot vagy gyümölcsöt vagy bármi mást eszel, az is jó. Mindenképpen ajánlom, h. egyél valami sovány fehérjét (tojás, túró, csirkemell, ilyesmi), és valami alacsony glikémiás indexű szénhidrátot (zabpehely, barna rizs, hajdina, teljes kiőrlésű kenyér, hüvelyesek), mert ez lassan emeli meg a vércukorszintedet, és lassan is szívódik fel, tehát insallah később leszel éhes. MINDENKÉPP igyál sok vizet. Jajaja, tudom, de én nem bírok stb. Ha van fél órád, amit a szahur és környező teendőkre szántál, akkor 5 percenként igyál meg egy egy pohárral, és az már elég jó. Tehát ne egy slukkra akarj ledönteni másfél litert, mert az tényleg nem egyszerű.
3. Az iftár. Ahányszor csak lehet, próbáld meg közösségben enni az iftárt, mert a muszlimok közös étkezésén, fohászán áldás van. Tudom, h. fáradt vagy munka után, és h. későn van iftár, de Ramadán egyszer van egy évben. Ebben az időszakban ki kell békülni azzal, h. márpedig fáradtabb leszel az átlagnál, és fohászkodni kell, h. a Mindenható Allah fogadja el ezt a fáradtságot istenszolgálatként, és jutalmazzon érte. Amúgy pedig ez jóféle fáradtság, mert tudod, h. meglesz a jutalma insallah. Hacsak lehet, próbálj meg te is tartani egy iftárt. Nem kell 20 embert meghívni, 4-5 is elég. Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta, h. aki enni ad a böjtölőnek, h. az a böjtjét megtörhesse, az ugyanazt a jutalmat kapja, mint maga a böjtölő. Ha hét közben dolgozol, időzítheted hét végére is a saját iftárodat. Főzz valami finomat, teríts meg szépen, esetleg készíts valami csinos meghívót a vendégeidnek. Legyen ez egy különleges alkalom, mert az is, hiszen ez a TE iftárod. NAGYON fontos: még ha te magad nem is ügyelsz arra, h. helál húst egyél (vagyis amit az Iszlám szerint vágtak le, tehát nem a piacról, tekszóból hentestől stb., hanem a MUSZLIM HÚSBOLTBÓL származik), a vendégeidnek akkor is MINDENKÉPP ilyet tálalj fel. Különben elég kínos jelenet lesz, amint hozod a sült csirkét, de nem eszik belőle senki :-). Ha nincs időd elmenni a húsboltba, akkor (a) szólj nekem, és a mienkkel együtt hozok neked is, (b) főzzél valami húsmentes ételt.
4. A terawih ima. Ez a Ramadán egyik ismertetőjele, és talán még a böjtnél is különlegesebb, hiszen a böjtöt be lehet pótolni, de a terawih imát nem. 20 rakából áll, és az esti ima (isa) után kell imádkozni. Nem kötelező ima, de erősen ajánlott. Allah Küldötte (s.a.w.) volt, h. egyedül imádkozta otthon, és volt, h. közösségben. Ezért a legjobb, ha te is imádkozod közösségben is és egyedül is. Közösségben persze jobb, nagyobb élmény, könnyebben eltelik, mint otthon egyedül, az imám valószínűleg más szúrákat olvas, mint te, stb., de főleg, ha valaki dolgozik, nem fogja tudni minden este közösségben végezni, ami nem is baj. Augusztus 17-től nálunk insallah lesznek közös terawih imák, mindenkit sok szeretettel látunk. Akinek messze vagyunk, az akár ott is aludhat, így a közös terawih mellett a közös szahur is garantált :-). A terawihhal kapcsolatban az a nagyon fontos megjegyzésem lenne, h. igen, 20 raka elméletileg, és igen, az sok, és kb. egy óra hosszat tart. DE. Ha erre nem vagy képes valamiért, vagy nem minden nap vagy rá képes, akkor se add fel, és ne mondd azt, h. na jó, nekem sok a 20 raka, és ezért nem imádkozom a terawih imát. Ha csak 2 rakát tudsz imádkozni, akkor imádkozz annyit, de legyen VALAMI az esti ima után, amit direkt, különlegesen Ramadánban csinálsz. Ha csak 2 raka, akkor állj fel ahhoz a 2 rakához, fogalmazd meg a szándékodat a terawih imára, és kérjed a Mindenható Allahot, h. fogadja el: „Uram, ez az én erőfeszítésem, fogadd el tőlem, és sokszorozd meg nekem a jutalmát a Te Kegyelmed által!” És amikor csak tudod, van erőd, energiád, akkor pedig imádkozd a 20 rakát insallah.
5. A Kegyes Korán. A Ramadán a Korán hónapja is, ezért a legjobb megoldás az lenne, ha tudnánk olvasni egy Hatimot (teljes Koránt) arab nyelven. Ha valaki nem tud Koránt olvasni, az olvassa magyarul. Ha nem tudja az egészet végigolvasni, akkor legalább valamennyit olvasson, valamivel többet, mint általában szokott. És amikor csak lehet, legalább hallgassa a Korán-olvasást. Tegyél be egy CD-t, amikor otthon vagy, vagy hallgasd a buszon, villamoson, bármikor, mindig. Én insallah minden nap olvasok egy dzsuzt, tehát akinek bármiféle élményt jelent az én olvasásom :-), azt szeretettel várom, és hallgathatja/követheti arabul/követheti magyarul. Csak előző nap szólj, h. mikor jönnél, mert akkor megvárlak az olvasással.
6. A Ramadán végén adott adomány, vagyis a zakát al-Fitr. Ez MINDEN muszlim háztartás MINDEN TAGJÁRA kötelező, akiknek több élelmük van, mint ami egy nap és egy éjjel kitart. Egy szegény ember egynapi élelme a mennyisége, olyan szinten, ahogy te magad is eszel, vagy a családodat táplálod. Tehát az „egy kiló kenyér bőven elég egy napra” elv nem működik. Ezt lehetőleg élelemben kell adni, bármilyen MUSZLIMNAK, akiknek nincs annyi jövedelme, h. zakátot fizessen rá (NEM zakát al-Fitrt, hanem rendes zakátot). Te magad is odaadhatod, hozzánk is elhozhatod, és mi eljuttatjuk rászorulóknak. Olyan élelem legyen, ami nem romlik meg (pl. ne gyümölcs vagy zöldség), de gondolj bele abba, h. te mit szeretnél kapni. Nem az a legjobb megoldás, h. pl. csak liszt vagy rizs legyen, mert ebből fognak főzni az ünnepre, és nem biztos, h. te is főtt rizst szeretnél enni tésztával az ünnepen. Legyen valami finom, ünnepibb jellegű, lehet benne édesség, nem romlandó HELÁL konzerv, felvágott, gyümölcslé stb. Mindenképp hangsúlyoznám, h. még ha valaki meg is eszi a szárnyasmájkrémet, NE tegyen a csomagba, csak olyasmit, ami 100% helál.
7. Az ünnep. Tegyük a böjt megtörésének ünnepét valódi ünneppé insallah. Ajándékozzuk meg a testvéreinket, főzzünk különleges ételt, hívjunk vendéget. Nálunk insallah megint lesz húzós-ajándékozás, ünnepi kaja, ünnepi előadás insallah. Mindenkit szeretettel várunk.

Ezek lennének a legfontosabb dolgok, amelyeknek ideális esetben minden nap, de mindenképpen az átlagosnál többször bele kellene férni a Ramadánba. Ezen kívül persze van még számos dolog, amit meg lehet tenni: aki nem imádkozza a szunna imákat, az Ramadánban imádkozza őket insallah. Aki imádkozza, az imádkozzon még egy kicsit többet. Adakozzunk többet az átlagnál, adjunk ajándékot a testvéreinknek, legyünk extra-kedvesek. Olvassunk Iszlámmal kapcsolatos könyveket. Tehát ne akarjunk MINDENT csinálni, hanem csak insallah TÖBBET, mint egyébként. A Ramadán lényege az, h. közelebb kerüljünk a Mindenható Allahhoz. A kötelezőkön felül olyan önkéntes cselekedeteket végezz, amelyek személy szerint téged közelebb visznek Hozzá. Persze, akinek megy a minden, az csináljon nyugodtan mindent :-).

A Mindenható Allah áldja meg a Ramadánunkat, és adja, hogy az Ő közelségében teljen el. Az Ő áldása legyen a Prófétán, a Családján és a Társain.

Beugrottunk

2010-08-02T20:52:00.005+03:00

a városba, de persze csak fél órája tudtam meg, ezért nem hoztam magammal semmit, csak a hirtelen felkapott usb-driveot.
Azt azért elmondom nektek, h. pár napig nagyon erős szél volt, egy nap úszni se tudtunk, mert ilyen volt a tenger:

Még jégeső is volt, ismét. Aztán a tenger lenyugodott, most megint szép, na ja, holnap megyek vissza Isztanbulba...
Viszont nagy örömömre (a vendéglátóim kevésbé örültek) fogtam 1 ilyet:

Egyik vendéglátóm az Égei-tengertől jött, kérdeztem, h. náluk is emnnyi rák, hal stb. van-e a tengerben. Mondta, h. neki eddig fogalma sem volt arról, h. a tengerben BÁRHOL IS ennyiféle dolog van, s azt hiszi, az élete boldogabb s nyugodtabb is volt úgy...

Ma reggel csináltunk 1 halom gözlemét, ami így néz ki:

Insallah majd felteszem a receptet valamikor,

Most viszont mennem kéne, mert már sürgetnek itten, insallah holnap v- holnapután feltöltöm a hosszabb beszámolókat.

Ja, még egy dolog, közkívánatra a kiontottbél-hínár:

Még valami...

2010-07-27T19:01:00.003+03:00

Mégis megnyitotta az oldalt, csak Opera alól nem hajlandó, tehát mégis olvastam maileket, elhamdulillah.

Még gyorsan elmondanám, h. BRUTÁLIS vihar volt tegnap: jégeső, villám, felhőszakadás, szélvihar, minden, amit csak akartok :)
Annyiban jó volt, h. úgysem mentünk volna úszni, mert böjtöltünk a Berat éjszaka miatt, és így legalább a fiatalok szíve nem fájt, h. nem mentünk úszni. Elég volt kiállni a ház elé, bőven felért egy úszással :)
reggel érdeklődve mentem le a partra, remélve, h. a hullámok által kisodort érdekes életformákkal fogok találkozni, de nagy csalódásomra szorgos kezek már kora reggel felgereblyézték a partunkat, és csak egy már nem működőképes tarisznyarákkal lettem gazdagabb. és tovább gazdagítottam kagylóhéj-gyűjteményemet.
Kb. 20 kilót sikerült eddig összeszednem, és kiraktam őket száradni a kerítésünkre. Azt hiszem, a szomszédok furcsának tartanak... de még korántsem annyira, mint majd akkor fognak, amikor azt a 18 kilót, amit semmiképpen nem tudok Magyarországra transzportálni, visszahordom a tengerbe...

Bejöttünk...

2010-07-27T18:21:00.002+03:00

Ma bejöttünk a közeli kisvárosba piacra, és beültünk egy szabadtéri teázóba, ahol van wifi. Ezért most insallah gyorsan kiteszem az összes beszámolót, amit eddig írtam :)
Úgy tűnik, az internet-szolgáltatóm webmail oldalát nem hajlandó megnyitni, tehát mailt nem tudok nézi, előre is elnézést azoktól, akik írtak.

Így utólag is áldott Berat éjszakát kívánok mindenkinek. A Mindenható Allah fogadja el az imáinkat, a böjtünket, az istenszolgálatunkat.

A nyaralás

2010-07-27T18:20:00.001+03:00

Miután Isztanbulban elintéztük az elintézendőket, Fatma barátnőmmel (aki nálunk lakott egykor) elindultunk a nagybátyjának a nyaralójába, amelyet csak „Tekirdag” néven emlegettek, de mint kiderült, innen Tekirdag még kb. 30 km. Ez egy úgynevezett „Tatil köyü”, nyaralófalu. Kertes, 3 szintes villák sorakoznak egy nagy, bekerített lakópart-szerűségben, és az út végén, olyan 100 méterre a hely saját, lekerített tengerpartja:

Vannak napernyők, műanyag nyugágyak, és egy zuhanyzó. Amiből tengervíz folyik, sok értelme tehát nincs. De van! A villák szabályos utcákba rendeződnek, sok növénnyel, fák, virágok, és folyamatosan szólnak a kabócák. A „mi” villánknak még csak az alsó szintje készült el. Egy nappali-konyha, fürdőszoba, és egy félszoba méretű háló. Fatma nővére és én a nappaliban alszunk, Fatma és a nővére lánya meg a hálóban. Én reggel elég korán kelek, 7 és 8 között, és dolgozom olyan 11-ig, amikor a többiek is felkelnek. Ez okoz kisebb véleménykülönbségeket, pl. tegnap este fél 1-kor kifejtettem, h. menjenek inkább nélkülem az itteni szabadtéri teázóba, mert én mindjárt elalszom.
Főzök magyar kajákat, az ebéd készítése az enyém többnyire, fejtettbab-leves, 73-as leves mindenkinek ízlett elhamdulillah. Amúgy a zöldség-gyümölcs viccesen olcsó. 1 líráért (kb. 130 HUF) adnak 3 kiló paradicsomot a közeli falu piacán. (A falu nevét nem tudom megjegyezni, úgy kezdődik, h. Marmara-, ami nem meglepő, lévén, h. a Márvány-tengernél vagyunk.) Szintén egy líra két nagy csomag rukola. Az egyiket szépen magam elé tettem, és mondtam, h. ezzel nem kell nekik foglalkozni, nyugodtan tegyék csak a dolgukat :-). Pár perc múlva kérdezték is, h. hová lett a rukola, mondtam, nem érdekes, nem kell vele foglalkozni :-).
Pár apróság, amit érdemes tudni a nyaralásról:
- Ami nélkül SEMMIKÉPPEN nem lehet kibírni tíz napig: (a) salátástálkák. Mikor javasoltam, h. hanyagoljuk, vagy szedjük a salátát csészékbe, úgy néztek rám, mintha azt mondtam volna, h. minek a vécé, ha van mosogató… (b) reszelő. Ezzel 100% egyetértek, töksalátát akarok csinálni insallah. (c) szűrő. A zöldségek megmosásához elengedhetetlen.
- Ha a tejszínt és a joghurtot összekevered, NEM olyasmi lesz belőle, mint a tejföl. Valami RETTENETES dolog lesz belőle, de bátran tegyétek bele a levesbe, mert (i) nem lesz rossz, (ii) rajtatok kívül ÚGYSEM tudja senki, milyennek kellene lennie igazából annak a levesnek. Ízleni fog.
- Minden várakozásom ellenére a quinoah mindenkinek ízlett.
- Amikor éppen a mellig érő vízben cseverésztünk, kifogtam belőle egy fuldokló katicabogarat. Miközben a kezemen szárítkozott, el is énekeltem neki a katalinka, szállj elt. Majd lefordítottam a szöveget vendéglátóimnak. Átütő sikert aratott (vendéglátóim kurdok). Énekeljem el megint. Oké. Van másik is, mondtam, és jött is a gólya-gólya-gilice. Természetesen fordítással együtt. Ez még jobban tetszett. Le kell nekik írnom, meg akarják tanulni a szöveget, és majd együtt énekeljük :-). Már alig várom, de tényleg. Addig is néha megkérnek, h. a leylek dalocskát (=gólya) énekelném már el nekik… az első sort már egész jól tudják.

A tengerről

2010-07-27T18:19:00.000+03:00

A tenger egyáltalán nem olyan, mint amire számítottam. Persze, tudtam, h. a tenger nagy, sós meg széles, meg hullámzik, ilyesmiket, amiket a ember pár éves korától általában tud. De a tengernek sikerült jó pár újdonsággal meglepnie:
- Sós. De nem kicsit sós, ahogy számítottam, hanem brutál sós. Ha ilyen levest csinálnék, nem ennétek meg, annyira sós. De nem nagyon gusztustalan, akkor sem, ha lenyeled véletlen.
- Hullámzik. De nagyon, és egyfolytában. Ha sikerül a parttal kb. 45 fokos szögben úsznod, akkor az ÖSSZES hullámot az arcodba kapod. A víz bemegy az orrodon, kijön a szádon. Ez nem annyira jó élmény, mint elsőre hangzik.
- Nagyon-nagyon tiszta. Még ha nyakig érő vízben állsz is, teljesen jól látod a lábadat, és mindent, ami a víz fenekén van. Ez nem minden esetben pozitív élmény, lásd a következő pontot.
- Van benne egy csomó hínár. Ezek a gusztustalanság és visszataszítóság teljes skáláját felölelik, a „hát ez még egészen elmegy” fokozattól az „Úúúúúúúristen, nehogy már ez TÉNYLEG így néz ki!” fokozatig. Az előbbi fokozatba sorolhatóak közül néhányat meg is kóstoltam (igen, igen, tudom…), olyan az ízük, mintha sós vízbe áztatott nejlonzacsit próbálnál elrágni. Vendéglátóimat hosszasan kellett győzködnöm, h. ez tényleg egy növény, és nem műanyagból van. Annyira nem akarták elhinni, h. már-már én is hatalmas műanyaghínár-gyárakat vizionáltam, ahol a végtelen futószalagokról egyenesen a Márvány-tengerbe ömlik a sok száz köbméter műhínár. De nem, a hínárok igaziak. A leggusztustalanabb az, amelyik úgy néz ki, mintha valakinek a kiontott belei lennének. Rálépni is olyan érzés, mintha másnak a kiontott beleiben taposnál. Igyekszem elkerülni, h. rá kelljen lépnem. (Megjegyzés: nem, még NEM tapostam senkinek sem a kiontott beleiben, de ha MUSZÁJ elképzelnem, akkor kb. ilyennek képzelem az érzést, mint ezzel a hínárral.)
- Kiderült, h. a szemem nem kedveli a tengervizet. (kórus: táááá-pos Halima, tááá-pos Halima) Ezt úgy adta tudtomra, h. eszméletlenül fájt, és olyan vörös lett, h. úgy néztem ki, mint a húsvéti nyuszi. Miközben ültem itt a konyhában, csukott szemmel, szemhéjam alól folyamatosan szivárgó könnyekkel, ezt az erősen kultúrkörhöz kötött hasonlatot próbáltam elmagyarázni vendéglátóimnak. Sajna már ott elakadtunk, h. mi köze Jézus prófétának (a.s.) a nyúlhoz, de amikor szóba került az is, h. ez a nyúl ráadásul még tyúktojást is tojik, teljes értetlenségbe fulladt a magyarázat. Nem gond, nem fontos, mondtam századszor is, és inkább elénekeltem nekik a gólya-gólya-gilicét. Ez nagyon tetszik nekik, meg akarják tanulni.
- A tengerpart romantikusan homokos, és tele van romantikus kagylóhéjakkal. A romantikából sokat levon, (a) hogy sehogy sem tudod a homokot lemosni a lábadról, hiába mész vissza a vízig, mire felérsz a partról, megint csupa homok leszel, (b) amikor az első romantikus kagylóhéj elvágja a lábadat.
- A tengerben rengeteg élőlény van! Oké, persze, ezt tudjuk a National Geographic csatornából, de itt, a fürdőzők között is egy csomó van. Mondjuk nem túl zsúfolt a part (lsd: Az úszásról), és inkább alkonyatkor jönnek elő a lények, amikor az emberek nagyrészt már kijöttek a vízből. Nagyon-nagyon aranyos dolgok vannak: (1) rákok, amik csigaházban laknak. Az egyik ollójuk sokkal nagyobb, mint a másik. Ha kézbe veszed őket, behúzódnak a házukba, és ezzel a nagyobbik ollóval elzárják a bejáratot. Ha tovább vegzálod őket, akkor megunják, hősiesen kijönnek, és a nagyobbik ollójukkal hadonászva, hátrafelé botorkálva próbálnak menekülni. Irántuk érzett rajongásom némileg csökkent, amikor rájöttem, h. az üres csigaházat nem csak úgy találják maguknak, hanem kizabálják belőle az eredeti lakót… (2) a tengeri csigák. Mindenféle színű házuk van, a sima sötétzöldtől a sárga-kék foltoson át a hófehér-narancssárga csíkosig, és a testük is mindenféle színű. Ha kézbe veszed őket, egy idő után megunják ők is, kijönnek, és mászni kezdenek. Volt, h. egyszerre 5-6 darab mászott a tenyeremben. (3) a kis szürke foltos halak. Ezek testük villámgyors, kígyózó mozgásával a homokba ássák be magukat. A homokon egy kis hullámvonal marad utánuk, ez elárulja őket. Ha nyugodtan állsz, egy idő múlva odasereglenek, h. megnézzék, van-e valami ehető a lábadon :-) (4) egyéb halak: ezek már az ehető méret kategóriába esnek, és nagyon gyorsak, egy-egy pillanatra lehet csak megpillantani őket. (5) medúzák: ezekből nincs sok, és nem olyanok, aminek a testéből ilyen kis lábszerűségek is lógnak, hanem csak ilyen tekszó gazdaságos változat, mint egy kis átlátszó nejlon, oszt kész. Van teljesen átlátszó, és pirosas átlátszó. Azonnal Afra testvérünk jutott eszembe róluk, amint zsenge gyermekkorában, konyhaművészetét fejlesztendő a homokba panírozta a szerencsétlen medúzákat… én nem paníroztam, sőt, meg sem fogtam őket. UPDATE! Ma megfogtam egyet. Még valami, ami nem olyan, mint vártam. Azt hittem, h. olyanok, mint egy szétfolyó tojásfehérje. Hát nem, sokkal anyagibbak, mint egy darab igazán jól sikerült tortazselé. Nagyon szimpatikus életforma. (6) a RÁJA! A kedvencem. Lassan, méltóságteljesen úszik a max. derékig érő part menti vízben. Volt, h. vagy ötven méteren keresztül követtem, olyan egy méterre tőle, ahogy hullámzott végig a homok felett. Kb. akkora volt az átmérője, mint a laptopom. Olyan 30 centi körül. Ebből kinyúlt egy hosszú, kettős farok. ANNYIRA szerettem volna hozzáérni, de nem akartam elijeszteni, meg nem is tudtam, h. esetleg szúr-e, vagy van-e benne töltés :-)
Állítólag delfinek is vannak, de ehhez hajnalban kellene lemenni delfinlesre, és ezt még nem sikerült megvalósítanom…
UPDATE! Ma ráléptem egy lepényhalra. Részemről ez csaknem szívinfarktust eredményezett, részéről nem tudom, de ő is megijedhetett, mert akkorát csapott valamijével a bokám mellett, h. én hangos sikkantással hanyatt estem a vízben. A helyiek enyhe érdeklődéssel szemléltek, aztán megállapították, h. csak valami szokásos fura külföldi tempó, mint a folyamatos merülések a kagylókért, rákokért és egyebekért. Amúgy, fogtam egy tarisznyarákot, és láttam egy másikat is, de az elég gyors volt, és elmenekült.

Az úszásról

2010-07-27T18:13:00.004+03:00

Legutóbbi isztanbuli tartózkodásom során vettem magamnak egy muszlim fürdőruhát. Bevallom, kissé kétkedve szemléltem: vajon lehet-e ebben úszni egyáltalán, hamar megszárad-e, nagyon hülyén fogok-e kinézni benne, stb. Az is a lehetőségek birodalmába tartozott még indulás előtt, h. én ebben ki nem megyek a lakásból… Aztán, mikor ideértünk, és kiderült, h. ez nem egy nyilvános strand, hanem a nyaralófalu lakóinak fenntartott partszakasz, ahol elég kevesen vannak, kicsit megnyugodtam.
Amúgy, itt, ebben a nyaralófaluban vannak más, hozzám hasonló őrültek is, akik zizegős dzsoggingban akarnak úszni. A megoszlás kb. fele-fele a dzsoggingosok és nyugati fürdőruhások között. Plusz van még egy irányzat, akik tényleg ruhástul fürdenek: mackónaci + póló, szoknya + blúz, egyberuha, amit akartok, bármiben. Nekem az tetszik ebben, h. SENKI nem szól be a másiknak semmiért, és SENKI nem bámul meg vagy tesz megjegyzéseket, h. te hogyan, miben úszol. Ha nem tetszik, nem néz oda, oszt jóvan.
Még indulás előtt, utolsó simítások a fejtettbab-levesen:

Indulunk úszni:

Amikor először bementem a tengerbe, fel sem tűnt, h. mi van rajtam. Mióta muszlim vagyok, azaz 9 éve én nem voltam egy fürdőkádnyinál több vízben, ezért teljesen lefoglalt az élmény, h. mennyi víz van itt, és úszom. Mire feltűnt, h. miben úszom, már megszoktam. Mondjuk azt megtippelhetitek, h. a csini kis övet, ami a felsőt leszorítani volt hivatott, h. ne jöjjön fel a nyakadba a vízben, hányadik úszásnál hagytam el :-).

A ruha viszonylag gyorsan megszárad, ha kijössz a vízből, és nem is tapad rád túlzottan. Elég kényelmes úszni benne, legalábbis nem zavaró. Ajánlom mindenkinek, mert úszni tényleg nagyon jó…

Kijöttem a vízből:

A tenger veszélyes...

2010-07-27T18:12:00.000+03:00

Persze, ezt is tudtam eddig. De h. mennyire, az csak ma realizálódott bennem.
Ez a tengerpart itt elég lassan mélyül. Bemégy vagy 50 métert, és még mindig csak vállig ér a víz. Aztán lépsz még egyet, és 3 méter mély… aztán úszol 20 métert, és kiérsz egy homokpadra, ahol derékig sem ér. Lelépsz a homokpad széléről, és ki tudja, milyen mély, nem értem el az alját sehogy sem. Ráadásul a homokpad nem húzódik végig a parttal párhuzamosan, csak kb. 50 méter hosszú. Előtte, utána semmi, csak az ismeretlenül mély víz. Ki is tettek ide egy piros-fehér bólyasort, ami jelzi, h. innen már nem játék.
A vendéglátóim megkérdezték, h. tudok-e úszni. Mondtam, igen. Mennyire, kérdezték. Elég jól, mondtam, és így is gondoltam. Végül is, míg megvolt a telkünk, simán átúsztam a Dunát, oda-vissza, és ha borultunk a kenuval, gond nélkül összeszedtem és partra vittem a hajót is meg a cuccot is. Hát, a tenger, az más.
Vendéglátóm lánya 16 éves. Kicsit tud úszni. Ez azt jelenti, h. olyan 20-30 méter után le kell tennie a lábát, mert elfárad, és nem bírja tovább. Ő az, akinek nem szabadna beljebb mennie a vállig érő víznél. De persze ki akar úszni a homokpadig, az a 20 méter mélyvíz, amit addig át kell úszni, az pont annyi, amennyit ő tud. Iszonyat veszélyes ez így.
Különösen szeles és hullámos nap volt, elindultunk kifelé, a homokpadra, de a szél és a hullámok sodort minket vissza, majdnem párhuzamosan a parttal. Fatma kiabált, h. menjek oda, mert a kislány nem bír tovább úszni. Nem gondoltam, h. a helyzet komoly, gondoltam, kicsit elfáradt, oké, de amikor odaértem, láttam az arcán a nyers pánikot, meg a mozdulataiban, már nem úszás volt, csak kapálózás. Nyújtottam neki a kezem, megragadta, és nem is volt hajlandó elengedni, próbáltam, milyen mély a víz, hát nagyon mély volt. Rákiabáltam, h. engedje el a kezem, mert így nem tudok úszni, és ebből baj lesz, feküdjön fel háttal a vízre, és majd én kihúzom őt. Megpróbálta, de amikor az első nagyobb hullám átcsapott felette, nagyon megijedt, és a változatosság kedvéért a nyakamba kapaszkodott… nagy nehezen lefejtettem a kezét, és a vállamra tettem, h. ott fogjon, felmértem a terepet, és úgy döntöttem, h. a homokpad felé indulok, mert a part brutálisan messzinek tűnt. Sajna a kislány nem volt hajlandó csak az egyik vállamat fogni, mindkettőt brutális erővel szorította, tehát gyakorlatilag felettem volt a vízben, igyekeztem nem nagyon rugdosni a lábtempókkal. Nagyon nehéz volt így úszni, de elindultunk befelé, a homokpad irányába. Aztán jött néhány nagyobb hullám, pont az arcomba, a lány is nyomott lefelé, egy perc, és már az életemért úsztam, vagy az is lehet, h. mindkettőnk életéért… Most már tudom, h. a part felé kellett volna indulni, mert még ha messzebb is volt, mint a homokpad, de a hátunkba kaptuk volna a nagy hullámokat, és azok is segítettek volna kifelé, mert így, a hullámokkal szemben olyan volt, mintha egyhelyben állnánk. Minden második tempónál jött egy hullám, ekkor a fejem a víz alatt volt. Azt nem mondhatom, h. igyekeztem nem megijedni, mert azon már túl voltam. Igyekeztem, h. a pánik ne borítson el teljesen, arra koncentráltam, h. amikor épp lehet, vegyek levegőt, és ha lassan is, de folyamatosan ússzak. Már nem érdekelt, ha néha belerúgok a kislányba, de őt sem. A tiszta vízben jól látni, h. hol kezdődik a homokpad, még olyan 20 méter lehetett hátra, amikor úgy éreztem, h. nem megy tovább. A kislány addigra megnyugodott valamelyest, kérdeztem, h. tud-e már egy kicsit egyedül is úszni. Mondta h. igen, már kicsit kipihente magát (na ja). Mondtam, oké, akkor engedjen el. Hát, azt nemigen akarta. Rövid rábeszélés után annyira hajlandó volt, h. csak az egyik vállamat fogja. Így egy kicsit jobban megindultunk, és az egyik nagyobb hullámnál el is engedett teljesen. Tényleg, mintha egy tehervonatot szedtek volna le rólam, meg is indultam, és elhamdulillah el is értem a homokpad szélét, nyakig a vízben álltam, és veszettük lihegtem. Visszanéztem, és láttam a kislányt a már ismerős pánikkal az arcán… az, h. visszamenjek érte, hát az annyira nehéz volt, Allah bocsássa meg nekem, minden porcikám sikoltozott, h. ne menj vissza Halima, örülj, h. kapsz levegőt… már csak 10 méterre van, ezt most már bírja ki. De persze visszamentem, és együtt úsztuk le azt a végtelennek tűnő 10 métert, de amikor a lába már biztonságosan a homokpadon állt, én még továbbmentem vagy 20 métert, h. messzebb legyek tőle, mert OLYAN düh öntött el, h. kicsit le akartam csillapodni. Igazából nem tudom megmondani nektek, h. miért voltam dühös, meg h. kire, és 5 perc alatt el is múlt. Ő is megnyugodott teljesen, szerintem már el is felejtette az egészet…
A történetnek 2 folyománya van. (1) Azóta módosítottam az „elég jól” kitételt magamban. Tudsz úszni? Aha. Mennyire? Hát, Allah segítségével insallah nem fulladok bele. (2) Azóta az elmúlt 2 napban még nem voltam olyan vízben, ahol nem ér le a lábam. Nyakig érő vízben ugyanúgy lehet úszni, mint 50 méter mélyben.

Még van iternetem

2010-07-19T10:05:00.000+03:00

Szalam alejkum ve rahmatullah,

Gyorsan írok, hátha holnap a Fontos Megbeszélés előtt tudok posztolni.
Insallah jól vagytok, és nálatok nincs olyan hihetetlen meleg, mint errefelé. Itt az van.
Voltatok már úgy vele, h. azt gondoltátok valamivel kapcsolatban, h. az NAGYON nincs rendben, de rajtatok kívül mindenki teljesen helyénvalónak és magától értetődőnek találta? És akkor elkezdtetek kételkedni a saját véleményetekben: de hát ha ez mindenki szerint oké, akkor lehet, h. én tévedek mégis?
A felső szomszéd gyermeke tegnap új cipőt kapott. Ezt onnan tudom, h. a falak ugyan nem átlátszók, de TELJESEN áthallatszók. Az első nap többször kimentem a konyhába, h. vajon nyitva hagytam-e a csapot, de nem: a felettünk lévő konyhából hallatszott le, de mintha ebben a lakásban folyna a víz… a szomszéd gyermek pedig olyan cipőt kapott, ami régebben otthon is gyakorta látható volt, de mára már (NAGYON remélem) csupán igen szűk rétegek számára képes bármiféle vonzerőt is megtestesíteni.
Ez az a bizonyos cipő, amely a kisded minden lépésére sípoló hangot ad ki (és még villog is, legalábbis az általam eddig látottak villogtak, de, mint említettem, a falak nem átlátszók).
A Nagy Bevásárló-körútról este kilenc felé sípoltak haza szomszédaink, majd ezután a kisgyermek TÖBB MINT EGY ÓRÁN ÁT fel-alá masírozott a lakásban. És ez rajtam kívül mindenki szerint teljesen rendben volt. Legalábbis senki nem dörömbölt a család ajtaján, és nem érkeztek szirénázó rendőrautók sem, h. a megvadult szomszéd-hordákat megfékezzék.
Olyan fél 11 felé a nyiszogás megszűnt, én már kezdtem megörülni, h. valakinek eszébe jutott, h. (1) nem a sztyeppe közepén laknak egyedül, (2) fiam mit mászkálsz már egy órája cipőben a lakásban, (3) kinek az ötlete volt ez a cipő. De nem, nem. A büszke szülők leküldték bájos gyermeküket nyiszogni az utcára, hadd mutassa meg a kis barátainak is, mily kreatív, eredeti ajándékot kapott. Fél 12-kor a sarj még nyiszogott, kis barátaival rohangászva odakinn. Addigra én már annyira hozzászoktam a dologhoz, h. elgondolkodtam, veszek egy ilyen cipőt otthonra is… de eszembe jutott, h. felesleges, hiszen ki mászkálna benne. A nyiszogás romantikus melódiájára álomba szenderültem.
Még annyit, h. tegnap nagyon ügyesen hazataláltam elhamdulillah, csak a legvégén tévedtem el. Úgy emlékeztem, h. ahhoz, h. beérjek olyan helyre, ahol már valamiféle közlekedési eszköz is jár, háromszor kellett jobbra fordulni, tehát hazafelé majd háromszor balra. Hát nem. Négyszer. Az elején még egyszerű volt, mert emlékeztem a boltokra: először mintegy egy kilométeren keresztül gyógyászati segédeszköz kis- és nagykereskedések. Hosszú sorban kipakolt tolószékek, szobai vécék, oxigénpalackok és járókeretek mellett vezet az út. Aztán jönnek, kb. ugyanilyen hosszan, az autószerelők. Nyári szünet lévén, reggel nyolckor tíz év körüli gyermekek önfeledten flexeltek muzeális értékű, állólámpás mercédeszeket. Utána viszont már mindenféle vegyes üzletek, építőanyag-telepek, gumijavítók jöttek, elvesztettem a fonalat. Este az állólámpás merci még megvolt, a flexelő gyermekek már nyugovóra tértek (vagy villogós cipőben nyiszogtak valahol), de a többi bolt… hát, végem lett… Megkérdeztem a köftés bácsit, h. tudja-e, hol ez az utca. Nem tudta, de odahívott más bácsikat, akik őszinte, elkötelezett egyet nem értésben kezdtek el vitázni róla. Végül az egyik hosszas mutogatással elmagyarázta, amit ugyan nem értettem 100%-ban, de a kulcsszavak (sarok, bal, azok a házak) elegendőnek bizonyultak. NÉGYSZER kell balra fordulni. Insallah holnap visszatalálok a központba :-)
Most megyek imádkozni. A szomszéd gyerek (vagy a szülei, vagy a szomszédok) megunta a nyiszogós cipőt elhamdulillah. Holnap insallah délután indulok a tengerhez. Írok majd, de nem tudom, mikor tudok posztolni. Mindenkit üdvözlök, fohászkodjatok insallah. A Mindenható Allah legyen velünk, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.

Bejutottam...

2010-07-17T10:52:00.004+03:00

A világ másik végéről Üsküdarba. Most csak azt kellene kitalálni, h. hogyan jutok majd haza... nagyon figyeltem idefelé,és belőttem, h. a shell kút után kell leszállni...
Ez az elmélet sajna dugába dőlt, amikor 2 kilométeren belül a negyedik shell kút mellett mentünk el...
Ha többé nem írok, akkor elvesztem :)

Helyzetjelentés

2010-07-17T10:49:00.001+03:00

Szalam alejkum ve rahmatullah.
Üdv mindenkinek ebben az első helyzetjelentésben. Péntek van, 4. napja vagyok Isztanbulban. Brutális meleg van, és nem az a megszokott isztanbuli meleg, hanem iszonyat fülledt.
A központtól nagyon messze, teljesen egyedül lakom egy 4 szobás lakásban. Ennek az az előnye, h. senki nem szól bele, h. mikor dolgozom, és senki nem akar tömni mindenféle kajával. A hátránya viszont az, h. senki nem akar tömni mindenféle kajával . Ezért 3 napig a zabpehely-halkonzerv-korpovitkeksz hármason éltem. A zabpehely elkészítési módja az, h. a teafőzőben felforralt vízzel leöntöm, állni hagyom, keverek hozzá némi édesítőt, és ez valami ilyesféle dolgot ad ki (háttérben a zöldtea és a teafőző):

Belátom, h. egyesek szerint ez talán undorító lehet, és lehetséges, h. nem is járnak oly messze a valóságtól… De csak azért vélekednek így, mert még nem ismerik a halkonzerv levétől felázott korpovitkeksz lágy langyosságát. Mindenesetre, bár én szinte bármit megeszek, ma estére már igencsak elegem lett, és hazafelé a boltban vettem egy csirkemellfilét, amit hazaérve némi sóval és borssal meg is sütöttem, majd a felét megettem salátával. Rövid lelki tusa után úgy döntöttem, h. ha a másik felét is megeszem, rosszul leszek… marad holnapra insallah. Éljen a diéta!
De gondolom, nem elsősorban visszataszító étkeimre és gasztronómiai bravúrjaimra vagytok kíváncsiak. Tehát.
Ma az egész napot a nyomdában töltöttük, a nyomdakész anyag utolsó javításával. Hamar kiderült, h. a tördelőbácsiban rokon lélekre akadtam. Mikor közöltem vele, h. a javítás legjobb módja az lenne, ha szépen odaülnék a gépéhez, és megcsinálnám én, a szó szoros értelmében csaknem sírva fakadt. Én megértem őt, 2 ok miatt is. (1) Lám, kígyót melengetett a keblén! A múlt héten felengedett az FTP-szerverre, most meg már a gépe elől túrnám ki! (2) Aki ismer engem, tudja, h. a velem való tengelyakasztásnak három legbiztosabb módja (a) előzetes jelzés nélkül korábban érkezni a megbeszéltnél, (b) megenni a rukolámat, (c) egy méternél közelebb menni a számítógépemhez (bármelyikhez). Én próbáltam megnyugtatni a bácsit, mondtam neki, h. nagyon vigyázok a gépre, nem nyúlok semmihez a szövegen kívül, és h. én is dolgoztam már grafikai stúdióban, macintoshon. Azt persze nem tettem hozzá, h. kb. 15 éve, amikor az ilyen gépek, mint az övé most, még csak a mesében léteztek… mert tényleg nagyon kétségbe volt esve szegény. Aztán, mikor látta, h. nem bántom a számcsiját, és elboldogulok vele, akkor megnyugodott, a végén már annyira, h. pl. imádkozni is el mert menni… mikor visszajött, közölte, h. 30 éve dolgozik, de az ő székében még nem ült senki más, és az ő gépén még nem dolgozott senki. Egészen meghatódtam. Jó lenne nekem is otthonra egy ilyen gép. Ha valakinek van felesleges, szóljon bátran .
A projekt úgy tűnik, insallah sínen van, még egyszer át fogom insallah nézni a tördelést, fejlécet stb., és mehet insallah. A Mindenható Allah segítsen minket.
Holnap munkaügyekben fogok még rohangálni insallah, vasárnap olvasom a tördelt verziót, hétfőn délelőtt még egy találkozó, és hétfőn este insallah elindulunk a tenger felé .
Arra szeretnélek kérni benneteket, h. ha valaki olvassa ezt, akkor legyen szíves megmondani az idén Isztanbulba jövő lányoknak, h. SEMMIKÉPPEN ne hozzanak (a) vízforralót, (b) halkonzervet. Ezekből pontosan a megfelelő mennyiséggel rendelkezem, elhamdulillah. Sőt, a kettőből az egyikből még többel is. A fantáziátokra bízom, h. melyik lehet az…
Iszonyat fáradt vagyok, nem is tudom, mikor voltam utoljára ilyen fáradt, szóval nemigen írok többet, hanem mindjárt bejön az esti ima, és utána megyek aludni insallah. Ezt pedig holnap insallah posztolom a blogra.
Sok szeretettel üdvözlök mindenkit. Legyetek jók, gyakoroljátok sokat a Korán-olvasást insallah. A Mindenható Allah őrizzen minket, és az Ő áldása legyen a Prófétán (s.a.w.), a családján és a társain.

VÉGE

2009-08-19T14:51:00.002+03:00

Eddig tartottak a feljegyzések, amelyeket útközben írtam. Tudnék még mesélni, de majd élőszóban insallah, most, hogy már itthon vagyok. Ez a blog jövő nyárig nem fog frissülni valószínűleg. Addig is olvassátok insallah a szokásos...

Hanif blogot

17. A tenger

2009-08-19T14:42:00.006+03:00

Miután körülnéztünk a környékbeli településeken, leültünk az erdőbe piknikezni. Az egész erdő zengett valami furcsa zajtól, ami a vendéglátók szerint madárdal volt, nekem azonban gyanús volt, h. madár ilyet nem tud, és elkezdtem keresgélni. Meg is találtam a hangadók héját, és már arra gondoltam, h. feladom rejtvénynek nektek, h. vajon mi lehetett ebben:

De eztán megtaláltam… Afra figyelmét külön felhívnám arra, hogy ezek a tízes fokozatú viddki-skálán tízpontosak… már csak azért is, mert lapulnak, lapulnak, aztán, mikor már úgy gondolod, h. talán nem is élnek, és meg akarod nézni őket közelebbről… közelebbről… még közelebbről… no, AKKOR ugranak az arcodra, a szökkenésnek és a repülésnek valami fura keverékével, amiből arra következtettem, h. tán a szöcskéknek is rokonai lehetnek… ha valaki tudja, h. mi ez, írja meg legyen szíves:

Azért én is kitettem magamért. Mivel ejtsük pánikba egy piknik valamennyi résztvevőjét?

Már a tengerpart felé - Welcome to Kaktusz-land:

Aztán, végül elértük a tengert. A tengerpart igazi, homokos part, csaknem bokáig süppedtünk bele. elmentem egészen a vonalig, ameddig a hullámok kicsaptak, gondosan a víz határán kívül álltam meg. Helló, tenger, mondtam közvetlenül, mire a következő hullám bokáig elborított... Ilyen a tenger:

És ilyen volt kb. egy óra múlva, naplementi ima körül:

16. Ephezosz

2009-08-19T14:39:00.002+03:00

Vagy akárhogy is kell ezt leírni magyarul… Törökül Efes. Úgy gondoltuk, h. ha már elérhető közelségben vagyunk, nézzük meg, mert, mint mondották, „rendkívül történelmi” hely… El is indultunk, és eljutottunk egészen a bejáratig, ahol kiderült, h. a belépő ötünknek 100 líra lenne. Mivel ez igen sok pénz, úgy döntöttünk, h. ennyit nem ér meg, akármilyen rendkívül történelmi, ezért visszafordultunk. azért, h. lássatok valamit Efezoszból:

A bejáratig amúgy rendkívül csúnya, áltörténelmi álemlék szuvenírokat áruló bazársor vezetett, ennyi elég is volt a látnivalókból. Árultak fügét is, jó drágán – Izmir és környéke híres a fügéjéről. Aztán a parkolóban megláttunk egy jó nagy fügefát, és rögtön megértettük az összefüggést… Az élelmes helybéliek a parkolóban leszedett fügét néhány méterrel odébb árulták a kevésbé élelmes turistáknak. Nosza, mi is gyorsan fügeszedésbe fogtunk, viszont legalább nem adtuk el, hanem megettük. Valóban nagyon finom volt.

15. Égei-tenger

2009-08-19T14:35:00.004+03:00

Mint azt korábban már említettem, Ankarában nem sok minden van… Ezért, miután kialudtam magam, és letöltöttem az e-maileket, és fel a beszámolókat, igazából örültem, amikor Fatma nővére, Fadime abla meghívott minket a falujukba, az Égei-tenger vidékére, Izmirtől kb. 30 kilométerre. Az út Ankarából 600 km, ha nem tévedünk el :). Hárman vágtunk neki Fatma új Ford Fiestájában: Fatma, a férje, Adnan ábi és én.
Az út nagyon érdekes volt. Ankara környéke sárga, kiégett pusztaság, és ahogy közeledtünk az Égei-tengerhez, egyre zöldebb lett. A puszta, sárga hegyek eltűntek, és helyüket átvették az általam „szeplős hegyeknek” nevezett, fákkal-bokrokkal tarkított hegyek. Útközben megálltunk néhányszor (ötször, egész pontosan, mert Fatma ragaszkodott hozzá, h. neki márpedig ki kell nyújtóztatni a lábait…). Az egyik megállónk egy hihetetlenül szép nyájitató hely volt:

amelynek forrásából én is ittam (bár voltak némi fenntartásaim, de végül is nem lett semmi baj, nagyon finom, hideg forrásvíz volt, ami a vályúból kifolyva kis patakká és mocsaras patakparttá szélesedett, itt találtam ezeket a barátaimat:)

Ezen az itatóhelyen láttuk őt is:

Fatma szerint Allah küldte, mert akkor már harmadik napja próbáltam megmagyarázni neki, h. mi Szulejmán próféta (a.s.) madara… Így mintegy képes bemutatót tarthattam neki. A madár egy darabig szemlélt minket, ahogy próbáltam izgatottan halkan suttogni, majd bölcsen elrepült.
Majdnem este 7 óra volt már, amikor megérkeztünk a faluba, fáradtan és éhesen. Fadime abla készült ránk, sarma (töltött szőlőlevél), lahmacun (ilyen lapos pizzaszerűség) és sütlac (sült tejberizs) volt a menü. A család nagyon kedves, egyszerű és szegény emberek: Siraj ábi gyári munkás, Fadime abla otthon van, a két gyerekük, Enes és Merve tanulnak. Az én ismerőseim általában felső-középosztálybeliek itt Törökországban, még sosem voltam olyan családnál, ahol nincs autó, nem kiállítóterem-szerű a lakásuk, és reggelire a sajton, olajbogyón és a kerti zöldségeken kívül nincs más. Viszont most nagyon otthon éreztem magam velük, és elhamdulillah nagyon megszerettük egymást. Este összetoltuk a nappaliban az ágyakat, és mi lányok mind ott aludtunk – mivel a lakásuk 2 szobás. Reggel pedig nekivágtunk a környék felfedezésének.

14. Oroszok

2009-08-19T14:33:00.001+03:00

A grúzok elmentek, és megjöttek az oroszok. Nem tudnak törökül, ezért kijelöltek melléjük a kirgiz tanulólányok közül egy tolmácsot. 22-en érkeztek, a nekik fenntartott 20 helyre, és egyáltalán nem voltak lelkesek, mikor kiderült, h. én is itt vagyok, és az egyik négyágyas szobát velem kell megosztaniuk. A lelkesedés hiányának hangot is adtak, mert nem tudták, h. tudok oroszul. Beszélni tényleg nehezen beszélek, kijöttem a gyakorlatból, azt azonban nagyon is jól megértettem, h. azt firtatják, h. én miért vagyok itt, mikor nekik azt mondták, h. csak ők lesznek itt, és mikor is megyek vajon el. Mondanom sem kell, h. ez nekem nem esett túl jól, ezért az éjszakát a kertben töltöttem, majd hajnalban, amikor már elég hideg volt, és a szúnyogok sem hagytak békén, átmentem a mecsetbe. A kis félliteres vizesüvegemet a fejem alá tettem, és remekül aludtam a szőnyegen. Bár az üveg minden mozdulatra recsegett-ropogott… Napközben, mikor visszamentem fürdeni, láttam, h. a vendégek egyike különösebb ceremónia nélkül megágyazott magának az ágyamon… sebaj, este úgyis megyek Ankarába insallah.
És az esti program után a mecsetből már egyenesen a kapuhoz mentem, hogy elinduljak Fatmához, amit már említettem, lévén, h. onnan írtam a korábbi beszámolókat.

12. Hajnali kaland

2009-08-19T14:31:00.003+03:00

Ma ment haza az utolsó magyar lány, rajtam kívül. A repülő 5:20-kor száll fel, és 4:20-ra szerencsésen meg is érkezett a kurzusra az autó, h. a reptérre vigye… Akik már voltak itt, azok tudják, h. a város másik vége. A kommunikáció a vezetőség és a sofőr között nem volt tökéletes . Végül is elérték a gépet, elhamdulillah, és senki nem halt meg az odafele vezető úton.

13. Turné

2009-08-19T14:31:00.002+03:00

Turnéztunk Szafia hodzsával . Akik voltak már itt, tudják, h. ő az alapítvány egyik igen aktív tagja, aki nagyon szereti a gyerekeket, és főként a fiatal lányok nevelését tartja rendkívül fontosnak. Ha itt vagyok, meg szokott kérni, h. menjek vele valamelyik kurzusra, és meséljek arról, h. hogyan lettem muszlim, milyen a muszlimok élete Magyarországon, stb. Ő pedig tanulságos és oktató célú megjegyzésekkel fűszerezi az én mondókámat. Ezt kb. így kell elképzelni:
én: „Halima vagyok…”
Ő: „Látjátok, gyerekek, Halimának hívják! Milyen szép név! Kit hívtak még Halimának? Közületek kit hívnak Halimának?” (pár perces kérdezz-felelek a Halima nevű illetőkkel, a név jelentésével, egyéb Halimákkal kapcsolatban).
én: „Magyarországról jöttem…”
Ő: „Látjátok, gyerekek, Magyarországról jött! Hol van Magyarország?” (pár perces kérdezz-felelek Mo. földrajzi, gazdasági, társadalmi helyzetéről, népességéről, stb. Én kicsit mindig fájdalmasan összerezzenek a „Mo. a Balkánon van” mondat hallatán, de szerintük igen. Végül is, spirituális értelemben mintegy igazuk van.)
én: „8 éve lettem muszlim…”
Ő: „Látjátok, gyerekek, 8 éve lett muszlim! (pár perces beszéd arról, h. vannak, akik beleszületnek az Iszlámba, de vannak, akik teljesen maguktól lesznek azok.)
Mint láthatjátok, a szereplés számomra nem túlzottan megerőltető, egészen alapszintű töröktudással is kivitelezhető, és a gyerekek nagy része valóban nagyon lelkes attól, h. láthat egy furcsa külföldit.
Ja, a töröktudás. A hodzsák egészen oda vannak attól, h. folyamatosan beszélek törökül . Látszik, h. tavaly nem voltam a kurzuson, szóval ők kiestek a töröktudásom fázisaiból, ezért egészen le vannak döbbenve. Megtörtént, h. egy napon dicsérték meg az angoltudásomat (egy miami illetőségű amerikai, akivel a Gülhane parkban találkoztunk), és a törököt (itt a kurzuson). Elhamdulillah, még jó, h. kisvártatva szembesültem az orosztudásommal (illetve, annak hiányával), különben bizonnyal elbíztam volna magam . Azonban szembesültem, mert a grúzok helyére egy nappal később megérkeztek… az oroszok.

11. Sakálok

2009-08-19T14:23:00.001+03:00

Este 8 körül megjelent Rüstü ábi, a teljes családja és egy taxi a kurzus előtt, h. elvigyenek minket vacsorázni. Bár kétségkívül meghatónk találtam a teljes létszámú felvonulást, nemigen értettem, h. miért nem vártak meg minket otthon… Aztán kiderült. Nem hozzájuk mentünk, hanem ismerőseikhez, akik a város legszélén laknak, egy erdő szélén. Annyira a város széle, hogy a kert végében még sakált is láttak. Mi most sajnos nem láttuk őket, bár gondolhatjátok, h. mennyire nézegettem :). Ha fény és sok ember van, nem merészkednek idáig. Hallani azonban hallottuk őket, a se kutyára, se farkasra nem hasonlító, furcsa hangjukat az erdőből.
A vacsora természetesen remek volt, utána a kertben teáztunk (én lestem a sakálokat). A kurzusra éjfélre értünk vissza – akik voltak már itt, azok tudják, h. ezzel errefelé nem arat az ember túl nagy sikert… Másnap a vezetőség beszélt is velem. Egyáltalán nem agresszíven vagy bántón, inkább szomorú, beletörődő, türelmes hangon kérdezték, h. a „9 után se ki, se be” kifejezés melyik szavát nem értem, illetve, úgy általánosságban tisztában vagyok-e a „szabály” szó jelentésével. Majd közölték (nem, nem azt, h. ne menjünk 9 után sehova, ennél azért már tapasztaltabbak ám), h. a jövőben MINDIG mondjam meg a külső portán, h. hány embert és hova viszek, illetve, h. mikor jövünk vissza. Insallah igyekszem betartani.

Közjáték, és hírek

2009-08-08T22:50:00.002+03:00

Örömmel jelenthetem, h. a kurd (?) esküvő még tart, és h. időközben valami húros hangszer is csatlakozott a bulihoz, amely nagyjából olyan hangokat ad ki, mintha egy vízilovat nyúznának elevenen.
Én nem értem, h. a dobos hogy bírja, mert tényleg EGÉSZ NAP püföli a dobot... és tegnap is püfölte, nincs ennek izomláza? Vagylehet, h. több dobos van, és váltják egymást...
Mindegy, nem ez a lényeg, hanem az, h. Fatma hirtelen jött elhatározása során holnap insallah kora reggel Izmirbe megyünk, Fatma húgáékhoz látogatóba. Mivel többnyire a szomszéd utcából sem találunk haza kocsival (szó szerint vegyétek), Izmir pedig 9 órányi út innen, vannak némi kétségeim a projekttel kapcsolatban, de insallah nem lesz gond. Mindenesetre, ha soha többet nem láttok, az Ankara - Izmir közötti országúton bolyongunk valahol.
Nem tudom, h. ott lesz-e net, de szerintem inkább nem. Ezért a további beszámolókat akkor tudom csak feltenni, ha netközelbe jutok, és mailt is csak akkor tudok írni-olvasni.
Addig is minden jót mindenkinek, a Mindenható Allah vezessen minket, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.

9. Még egyszer az azeriekről

2009-08-08T22:41:00.002+03:00

Szeretném teljes mértékben rehabilitálni az azerieket...
Miután a magyar lányok hazamentek, és az azeriek látták, h. mindig egyedül üldögélek a kertben, nagyon kedvesen belém tömtek rengeteg azeri édességet, amely az egyszerűség kedvéért kizárólag sok olajban megsütött lisztből, cukorból és némi vízből készült, néhány hektoliter teát és egy szelet csokoládét, majd meghívtak a Korán-órájukra is. A haladóknak a Jászín szúrát kellett felmondaniuk, a kevésbé haladóknak pedig más-más részeket.
Lányok, a hodzsájuk, aki egy kb. 20 éves fiatal kislány, olyan hibákért dobta vissza a feleletüket, amik nekem fel sem tűntek... nagyon durva volt. Elhamdulillah, h. mi Asli hodzsát kaptuk :). És elhamdulillah, h. nem ragaszkodtak ahhoz, h. meghívottként én is mondjak fel valamit...

8. Ankarából jelentkezünk...

2009-08-08T22:34:00.006+03:00

Nos, hazatértünk a piknikről, amely az Altinpark nevezetű parkban zajlott, ahol a kisvonattól a lovaskocsiig minden van. Például:

Ayse kacsáinak rokona:

Sárkány:

Őket etettük:

Aztán pedig a hazafelé vezető 11 kilométeres utat kicsit több mint egy óra alatt tettük meg, mert Fatma a GPS navigáció ellenére - vagy pont azért? - szokás szerint eltévedt. Mintegy egész Ankarát bejártuk már ilyen módon, mert Fatma rendszeresen összekeveri a first és a third szavakat, ezért pl. a körforgalomból rossz helyen megyünk ki, és csak 2-3 kilométer múlva tudunk visszafordulni, elhamdulillah...

7. Grúzok

2009-08-08T16:08:00.002+03:00

A baskírok helyett megjöttek a grúzok. Sokan vannak fiatalok, és félelmetesen emlékeztetnek az azeriekre, a következőkben:

- nagyon hangosak
- nemigen válaszolnak a szalamra
- mint általában a közép-ázsiaiak, nincsenek tisztában a "KILINCS" elnevezésű szerkezet mibenlétével, működtetésével, használatának előnyeivel
- ennek folyományaként nem sokat alszunk éjjelente
- őket SEMMIFÉLE zaj, kiabálás stb. nem zavarja. A fele kiabál és elementáris erővel csapkodja az ajtókat, a másik fele közben alszik.

Amiben NEM hasonlítanak az azeriekre:

- nem szeretnek és nem is akarnak takarítani...

6. Baskírok

2009-08-08T15:58:00.003+03:00

Itt a házban rajtunk kívül baskírok laknak... ezzel a néppel sem találkoztam még soha, de nagyon kedvesek masaAllah.

Viszont nem tudnak törökül :). Miközben a konyhában teáztattak minket, próbáltam kétségbeesetten előerőltetni az egykori elég jó orosztudásomat. Hát, sajna érteni ugan értek, de ha mondani akarok vmit, törökül jön ki :)

Éjjel viszont, mikor felkeltem, de az óraátállítás miatt hirtelen nem tudtam, h. akkor most még tahadzsud, vagy már reggeli ima, és összeakadtam egyikükkel a fürdőszoba előtt, azért csak sikerült kiszorítanom h. "vi znájetye szolka csiszí?", mire ő igencsak meglepődött, és közölte, h. "masallah vi znajetye paruszki"...

ezek után azt gondolták, h. én VALÓBAN tudok oroszul, és folyamatosan beszéltek hozzám. Mire én bölcsen bólogattam és mosolyogtam... Insallah mindig a megfelelő helyen :)

5. Kurzus

2009-08-08T15:48:00.002+03:00

Mint talán tudjátok, július 21-én jöttünk Törökországba. Nos, nekem 20-án még nem volt jegyem... ezért már nem is kaptam ugyanarra a gépre, mint a lányok, hanem török légitársasággal mentem. 1 óra különbség volt a két gép között, így a reptéren bevártak elhamdulillah.
Megtaláltuk egymást az alapítvány sofőrjével, és el is indultunk... fogalmam sem volt, hova. Ugyanis nem tudtam, hol fogunk lakni (a régieknek ismerős szituáció :))))

Amikor a távolabbi híd felé tartottunk,már tudtam, h. a kurzus. És valóban, abban a vendégházban hátul a kertben, ahol régen a lányokkal is laktunk. Ayse és Hamide szobájában, valamint a mellette lévő kis szobában, ahol akkor a kazah hodzsák laktak ketten.

Lányok, a kurzus nagyon megváltozott. a kert mögötti üres telekre kollégiumot építenek. Ezért a hátsó út, ahol a kertból a háfizépület felé lehetett elmenni, le van falazva. a kertből eltűnt a szökőkút, amelynek vizét 4 éve legendás körülmények között mertük ki. nincsenek meg a kert szélén a rózsák sem, ott is le lett kövezve.

A kurzus kevésbé zsúfolt, mint szokott lenni, és csupa új hodzsa van. A régiek közül csak Elif, Asli és Aysegül hodzsa van meg. a többiek új kis fiatal hodzsák. A biztonság kedvéért mindenkit hodzsamnak szólítok, mert nem tudom, ki a tanár, és ki a tanuló :)

4. Mecsetmacska, Afrának :)

2009-08-08T15:25:00.001+03:00

Nyau.

3. Hadzsi Bajram Veli mecset

2009-08-08T15:12:00.004+03:00

Allah, a Kegyelmes, az Irgalmas nevében.
1. A délutánra.
2. Bizony, az ember veszteségben van.
3. Kivéve azok, akik hisznek, és jótetteket cselekszenek, és egymást az igazságra ösztönzik, és egymást türelemre ösztönzik.
(Korán, 103.)

"emlékezzetek meg Rólam, és Én megemlékezem rólatok, és legyetek hálásak Nekem, és ne legyetek hálátlanok"
(Korán, 2:152)

2. Ankara

2009-08-08T14:47:00.004+03:00

Egy hegy tetején lévő utcában lakik Fatma, ezért most én is. Mint már említettem, Ankara nem nyűgözött le, a Hadzsi Bajram Veli mecset kivételével, ami valóban különleges hely. Egyébként majdnem olyan, mintha nem is muszlim országban lennék...

Egy kivétel van: a szomszédban esküvő van... immáron 2 napja, reggeltől éjjel 11-12-ig. Kurd esküvő szerintem, mivel kurdul énekelnek, vagy csak szeretik a kurd zenét. Mindenesetre, szerintem még Isztanbulban is tudják, h. itt esküvő van.

Ma lementem a BIM market elnevezésű szupermarketbe. Közben s utána a következő dolgokra jöttem rá:

- ha egy úton már lemenni is nehéz, akkor feljönni még nehezebb lesz
- nem szégyen félúton megállni pihenni, a helyiek is megteszik
- a boltos bácsai azért szalad utánam kiabálva és hadonászva, mert ottfelejtettem az 5 líra visszajárót
- az esükvő utcáról is látható része úgy zajlik, h. van egy csávó, aki a nyakába akasztott egy eszméletlen méretű dobot, és hevesen püfföli, folyamatosan. Egy másik meg egy sípfélét rikongat, ami úgy néz ki, mint egy rövid furulya, de tölcséres a vége. Egy további valami egyéb fúvós hangszert kínoz, de azt nem láttam jól. Néhányan énekelnek, többen pedig minden megfigyelhető rendszer nélkül kurjongatnak. Mindezt természetesen a ház előtt, az utcán, h. mindenki tudja, h. esküvő van...
- ha 42 fokban nekiállsz pizzát sütni (piknik, mint korábban említettem), akkor előbb-utóbb MUSZÁJ lesz kinyitni az ablakot, kurd esküvő ide vagy oda...

1. Találtam számítógépet...

2009-08-08T14:37:00.003+03:00

Illetve, egész pontosan internetet. Gép az volt, a régi laptopom személyében, amelyet hősiesen hurcolok magammal mindenhova... Most viszont Ankarában vagyok, a nálunk lakott Fatmánál vendégségben, ki üdvözöl mindenkit, és neki van nete, elhamdulillah.

Ankarában amúgy nincs semmi, az egyetlen Hadzsi Bajram Veli mecset kivételével. Még mecset is alig van. ezért leginkább itthon vagyok, és... hát, találjátok ki... főzök :)

Ma délután insallah piknikezni megyünk, ami abból áll, h. a 42 fokban kiülünk valami teljesen kopár, kiégett hely közepére, ahol egy-két szerencsétlen növény tengeti a mesterséges locsolásnak köszönhetően megmaradt nyomorúságos életét. Megesszük a pizzákat (ha nem felejtem el kivenni a sütőből), megisszuk a teát, oszt hazajövünk aludni. már kezdek egész rutinos török piknikező lenni. előre felvágom és csinos tálkákba csomagolom a dinnyét. nem felejtem el a villákat és üvegpoharakat. időben bekészítem a termoszba a teát. ilyesmik.

Annak dacára, h. nem volt net, én azét írogattam nektek beszámolókat, úgyh. most megkapjátok egyszerre az összeset insallah :)

de előbb...

Szolgálati közlemény

2008-08-11T11:54:00.001+03:00

As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Mivel a törökországi nyaralás letelt, mostantól kezdve már insallah a másik blogon olvashatjátok a napi bejegyzéseket. Tehát

erre tovább...

Vége...

2008-08-11T11:51:00.000+03:00

Vége lett az idei nyaralásnak is. Hivatalosan is hazaértünk, mindenki itt van Magyarországon. Holnap, kedden insallah már nálunk találkozunk előadáson.
Insallah hasznos, tevékeny évnek nézünk elébe. a Mindenható Allah adjon nekünk olyan cselekedeteket, amelyek közelebb visznek Hozzá, és őrizzen minket azoktól a cselekedetektől, amelyek eltávolítanak Tőle. És az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.

Utolsó hét

2008-08-11T11:35:00.000+03:00

Eljött az utolsó hét. Mindenki hazament, nekem egy megbeszélés miatt még maradnom kell Isztanbulban. A Vendégház kiürült, csak a macskák maradtak a kertben :)

Eért úgy döntöttem, hogy inkább Cengelköyben lakó barátainkhoz költözöm, nem volt kedvem egyedül maradni egy hétig.

Ekkor találkoztam a bécsi török lányokkal. Szerdán délelőtt, még a vendégházból, az Eyüp Szultán mecsetbe mentem.

Déli ima előtt egy órával mentem, mert az imám előadást tartott a Mirádzs éjszakáról (pont előző este volt), és maradtam déli imára is. Az ima után a mecset előtti tömegben köszönt rám Sema, a bécsi Sevim húga. Meghívott hozzájuk vendégségbe. Telefonszámot cseréltünk, és péntek délután el is mentem hozzájuk, szombat estig ott voltam. Szombaton elmentünk hajnali imára az Eyüp Sultan mecsetbe, aztán napközben meglátogattuk Allah Küldötte (s.a.w.) Társainak sírját. Itt van eltemetve többek között Kab ibn Malik is (r.a.), akiről ez az ája szól:
És megengesztelődve fordult ahhoz a háromhoz, akik hátramaradtak - addig, amíg bármilyen tágas is különben, szűk lett nekik a föld és összeszorult a szívük, és megértették, hogy nincs menedék Allahtól máshol, csak Nála. Aztán megengesztelődve fordult hozzájuk, hogy ők megbánással fordulhassanak Hozzá. Allah a Kiengesztelődő, az Irgalmas. (Korán, 9:118)
A maradék időt ismét Cengelköyben töltöttem, főzéssel, beszélgetéssel, a gyerekekkel játszva stb. Insallah hamarosan találkozom veletek is.

Néhány fotó :)

2008-08-11T11:12:00.000+03:00

Sehzade mecset, Isztanbul

Kilátás a Topkapi palotából a Boszporuszra

Helvahane - itt főzték az édességeket

Afra macskája :)

Gemlik. Ezt láttuk a balkonról.

Konya szimbóluma: a zöld kupola alatt van Dzselaleddin Rúmi sírja

Az Alaeddin Keykubad mecset imafülkéje (mihrab), Konya. Itt áll az imám, amikor az imát vezeti.

Konya

GYIK

2008-08-04T09:47:00.001+03:00

GYIK (ami még mindig nem egy pikkelyes állat, hanem válasz az SMS-ben/mailben érkező kérdésekre)
1. Igen, volt robbantás, de mi NAGYON messze lakunk attól a helytől. Magáról az eseményről is csak az aggódó levelekből értesültünk. Nem kell aggódni, mi nem robbantunk, elhamdulillah.
2. Árvíz még mindig nincs. Ez nem tudom honnan jön ez az abszurd gondolat… de minden évben ismétlődik. Most is csak azt tudom mondani, nem, nincs árvíz 
3. Az e-mailekre azért nem válaszolok, mert eddig a csaknem egy hónap alatt csak 2 alkalommal tudtam nézni, és akkor sem volt időm írogatni, csak átfutottam őket.
4. Az SMS-ekre azért nem válaszolok, mert… hát… Telefonom Története: külföldi telefonok nem működnek a török kártyákkal, még akkor sem, ha kártyafüggetlenek. Csak a Törökországban vásárolt telefonok mennek török kártyával. Az én telcsimet valaki elvitte, hogy megoldja ezt a problémát, és azóta a telefon EGYÁLTALÁN nem működik, se török kártyával, se magyar kártyával, se kártya nélkül… ma megyek érte, h. esetleg valamit tudtak vele kezdeni.
5. Nagyon meleg van. Viszont kétszer is esett az eső.
6. Ettünk dinnyét és fagyit is, többször is, elhamdulillah.
7. Mindenki jól van, üdvözöl mindenkit, és köszöni az üdvözléseket.
8. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki megpróbált segíteni a nyelvvizsga körüli zűrzavarban. Végül is sikerült elhamdulillah. Bocsánat, h. nem válaszoltam egyenként az SMS-ekre, és most, itt, egyben megköszönöm mindenkinek

Vendegek

2008-08-04T09:46:00.000+03:00

Vendégek
Szerda délelőtt visszaérkezett a bingöli csapat, ami számomra igazi megkönnyebbülés volt, mert nem kellett egyedül maradnom tovább a vendégházban, hanem Afra is velem lakott. Hamarosan hírt kaptunk arról, hogy további vendégek érkeznek Magyarországról, akik kopjafát akartak állítani Rodostóban, és utána pár napig Isztanbulba is látogatnak. A vendégek, 4 férfi és 1 nő, szintén itt laktak a vendégházban. A mi lakrészünk elhamdulillah teljesen külön van, zárható folyosóról nyíló fürdőszoba és szoba, tehát minket nem zavartak. Még a vendéglátásból is kivettük a részünket: reggelit, vacsorát csináltunk, takarítottunk, amíg a fiúk a vendégekkel a várost járták.
A vendégek szombaton elmentek, vasárnapra közös programot szerveztünk a fiúkkal: hajókirándulás a Boszporuszon, majd a végállomástól túra fel Yoros várának romjaihoz. Sikerült találkoznunk bécsi barátainkkal, Zehra és Zeyneb ablával, akik itt, a családjuknál töltik a nyári szünetet.
A hétfő már a készülődés jegyében telt, mert Afráék kedden mentek haza. Amúgy délelőtt zuhogott az eső, ami ritka ilyenkor Isztabulban. Délután még meglátogattuk Musa efendi sírját. Aztán otthon vacsoráztunk.
Kedden Afráék hazamentek. Én jelenleg (szerda délelőtt van) egyedül vagyok a vendégházban, ami nem túl szórakoztató, részben azért, mert időnként más vendégek bukkannak fel előzetes figyelmeztetés nélkül a semmiből. Reménykedem benne, hogy hamarosan átköltözöm Rüstü ábiékhoz insallah.
Elnézést a ritka jelentkezésekért, de gyakorlatilag sehol nincsen Internet. A balkonról látom a szomszéd hotel hálózatát, de felmenni nem enged sajna. Insallah hamarosan otthon leszek, és akkor élőszóban többet tudok mesélni. Addig is a Mindenható Allah vigyázzon mindannyiunkra, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.

Konya utan

2008-08-04T09:44:00.000+03:00

Konya után

Az állomásra tartó út első 5 perce hihetetlenül vicces volt. Ültünk a platón a ponyva alatt, és élveztük, hogy zötykölődünk. A többi nemtudomhány perc hihetetlenül kényelmetlen volt… ültünk a ponyva alatt, és nem élveztük, hogy zötykölődünk. Azok a szerencsések, akik a sofőrfülkébe kerültek az előző beszámolóban említett bácsi mellé, utólag elmesélték, hogy a bácsi Németországban végezte a jogi egyetemet… Ezúton is nagyon köszönjük neki, a szakács néninek, és az egész Büyük Selcuklu alapítványnak a segítséget, és mindent, amit Konyában kaptunk tőlük: a rendkívül finom ennivalót (első este, mikor hazaértünk, akkora halom etli ekmek várt ránk, hogy csak néztünk), a minden igényt kielégítő szállást, az ajándékokat. A Mindenható Allah legyen velük elégedett.
Mikor végre a buszokhoz értünk, 3 csapatra oszlottunk: egy ember Urfába, négyen Bingölbe, hárman Isztanbulba tartottunk. Hatice, Fatma és én az utóbbi csapatot alkottuk. Reggel 7 körül értünk Isztanbulba, és az üsküdari vendégház felé vettük az irányt, ahol aludtunk egyet. Utána irány az Eyüp Sultan mecset, ahol Fatma, török létére, még nem járt. Este Zühre ablával találkoztunk. Megnéztük az éjszakára kivilágított hidat a Boszporusz felett, és sétáltunk a tengerparton.
Pénteken Eminönübe mentünk, ami amolyan bevásárlónegyed, és megkezdődött a küldetés a „Nagy Bordó Asztalterítő, Amin Nincs Túl Sok Gyöngy és Hímzés” felkutatására. Jelentem, a küldetés sikerrel járt, bár több órán át tartott. Tanúi voltunk annak a nagyon érdekes, és szívmelengető jelenségnek, hogy az árusok a pénteki ima ideje alatt bezárták boltjaikat, és vagy mentek a mecsetbe, vagy az utcára terített kartonpapírokon imádkoztak. Mivel az Iszlám szerint a pénteki ima ideje alatt tilos a kereskedés, még azok sem adtak el semmit, akik ott maradtak a boltjukban. Egy kendős eladólány kedvesen, de határozottan közölte egy középkorú – és kendőtlen – hölggyel: „Su anda alisveris yok”, vagyis e pillanatban nincs vásárlás. A pénteki ima után minden visszatért a rendes kerékvágásba.
Este Zühre abláékkal mentünk vacsorázni egy szabadtéri vendéglőbe – egyben búcsúvacsora ia volt, mert este indultak Zühre abla édesanyjához 2 hétre.
Azt terveztük, hogy szombaton otthon leszünk a vendégházban, és kényelmesen reggelizünk, ülünk a balkonon, beszélgetünk stb. a reggeli meg is volt, igazi török reggeli, több köbméter kajával. Utána azonban szóltak nekünk, hogy azonnal menjünk a köskbe, vagyis Osman Efendi házába, mert a felesége és a vendégei várnak minket. Mentünk is, és ott voltunk az előadáson és az ebéden, amire másfél órával a reggeli után annyira nem vágytunk, de így jártunk…
Aztán hazajöttünk, beszélgettünk, a lányok teáztak, Fatma készülődött, mert éjjel ment haza Ankarába. Másnap, vasárnap Hatice is hazament, én pedig 3 napra egyedül maradtam a vendégházban.

Konya es utana

2008-07-23T13:40:00.000+03:00

Konya és utána

Allah, a Kegyelmes és Irgalmas nevében.
Sok szeretettel köszöntök mindenkit ebben a beszámolóban . Internetnek egyelőre se híre, se hamva, tehát lehet, h. majd csak odahaza töltöm fel ezt a beszámolót… mindegy, azért megírom.
Bursából egy rettenetes, légkondi nélküli buszon utaztunk, ahol még az ülések is a szokásosnál szorosabban voltak… Haticével egészen összemelegedtünk az út során, úgymond… Este 10-kor indultunk, és reggel fél 7 körül érkeztünk. Útközben megálltunk egy autóspihenőnél, ahol volt mecsetszoba, tehát tudtunk elhamdulillah imádkozni rendesen.
Reggel, Konyába érve nem várt minket senki, fel kellett tehát hívnom vendéglátóinkat, akik közölték, h. nyugalom, éppen az autót keresik, amivel elénk tudnának jönni. Hamarosan meg is jelentek, beszálltunk, a csomagokat és a fiúkat bepakolták a raktérbe (szokás szerint), és elmentünk reggelizni, majd a vendégházba, ahol aludtunk délig, megebédeltünk, majd elindultunk Konyát nézni.
Konya még mindig gyönyörű, az újaknak is tetszett, én magam pedig mindig úgy érzem, mintha egy régi barátomat jönnék meglátogatni.
Estig ide-oda hurcoltak minket Konyában kocsival, majd visszamentünk a vendégházba. Rám még várt az a feladat, h. kimenjek este érkező vendégünk, Fatma elé – az a Fatma, aki nálunk lakott. Az idős, fehér szakállú bácsi, aki a vendégházra felügyelt, elvitt a villamosmegállóig kocsival, aztán, mikor Fatma megérkezett, visszakalauzoltam őt a házhoz. Mindenkit üdvözöl, és ajándékot is akart nektek küldeni, de sikerült visszavinnie magával Ankarába .
Másnap szabad programunk volt, vagyis egyedül mászkáltunk Konyában, ismét megnézve néhány mecsetet, és meglátogatva Hz. Mewlanát, és természetesen a piacot…
A buszunk este 10-kor indult (egyesek Bingölbe, mások Urfába, mi Isztanbulba). A bácsi mondta, h. kivisz minket a buszpályaudvarra, csak az a probléma, h. „autó van, ülőhely nincs”. Nem egészen értettük, amíg elő nem állt a vendégházat is működtető alapítvány platós-ponyvás teherautójával… Afra és Fatma, akik szemmel láthatólag nemigen lelkesedtek az ilyesfajta utazásért, előre ültek a bácsihoz a fülkébe, a fiúk, Hatice és jómagam pedig felmásztunk a platóra. (Mi természetesen zajosan követeltük, h. a fiúk forduljanak el, amíg mi felmászunk… ami meg is történt.)

Beszámoló:)

2008-07-14T20:20:00.000+03:00

As-salamu alaykum,

Sok szerettel üdvözlünk mindenkit 2008 első beszámolójában! éppen gemlikben ülünk egy kertben, és kb 1 óra múlva indulunk Bursába, mert onnan megy a buszunk insallah Konyába, 22:30-kor. most ettünk egy halom szabad tűzön grillezett köftét, és fogtam 1 hatalmas, sziszegő bogárkát. a házigazdánk meg most hozott rengeteg szedret.

Az eddigi dolgaink teljesen máshogy alakultak mint terveztük, elhamdulillah, ennek ellenére jól vgyunk és jól érezzük magunkat. Nem volt földrengés :) és egyéb katasztrófa sem. Isztanbulban voltunk csütörtökig, onnan Gemlikbe jöttünk, és azóta 1, Burszában eltöltött napot kivéve itt is voltunk, 2 különböző helyszínen. Illetve ma elmentünk egy közeli kisváros strandját megtekinteni, hát, hagyjuk...

A lányok a következőt üzenik:
"Hiányoztok, és menjetek szohbetre keddenként. Strandra viszont ne menjeteket. És locsoljátok a virágokat." És Afra szerint még a virágokat is locsoljátok...

Az idő rettenetesen meleg, 37-38 fok, az a pozitívuma viszont megvan, h. mindig fúj a szél, ezért annyira nem érezni. Isztanbul gyönyörű, mint mindig, és én személy szerint nagyon várom Konyát. Holnap reggel érünk oda insallah, kb. 10 óra a buszút Bursából.

Eddigi itt-tartózkodásunkat leginkább a vendégeskedés és a mérhetetlen mennyiségű étel és édesség elfogyasztása jellemezte. emellett voltunk persze mecsetekben is :) különösen Isztanbulban rengeteget mentünk.

Konya után insallah visszatérünk Isztanbulba. Én még 2 hetet itt leszek insallah. nem tudom, hogy lesz internetem, de ha tudok, insallah írok ide a blogrA. TI MEG KOMMENTELJETEK NEKÜNK INSALLAH :).

Most hoztak kábé másfél köbméter sütikét a néhány mázsa köfte után, úgyh. kilépek. Ne feledkezzetek el rólunk a fohászaitokban. A Mindenható Allah segítsen minket, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.

Halima

Képek...

2007-07-10T17:31:00.000+03:00

Közkívántra, néhány kép!

Errefelé lakunk (mst még, holnaptól már a kurzuson, vége a lazsának):

Érik a szilva:

A fa a kertünkben, amin egy tőről nől ki, kétféle dolog:

Kurzusmacskák :)

Beragadtunk

2007-07-09T21:26:00.000+03:00

As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Talán csodálkoztok, h. miért írok ilyen gyakran, de azért mert, itt van Iternet, és nem tudom, h. a továbbiakban is lesz-e.

Ma Üsküdarban beragadtunk. egy 30 személyes kisbusszal járunk-kelünk, és Üsküdar utcáin többynire még személykocsivan is művészet közlekedni. NAgyon szűk, macskaköves, brutális meredek utcák. És ma az egyik sarokra úgy parkolt le egy kisbusz, hogy nem tudtunk tőle kanyarodni. A sofőr az utolsó pillanatig próbálkozott, addig, amig az két jármű a szó szoros értelmében egymásnak szorult. akkor megállt, és se előre, se hátra, mert ez persze a lejtő tetején történt, és ha kiengedi a kéziféket, h. bármerre is elinduljunk, akkor már akár 5 centi gurulástól is elvisszük a másik buszt...

Kb. fél órát álltunk és dudáltunk... Amit a környék lakossága érdeklődve nézegetett, az ablakokba és erkélyekre könyökölve. aztán a soför kiszállt, én már azt hittem, h. elege van, és otthagy minket buszostól, de nem, bement a parkba, keresett két nagy követ, és a kerekek alá passzírozta, h. ne guruljunk le... és így végül is ki tudtunk hátrálni a helyzetből, és csak mintegy félórás késéssel érkeztünk a másik kurzusra, amelyről, ha jól emlékszem, már bátorkodtam említést tenni. pont a naplementi imára értünk haza.

Holnap insallah 8-ra jön értünk a busz, és megyünk a kurzusra, a "sajátunkra", merth. vége a szórakozásnak, és jön a munka. kezdődik holnap a tanfolyam. még nem tudom, hányan leszünk, és mit fogunk tanulni, de insallah majd tudósítok.

És most, szokás szerint, jöjjön a gyik, ami még mindig nem egy pikkelyes állat, hanem a gyakori kérdések:

0. Jól vagyunk, elhamdulillah.
1. Nagyon meleg van most éppen.
2. Nincs semmi robbantáshoz hasonló esemény sem. A legközelebbi hasonló dolog az volt, h. valaki elejtette a poharakkal teli tálcát a konyhában.
3. A dinnye kb. 40-50 ft-nak megfelelő lírától indul. Én csak egyszer ettem, az jó volt, de azóta még mindig nemigen tudok enni.
4. Hárman vagyunk most magyarok, de egyikünk szerdán hazamegy insallah.
5. Nem ettem még fagyit. Tegnap volt, de nem tudtam enni belőle.

No, emgyek insallah, valai esemény készülődik. Üdvözlünk mindenkit, és amit lehet, megint jelentkezem insallah. a Mindenható Allah vezessen minket, és az Ő áldása legyen a Küldöttön, a családján és a Társain.

Halima

Könyvrészlet

2007-07-09T09:59:00.000+03:00

(Megjegyzés: Khidr egyesek szerint próféta volt, másik szerint a Mindenható Allah barátja, bölcs ember, aki Mózes próféta tanítója volt.)

Egy elbeszélés szerint közös utazásuk alatt Khidr azt mondta Mózes prófétának: „Ha türelmes lennél, számtalan lenyűgöző dolognak lehetnél tanúja”.
Ez nagyon felzaklatta Mózes prófétát, ezért tanácsot kért Khidrtől, aki azt mondta: „Tanuld a vallással kapcsolatos tudást, azért, hogy aszerint cselekedhess, és ne azért, hogy tiszteletet vívj ki magadnak. Segíts az embereknek, ne árts. Mosolyogj, ne légy komor. Ne fáradj felesleges dolgokkal. Ne nevess, hacsak nincs rá valódi okod. Ne kritizáld azokat, akik bűnbánatot tartanak a bűnökért, amelyeket a múltban követtek el. Amíg csak élsz, sírj a bűneid miatt. A mai munkát ne halaszd holnapra. Mindig tartsd észben, hogy a sír lesz a végállomás. Soha ne feledd, hogy akiben ma megbízol, az holnap elárulhat, és akiben ma nem bízol, az holnapra megbízhatóvá válhat. Bármit is csinálsz, légy elővigyázatos. Ha csak teheted, mindig segíts az embereknek.”
Akkor Mózes próféta azt mondta Khidrnek: „Nagyon hasznos tanácsot adtál nekem. A Legmagasztosabb Allah teljesítse ki az áldásait rajtad, és védelmezzen meg ellenségeidtől!”
Khidr pedig így felelt: „Akkor most te is adj nekem tanácsot!”
Mózes azt mondta: „Soha ne légy haragos. Ha mégis megharagszol, olyan dolgok miatt tedd, amelyek a Mindenható Allah megelégedése ellen valók. Soha ne szeresd ezt a világot, mert az evilág elveheti tőled a hitedet.”
„Rövid, de nagyon hasznos tanácsot adtál te is” – szólt Khidr - „A Legmagasztosabb Allah segítsen téged abban, hogy a legjobban szolgáld Őt, tegyen téged boldoggá, adja, hogy a többi teremtmény is szeressen téged, és küldje rád áldásait!” Mózes próféta pedig áment mondott erre a fohászra.
(Ez a részlet az új könyvünkből van, Mahmut Sami Ramazanoglu: Ábrahám próféta)

Hétfő (?) reggel

2007-07-09T09:41:00.000+03:00

As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Reggel van, fét tíz, azt hiszem, hétfő. Tegnap Osman Efendi előadásán voltunk, ami szokás szerint nagyon jó volt. Találkoztam az uygur Afrával, mindenkit üdvözöl, H., neked gratulál is, és azt üzeni, h. Allah áldjon meg benneteket. Utána hazajöttünk és szabad program volt, ami azt jelentette, h. teáztunk, kávéztunk, beszélgettünk, Interneteztünk. Kettőnknek van laptopja, Jackie ablának és nekem. (Emlékeztető 1: vele már harmadszor vagyunk együtt itt a kurzuson, amerikai hölgy, de a nagyapja természetesen magyar... Emlékeztető 2: az abla azt jelenti, h. nővér). Tehát a laptopokért folyamatos sorállás van, Internetezés, családi fényképek mutogatása stb. miatt. Most, a tegnapi szabad program (hajnalig beszélgetés, kávé/tea kíséretében) elég sokan még nem keltek fel, ezért nyugodtabban tudok írni. Bár ketten itt ülnek mellettem, és a másik laptopon próbálnak Internetezni, de az, tőlem kb. egy méterre, nem vesz jelet a vezeték nélküli hálózatról, az enyém viszont igen... Az előbb még én ültem ott, de megkértek, h. cseréljünk helyet. Most a belgák eléggé fel vannak háborodva, h. az enyém miért igen, az övék meg miért nem... Lehet, h. az én laptopomban jobb a hálózati adapter? Vagy ilyen nincs? Ha vmi szakértő olvassa, nyilatkozzon legyen szíves.

Megjegyzem, én is felkeltem 8-kor megnéztem, mennyi az idő, majd úgy döntöttem, nem kell feleslegesen hősködni, és visszaaludtam 9-ig... Ma 11-kor insallah megyünk látogatóba és ebédre egy másik kurzusra, ami valahol a város túlsó végén van, másfél óra az út a minibusszal. Én még mindig nem tudok enni, elhamdulillah.

Megyek, és insallah próbálok szerezni magamnak 1 bögre kávét. Üdvözlünk mindenkit, és ne felejtsetek el minket a fohászaitokban. A Mindenható Allah segítsen minket, és az Ő áldása legyen az Küldöttén, a családján és a Társain.

Halima

Az első hét

2007-07-08T19:47:00.000+03:00

Biszmillahirrahmanirrahím.
Asz-szalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Sok szeretettel köszöntök mindenkit az idei első helyszíni beszámolóban. Egyedül vagyok jelenleg, mert a többiek Burszába mentek, én meg nem, már 3x voltam, ami nem jelenti azt, h. nem mennék szívesen még akárhányszor, de kicsit betegeskedem, elhamdulillah, és nem mertem bevállalni az oda-vissza 6 órás buszozást.
Itt Isztanbulban jelenleg valami hihetetlenül ritka jelenséget figyelhetünk meg: esik az eső… nyáron ez igencsak különleges dolog. Az előbb még kint is álltam az erkélyen. Egy háromszintes házban lakunk kb. 18-20 lány, török, angol, amerikai, francia, orosz, kirgiz, spanyol, magyar – insallah nem hagytam ki senkit. Mi egy hatágyas szobában lakunk, ami elég kicsi, és a szekrények száma pontosan 0-val egyenlő, ezért elég rendetlen is… Minden lóg mindenhol. Viszont van a sarokban egy kandalló. Ennek rácsára szoktam teríteni száradni a törölközőmet. Úgy tűnik, néhány elég fontos dolgot otthon hagytam, pl. az adatkábelt, ezért a fotókat a telefonomról nem tudom áttölteni a laptopra, pedig lefotóztam nektek a szobát és a felhős eget is. Hoppá, támadt egy ötletem, infrán megpróbálom átnyomni.
Hmm… nincs infra a laptopon. Így jártunk. Akkor vissza az érdekfeszítőbb témákhoz. Hopsz, közben eszembe jutott, hova tettem az adatkábelt. Megvan. Mégiscsak lesz fotó, insallah.

Szóval, az érdekfeszítőbb témákról. A program úgy néz ki, h. a fiúkkal együtt kb. 25 fős csapatot minden nap viszik 1. valami Iszlámmal kapcsolatos helyre, 2. vendégségbe. Ez utóbbi természetesen masszív ételmennyiséget is jelent. A programok között pedig itthon vagyunk, a villában, és mosunk, beszélgetünk, teázunk stb. Különösebb rendszer nincs, páran el sem jönnek a különböző programokra, hanem maradnak itthon, és lásd mint fent. Vannak kisebb nyelvi problémák is, pl. spanyolul egy ember tud értékelhető szinten, és ha ő nincs itt, akkor a spanyol testvérünknek senki nem tud fordítani. Meg az is elég érdekes, amikor elhangzik egy előadásból pár mondat törökül, aztán 3-4 ember elkezdi magyarázni 3-4 nyelven, h. miről volt szó. Ami a könyveket illeti, egyelőre a táskámban, ill. az USB-drájvon lapítanak a kéziratok, még nem is tudja itt senki, h. egyáltalán léteznek. Insallah majd beszélünk valakivel róluk.
Még nem találkoztam senkivel, akit ismertek, mert én 2 nappal később érkeztem, mint a többiek, ezért azon a napon, amikor a kurzuson reggeliztek, nem voltam ott. Találkoztam Safiya hodzsával, aki szokás szerint nagyon kedves volt, bár kicsit felülbecsüli töröktudásomat… de én ettől függetlenül nagyon szeretem őt.
Most 10:21 van, és 10:40-re jön értünk a kocsi, insallah megyünk Korán-olvasós programra, az orosz lányok is itt maradtak, meg én. A többiek csak este jönnek Burszából. Azt hiszem, most kicsit abbahagyom, fel kéne öltözni, mert a „10:40”, lévén, h. Törökországban vagyunk, bármit jelenthet 10:30 és 11:30 között, és nem akarom, h. rám kelljen várni. Ha hazajöttem, insallah elmesélem, milyen volt a program.
Na, hazajöttem. Fél négy van. A vendégházba mentünk, ahol Hatice teyze tartott előadást, akivel együtt voltam Umrán, ott volt a lánya is, akivel szintén. Utána, mivel kisütött a nap és elállt az eső, Hatice teyze indítványozta, hogy menjünk át a Kösk kertjébe, ami egy sarokra van a vendégháztól, mivel O. Efendi úgysincs otthon, ezért teázhatunk a kertben. A „teázás” az természetesen nem egy csésze teát jelent, hanem annyi kaját, amiből egy falu jóllakna… én két napja szó szerint nem ettem semmit, csak a gyógyszereket, és amit előtte ettem, annak is csúfos vége lett, de természetesen nem utasíthattam vissza a gombás böreket… majd meglátjuk, mi lesz belőle…
Az idő kitisztult, sütött a nap, de nem volt túl meleg, és a kilátás a Boszporuszra szokás szerint gyönyörű volt. Láttuk O. Efendi madarait, akik két fehér galamb, és egy galambdúcban laknak a kertben. Kérdezte az egyik lány, h. van-e fiókájuk, Hatice teyze mondta, h. még csak fészket raktak, de O. Efendi mindennap felmászik a létrán, megnézni, h. van-e már benne tojás. Ezen úgy meghatódtam, h. majdnem elsírtam magam… csináltam képet a madarakról, h. ti is lássátok őket.

Előre is mondom, h. otthon hagytam a fényképezőgépemet, azzal a praktikus indokkal, h. akkor nem kell elemtöltőt sem cipelni… ezért a blogon látható minden kép a telefonommal készül(t). ha bárkinek bármi gondja van a minőséggel, forduljon bizalommal a SE ügyfélszolgálathoz.
Még nem vagyok 100%-os, kicsit megviselt ez a kiruccanás, abba is hagyom a beszámolót. Elnézést mindenkitől, akinek nem írok e-mailt, de most a blog van helyette. Ti azért írjatok, mert el tudom olvasni insallah . Várjuk a híreket otthonról!
PS: éjjel megcsípett kb. másfélmillió szúnyog… a többiek szerint nincs is szúnyog, persze, mert mind hozzám jött…
Szóval, erre a hétre ennyi. További jó nyarat mindenkinek! A Mindenható Allah segítsen és vezessen minket, és az Ő áldása legyen az Utolsó Prófétán, a családján és a Társain.

2007 nyara

2007-07-02T21:51:00.000+03:00

As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Sok szeretettel köszöntök mindenkit az idei nyár első bejegyzésében. Holnap indulok insallah, vagyis kedden. nem tudom, hogy lesz kint Internetem, de próbálok ismát több-kevesebb rendszerességgel posztolni.

Felszabadítottam a kommentezést, vagyis nem kell regisztrálni ahhoz, hogy írjatok. Arra kérnék minden olvasót, h. normálisan éljen ezzel. Tényleg, ha bántani akarsz, kellemetlenkedni, elrontani mások kedvét, akkor légy szíves menjél máshová. Ettől eltérő kommenteket azonban nagyon szívesen fogadunk :)

Mennem kell, mert még kabátot kell vasalnom... Nézzetek vissza gyakran insallah, és mindenkinek nagyon kellemes nyarat kívánunk!

A Mindenható Allah vezessen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen az Utolsó Prófétán, a családján és a Társain.

Halima

Az otthonıaknak, adminisztrativ közlendök

2006-10-10T16:34:00.000+03:00

As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Lanyok, bocsanat, elfelejtettem monadni, h. varok postan 1 v. 2 db. csomagot. Konyvek vannak benne. Ha a postas amdzsa bedobna az ertes.töt, akkor kerlek, hozzatok el a postarol. Nem kellek en hozza, sıman a cetlıre kıadjak. Allah razı olsun.

Halima

Kedd, delutani ima elött

2006-10-10T16:05:00.000+03:00

Bıszmıllahırrahmanırahım

Assalamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Sok szeretettel üdvözlök mındenkit Isztanbulbol. Tegnap alhamdulillah rendben megerkeztem. A mai napot pedig a pihenesre szantuk. Kicsit dolgoztunk a magazin következö szaman, de nem vittük tulzasba. Aztan megallapitottuk, h. nıncs itthon semmı ennnivalo, es lementünk Üszküdar központjaba vasarolni. Asszem köfte lesz insallah.

"Lemenni Üszküdar központjaba vasarolni" (mivel mı Sultantepe tetejen lakunk) kb. annyı, mıntha Pesten lejönnel a Gellert-hegy tetejeröl a Duna-partra. Nem is ez a baj, hanem a vısszamaszas... Alhamdulillah legalabb tul meleg nincs, mıkor elındultunkö kicsit esett, de mar elallt, vıszont nagyon paras a levegö, szokas szerınt.

Tegnap a kurzuson voltunk szohbeten es ıftaron. Ezennel mındenkıvel tudatom, h. N. abla gyermeke szombaton megszületett, kıslany, nevet nem tudom. Mındketten jol vannak alhamdulillah.

A szohbetet Osman Efendı tartotta, csak hodzsaknak, kb. 40-en voltunk a mecsetben, mondta ıs rögtön, h. üljünk közelebb, majd csaknem 2 oras nagyon jo szohbetet tartott alhamdulıllah. Kaptam ajandekba az uj konyvebol. Az iftar pedıg kınn volt a kıskonyhaban, kb. 15 fele ennıvalo, mındenböl egy kıcsı, es lanyok, sokkal kısebb szololeveleket csınalnak, mınt mı...

Hogy a lenyegre terjek, holnap ındulunk ınsallah, 2 ora 30-kor megy a gep. (Most van delutanı ezan). Hogy kıcsıt a dolgok erdekesebbek legyenek, reggel at kell mennem a köskbe, hogy onnan együtt tudjunk mennı kocsival a repterre...

Mar elhataroztam, h. ınsallah 3 hetıg egy szot sem szolok, csak ha nagyon muszaj, de most egyre ınkabb ugy erzem, hogy meg fel kell nönöm ehhez az egesz projekthez. Hat, van ra kevesebb, mınt 24 oram... Szoval kerlek fohaszkodjatok ertem, elöször ıs, hogy eljussak az Umrara, masodszor is, hogy a Mındenhato Allah elfogadja tolem, es a leheto legtobb hasznom szarmazzon belole es kepes legyek szepen vıselkednı.

Amugy ugy gondolom, h. meg mındıg nem fogtam am fel, h. hova megyek, es meg mındıg nem hiszem el ezt az egeszet. Ha arra gondolok, h. holnap ınsallah megyek Umrara, nem vagyok kepes felfognı ennek a jelenteset es jelentöseget. Kisebb reszekre kell bontanom az egeszet, h. meg tudjak birkoznı vele. Hz. Khadidzsa sırja... Mahmud Sami Efendi... Szahabe... Allah Küldöttenek (s.a.w.) a mecsete... Uram Haza... na, ıgy mar kezd sıkerülni, de szerıntem meg igy sem fogom fel, h. mı elött allok.

Sokat gondolok ratok es insallah fohaszkodom ertetek, ti is tegyetek ezt kerlek. Holnap meg le tudom toltenı az emaıleket insallah. Ha nem talalkoznank addıg, akkor aldott ünnepet nektek, es termeszetesen tovabbı gyönyörü Ramadan honapot, elfogadott böjtöt es ımakat kıvanok mındenkınek. Es valamennyıeteket nagyon szeretlek Allahert, es ha valaki haragudna ram, hat bocsasson meg nekem, mert en nem haragszom senkıre, barmit is tett vagy mondott.

A Mındenhato Allah vezessen mınket es vedelmezzen mınket. Adjon nekünk hıtet es elfogadott jocselekedeteket. Adja meg, hogy feklısmerjük az ıgazsagot, es követnı tudjuk, es adja meg, hogy felismerjük a hamissagot, es kepesek legyünk elfordulnı töle. Es az Ö aldasa legyen Mohammed Profetan, a Csaladjan es a Tarsaın. Es a tökeletes dıcsöıtes es az alazatos halaadas a Mındenhato Allahot ılletı, Urunkat, a Vılagok Urat.

Halima

Szombat

2006-09-02T18:24:00.000+03:00

Biszmilláhir-rahmanir-rahím.
Asszalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Az irodai geprol irok, nincs kedvem eloszedni a laptopot es USB-drivera masolni az irast. Szoval csak bizonyos ekezetek vannak, amiert elnezest kerek.

Tegnap este nagyon zuhogott az esö, es ma is szinte egesz nap esik. Delelott elmentunk meglatogatni Ayset, aki erdelyi es par eve itt el Isztanbulban. Hoztam neki konyveket. Mindenkit nagyon udvozol. Fohaszkodjatok erte, h. insallah egyszer tudjon jonni szeminariumra.

Majdnem az egesz napot együtt töltöttük. Persze, mivel evente ketszer tudunk talalkozni, ez is kevesnek tünt... Elmentünk együtt egy olyan helyre, ahova az 5 ev alatt, miota Isztanbulba jarok, meg nem jutottam el: felmentunk a Galata-torony tetejere. A kilatas fantasztikus volt.

Utana meg konyvesboltba mentunk. Mikor az uszkudari mecset elott vagtunk at, ahol az a bizonyos kut van, amit oly gyakran jelolunk meg talalkozasi pontkent, meglattuk a cengelkoyi csaladbol a 3 gyermeket es az anyukat. Az apukat vartak. Mindenkit üdvözölnek sok szeretettel. Ha mi akartuk volna, biztos nem tudjuk igy megszervezni a talalkozot. Allah a legjobb szervezo.

Szerintem holnap mar nem fogok irni, mert del körül indulnom kell a repterre. (most kaptam egy pisztacias csokit kozvetlen fonokomtol) Szoval lehet, h. ez az utolso törökorszagi poszt.

Eltelt a nyar es a kurzus. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki követte es olvasta ezeket az oldalakat. Insallah - ha nem irok ev közben, ahogy eddig sem irtam - jovo nyaron folytatom.

A Mindenhato Allah segitsen valamennyiünket. Adja, hogy egyenesen jarjunk az Altala kijelölt uton. Adja meg nekünk az Ö szeretetet es azok szeretetet, akiket Ö szeret. Es az O aldasa legyen a Profetan, a csaladjan es a Tarsain.

Es az utolso szavam az, amivel minden iras es mınden beszed zarul: a tökeletse dicsöites es az alazatos halaadas a Mindenhato Allahot illeti, a Vilagok Urat.

Halima

Isztanbulba ma reggel beszökött az ősz

2006-08-31T14:45:00.000+03:00

Asszalamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Arra ébredtem ma fél 4-kor, h. brutális erejű szél rázza az épületet, és hideg van. Elsősorban persze a telefonomra ébredtem - és, mint mindig, első rémületemben elgondolkodtam, h. kinek van ilyen borzalmasan hangos ébresztője, és miért nem kapcsolja ki mintegy AZONNAL - de a fenti körülmények azonnal a szemembe szöktek.

Reggelre már az eső is esett. Kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is esik. Isztanbul sír, amiért elmegyünk, jutott eszembe azonnal. Ez az utolsó poszt a kurzusról, ha hétvégén netközelbe jutok, még írok insallah. a lányok most mennek ki még egy utolsó vásárlásra. ma délután 3 pótóránk lesz insallah - siyer, akaid, adab - holnap már semmi, csomagolunk és 11:30-kor insallah a reptér felé vesszük az irányt.

Nagyon elrepült az idő, bármilyen sokat is voltunk itt. Insallah hasznos évnek nézünk elébe, ha hazamegyünk. Insallah még többen jöttök szohbetekre (előadásokra), és sokat tanulhatunk egymástól.

Itt jegyezném meg, h. ne feledjétek: jövő hétvége, vagyis szept. 9-10 szeminárium.

Nost nem írok többet, mert szeretnék egy órát aludni a pótórák előtt insallah éjjel fél 2-kor még az elemetre kellett felmennem, h. az újonnan odaköltözött kislányokat megkérjem, h. ugyan kicsit csendesebben.

Sok szeretettel üdvözlünk mindenkit. fohászkodjatok értünk, mi is fohászkodunk insallah. a Mindenható Allah segítsen minket, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a Tűrsain.

Halima

Kedd este

2006-08-29T21:22:00.000+03:00

Biszmilláhir-rahmanir-rahím.
Asszalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szertettel köszöntök mindenkit, kedd este. Úgy volt, hogy ma bepótolunk egy elmaradt akaid órát, de a tanárunk nem jött. Ezért én most írok nektek, a lányok pedig gyakorolnak: a Kurajs szúrát, illetve a Rabbena fohászokat. Néha bekiabálok, h. nem heszab hanem hiszab, de amúgy egyedül is ügyesen tudnak gyakorolni alhamdulillah.
Ma reggel jöttem vissza a kurzusra, a hétvégét és hétfőt végigdolgoztuk alhamdulillah, de még közel sincs kész minden. Fohászkodjatok értünk.
Már csak 2 nap van hátra, ez érződik is a tanárok pánikszerű hangulatán, ahogy egyszerre akarnak megtanítani illetve bepótolni mindent. Közben meg mindenkin érződik már a fáradtság, és egyre nehezebben mennek a dolgok.
Én nagyon furcsán érzem magam, mennék is meg nem is, de persze mindenképpen mennem kell. Vasárnap találkoztam Oszmán Efendivel (kétszer is), és sokat beszéltünk a magyarországi hizmetről. Képzeljétek, egész mondatokat beszéltem vele törökül. És ami még jobb, megértette, és én is azt, amit ő mondott. Eléggé aggódom amiatt, h. otthon elfelejtem mindazt a töröktudást, amit itt sikerült felszednem…
Elmondanám még, a lányok és saját rokonaim megnyugtatására, h. Isztanbulban nincsenek merényletek, nagy nyugalom van, és nem történik semmi. Már érezni, hogy jön az ősz. Ma a lányok a kertben előbb több ruhát vettek fel, majd közölték, h. jöjjünk fel a szobába. A kertben a platánfáról is egyre több levél hull. Délelőtt végig olyan hangulat volt, mintha bármelyik pillanatban beborulhatna és elkezdhetne esni az őszi eső. Aztán délutánra az idő a figyelmeztetés után összeszedte magát, és belehúzott: nagyon meleg lett, és még most is az van. De a növényeken, az égen, mindenen látni lehet, hogy azért jön már az ősz.
Elmentek a lakótársaink, de jöttek helyettük újak: konyai lányok, vallási egyetemen tanulnak Konyában, ide csak látogatóba jöttek pár napra. Aranyosak. A felettünk levő lakásból elmentek az azeriek, furcsán csönd van. Egyre többen mennek amúgy, pénteken nemcsak nekünk, hanem mindenkinek véget ér a kurzus, már most mindenhol összecsomagolt bőröndökbe botlik az ember.
Nem is nagyon tudok most mást írni, megyek insallah az ekonomiba, és feltöltöm a leveleket.
Azeretnépk még mindenkit figyelmeztetni arra, hogy szeptember 9-10 szeminárium! Gyertek insallah, sokáig nem találkoztunk, jó lesz pár napot együtt tölteni. Mindenkit sok szeretettel várunk. Szerintem még előadónak is lehet jelentkezni.
Szokás szerint mindenki üdvözöl mindenkit. Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima

Szeminarium!

2006-08-28T11:15:00.000+03:00

Ugye nem felejtettetek el, hogy szeptember 9/1O szeminarium...

Halima

Hetvege utan a nyomdaban

2006-08-28T11:13:00.000+03:00

Asszalamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Eloszor is elnezest kerek a nyomdai irodabol irok nincsenek ekezetek es vesszo az biztosan van csak nem sikerult meg megtalalnom. a pont megvan alhamdulilah.

A hetvege mozgalmasan telt. Szombat reggel eljottem a kurzusrol es azota nem is mentem vissza. (mivel ezt nem tudtam elore ismet megismetlodott a burszai szituacio akiket illet tudjak h. mirol beszelek). A hetveget az angol nyelvu magazin kozpontjaban toltottem es dolgoztuk alhamdulillah. most a nyomadaban vagyok es dolgozunk alhamdulillah. ketsegbeesetten proalom nyitva tartani a szememt de a hetvegi minimumalvasnak koszonhetoen egyre nehezebben megy.

Mar csak ez a hetunk van hatra. A lanyok insallah enteken mennek en insallah vasarnap. Szoval mar hamarosan talalkozunk insallah.

Nem irok tobbet mert nagyon idegesit h, nincs semmi normalis karakter, hopp. asszem megtalaltam a vesszot, ott van ahol nalunk az o/ betu.

Allah legyen veletek es az O aldasa legyen a Profetaval, a csaladjaval es a Tarsaival.

Halima

Csütörtök délután

2006-08-24T17:36:00.000+03:00

Biszmilláhir-rahmanir-rahím.
Asszalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Üdvözlünk mindenkit az utolsó előtti hét vége felé. Csütörtök van, éppen nem történik semmi különös, a szokásos csütörtök délutáni hangulat van. Szerda Oszmán Efendi előadásának a napja, olyankor mindenki nagyon pörög, és a kurzus tele van vendégekkel. Pénteken meg hazamennek azok, akik hétvégén nem maradnak a kurzuson, akkor meg azért van nyüzsgés. A csütörtök, a kettő között, olyan semmilyen nap, amikor már mindenki a hétvégét várja.
Ezen a hétvégén én nem leszek a kurzusok insallah, mert közvetlen főnökömmel néhány fordításon kell dolgoznunk. Szóval holnap valamikor elmegyek innen insallah és csak vasárnap este jövök vissza. A lányoknak próbálok valami programot találni, ha valaki megy valahová, akkor becsatlakozhatnának insallah. Ha nem, akkor kénytelenek lesznek a kurzuson maradni egész hétvégén, annak viszont előre látom, h. nem nagyon fognak örülni. Sajnos Burszába nem tudunk menni, mert csak az azerieknek van hely a kisbuszban, nekünk már nem maradt. Elif hodzsa, az osztályfőnökünk pedig egész hétvégére Burszában marad a barátnőinél insallah, tehát nem tudja vinni a lányokat sehova. Insallah mutatkozik valami megoldás, fohászkodjatok értünk kérlek.
Tegnap közvetlen főnököm elvitt iftárra egy étterembe (innen 5 perc kb.). csirkenyársat ettünk, ami remek volt. Mikor visszaértem a kurzusra, elkaptak a… tatárok! (Volt köztük egy csecsen is.) És hurcoltak a kiskonyhába, h. tatár főzőnapot rendeztek, és feltétlenül meg kell kóstolnom a dolgokat. A dolgok remekek voltak, de az ételnek a felét már az étteremben el kellett csomagoltatni, mert nem bírtam megenni. A tatár dolgok pedig olyan nomád, pusztákat és száguldó lovasokat idéző dolgok voltak: nagyon kevés tésztákban kisütött nagyon sok birkahús. Ettől függetlenül ettem belőlük, ennek eredményeképpen fél 1-kor még nem aludtam. Az egyik dolog (kis tésztakosárka, ami meg van töltve… na mivel? Csak nem… birkahússal) receptjét elkértem, és majd csinálok nektek insallah. Tényleg finom, csak egyéni kezdeményezéssel a birkát szerintem feleannyi csirkével fogom helyettesíteni insallah.
Most szólalt meg az ezán a délutáni imára. Ima után insallah megyek internetezni.
Szokás szerint mindenki üdvözöl mindenkit. Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima

Másik történet, inkább olyanoknak, akik már voltak itt

2006-08-21T22:16:00.000+03:00

Asszalamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Ma, a második óra utáni szünetben, ülök a kertben, egyedül. a lányok felszaladtak a szobába valamiért.

Amíg a lányok tanulják az alapokat, én az órákon többnyire Koránt olvasok. Most a szünetben is Koránt olvasok, olyan félhangosan, ahogy az ember ugye gyakorolni szokott.

Egyszer csak felnézek, nem tudom, miért, de hátrafordulok, és...

Ott áll mögöttem SZAFIA HODZSA, és kedvesen mosolyogva hallgatja, ahogy Koránt olvasok...

Halima

Hihetetlen történet

2006-08-21T22:03:00.000+03:00

As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Az ekonomiban ülök, nagyon kényelmetlen helyzetben, mert a laptop csak egy bizonyos helyről hajlandó fogni a vezeték nélküli hálózat jelét. Szóval insallah rövid leszek.

Tegnap este, az ünnep éjszakája. Imádkoztuk az imádkozandókat, fohászkodtunk, aztán... már megint éjfél lett. Lefeküdtünk aludni.

10-15 perc múlva kopognak a bejárati ajtón. Próbálok úgy tenni mint aki nem hallja... ekkor már egy pénzérmével kopognak. Többször. Úgy képzeljétek el, mintha kb. 2000 darab evőeszközös fiókot kidobnának a 30. emeletről. Hamarosan csengetnek is. A lezuhanó fiókok tragédiáját vidám madárfütty kíséri, teljes hangerővel.

Lejla, mint később elmondta, azt álmodta, h. imádkozik, és bár álmába befurakodott a csengetés, csak elgondolkodott azon, h. ezért abba lehet-e hagyni az imát. Majd úgy döntött - nagyon helyesen - h. nem. Emese rendíthetetlenül aludt.

Nincs más hátra, felkelek. Magamra kapok egy kabátot, fejemre erősítek egy kendőt. Eközben látogatóink kitartóan kopognak s csengetnek tovább. Az ajtóhoz megyek. Mosolygok, remélem, kedvesen.

Két török kislány áll ott, olyan 20 év körüliek. És megkérdezik... hogy... kaphatnak-e kölcsön egy VASALÓT. Igen. Vasalót. Éjjel negyed egykor.

Nyugalmam rendíthetetlen marad. Persze, mondom kedvesen. Visszamegyek a sötét szobába. Szekrényemből előbányászom a vasalót, úgy, h. próbálok nem zörögni és nem felkelteni 2 szobatársamat. Kiviszem a vasalót.

Kislány, felhőtlenül mosolyogva: Vasalódeszka nincs?

Én, önuralmat gyakorolva: Nem, az sajnos nincs.

Akkor köszi, de nem kell a vasaló sem, mosolyog a kislány. Jó éjszakát, mondja, és felmegy az emeletre.

Én teljesen hitetlenkedve állok az ajtóban. Most mi van???

Mindegy, visszamegyek aludni. Az ajtót nyitva hagyom. Ha legközelebb valaki valamit akar, majd bejön, és kiszolgálja magát.

Halima

Hétvége

2006-08-20T19:41:00.000+03:00

Biszmilláhir-rahmanir-rahím.
Asszalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szertettel köszöntök mindenkit, ma, vasárnap, ebben szinte biztos vagyok, h. hányadika, abban már kevésbé. (20. a számítógép szerint. Akkor otthon ma tűzijáték van meg minden. Alhamdulillah nem vagyunk otthon.)
Akkor most elmesélem insallah, h. mi volt tegnap. Reggel 8 körül keltünk. Hétvégente 9 előtt nemigen van reggeli, de most kivételesen, mivel sokan mentünk mindenfelé, 8:30-kor már lehetett reggelizni. 9:30-kor lenn voltunk a kapu előtt, és csodák csodájára, a minibusz is. Majdnem időben indultunk, illetve a 10-15 perces várakozás voltaképpen már fel sem tűnik. Átmentünk a hídon, vissza Európába – merthogy Ázsiában lakunk – Besiktasba egész pontosan, és aki a focicsapat nevén kívül bármit tud Besiktasról, az már tudja is, h. hova mentünk először.

Igen, Yahya Efendi. A nagy tanító, a sejkh, aki Kanuni Szulejmán szultán tejtestvére volt, de nem érdekelte sem a gazdagság, sem a hatalom vagy befolyás, hanem helyette a Mindenható Allah megismeréséért és az Ő közelségnek eléréséért fáradozott, és másokat is erre az útra vezetett. Az ő mecsete és iskolája (tekke) a második kedvenc helyem Isztanbulban. Amikor először jöttem ide pár éve, már akkor megdöbbentett a spirituális energiának az a rendkívül erős áramlása, ami itt tapasztalható. Ha bemész, az olyan, mint amikor egy folyóparti kis öbölből, ahol áll a térdig érő langyos víz, hirtelen belépsz a fő mederbe és megérzed a hűvös, sodró, erős áramlást.
Azok számára, akik voltak már itt, most elmondom, h. nyitva volt a belső rész is, és be lehetett menni, oda, egészen közel. Kb. fél órát ültem ott, amíg a többiek körbejárták a mecsetet meg az iskolát. Aztán szóltak, h. menjek, mert már mindenki a buszban ül. Mentem.

Ezután a Topkapi palotába mentünk. Lelkesedésemet némiképpen csökkentette, h. két hónap alatt éppen harmadszor voltam itt, de így is szép volt persze, kiváltképp az a terem, ahol a mukaddesz emánet-et őrzik, vagyis azokat a dolgokat, amelyeket Mekkából hoztak Isztanbulba: a Próféta (béke legyen vele) kardját, íját, a Társainak fegyvereit, egyéb hasonló dolgokat. Ebben a teremben egész nap Koránt olvas valaki hangosan. Most nem voltak túl sokan alhamdulillah, az egész palota normális szinten volt telített.
Már bejött a déli imaidő, amikor a Topkapiban végeztünk. A buszban megettük a kirándulásokra rendszeresített sajtos kenyeret, majd irány az Eyüp Szultán mecset – a kedvenc helyem Isztanbulban.

Abu Ayyub al-Anszari (Allah legyen vele elégedett) a Próféta (béke legyen vele) egyik kortársa volt, mint már említettem volt. Amikor a muszlimok megpróbálták meghódítani Isztanbult, ő is a seregekkel tartott, és itt halt meg a város falai alatt. A sírját később, Fátih Mehmet Szultán idején találták meg.

Meglátogattuk Hz. Ayyub sírját, olvastunk egy Fátihát, és fohászkodtunk a Mindenható Allahhoz minden hívő férfiért és minden hívő nőért. Aztán a mecsetben imádkoztuk a déli imát.

A déli ima után meglepetés következett. Még a buszban ültünk, amikor felhívott Feyza, az egyik török lány, aki Szegeden tanult. Mondták, hogy ő és Ayse (egy másik török lány, aki Szegeden tanult) szeretnének találkozni velem. Odajöttek a mecsethez, és egy kb. 20 perces villámtalálkozóra került sor, mert annyi idejük nem volt, h. a program további részébe is bekapcsolódjanak. De megbeszéltük, h. insallah valamelyik délután találkozunk.

Elbúcsúzás után továbbmentünk az Eyüp Szultán mecsettől nem messze lévő helyre, ahol a Próféta (béke legyen vele) néhány társának a sírja van. Köztük a tejtestvéréé, és Hz. Kab ibn Maliké, akiről ez a Korán-ája szól:
„És megengesztelődve fordult ahhoz a háromhoz is, akik hátramaradtak – amíg a föld, bármilyen tágas is különben, szűk lett számukra és összeszorult a szívük, és megértették, hogy Allah elől nincs menedék máshol, csak Allahnál.”
A látogatás után hazafelé indultunk. A forgalom egész jó volt, csak a hídra volt kicsit keserves feljutni. Itthon aztán pihentünk, vacsoráztunk, dolgoztunk, gyakoroltunk, beszélgettünk. Az egész nap nagyon szép volt alhamdulillah.

Itthon, vagyis a kurzuson sok változás történt. Abból a szobából, ami Ayséék szobája volt, kiköltöztették a két kirgiz háfizlányt, amit nagyon sajnálok, mert nagyon kedvesek voltak. Azért még jönnek látogatóba. A szalonba, ahol a kirgiz hodzsák laknak, érkezett 3 török lány. Fiatalok. Nem mutatnak semmi hajlandóságot a takarításra, én meg nem merek szólni nekik, h. szálljanak be a nöbet-rendszerbe. A két kisebb szobába érkezett 4 török hölgy, 50 év körüliek szerintem. Aksarayból jöttek (emlékeztek, Konyás történet). Nahát nekik meg pláne nem fogok szólni. Végül is hárman vagyunk magyarok, és ez a lakás nem túl nagy, megoldjuk a kérdést insallah. A hölgyek most épp alszanak, mivel kb. 700-800 kilométert buszoztak éjjel, elfáradtak. Én igyekszem mindenkivel megértetni, h. legalább átmenetileg ne csapkodják az ajtókat, és ne közlekedjenek megvadult ökörcsorda módjára a lépcsőházban. Mindenesetre úgy tűnik, a törökök kevésbé érzékenyek a zajártalomra, mert nagyon jól bírják mindezt.

Ma délután insallah a lányok insallah vásárolni mennek. Én szerintem csak az első közértig tartok velük, mert súlyos hiányok mutatkoznak zsebkendő, vécépapír, domesztosz, gyümölcs és telefonkártya-fronton. Aztán insallah dolgozom inkább, Mahmud Sami Efendi könyvét fordítom. Fohászkodjatok értem, jó lenne befejezni, amíg itt vagyok.

Még elmondanám nektek, h. ma van a Mirádzs évfordulója, vagyis az a nap, amikor a Prófétát (béke legyen vele) a Mindenható Allah felvitte magához az égbe. Ezen a napon insallah böjtölünk. Este pedig, az esti (isa) ma után 12 raka imát imádkozunk, kettesével (vagyis minden két raka után szelámot mondunk). Minden rakában mondjuk a Fátihát és egy tetszés szerinti másik szúrát. (Akik nagyon elszántak, azok száz rakát is imádkozhatnak ugyanígy, ez ennek az imának a még szebb formája, de szerintem tart vagy 3 óra hosszat. Nem lehet közben szünetet tartani.) Utána ülve maradunk, és ezt a fohászt mondjuk százszor:
Szubbhánallahi wel hamdulilláhi we lá iláhe illallahu wallahu akbar we lá haula we lá kuwwete illá billáhil aalíjul azím
Utána százszor:
Esztaghfirullah el azím
Utána százszor kérünk áldást a Prófétára (béke legyen vele):
Allahumme szálli ala szejjidiná Muhammedin ve ala áli Muhammed
Utána pedig tetszés szerint fohászkodunk a Mindenható Allahhoz. Ha lehet, ezen az éjszakán olvassunk Koránt, fohászkodjunk sokat, csináljunk sok zikrt. Áldott ünnepet mindenkinek. A Legmagasztosabb Allah fogadja el az imánkat, a böjtünket, a fohászainkat.

Szokás szerint mindenki üdvözöl mindenkit. A lányok éppen a Baqarah első 3 (vagy 4?) áját gyakorolják, szóval nem kérdezem meg, h. mit üzennek, nem akarom zavarni őket. Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.

Halima

További adminisztratív közlendők

2006-08-19T20:55:00.000+03:00

Asszalamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Bizonnyal észrevettétek, h. néhány posztot töröltem. Sajnálom, h. ezt kellett tennem, és olyan szomorú vagyok, h. nincs is kedvem visszamenni a szobába a lányokhoz. Ülök a sötét ekonomiban és kísérletezek a blog beállításaival.

Mostantól moderálok. Ami azt jelenti, h. rajtam kívül bárki comment-et akar fűzni a bloghoz, az csak akkor jelenik meg, ha én jóváhagyom. sajnálom, h ezt kellett tennem, mert valószínűleg nem tudom naponta nézni a blogot, és a comment-ek ezért késni fognak. De elegem van már a gyalázkodásból meg a rosszindulatú megjegyzésekből. Ha bárkinek ehhez hasonlót van kedve küldeni, azt megkérném, h. ne a blogra tegye. az e-mail címem nyilvános.

halima@hanif.hu
halima@hanif.hu
halima@hanif.hu
halima@hanif.hu
halima@hanif.hu

Érthető, ugye?

És még megjegyzem azt is, h. más is nyugodtan felvállalhatja magát, legalább egy e-mail cím erejéig, amit ugye ezret lehet csinálni...

Most nem írok többet. Holnap insallah majd elmesélem, milyen volt a mai nap. Előzetesként annyit, h. nagyon jó alhamdulillah.

A Mindenható Allah vezessen valamenyiünket, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.

Félidőben

2006-08-19T20:22:00.000+03:00

Biszmilláhir-rahmanir-rahím.
Asszalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szertettel köszöntök mindenkit a második csoport második hetének végén. A lányok a konyhában éppen most ejtettek le valami nagyot, nehezet és üvegből lévőt, ami néhány másodperccel ezelőtt valószínűleg még kevesebb részből állt.
Most vagyunk a kurzus felénél éppen. A lányok már a Fátiha szúrával birkóznak alhamdulillah. A napok nagyon nyugalmasak, az éjszakák már kevésbé. Semmi sem hasonlítható ahhoz az élményhez, amikor éjjel fél tizenkettőkor a szomszédos lakásban lakó azeriek hangosan énekelnek és dobolnak hozzá.
Ma hazamentek a kirgiz és kazah hodzsák. A lakás szokatlanul üres, öten maradtunk: két kirgiz háfiz lány és mi magyarok. Ez azt jelenti, hogy újra kell szervezni a nöbet-rendszert, vagyis hogy ki mikor takarít. Tegnap éjjel, illetve 11-kor, ami itt még csak kora délutánnak számít, jött egy hodzsa, és figyelmeztetett minket, hogy ma délelőtt ellenőrzés lesz, és minden legyen „tertemiz”, ami azt jelenti, hogy tényleg nagyon, de nagyon tiszta. Ezért reggel, órák előtt még takarítottunk, lévén ma csütörtök, a mi napunk. A mai tanítás kicsit megborult, mert a távozó közép-ázsiaiakat a tanáraik búcsúztatták. Ezért két óránk is elmaradt. És most a kurzus egész kihaltnak tűnik.
Tegnap itt jártak az ausztriai török lányok. Mintegy húszan jöttek Oszmán Efendi előadására, és aztán 9-ig itt voltak este, beszélgettünk. Mindenkit üdvözölnek sok szeretettel. Insallah hétvégén is találkozunk velük.
Ami a hétvégét illeti, úgy volt, hogy insallah Burszába megyünk, de úgy tűnik, h. a program megváltozott, és jövő héten megyünk. Ez esetben insallah próbálom a lányokat valami mecsetbe elvinni.
Most nagyon vicces dolgok történnek, a lányok a konyhában gyakorolják a Fátihát, illetve még csak az aúzu-beszmelét, én meg a szobából kiabálok ki nekik, h. pl. „a sejtanir-radzsím, ott az r-et kicsit jobba tartsd ki”, meg ilyeneket. Insallah szépen fog menni nekik.
Készítek nektek illáminterjút a lányokkal gyorsan.
- Mit üzentek az otthoniaknak?
- Hogy alhamdulillah kicsit már tudunk olvasni a Koránból. Igaz, hogy lassan.
- Aha, 20 perc per Fátiha.
- És biztos azért is van ez, mert fohászkodtatok értünk.
- És tök nagy élmény, hogy van saját Koránunk, és vannak benne arab betűk, és már lassan össze tudjuk olvasni őket, és ez nagyon szép élmény.

GYIK-kel kapcsolatban annyit, hogy tegnap láttunk egyet a kertben. Mivel ezen a héten egyetlen kérdés érkezett hozzánk, ezt nem tudom GYIK-nek nevezni. Válaszom: igen, adjatok könyvet az érdeklődőnek nyugodtan, 3 darabot: riport, Iszlám, az élet vallása és A Kegyelem Prófétája.
Fanni még az anyukáját is puszilja, hátha olvassa a blogot, és a kistesóját. És azt is kérdezi az illetékestől, hogy mekkora a kisbaba, és jól vannak-e.
Azt hiszem, mára ennyi. Most insallah megyek az ekonomiba, Internetezni. Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima

Félidőben

2006-08-17T15:55:00.000+03:00

Második csoport, első hét vége

2006-08-14T14:24:00.000+03:00

Biszmilláhir-rahmanir-rahím.
Asszalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szertettel köszöntök mindenkit a nem tudom, hányadik hét végén. Az új lányoknak mindenesetre most telt le az első hetük itt. A péntek esti vacsora után – amelyet szerencsésen túléltünk, szokatlanul kevés ételt volt, pl. csak háromféle saláta, és nem volt gombás börek sem, igaz, h. volt sajtos – a szombati napot egy ismerős családnál töltöttük Csengelköyben. A program a megszokott volt: értünk jöttek kocsival, odamentünk, reggeliztünk. Utána a lányok a 3 gyerekkel játszottak, én a háziasszonnyal ebédet készítettem, közben beszélgettünk. Már teljesen értelmes társalgásokat tudok folytatni törökül, alhamdulillah. Aztán összevont ebédvacsorát tartottunk, majd hazahoztak minket kocsival. Nagyon szép nap volt. Az illetékesek bizonnyal kitalálták már, hogy melyik családról van szó. Sok szeretettel üdvözölnek mindenkit.
Úgy volt, hogy ma reggel piknikezni megyünk a Yoros várhoz és még egy-két helyre. De tegnap este hívtak, hogy a program elmarad. Pénteken ugyan megkérdezte Elif hodzsa, h. megyünk-e a kurzussal gezmekelni (ti. nézelődni, sétálgatni, városnézni), de mondtam, h. alighanem programunk lesz. Aztán mikor közvetlen főnököm közölte tegnap, h. mégsem, akkor úgy éreztem, hogy két szék között egyszeriben a földre huppantunk. Nem szóltam semmit a lányoknak, mert nem akartam elszomorítani őket, gondoltam, majd beviszem őket a városba tömegközlekedéssel, és elmegyünk valami mecsetbe. Este jó későn feküdtünk le (most már kifejezetten hiányolom a tavalyi épületet és rendszert, ahol ha akartad, ha nem, takarodó volt este, itt nincs, a lányok éjszakáig beszélgetnek, aztán meg persze alig bírnak felkelni reggel). Reggel fél 9-kor felébredtem, megnéztem az órát, és úgy döntöttem, h. egészséges dolog lenne még egy fél órát aludni. Be is csuktam a szemem, kb. 5 perc múlva hangos suttogást hallok: Halima abla! Halima abla! Visszanyitom a szemem, és Elif hodzsa bámul az arcomba kb. 5 centiről: Halima abla, nem akarnak jönni városnézni? De, persze, akarunk, mondtam, próbálva leplezni megrázkódtatásomat. Mire lezuhanyoztam, a lányok is felébredtek, egyértelmű választ adtak arra a kérdésemre, hogy inkább otthon pihennének, vagy városnéznének, én meg egyértelműen mondtam, h. akkor fél órán belül készüljenek el. Ez sikerült is, ezután kellemes negyedórát töltöttünk a tűző napon várakozó minibuszban, amíg a többieknek is. Két busszal mentünk, egyikben az azeriek, másikban a vegyes tatár – kirgiz – kazah – magyar sereg. Először Yusatepe volt az úti cél, ahol egy próféta sírja van, hazreti Yüsáé, béke legyen vele. Ő az, aki a Barlang szúra története szerint (18. szúra) Mózes prófétával (béke legyen vele) együtt vándorol. Meglátogattuk a sírját, olvastunk egy Fátihát, sétáltunk. Aztán megálltunk az erdőben piknikezni. Lévén, hogy nem keltünk fel reggelizni, már nagyon vártuk ezt a programot… Aztán Üszküdárba mentünk, ahol meglátogattuk Aziz Mahmud Hüdáyi Hazretlerit. Aztán pedig hazajöttünk. Nagyon szép nap volt alhamdulillah mindenki nagyon jól érezte magát.
Most ¾ 6 van, a lányok imádkoznak, mindjárt én is insallah. A lakás elég kihalt, a többiek nem tudom, hova tűntek, előbb láttam egy kirgizt és egy tatárt, de nincs valami nagy nyüzsgés. Elmondanám még, hogy csütörtökön mi voltunk a takarítósok, de amikor hozzákezdtünk, a kirgiz Merjem közölte, hogy ő már kitakarított, mert a csütörtök az az ő napjuk. Hát persze nem az, de a régieknek ez nem fog meglepetésként hatni… insallah egyszer sikerül megjegyeznie mindenkinek a saját napját, nem tűnik olyan nagy feladatnak.
Megkérdeztem a lányokat egy villáminterjú erejéig, h. mit üzennek nektek. Álljanak itt a szavak:
- Mit üzensz az otthoniaknak?
- Hát, hogy fohászkodjanak értünk és hogy jól érezzük magunkat… és hogy fohászkodjanak, hogy megtanuljuk a dzsüzt (ti. a Korán-olvasás tankönyvet, a riporter megjegyzése). És hogy mi is fohászkodunk értük.
- Mást?
- Hát, most nem…
- És te?
- Én is ugyanezt! És én még azt is, hogy üdvözlöm őket!
Szóval, mint mondani szoktam, mindenki üdvözöl mindenkit. Nekem már tényleg hiányoztok, insallah hamarosan találkozunk. Kiegészítő információként pedig jöjjön a GYIK:
1. Nem volt robbantás, sem merénylet, ezt különösképpen saját, szeretett húgomnak üzenem.
2. Árvíz sincsen.
3. Az ennivaló jó és elég sok van belőle.
4. A könyv már a nyomdában van, első korrektúra után.
5. Nem volt benne vészesen sok hiba.
6. A lányok szeptember 1-én mennek, én 3-án.
7. Azért nem válaszolok az SMS-ekre, mert lefogyott a kártyám, és nem tudok most másikat venni.
8. Azért nem írok e-mailt, mert én itt vagyok, a címjegyzékem meg az asztali gépemen, Magyarországon. Ha írtok, akkor arra insallah válaszolok.
9. Az Internet fennakadásmentes alhamdulillah, és elég gyors.
10. Ettünk fagyit, és sokat tanultunk/tanulunk alhamdulillah.
Most insallah befejezem, és megyek imádkozni, meg az ekonomiba, Internetezni. Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima

A két csoport között

2006-08-14T14:23:00.000+03:00

Ez az írás voltaképpen időrendben az előző előtt jönne, de így sikerült...

Biszmilláhir-rahmanir-rahím.
Asz-szalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szeretettel üdvözlök mindenkit ebben a blogra ki tudja, mikor felkerülő beszámolóban. Mivel itt nincs net, azt a hitech megoldása alkalmazom, h. kiírom cédére beszámolót, és hazaküldöm, és a lányok majd insallah feltöltik.
Ez a hét nagyon lazán telt. Első csoport (tavalyiak) hazamentek vasárnap, következő csoport (idén jönnek először) ma jönnek insallah. Ja igen, ma augusztus 6. van, ha nem tévedek.
Ez a hét a városnézés jegyében telt el. 2 vendégünkkel bejártuk Isztanbul néhány apró töredékét. Közben itt évszázados melegrekordok dőlnek meg, de tényleg, borzalmasan meleg van. Ma már együtt nem mentünk sehova, Gabi még utoljára elment városnézni a baskír csoporttal (jól megértik egymást oroszul), én meg takarítottam, hárman fogunk lakni egy tényleg nagyon kicsi szobában, muszáj rendet tartani, mert máshogy nem fog menni.
Hogy az új csoportnak mi lesz a tanrendje, arról még fogalmam sincs, végül is csak holnap reggel kezdődnek az órák… insallah minden jól és hasznosan fog telni. Ők ezt úgysem olvassák szeptemberig, szóval elmondom, hogy nagyon szigorú leszek velük, és insallah sokat fognak tanulni.
A kurzusra megérkezett a második turnus. Állítólag kevesebben vannak, mint az első, de én ebből semmit nem vettem észre. Sokan vagyunk és sok kicsi van, akik nagyon aranyosak, és néha sírnak, ha hiányzik nekik az anyukájuk. A felettünk lakó azeri hadzsák hazamentek, és mások laknak a helyükön, akik nagyon hangosak, főleg a 23:30 és 1:00 közé eső időszakban. Az ő ablakuk és a mi ablakunk is egy kis világítóaknára nyílik, úgyhogy tökéletesen közlekedik a hang a két emelet között, kivéve, ha az ablakot becsukjuk, akkor viszont igen hamar meghalunk. 2 napja éjjel muszáj volt szólnom nekik, hogy ugyan már csendesebben, elmúlt éjfél. Ma viszont reggel 8-kor is nagyon hangosak voltak, nem tudom, hogy csinálják, nagyon sokan vannak, szerintem beosztják, hogy mikor ki hangoskodik és ki alszik.
Nekünk itt a második turnusban 9 óránk lesz minden nap, szóval insallah nem fogunk hangoskodni, mert a fennmaradó időben alszunk. Megvan már az időbeosztás, így néz ki:
7:45 : reggeli
8:30 – 9:15: óra
9:30 – 10:15: óra
10:30 – 11:15: óra
11:30 – 12:15: óra
12:30 – 13:15: óra
13:15: ebéd, déli ima
14:30 – 15:15: óra
15:30 – 16:15: óra
16:15 – 19:00: délutáni ima, szabad idő
19:00: vacsora
19:45 – 20:30: Korán-gyakorló óra
20:30 – 21:00: naplementi ima
21:00 – 21: 45: óra
Szóval, gondolom, emellett nem sok idő és erő marad hangoskodásra.
Nagyon vicces, az egyik kirgiz hodzsa most jött be ide, és hosszasan magyarázott valamit, amiről azt gondoltam, hogy azt jelenti, hogy ki akarja pucolni a mi szobánkban lévő szőnyeget is, mivel éppen ők nagytakarítanak. Felháborodottan közöltem, hogy szó sem lehet róla, ezt mi takarítjuk, mert ez a mi szobánk. Kicsit megsértődve mondta, hogy jól van, mire rájöttem, h. vmit félreérthettem, és mondtam, h. mondja még egyszer. Jó gondolat volt, mint kiderült, kölcsön akarta kérni azt a gurulós kefét, amivel mi takarítjuk a szőnyeget (és amelynek párja nálunk otthon s megtekinthető). Természetesen odaadtam. A látszat ellenére már sokkal jobban beszélek törökül.
Most bejött az a kirgiz hodzsa, akinek a kedvence vagyok, szóval muszáj abbahagynom. Azon kívül még az Altinoluk cikkeket is meg kellene írnom, amit máig kellene leadnom, de még csak félig vannak kész… ezzel együtt 2 óra múlva insallah indulunk a reptérre a lányokért.
Insallah hamarosan újra írok. Addig is mindenkit üdvözlök, és a kirgiz és kazah hodzsák is mindenkit üdvözölnek.
Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima

Török billentyüzet

2006-08-11T18:22:00.000+03:00

As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Eppen varok valakire valahol es gondoltam ırok par sort nektek. Teljes meglepeteskent ert, hogy percekıg nem tudtam belepnı a blogra, mindig visszadobott, hogy nem jo a jelszo. Kesöbb jöttem ra, h. ezen a török billentyüzeten a normalis "i" helyen pont nelkülı "ı" van...

Ma este vendegsegbe megyünk insallah. Zeyneb abla hazaba. Holnap is vendegsegbe megyunk vasarnap pedıg ınsallah piknikeznı. Na most mennem kell. Udvozlunk mındenkıt. Fohaszkodjatok ertünk.

Halima

Van Internet!

2006-08-10T19:02:00.000+03:00

As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Hihetetlen, de igaz: sikerült csatlakoznom itt a vezeték nélküli hálózathoz. És egész jól működik a dolog. Szóval mostantól insallah gyakrabban tudok írni ide, olvassátok sokat a blogot!

Velünk alhamdulillah minden rendben van. a tanulás megy, a mindennapi élet is. Ma mi voltunk a nöbetci (ti. ügyeletes takarítók), ezért mikor délután hazaértünk az aktuális vendégségből, neki is láttunk, aztán a kirgiz hodzsák közölték, hogy ők már kitakarítottak, mert összekeverték a napokat... szóval ezt megúsztuk.

Hétvégén insallah piknikezni megyünk a lányokkal. Még nem tudom pontosan, hova, de próbálok nem túl messzi és magas helyet választani, mert nagyon meleg van, de tényleg.

A Korán hodzsánk közölte, h. semmi szükség arra, h. részt vegyek az órákon, foglaljam le magam értelmesen. Oszmán Efendi új könyvét fordítom insallah.

Ma, lévén csütörtök, szokás szerint Korán-olvasáson voltunk, ami gyönyörű volt (Saba, Yasin) utána meg persze ebéd, ami remek volt. utána én jöttem az ekonomiba írni. nagyon kényelmetlen, nincs asztal. úgyhogy gyanítom, most lemegyek vacsorázni, és legközelebbi posztban bontakozom ki. Most csak az örömhírt akartam közölni, h. van internet.

és persze el akartam mondani, h. nincs árvíz, nincs merénylet és nincs robbantás. nem lettünk betegek a csapvíztől. ettünk szimitet. fagyit is. és természetesen mindenkinek hiányzik mindenki. és mindenki üdvööl mindenkit.

Halima

Blog 4.

2006-08-03T22:13:00.000+03:00

Konya
Szóval, voltunk Konyában alhamdulillah. Mint tavaly már említettem, ezt úgy kell ejteni, hogy kon-ja, és kb. 650 kilométer Isztanbultól. Utazásunk idén is kalandokban és spiritualitásban gazdagon telt.
Pénteken keltünk útra. Az indulást délután 5-re terveztük. Csütörtök estére ez az időpont fél 7-re módosult. Pénteken délre meghívást kaptunk Korán-olvasásra és egyéb programokra, de reménykedtünk, hogy insallah 6-ra vissza tudunk érni a kurzusra. Hát visszaértünk, és vártuk a buszt, amely meg is érkezett… fél kilencre. A történet idáig kísértetiesen hasonlít a tavalyira…
Egy 16 fős kisbusszal mentünk, 14-en, ami teljesen szokatlan kényelmet biztosított. 2 hely üresen maradt, Aisa és Hamide nem jöttek Konyába. Nekik másféle kalandjaik voltak, amelyekről nem tudom, hogy be fognak-e számolni ezeken az oldalakon.
Szóval elindultunk fél 9-kor. Telefonon megbeszéltük meghívónkkal, hogy insallah reggeli imára Konya egyik mecsetében, a Kapi Dzsámiban találkozunk. Ezzel együtt, amikor egy benzinkútnál megálltunk reggeli imára (itt szinte minden benzinkútnál van egy imaszoba), láttunk egy táblát, amely szerint még 235 kilométer van Konyáig… Rövid egyeztetés meghívónkkal: kb. 3 óra múlva, vagyis 8-ra ott vagyunk, insallah.
Ima után folytattuk az utat, a sofőr kivételével mindenki aludt persze. (Én többször is felajánlottam, hogy majd én vezetek, ő aludjon csak nyugodtan, de miért, miért nem, nem fogadta el ezt az ajánlatot…). Mentünk, mentünk a végtelennek tűnő országúton. Lassan fél 9 lett, Konyának még semmi nyoma… Megálltunk egy autószerelő műhelynél, és sofőrünk megkérdezte: Messze van még Konya? Hát, elég messze, mondta a tulaj, és tétován mutatott abba az irányba, amerről jöttünk… Sofőrünk, az ellenkező irányba mutatva: „Akkor az ott milyen város?” „Aksaray…”
(Házi feladat: keressétek ki a térképen Isztanbult, Aksarayt és Konyát…)
Egyik magyar testvérünk tétován megjegyezte: „Aha, pár órával (!!!) ezelőtt láttam egy táblát, hogy Konya jobbra, de gondoltam, nem fontos…” (Hát persze hogy nem, miért is lenne az. Ha Aksarayba akarsz menni, akkor abszolút nem fontos. Csak akkor, ha Konyába akarsz menni…) Tehát most kb. 250 kilométerre voltunk Konyától, vagyis a reggeli ima óta, több mint 3 órás autózással, sikerült mintegy 15 kilométerrel távolabb jutnunk.
Semmi baj, még úgysem voltunk Aksarayban, nem fogtuk fel túl tragikusan a dolgot. Egyik útitársunk rokonainak van itt egy szállodája, odamentünk reggelizni (svédasztal…), kényelmesen wudút csinálni, aztán meglátogattuk Allah egy barátjának a sírját, majd fel, indulás Konyába!
Déli imára oda is értünk. Vendéglátónk meghívott minket ebédelni, aztán a vendégházba mentünk, ahol kipakoltuk a holminkat, imádkoztunk, aztán indultunk meglátogatni Hazreti Mevlánát (Dzsalaladdin Rumi), majd Hazreti Semszet, aki pedig a tanítója (később tanítványa) és legközelebbi társa volt. Amikor Hazreti Semsz meghalt, Hazreti Mewlana magányos maradt az emberek között, és nem talált senki mást, akivel legmélyebb gondolatait megoszthatta volna. Az elválás fájdalmából született Rumi egyik legnagyobb műve, a Mesznevi. Álljon itt egy történet kettőjükről:
„Amikor valaki azt mondta Ruminak: „Semsz él!”, Rumi mindent, ami csak nála volt, odaadott a hír hozójának. A barátai azt mondták: „Hiszen ez a hír hazugság!” Rumi pedig azt felelte:
- Igen, tudom. Ezt adtam a hazugságért. Ha a hír igaz lenne, az életemet adnám érte.
Rumi így ír az elválás szívében égő tüzéről:
Miért sír és miért nyög szívem? Ki értené meg fájdalmamat? Mindenki a saját szíve szerint érti meg szavaimat. Akinek a szíve beteg, az a saját vágyai szerint alakítja azt, amit tőlem hall. Az utazó, aki Allah útján jár, erősödik szavaimtól, és csak növekszik szeretete és elragadtatása. A nádsíp szava lesz az orvossága.
Hallgasd a nádsípot, és figyelj arra, amit mond. Allah rejtett titkairól beszél. Az arca sápadt, belseje üres, fejét levágták, nem maradt számára más, mint a sípot fújó lélegzete. Nyelv és szavak nélkül sikoltja: Allah, Allah.”
***
Hazreti Semsz mecsete és türbéje (sírja) leírhatatlan élmény volt. A fenti történet végeérhetetlenül zakatolt a fejemben. A mecsetben találkoztunk egy öreg bácsival. Ott lakik a mecsetben, takarít, rendet tart, mindent ő csinál, ahogy ő mondja, Hazreti Semsznek tesz szolgálatokat, meg is kínált minket édességgel az ő nevében. Ez a bácsi azonnal belopta magát a szívembe, és úgy éreztem, mintha nagyon régen ismernénk egymást. A szíveink beszéltek egymással.
A látogatások az estébe húzódtak. Hazreti Mewlana mecsetében imádkoztunk, aztán mentünk tovább abba a gyárba, amelynek tulajdonosa vacsorára hívott minket. Napi 300 tonna étolajat gyártanak itt, mint megtudtuk, amikor a szívélyes és ellenállhatatlanul kedves tulajdonos vacsora után kb. egyórás gyárlátogatás tartott nekünk. Azt viszont nem engedte, hogy a piros csapokat az olajfinomítóban elforgassam. Utána visszamentünk a vendégházba, és már felálltam imához, mikor kiderült, hogy rossz helyen vagyunk, rossz címre vittek minket. Felpakoltunk ismét, és átmentünk a másik házba, ahol egy török lánnyal ketten egy hatalmas lakásba kerültünk, ahol 3 fürdőszoba volt, és a konyha nagyobb volt, mint a mi nappalink… remekül kipihentük magunkat, és másnap reggel fél 10-kor készen álltunk a további kalandokra.
***
Mivel igazából én ragaszkodtam ahhoz, hogy Konyába menjünk, amikor a véleményemet kérdezték arról, hogy mi legyen a mai program, természetesen azonnal azt mondtam, hogy… (gondolkodjatok)… igen, Hazreti Mewlana és Hazreti Semsz, csak most előbb Hazreti Semsz, mert Mewlana élete végéig annyira szerette és tisztelte őt, hogy azt mondta: aki Konyába jön, előbb látogassa meg őt, és csak aztán engem.
Reggelizni egy esküvőre mentünk, ahova előző nap meghívtak minket. Innen elmentünk még pár türbébe. Aztán pedig irány a két illető, akiket annyira szeretek.
Még előző este megkértem vendéglátónkat, hogy insallah szerezzen nekem egy példányt Oszmán Efendi könyvéből, ami válogatás a Meszneviből, és ezek magyarázata. Innen való a fentebb idézet történet is. Most, amikor visszamentünk, nagyon lámpalázasan elmondtam a bácsinak, hogy ez a könyv Hazreti Mewlanáról és Hazreti Semszről szól, és szeretném neki adni ajándékba. Elgondolkodva forgatta a könyvet, majd azt mondta, hogy nem érdemli, meg, aztán megcsókolta és a homlokához emelte. Mondtam neki, hogy ez Oszmán Efendi könyve, és szerintem örülne annak, hogy nála van. Akkor ő azt mondta, hogy úgy fogadja el a könyvet, ha nem neki adom, hanem Hazreti Semsznek, rajta keresztül. Nem kellett sokáig győzködnie.
A látogatások után vacsorázni mentünk egy konyai testvérünkhöz, majd este 8 körül hazaindultunk. A hazaút elég eseménytelenül telt. Próbáltunk aludni, de a busz annyira rázott, főleg, ahol Afrával ültünk hátul, hogy néha fél méterre repültünk a levegőbe. Háromnegyed hét körül értünk vissza a kurzusra. Úgy éreztem, mind nekem, mind a velem egy szobában lakó Afrának jobb lesz, ha előbb lezuhanyzom. Majd 11-ig aludtunk. Délután megbeszéltük az élményeinket és Koránt gyakoroltunk.
Éjfélkor totál fáradtan kapcsoltuk le a villanyt. Megnyugodva dőltem párnámra, ám ekkor… kopogtak! Egy kirgiz hodzsa volt az, a szomszéd szobából, azt kérdezte, hogy alszom-e már. Nem, feleltem, de insallah nagyon hamar fogok. Dehogyis, mondta ő, hadi mutfakta, vagyis gyerünk a konyhába! Hajnal 2-ig beszélgettem a kirgizekkel, és gyümöcssalátát ettünk, sokat. Ehhez mérten vagyok most fáradt. Délután a piacra mentünk, aztán, a változatosság kedvéért, Koránt gyakoroltunk. Ma igyekszem elbújni és időben lefeküdni insallah. Afra egyetért velem. És üdvözöl mindenkit, ahogy mindenki üdvözöl mindenkit. Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima

Blog 3.

2006-08-03T22:12:00.000+03:00

Biszmilláhir-rahmanir-rahím.
Sok szertettel köszöntök mindenkit az első teljes, tanulással eltelt hetünk végén. Internethez még mindig nem jutottam, szóval insallah sok olvasnivalótok lesz egyszerre.
Tegnap lementem az ekonomiba az egyik kirgiz hodzsával, és megpróbáltunk felcsatlakozni a vezeték nélküli hálózatra, de nem sikerült. Azt az üzenetet kaptam a vindóztól, h. „a számítógép nem osztott ki IP címet”. Hát hogy ez mit jelent, arról fogalmam sincs. Itt nem túl nagy az IT-penetráció (az idegennyelv-penetrációhoz hasonlóan, bár törökül szinte mindenki jobban beszél nálam), de azt a magyarázatot kaptam, h. hétvégére „elzárják” az Internetet az irodában. Szóval megpróbálom insallah holnap, hátha hétfőre „kinyitják”. Ha nem, akkor is előbb-utóbb fel fogom tenni ezt insallah, ha más nem, majd szeptemberben, és akkor mennyi sok oldalt olvashattok majd egyszerre…
Pillanatnyilag én vagyok az egyetlen magyar a kurzuson. A többiek Gemlikbe mentek hajnalban, nekem nem volt kedvem, kicsit beteg vagyok alhamdulillah. De aztán kiderült, h. jó, h. nem mentem, mert meghívást kaptunk Oszmán Efenditől, és elmentünk egy esküvőre, illetve 5 darab volt egyszerre. Koránt olvastak, ami nagyon szép volt, iláhikat (ha nem emlékeztek tavalyról: vallásos dalokat) énekeltek, ami szintén nagyon szép volt, és Oszmán Efendi tartott szohbetet (beszédet). Aztán ettünk. Aztán hazajöttünk. Most a kertben ülök, mondtam már, h. idén mennyire kicsik a tanítványok itt a kurzuson? Itt most egy egész óvoda van a kertben, ugróköteleznek, és közben énekelnek. Komolyan. Ketten forgatják a kötelet és öten (!!!) ugrálnak. Ha valamelyik elrontja, az összes többi vele kiabál. Aranyosak.
A hetünkről. Nagyjából ugyanazok az óráink vannak, mint tavaly, bejött még a tefszir és a hadísz. Ez utóbbit, mint már említettem, én tartom, illetve próbálkozom vele. Alhamdulillah hoztam magammal könyveket, merth. ugye megegyeztünk, h. szeptembertől hadíszos előadások lesznek, gondoltam, majd itt a szabadidőmben felkészülök rájuk. Szóval van miből dolgoznom. (Na remélem, ez az apróság nem találja el a kosárlabdával a laptopot. És most már hatan ugrálnak.)
Amúgy a tanulás mellett szinte minden délután van program, megyünk valahova. Ez szerintem eléggé hátráltat is minket (engem legalábbis) abban, h. mindent rendesen megcsináljunk: Korán-gyakorlást, hadíszórákat, jegyzetmásolást, mosást, takarítást stb. Most, hogy egy személyzeti lakásban lakunk, többet kell takarítani, mint tavaly. A saját szobáinkon kívül minden héten 2 nap mi takarítjuk a közös helyiségeket is: fürdőszoba, vécé, folyosó, konyha, hall. Csütörtök és vasárnap a mi napunk. A szobákra nincsenek ilyen megszabott napok, hát néha úgy is néznek ki… Jó hír viszont, hogy kaptunk szekrényt alhamdulillah, három darabot, szóval Afrával mi ketten osztozunk egyen, lévén, h. négyen vagyunk összesen. Alhamdulillah én nagyon kevés cuccot hoztam, mert a kb. 15 kg könyv mellé sok más minden már nem fért be. (Hú, ezt nem fogjátok elhinni, most TIZEN ugrálnak!) Ezért folyton mosok, és kevés helyre van szükségem a szekrényben. És képzeljétek, vettem egy török nyelvű könyvet (Imam Nevevi: Al-Azkar), és teljesen jól megértem. Amúgy is sokat beszélek törökül, a kirgizeknek és a kazahoknak el sem árultam, h. tudok oroszul, h. velük is törökül kelljen beszélnem. Ma sajnos lebuktam, mert automatikusan válaszoltam egy kérdésre, amit mellettem tett fel oroszul egy kirgiz lány a másiknak. Én meg beleszóltam. Nem hiába mondta a Próféta (s.a.w.), h. egy hívő Iszlámjának a kiválóságát mutatja az is, ha nem foglalkozik olyasmivel, ami nem az ő dolga… azért insallah továbbra is törökül beszélek velük. (Kiállították azt a kettőt, aki mindig elrontotta. Ezek most duzzognak, a többi 8 ugrál.)
Mit mondjak még el nektek? Csütörtökön 11-től Korán-olvasásra mentünk. Összegyűlt kb. 30-40 hölgy egy házban (a Boszporuszra néző, gyönyörű kertben álló, ottomán stílusú és korabeli, fehér, favázas épület), és egy háfiz hölgy olvasta a Furqan szúrát. Aztán ettünk (ezt gondolom szinte kitaláltátok, anélkül, h. mondtam volna), majd iláhikat (lsd. fentebb) énekeltek, majd teáztunk, majd a hölgy olvasta a Rahman szúrát, majd hazajöttünk. Ugyanezen estén a kirgiz és kazah diákok meghívtak minket vacsorára ebbe a kis nyárikonyha-szerűségbe itt a kertben. Remek volt. Ettünk ujgur ételt is, ami szintén remek. Aztán minden nemzetiségnek el kellett mesélnie, h. hogyan találkozott először a kurzussal. Nekem fordítottak angolról, alhamdulillah, mert elég vicces lett volna, ha törökül mesélek. (Az egyik kislány beleejtette a babáját a szökőkútba, és nagyon szomorú lett.)
Ami a távlati terveinket illeti, insallah 2 hét múlva megyünk Konyába – insallah, fohászkodjatok érte, mert én nagyon vágyom oda. Jövő héten kellene insallah a nyomába mennünk, hogy elindítsuk a könyvet, és tudjam még javítani, amíg itt vagyunk. Most kicsit tanácstalan vagyok, mert komolyan nem tudom, mi legyen a következő könyv. Meg akarom kérdezni Oszmán efendit insallah, de szerintem azt fogja mondani, h. én ismerem jobban a magyarországi viszonyokat… Ha van valami ötletetek, szóljatok lécci. (Elkezdtek a kevésbé aprók fröcskölőzni a szökőkútból, szóval azt hiszem, befejezem, és felmegyek a szobánkba. Szóval mindenkinek minden jót a következő heti beszámolóig.) Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima

Blog 2.

2006-08-03T22:09:00.000+03:00

Biszmilláhir-rahmanir-rahím.
Asz-szalamu alajkum wa rahmatullahi wa barakatuh.
Sok szeretettel köszöntök mindenkit az első hét végi beszámolóban. Bár ez valószínűleg egyszerre fog felkerülni az előző hetivel. Megtudtam, hogy nem kell senkitől engedélyt vagy jelszót vagy bármi mást kérnem, hanem csak lemegyek az ekonomiba (az ilyen közösségi helyiség-szerűség), és aktiválom a wireless kapcsolatot a gépemen, és már ott is vagyok. Már ha éppen beférek az ekonominak abba a másfél-két négyzetméteres sarkába, ahol van wirless-térerő, vagy minek hívják ezt. És állítólag ha 2-3 embernél több van fenn egyszerre, akkor ledobja őket a hálózat. Na mindegy, majd meglátjuk insallah.
Ma amúgy szerda van, azt hiszem július 5. este fél 11. és a kurzuson vagyunk. Rengeteg dolog változott tavaly óta. Először is, az amúgy 600 fős kurzus 800 (!!!) fővel üzemel. Óriási zsúfoltság van, 2 turnusban ebédelünk, mert egyszerre nem férünk be. És nekünk nem is jutott hely a rendes szobákban, a személyzeti lakások egyikében lakunk (szintén a kurzus területén persze), 2 kis szobánk van, egy 4 szobás lakásban 7 kirgiz lánnyal. Annyiban jobb, hogy itt nincs takarodó, ébresztő, szobarend-ellenőrzés stb. Annyiban rossz, h. pl. első nap a lányok ezért a reggelit elaludták. Mikor bementem hozzájuk, és zord hangon közöltem, h. „10 perc múlva kezdődik az első óra”, eléggé meg voltak lepve. Amúgy Ayse és Hamide alszanak az egyik szobában, Afra és én a másikban.
Az órák a tavalyihoz képest fél órával hamarabb, fél 9-kor kezdődnek, és később, 1-kor érnek véget. Mind az 5 óra lemegy délelőtt. Délután valami program van, de mi eddig nem mentünk, csak ma, amikor Oszmán Efendi előadása volt. Nem nagyon bánják, hogy nem megyünk, mert a mecset kb. negyedében felújítás folyik, és amikor a maradék háromnegyedbe benyomul 800 lány, hát az elég érdekes…
Zühre abla, aki a konferencián is ott volt, ha emlékeztek, gondoskodik számunkra némi délutáni programról. Kérdés nélkül kiengednek minket vele. Ma pl. a Camlicán voltunk teázni. Vasárnap nála reggeliztünk, majd hajóval elmentünk az Eyüp Szultán mecsetbe (igen, a projekt megvalósult alhamdulillah). Számomra ismét fantasztikus élmény volt találkozni azzal, aki személyesen ismerte azt, aki a szerelmem. Insallah megyünk még, amíg itt vagyunk.
Esténként 2 óra mutalla van, vagyis közös tanulás, mint tavaly is. Tanárunk nincs hozzá. A hadísztudomány órákat én tartom (3 óra egy héten), a maradék időben Korán-gyakorlás, és a lányok másolják azokat a jegyzeteket, amiket nem sikerül órákon rögzíteniük.
Hogy amúgy milyen programjaink lesznek még, azt nem tudom. Tegnap a Topkapi palotában voltunk, és a Szultán Ahmet mecsetben. Hogy most hétvégén mi lesz, nem tudom. Zühra abla azt mondta, hogy insallah csinál nekünk valami programot.
Szóval, egészében véve alhamdulillah jól vagyunk. Az órák jók, kiváltképp (szerintem) a taszavvuf és a próféták története. Oszmán Efendi könyvével még nem jutottam el a nyomdába, insallah jövő héten megyünk. A lányok mindenkit üdvözölnek. Következzenek a villáminterjúk:
Hogy érzed magad Törökországban?
Jól!
Kicsit bővebben?
Hát, nagyon jól.
És melyik a kedvenc tantárgyad?
A Korán! Vagy a taszavvuf?
És mit üzennél az otthon maradtaknak?
Hogy csomagoljanak, mert nagyon hamar eljön a 3 hét múlva… Akik meg most nem jönnek, azok jöjjenek jövőre insallah.

Hogy érzed magad Törökországban?
Alhamdulillah nagyon jól! Sok szép helyre elvisznek.
És melyik a kedvenc tantárgyad?
A Korán!
És mit üzennél az otthon maradtaknak?
Hogy jövőre jöjjenek ők is. És insallah fohászkodjanak értünk, mi is fohászkodunk értük. És hozzanak diktafont, hogy fel tudják venni az ezánt.

Én meg nem mondok semmit, mert már írtam egy csomó mindent. Fohászkodjatok értünk insallah. És a Mindenható Allah segítsen mindannyiunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima

Blog 1.

2006-08-03T22:06:00.000+03:00

Biszmilláhir-rahmanir-rahím.
Ezt aktuálisan az első hétvége után írom, bár nem tudom, mikor jutok netközelbe, hogy fel is tudjam tölteni a blogra. Mindenesetre úgy olvassátok, hogy ma 2006. június 26. van, hétfő, déli ima eleje. Pár napja vagyok még csak itt, de máris számos érdekes dolog történt velem. Például rájöttem, hogy nem csináltam meg a Korán-cédéket, amiket távollétünkben kellett volna hallgatni. Nem arról van szó, hogy nem írtam ki cédére, hanem magukat a fájlokat sem csináltam meg… erre a repülőn jöttem rá.
Ha éjszakai géppel jön az ember Isztanbulba, akkor kb. pont a reggeli ima elejére ér be a városba. Bár a mi gépünk kb. egy órát késett… A reptér eléggé üres ilyenkor.
Idefelé, még a pesti reptéren, hihetetlen élményben volt részünk. Egy svéd állampolgárságú kurd család jött Isztanbulba, Pesten szálltak át. Voltak kb. 15-en, ebből kb. 10, különböző korú gyermek, 2 és 16 év között. A családanya, megunva a várakozást a késő gépre, és a gyermekek randalírozását, leült szépen törökülésben a földre, kipakolt a padlóra (persze szalvéta és egyéb világi hívságok nélkül, közvetlenül a kőre) egy nagy kenyeret meg egy doboz kockasajtot, és nekiállt szendvicseket készíteni népes családjának. Annyira hihetetlen és szürreális volt, a reptér rettenetesen zsúfolt, leülni nem lehet, mindenki álmos, gyűrött, és a 23:15-re kiírt gép még sehol, pedig már 45 van – ő meg a kövön ül, és gyártja a szenyákat… Bár a számítása nem vált be, mert gyermekei tovább randalíroztak, csak immár szendviccsel a kézben.
Szombaton indultunk Gemlikbe, ezért úgy gondoltuk, hogy szombat délelőtt belefér még egy program, mégpedig meglátogatni egy olyan illetőt, akit mindig meglátogatok, ha Isztanbulban vagyok, ő Abu Ayyub al-Anszari, Allah legyen vele elégedett. Ezt a történetet a következők szerint foglalhatnám össze.
TUDOD, HOGY ISZTANBULBAN VAGY, HA…
1.20 percig beszélitek meg a legnagyobb forgalmú utca kellős közepén, 35 fokban, tűző napon, fekete kendőben, hogy mi lesz a mai program. Bár már az első mondatban eldöntöttétek, hogy mi legyen, a megbeszélés folytatódik, de ha az életed múlna rajta, akkor sem tudnád megmondani, hogy miről is volt szó a fennmaradó 19 perc 45 másodpercben.
2.Hirtelen rájöttök, hogy a komp, amellyel át kellene kelni az európai oldalra, 5 perc múlva indul. Addig még van kb. 500 méter, 2 nagy forgalmú 4 sávos út lámpa és zebra nélkül, valamint jegyet is kell venni.
3.A fent említett körülmények dacára (35 fok, kendő, tűző nap plusz hosszú kabát stb.) teljes vágtában nekiindultok a távolságnak. Közben, mikor nem a megfulladás örömeit érzed át teljes szívből, azon gondolkodsz, hogy vajon az epsomi derbin van-e negyedmérföldes futam, mert ha igen, az lesz a következő projekted.
4.Távolságot leküzdvén, jegyet megvásárolván, csatakosan, kivörösödött fejjel és fújtatva felmásztok a komp felső szintjére, és elégedetten konstatáljátok: fél lesz egy perc múlva, 4 perc alatt futottuk a távot!
5.45 másodperc múlva (kevésbé elégedetten) konstatáljátok, hogy a másik komp, amelynek oldalán nagy betűkkel, büszkén virít úticélotok neve, egyenletesen gyorsuló sebességgel elhúz az európai part felé…
6.Erre enni kell! Elgondolkodva kérődztök a papírzacsiban figyelő szimiteken (ami egy karika alakú, szezámmagos péksütemény, török specialitás), azon gondolkodván, hogy akkor EZ a komp vajon hová megy, mikor indul, és milyen gyorsan kellene leszállni róla, mikor a hajó mozgásában beállt félreérthetetlen változás tudtotokra adja, hogy teljesen mindegy, mi az úti cél, de már elindultatok feléje…
7.10 perc múlva kiszálltok valahol, ahonnan egyikőtök sem tudja, merre kell továbbmenni. A megoldás: a TAXI! Taxiba ülvén tartotok az Eyüp Szultán mecset felé, és már látod is, és már szállnál ki, amikor…. Cseng a telefon! AZONNAL térjetek haza Üszküdárba, mert AZONNAL indultok Gemlikbe!
8.Biztos, hogy Törökországban vagytok, mert a taxisofőrnek szeme sem rebben a kérésre, hogy vigyen vissza ugyanoda, ahonnan jöttetek. Komppal vissza Üszküdárba, aztán haza. Fel, indulás, Gemlikbe!
9.Aha, gondolod te. Másfél, uszkve két óra múlva újabb telefon: 5 perc múlva ott vannak érted. Fél óra múlva valóban meg is érkezik az autó, benne 6 emberrel, de hát miért is lenne ez gond a mindössze 160-170 kilométeres úton, 35 fokban… Bepattansz boldog hetedikként, lábadat elhelyezed a hamutartóban, kezeidet a hónod alatt, csomagodat a nyelved alá szorítod, és… Fel, indulás, Gemlikbe!

A szünnet parti…
Félreértések elkerülése végett, ez a szó nem a magyar „szünet” szó helyesírási hibával, hanem egy speciális ünnepség. Ehhez innom kell egy kávét, hogy ezt elmeséljem. Na megvan. Kiegészítő információként elmondanám, hogy egyedül vagyok itthon Üszküdárban, mert Ablám dolgozik ma, engem meg hagyott aludni reggel, alhamdulillah, mert érkezésünk éjszakáján egyáltalán nem aludtunk semmit, Gemlikben kb. 2-3 órát, és múlt éjjel fél 1-kor értünk haza, szóval kissé el voltam már kenődve. Ezért ma reggel 10 után keltem fel, de ne mondjátok el senkinek, mert nem vagyok rá nagyon büszke.
Szóval elindultunk Gemlikbe, ami nagyon szép út, komppal kell átkelni a Márvány-tenger egy nyúlványán, ami nem tűnik nagyon szükségszerűnek, mert végül is meg is lehetne kerülni, de aztán rájöttem, hogy ez a gondolat nagyon is hibás, lsd. később. Gemlik egy öböl partján fekvő, nagyon kellemes kisváros, rengeteg olajfával és a világ legjobb olajbogyójával, de komolyan. Nagyon szívélyesen fogadtak minket, egyetlen dolog árnyékolta be ott-tartózkodásomat. Vendéglátóink egyike ahhoz a nagyon is gyakori embertípushoz tartozik, akik gondolatban egyenlőségjelet tesznek a „külföldi” és a „süket” szavak közé. Vagyis ahányszor hozzám fordult, teljes hangerővel tette: HALIMA!!! Ami számomra eléggé zavarba ejtő volt. De amúgy remekül eltársalogtunk, mert mindig befejezte helyettem a mondataimat. Ezért én leginkább a „yani” és „bence” szavak ismételgetésére szorítkoztam társalgás terén. Szeretve tisztelt töröktanáromnak üzenem, hogy ezek már remekül mennek.
A gemlikiek valami általam ismeretlen bűnömért étel általi halálra ítéltek. Folyamatosan enni kellet, és figyelem lányok, ez NEM az a vendégség volt, ahol te szedhetsz magadnak. Hanem szépen kipakolják a cuccost a tányérodra, és nincs mese, azt bizony meg kell enni.
Én ekkorra már igencsak álmos voltam, lévén nem aludtunk éjjel, de ennek ellenére hajnali fél egykor még a teraszon ültünk, és apró szaténrózsákat varrogattunk fel a gyermekek másnap viselendő ruhácskáira (igen, olyanokat, mint ti is árultok, Hamide). Ja, és szalagocskákat is. Majd, észrevéve, hogy a szemem le-lecsukódik, házigazdánk készített nekem jó erős kávét… szóval reggeli ima előtt nemigen aludtam, bár fél 2-kor kimentettem magam, hogy fél 3-ig még alszom egyet (itt fél 4-kor van fadzsr, alhamdulillahi Rabbil Alemin), de persze nem tudtam. Mikor jöttem ki wudút csinálni, a többiek akkor mentek aludni, s mondták, h. ha ezánkor nincsenek fenn, mindenképp keltsem fel őket. Mármost nekem nem állt szándékomban megvárni a fél 5-ös imárahívást, de hát így jártam… viszont a teraszon csináltam zikrt, hét emeletnyire az öböl felett, és néhány méterre a csillagok alatt, ami fantasztikus volt. Fél öt körül visszafeküdtem, s aludtam is boldogan fél 7-ig, amikor is a megébredt gyermekcsék dúló, barbár hordákra emlékeztető csapatai több alkalommal végigszáguldoztak a házon, kétségbeesetten ismételgettem magamnak, hogy annyira fáradt vagyok, hogy így is tudok aludni, de aztán feladtam. 7-kor már a reggelizőasztalnál ültünk. A reggeli remek volt és bőséges, a tea forró és méregerős, újult erővel folytattuk a rózsácskák felvarrogatását és a ruhácskák kivasalgatását. Ez utóbbiban nekem nem kellett segítenem, alhamdulillah, mert még egy párnahuzatot sem tudok kivasalni, nemhogy egy ilyen kis tüllös-selymes- rózsás izét.
Eljött az idő, hogy elinduljunk a szalonba, ahol maga az ünnepség volt. Levonultunk a ház elé, ahol már szerveződött a KONVOJ! Az első autón török zászló, a második maga az ünnepi jármű, egy ezüstszínű dzsip felvirágozva-szalagozva, mint nálunk a lakodalmas autók, aztán a többi kocsi, mindnek egy törülköző kötve mindkét oldali visszapillantó-tükrére. Ezeket a buli végeztével szétosztották a vendégek között, szuvenírként. Egy világoskék darab tárgyi bizonyítékként nálam is megtekinthető.
Az ünnepi autóban utazni komoly rang, nagy megtiszteltetés. A következők nyomultak bele:
1 darab amdzsa (nagybácsi), akié az autó volt, és aki vezetett
az első ülésre az ő felesége és 2 db gyermekük
hátra pedig:
2 db ünnepelt gyermek
1 db anyukájuk
1 db nagymamájuk
1 db hala (nagynéni)
Miután kb. fél órát vártunk a tűző napon, a szemeteskonténerek meghitt társaságában, megérkezett a mi autónk is. Elöl már ültek ketten, s mi is ketten szálltunk be hátra, három gyermekkel, s élveztük ezt a szokatlan tágasságot.
Ezzel el is indultunk Gemlik belvárosa felé, egész úton dudálva. A boldog dudálásba mindenki bekapcsolódott, aki mellett elhaladtunk. Különböző gyermekek állították meg az autókat, mert ilyenkor pénzt szokás nekik adni.
A szalonba (kb. mint egy nagy étterem) érkezvén Korán-olvasás volt, majd egy kb. fél órás beszéd. Ezt úgy képzeljétek el kb., mint az ünnepi imákon a khutbát a női részlegben: senki nem figyel, beszélget, gyerekekkel játszik, eszik stb. Az előadó igyekezett kitenni magáért, és még hangosabban beszélt, mire a vidám vendégsereg is ráadott a hangerőre. Aztán átmentünk déli imára a szemben lévő mecsetbe, majd hazamentünk, ahol mi várt minket? Aki csak egy kicsit is átérzi beszámolóm hangulatát, az már rá is vágja: KAJA! Igen, igen, tudom, ettünk az ünnepségen, de hát ott csak 4 fogás volt, s a hazafelé vezető 10 perces úton is bizonnyal mindenki megéhezett. Szóval ettünk, teáztunk, beszélgettünk. Én ismét hősiesen ismételgettem a yani és bence szavakat, bár most már, hogy sokan voltunk, kisebb beszélgetésekbe is tudtam bonyolódni, főleg a kisgyermekekkel és türelmesebb, idős nagymamákkal.
Este 7 felé pedig elindultunk haza. Az egyik ember, aki idefelé velünk jött, Gemlikben maradt, és már előre örültem, hogy milyen kevesen leszünk a kocsiban (csak hatan), de kiderült, hogy hazafuvarozunk két darab nagynénit is… félreértések elkerülése végett, kb. közepes Opel méretű autóról van szó. Alhamdulillah az egyik nagynénit hamarosan kiraktuk, s heten folytattuk utunkat. A komphoz érve kb. másfél kilométeres sort találtunk, s kedvesen közölték velünk, hogy legalább 3 óra, mire feljutunk. Záróvonalra, szembeforgalomra, hasonló apróságokra ügyet sem vetve kikanyarodtuk a sorból, s elindultunk, hogy azt a bizonyos öbölnyúlványt megkerüljük. Most már tudom, hogy miért nem ez a bevett gyakorlat. Fél egyre értünk haza, a gyerekek sírtak, én is sírtam volna, de úgy gondoltam, ez nem fér bele a jó modor keretei közé. Itthon még egy órát beszélgettünk, aztán irány aludni.
Szóval, ennyi a történet eddig, minden rendben alhamdulillah, Gemlik gyönyörű, mint mindig, Isztanbul meg még inkább, a szünnet parti pedig nagyon érdekes tapasztalat volt.
Ma este insallah Oszmán Efendihez megyünk vendégségbe. Már vasárnapra hívott, de ugye akkor Gemlikben voltam, ami eléggé ciki, sőt, nagyon ciki, kérdezte is, hogy minek megyek én Gemlikbe, amitől a dolog ezerszeresen cikivé vált, de hát most már mindegy. Szóval ma este megyünk insallah. Aztán még nem tudom, hogy mi lesz. Majd megírom insallah.
Most viszont abbahagyom, mert szerintem ez már nagyon hosszú, és talán unjátok is. Mindenkit nagyon sok szeretettel üdvözlök. Insallah találkozunk hamarosan. Ne felejtsetek el a fohászaitokban. És az utolsó szavam, amivel minden beszéd zárul: a tökéletes dicsőítés és alázatos hálaadás a Mindenható Allahot illeti, a Világok Urát. És áldás és békesség az utolsó Prófétára, a családjára és a Társaira.

2006. június 26. Halima

Azert par kepet felteszek ınsallah

2006-06-28T13:12:00.000+03:00

Az auto, amivel a bızonyos unnepsegre mentek az unnepeltek, lsd. kesobbi poszt ınsallah

Olajfalıget, felulnezetbol

Gemlık latkepe. Azert jo lenne, ha nem HTML-ben kene ezeket a posztokat szerkesztenı. Most nem tudom igazan, hova fognak kerulnı a felıratok, de mındegy...

Most van ezan, szaladunk mecsetbe ınsallah

Elso torokorszagı poszt

2006-06-28T12:51:00.000+03:00

As-salamu alaykum wa rahmatullahı wa barakatuh.

Mındenkıt sok szeretettel udvozlok egz torokorszagı ınternet-kafebol. Nagyon ıdegesıto, h. mınden betu mashol van. İrtam 1 nagyon hosszu beszamolot Gemlıkrol, de ez a gep nem tudja megnyıtnı a word fılet. Vıszont ınsallah szombattol lesz normalıs ınternetem, a sajat laptoprol, es akkor ınsallah elolvashatjatok. Nem ıs farasztok senkıt sokaıg ezzel a zagyvalekkal amit itt produkalok. Most megyunk Burszaba ınsallah es csak penteken jovunk vissza. İnsallah meglatogatunk egy csomo mecsetet meg Allah barataınak turbejet. mindenkiert fohaszkodnı fogok insallahş meg a magyarorszagı hızmetertş, meg vezetesert mındenkınek.

Tesztelem a blogot 2.

2006-06-07T00:19:00.000+03:00

Na most megpróbálom a webes felületről. E-mailben láthatólag nem jött át a kép.

Kb. 5 percen át töltötte fel, pedig itt ADSL van. na mindjárt meglátjuk. Biszmilláh.

Tesztelem a blogot

2006-06-07T00:15:00.000+03:00

As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Hamarosan ismét megyünk Törökországba, tanulni!

Szeretném kipróbálni, h. vajon tudnám-e képekkel is színesíteni a beszámolókat.

Halima

Hanif Iszlám Kulturális Alapítvány

www.hanif.hu

Az első hét Törökország után

2005-09-03T18:19:00.000+03:00

As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Örömmel tudatom mindenkivel, hogy eldőlt az SMS/e-mail/élőszó szavazás
eredménye. A szép zöld pöttyös blog marad (amíg időm és energiám engedi,
hogy posztoljak). Továbbra is hetente egyszer (hétvégén valószínűleg)
próbálok posztolni, insallah. Személyes beszámolókat olvashattok majd
arról, hogy mi minden is történik a muszlim lányokkal itt Pesten. Ezek a
beszámolók az én (Halima) írásai, és az én személyes véleményemet
tükrözik, saját stílusomban előadva. Továbbra is sok szeretettel várom a
véleményeket, hozzászólásokat.

A piknik
Pénteken reggel piknikezni mentünk a Margitszigetre. A törökországiakhoz
képest egészen halovány kis piknikecske volt, például, bár erősen
elgondolkodtak, hogy hátamra veszem kétégős gáztűzhelyünket, végül
mégsem tettem, mert (1) nincs hozzá gázpalack (a falból jön bele a gáz),
(2) brutálisan nehéznek néz ki, (3) nem éreztem szakmailag kompetensnek
magamat ahhoz, hogy a falból kilógó csőről le-, majd visszaszereljem a
tűzhelyt.
Komolyabbra fordítva a szót, azért vittünk sajtos tósztot (emlékezve
azokra a pirítósokra, amelyeket az iskola büféjében fogyasztottunk, még
Isztanbulban), gyümölcsöt meg zöldségeket. Én vittem egy termoszban
török teát, és üvegpoharakat is cipeltem (hiába, Törökországban tanultam
piknikezni!). Azért nem volt az igazi, mert (1) csak egy teáskanalat
vittem összesen, nem pedig MINDENKINEK egyet, plusz még néhányat
tartalékba, a biztonság kedvéért, (2) nem vittem olyan kis csészealjakat
a poharak alá, (3) kész teát vittem a termoszban, nem pedig forró vizet,
teáskannát, teafüvet stb. hogy mindenki helyben készíthesse el, ízlése
szerint. Van tehát még mit tanulnom.
A piknik eme hiányosságoktól eltekintve remek volt alhamdulillah. Jó
lenne még néhányat beiktatni, amíg nincs nagyon rossz idő. Például ha
valakinek van kedve jövő hétvégén (szept. 10 körül) egy kirándulásra, az
szóljon insallah. Szakmai szempontból nem tökéletes, ám remek hangulatú
piknik ígérkezik.

Az itthon maradt lányok közül többnek is bemutattuk Korán-olvasási
tudásunkat. Általános megdöbbenést váltottunk ki a kiadott hangokkal.
Már többen jelezték, hogy ezt ők is meg akarják tanulni. Minden
érdeklődőt szeretettel várunk.

A Törökországba vitt könyvekről jelenleg semmit nem tudok mondani.
Számunkra is meglepetés, hogy mikor készülnek el. Insallah a hírlevélben
majd olvashattok róla. Jelenleg Sejkh Abdul Kadir Geilani írásait
fordítom, amelyek annyira hihetetlenül jók, hogy el sem tudom mondani.
Inkább beszúrok ide egy részletet insallah:

"Nem érdemes semmiről beszélnünk, amíg nem tudsz hosszasan beszélni úgy,
hogy közben nem térsz le az útról, nem térsz el az igazi szolgálattól,
és képes vagy a megvetés és bizalmatlanság szemével figyelni alsóbb
énedet. Ha valaki látja és elismeri saját hiányosságait, az meg fogja
tapasztalni a tökéletességet. De ha valaki saját tökéletességét
csodálja, annak csak a hiányosságai maradnak meg. Meg kell hát
fordulnod, és az ellenkező irányba nézni, mert csak így találhatod el a
céltáblát. Jó tanácsot kell keresned, mert csak úgy találhatod meg a
helyes utat. Türelmesnek kell lenned, mert csak úgy érheted el a sikert,
csak úgy találhatod meg, amit keresel, csak úgy juthatsz el célodhoz.
Türelmesnek kell lenned, mert csak úgy érdemelsz te magad is türelmet.
Jó szándékkal kell fogadnod, mert csak akkor fogadnak téged is jó
szándékkal. Megfelelően kell viselkedned, ha azt akarod, hogy veled is
megfelelően viselkedjenek. Békével kell köszöntened másokat, mert csak
akkor köszöntenek téged is békével. Szolgálnod kell, hogy megérdemeld a
szolgálatot. Engedelmesnek kell lenned, hogy vezetést kaphass. Közel
kell maradnod az ajtóhoz, hogy megnyíljék előtted. Nem szabad kapkodnod,
mert akkor nem érsz el semmit. Nagylelkűnek kell lenned, hogy
nagylelkűséget érdemelj. Közeledned kell, hogy Allah közel vonjon
magához. Jót kell tenned, hogy veled is jót tegyenek.
Ha a szív az elkötelezett erőfeszítések hátán utazik, megteszi az Urához
vezető utat, eléri Őt, megmarad az Ő jelenlétében, és már szóba sem
jöhet, hogy visszaforduljon. Az isteni bölcsesség birodalmából az isteni
hatalom birodalmába lép, az eszközök és anyagi javak birodalmából a
Teremtő és Fenntartó birodalmába. Eltávolodik saját akaratától a
Mindenható és Dicsőséges Úr akarata felé, a saját mozgásától és
nyugalmától az Ő mozgása és nyugalma felé."

Még így a poszt végén elmondanám azt, hogy a következő szemináriumunkat
(nőknek!) szeptember 17-18-án tartjuk insallah. Minden érdeklődőt
szeretettel várunk, muszlimot és nem muszlimot egyaránt (lehet még
előadónak is jelentkezni!).

A Mindenható Allah segítsen mindnyájunkat, és az Ő áldása legyen a
Prófétán, a családján és a társain.

Halima
Hanif Iszlám Kulturális Alapítvány
www.hanif.hu

Utolsó beszámoló

2005-08-22T15:22:00.000+03:00

Utolsó beszámoló

Sok szeretettel üdvözlünk mindenkit az utolsó beszámolóban. Hétfő van,
délután, szabadidő. A többiek elmentek meglátogatni Hazreti Hudayit, én
meg itthon írok. Ez az utolsó hétfőnk itt – furcsa belegondolni,
hogy ez a két hónap úgy elrepült, mintha két hét sem lett volna. Már csak
félig vagyunk itt, egyre többet gondolunk arra, hogy mi lesz, ha
hazamegyünk.

Hát furcsa lesz, az biztos. Ez a mikrokörnyezet, amiben itt élünk, annyira
elüt bármitől, ami otthon van, hogy nagyon nehéz lesz visszaszokni. Hudayi
sziget, mondta ma az egyik tanárunk (a Korán hodzsánk). Hát így is van. Az
étkező-kert-mecset-hálószoba négyszögben mozogtunk eddig, most meg
egyszeriben ránk szakad majd az összes többi. Egy kis türelmet kérünk majd
mindenkitől, ha hazamegyünk.

Ez a két hónap sok szempontból is hasznos volt számunkra. Nem a tudás a
legfontosabb, amit szereztünk, hanem az, hogy sokkal jobban megismertük
magunkat, egymást és másokat is. Insallah hasznunkra válik majd a tárgyi
tudással egyetemben (azért azt sem elhanyagolható mennyiségben tömtek a
fejünkbe), ha hazamegyünk. A Mindenható Allah jutalmazzon mindenkit, aki
segített abban, hogy itt lehessünk.

A tanulásban is úgymond a célegyenesben vágtázunk, több óra anyagát
igyekszünk venni egyszerre, minden tanárunk a délutáni szabadidőnkre
pályázik. Pénteken a Yászin szúra felolvasásával kell majd bizonyítanunk,
hogy sikerült elsajátítanunk a Korán-olvasást. Nem mondom, hogy nem
vagyunk izgatottak.

Mindenkinek köszönjük a kedves érdeklődést, de a magyaros főzőnapra eddig
nem került még sor, mert a kiskonyha mindig foglalt. A héten talán
valamelyik nap. Ha nem, akkor mondtam a hodzsánknak, hogy majd megsütjük
otthon, és elküldjük neki postán.

Az idő egy-két napig kicsit talán ősziesebb volt (max. 30 fok), de most
megint nagyon meleg van. Még a kertben a legelviselhetőbb, mert részint
fúj a szél, részint van egy nagy platánfa, amitől árnyék van.

Szerdán voltam egy konferencián, aminek a címe A risale-i nur és a
taszawuf volt. Nagyon érdekes és gondolatébresztő dolgok hangzottak el.
Majd insallah mesélek.

Pénteken a Korán hodzsánk anyukája meghívott minket vendégségbe. Nem
messze laknak az iskolától, kb. 20 perc sétányira. Nagyon finom börekeket
és sütiket csinált. Olvastunk neki Koránt, és jót beszélgettünk vele.
Aztán szombat reggel elmentünk az Ümraniye Carsiba. Ümraniye annak a
kerületnek a neve, ahol az iskola van, a carsi meg piacot jelent.
Képzeljetek el egy gigantikus lengyelpiacot (ifjabb generáció kedvéért:
kínai piacot), ahol kissé lazábban értelmezik ezt a besorolást, mert két
pólóárus között van egy zöldbabos is. Jackie ablával (ha esetleg nem
emlékeztek: az amerikai hölgy az osztályunkban) és a kislányával indultunk
el. Megbeszéltük, hogy mindenki nézelődik, és a sor végén találkozunk.
Miután még két óra múlva sem láttuk az első sor végét, inkább átmentünk a
következőbe, és hazajöttünk. Szerintem kb. a 10 százalékát láttuk a
piacnak. Nagyon finom fekete szőlőt és körtét vettünk, meg sötétlila,
hatalmas fügéket, amiket nálunk nem is lehet kapni. Aztán hazajöttünk, én
mentem tovább könyvet intézni, a többiek pedig maradtak.

Az érdeklődőkkel közlöm, hogy insallah hétfőn, 29-én kora reggel megyünk
haza. A gép innen 5:20-kor száll fel, otthon pedig fél 7 körül száll le
(mert itt ugye egy órával több van). Szerintem simán lesz 7 óra, mire
kiérünk az érkezési csarnokba, részben, mert a gép úgyis mindig késik,
részben meg az útlevélvizsgálat meg csomagkiadás miatt.

Insallah hamarosan találkozunk mindenkivel. Ne feledjétek, hogy kedden
(30-án) már insallah lesz előadás, 6 órakor szokás szerint. A blogon
szerintem ez az utolsó beszámoló. Most el kell döntenünk, mi legyen a blog
sorsa. 3 lehetőség van:

1. Mikor hazaérünk, kinyírom a blogot, és mindent eltüntetek, ami rajta
volt, még a címe is megszűnik.
2. Marad a blog, ami a blogger.com le nem törli, és lehet később is
olvasgatni a beszámolókat.
3. Marad a blog, de funkcionálisan, kötetlen és személyes beszámoló (a
hivatalos hírlevél mellett) arról, hogy mi történik a házunk táján.

Kérek mindenkit, aki meglátogatta, olvasta a blogot, szavazzon: e-mailben,
a blogon commentben, vagy SMS-ben az én számomra. Csak rajtatok áll, mi
lesz a bloggal. Ha nem érkezik elegendő szavazat, akkor azt a
következtetést vonom le, hogy a blog senkit nem érdekel, és letörlöm.
Szóval RAJTAD is áll, aki most olvasod, hogy mi lesz. Várom a
szavazatokat.

Insallah hamarosan személyesen is beszélgethetünk. Addig is fohászkodjatok
értünk. A Mindenható Allah segítsen minket, vezessen minket, és az Ő
áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.
Halima

Utolsó előtti hét

2005-08-15T16:55:00.001+03:00

As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Sok szeretettel üdvözlök mindenkit az utolsó előtti beszámolóban. Nem
egészen 2 hetünk van hátra: még egy beszámoló lesz ezen kívül insallah,
aztán már személyesen… Most hétfő van, délutáni szabadidő, két mosás
közt írok, a többiek részben Koránt gyakorolnak, részben alszanak.
A hétvégénk csendesen indult. Benn akartunk maradni az iskolában, tanulás,
rendrakás, mosás, gyakorlás, fordítás céljából. A szombati nap ennek
jegyében is telt el, de délután felhívott egy kedves itteni ismerősünk, és
vasárnap délelőttre piknikezni hívott minket.
A piknik itt Isztanbulban sajátos jelenség. A család bepakolja az autóba
szinte a teljes háztartás: gázfőzőt, grillsütőt, teafőzőt, serpenyőket,
tányérokat, poharakat, evőeszközt, szőnyegeket stb., majd, ha még
beférnek, beszuszakolja a gyermekeket is, és felkeresik a legközelebbi
zöldterületet. Ez lehet éppen az autópálya széle melletti töltés vagy a
legszebb park is. Ott kipakolják a háztartást, és nekiállnak teljes
nyugalommal rántottát, grillcsirkét, teát, kávét, lecsót stb. készíteni.
Többnyire késő délutánig elhúzódnak ezek a rendezvények.
Mi végül is ismerősünk rokonságával bővülve kb. húszan mentünk piknikezni,
két gázfőzővel és temérdek háztartási cikkel felszerelve. Kipakolás után
úgy néztünk ki, mint egy Vasedény-bemutatóterem. Félénk megjegyezésemet,
hogy otthon mi csinálunk fejenként két szendvicset, és veszünk egy
félliteres ásványvizet, lesújtó pillantások fogadták.
Két tisztáson rendezkedtünk be, egyiken a nők, másikon a férfiak. A női
részleghez szorosan csatlakozott a konyha. A velünk lévő öt gyermek
ide-oda futkosott a tisztások között.
Evés után sétálni mentünk, én érdekes botsáska-fajokat fogtam és engedtem
el. A fényképezőgépem sajnos elromlott, tehát úgy néz ki, hogy nem lesz
több fotó, pedig az iskola fontosabb helyiségeiről akartam nektek képet
csinálni.
Jellemző módon a piknikünk közepén a rádió bemondta, hogy száz éve ez a
legmelegebb augusztus 14., mi persze éppen a kilátóra másztunk fel kb. 40
fokban. Tényleg nagyon, nagyon meleg volt, szinte már irreálisan. Ettől
függetlenül a piknik nagyon jó volt. Én utána még elmentem könyvet
intézni, és vacsorára értem csak vissza a kurzusra, vagyis nem volt időm a
házi feladatra (Korán óra: Bakara szúra első oldal harmincszor elolvasni).
Még ma is elég meleg van, kicsit nyomottak is vagyunk. Ráadásul ma a
beceri (háztartástan) órán csipkét horgolni tanultunk. Muszlim lányoknak:
olyat, ami a kendő szélén van. Mármost én semmit nem tudok horgolni, ezt
meg egy olyan kis tűvel kell csinálni, amilyet eddig én még csak a
fogorvosnál láttam. És olyan vékony cérnából, mint amivel a gombot varrjuk
fel. Hát valami katasztrofális volt. A beceri tanárunk, Rusan hodzsa nem
tudta, hogy sírjon-e vagy nevessen. Nekem elég jól ment volna, ha
nincsenek útban az ujjaim. Ha az ujjaimat el sikerült tenni az útból,
akkor pedig a horgolótű volt útban. Nem tudom ígérni, hogy bárkit is
megtanítunk ilyen kendőszélt horgolni. Én a kendőt, a tűt és a cérnát
begyömtem az ágy sarkába, és próbálok úgy tenni, mint ha ott se lenne.
Amúgy a múlt héten semmi különleges dolog nem történt, eltekintve attól,
hogy egy reggel, ima előtt kimentem wudút csinálni, és valami fura dolgot
láttam a falon. Közelebbről is megnéztem, majd rohantam vissza a
fényképezőgépemért. Ez volt a legnagyobb Scutigera coleoptrata példány,
amelyet valaha is láttam! Ez egy pókszázlábú nevű dolog, ami úgy néz ki,
mint egy százlábú, de olyan hosszú lábai vannak, mint egy kaszáspóknak,
kb. 50 darab. Tényleg nagy volt, kb. mint a pen drive-om. Van róla fotó,
ha valakit érdekel. A lányok nem voltak annyira lelkesek, mint én.
Jó hír még az, hogy insallah lesz egy gyerekeknek való könyvünk is, 40
hadísz mesékkel. Holnap megyünk insallah megbeszélni.
A héten valamelyik nap délutánján magyaros főzést fogunk rendezni a nyári
konyhában insallah. Krumplis tésztát és kakaós csigát szeretnénk csinálni
(ehhez egyszerű beszerezni a hozzávalókat). Fohászkodjatok kérlek, hogy a
csigát ne égessük oda. Insallah fincsi lesz.
A tanulásról még annyit, hogy a Yaszin szúrát olvassuk, több-kevesebb
sikerrel. Ma nem ment túl jól, insallah holnap jobban fog.
Ismét köszönjük azoknak, akik vették a fáradságot, hogy írjanak nekünk.
Megjegyzem, egyesek csalódottak, hogy kevés levelet és hozzászólást
kapunk. Még van két hetetek arra, hogy a csalódásukat eloszlassátok.
Most befejezem, mert a kabátom a zuhanyozóban ázik egy lavórban, és még ki
kellene mosni. Még egyszer üdvözlünk mindenkit. Ne felejtsetek el minket a
fohászaitokban. A Mindenható Allah segítsen valamennyiünket, és az Ő
áldása legyen a Prófétán, a családján és a Társain.

Halima

Utolsó előtti hét

2005-08-15T16:55:00.000+03:00

As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Halima

Tanács muszlimoknak

2005-08-09T23:49:00.000+03:00

As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Ez most alapvetően muszlimoknak szól, de persze azért olvassák el mások is.

Kedves testvéreim,

Sok muszlimmal beszélgetek itt. Mindenféle országból jöttek, Ausztráliától
Tatárföldig. Kezdetben persze a kultúrák, nyelvek, hangok sokszínűsége az,
ami megragadja az embert. Olyan népekkel találkozunk itt, akikről eddig
jobbára csak a történelemkönyvben olvashattunk. Aztán elmúlik az újdonság
varázsa, és két-három hét múlva már teljesen természetesen hat, hogy
közép-ázsiai ételkülönlegességeket felvonultató vendégségen veszünk részt
a kirgizekkel, kazahokkal és tatárokkal. De van egy érzés, ami nem múlik
el még hetek múlva sem – az, hogy csupa hasonlóan gondolkodó ember
között vagyunk. Itt mindenki kedves és elfogadó. És ez alatt nem azt
értem, hogy nem kapunk kritikát. Ha úgy gondolják, hogy valamit nem jól
csinálunk, akkor azt igenis megmondják – de nem kioktatóan,
lenézően, felülről beszélve, hanem mindig kedvesen és jóindulatúan. Itt
senki nem mondja a másikra, hogy bűnös, vagy tévelygő, hogy tévelygésbe
visz másokat, hanem csak azt, hogy testvérem, szerintem ez nem így van,
de lehet, hogy neked van igazad, beszéljük meg. És senki nem habozik
beismerni, hogy nem ő az egyedüli és megkérdőjelezhetetlen szaktekintély.
Nem igyekeznek mindenre azonnal teljes körű válaszokat adni, kiváltképp
azok nem, akiknek nincs meg ehhez a megfelelő tudásuk, hanem ha nem
biztosak valamiben, azt mondják: megkérdezem vagy utánanézek. Senki nem
állítja, hogy az ő véleménye az egyetlen lehetséges vélemény. Senki nem
állítja az Iszlám elismert és tiszteletre méltó tudósairól, hogy
tévednének vagy ne lenne igazuk. Senki nem állítja a Mindenható Allahhoz
közel álló igaz tudósokról, hogy tévelygők lennének, hogy nem teljesítenék
vallási kötelességeiket vagy hogy akár szándékosan, akár tudatlanságból,
félreértelmeznék az Iszlám tanításait. Itt az emberek elismerik egymás
munkáját, legyen szó akár csak annyiról, hogy valaki letörli az
ebédlőasztalt. Nem azt keresik rögtön, hogy hány morzsát vagy vízcseppet
hagyott az illető a terítőn, hanem elismerik az erőfeszítését és a jó
szándékát, és ha esetleg nem tetszik nekik az eredmény, hát akkor másik
asztalhoz ülnek. Itt senki nem mond véleményt a másik tevékenységéről és
eredményeiről, amíg alaposan át nem tanulmányozta és meg nem ismerte
azokat. És még utána is kedvesen és jó szándékkal teszik, és ha nem
értenek egyet, azt mondják: nekem nincs meg hozzá a kellő tudásom, hogy
megítéljem, lehet, hogy ez így is jó, de én inkább a saját utamat követem.
De emellett elismerik az illető munkáját, nem mondanak rosszat róla, főleg
nem a háta mögött, és nem sietnek boldog-boldogtalan közölni, hogy nagy
ívben kerülje az illetőnek még a háza táját is. Itt az emberek tudják,
hogy muszlim testvéreik szíve tiszteletre méltó és áldott hely, ezért
vigyázni kell: nem szabad megsérteni vagy összetörni azt a legbelső
kamrát, ami a bizalmas együttlét helye az Úr és szolgája kapcsolatában. A
muszlimoknak kötelességük, hogy egymást a jóra intsék és próbálják a
rossztól távol tartani. Ez olyan felelősség, ami alól nem lehet kibújni.
Gondolom, közületek sokan olvasták Osman hodzsa efendi könyvét (Iszlám,
hit, istenszolgálat), akik esetleg nem, azoknak nagyon ajánlom, mert a
szerző a kortárs vallástudósok kiemelkedő alakja, rendkívül tiszteletre
méltó, nagy tudású és a Mindenható Allahhoz közel álló tanító, a könyv
pedig az egyik legjobb általános összefoglaló, amelyet valaha is olvastam
az Iszlámról. Ebben a könyvben olvashatjuk ezt az idézetet:
„Azt a földet, ahol az emberek nem imádkoznak, nehézségek és
katasztrófák sújtják. És az a föld, ahol az emberek imádkoznak, megmenekül
ezektől. Ne mondja hát senki: ’Én imádkozom, és nem az én dolgom,
hogy a többiek nem tartják meg az imájukat’, mert ha egy népet
nehézségek és megpróbáltatások sújtanak, akkor az érinti a nép minden
tagját. Allah Küldöttét (saw) egyszer megkérdezték: ’El fogunk
veszni akkor is, ha vannak köztünk igaz emberek?’, ő pedig azt
felelte: ’Igen, ha a gonoszság győzedelmeskedik’ . Ezért
minden hívőnek megadatott az a felelősség, hogy a jót tanácsolja, és a
rosszat tiltsa testvéreinek.”
Igazából ezért írtam le mindezt, hogy elmondjam: ez a legnagyobb különbség
az itteni világ és az otthoni között. Itt az emberek megértőek és
elfogadóak egymással, nem gondolják azt, hogy ők az egyedüli birtokosai az
Iszlámnak, hogy az ő véleményük az egyetlen helyes vélemény, és rajtuk
kívül mindenki tévelygő. Értékelik egymás munkáját és erőfeszítéseit. Nem
mondanak rosszat a másikról, még akkor sem, ha az illető másik mecsetbe
vagy előadásra jár. Örülnek a hasonlóságoknak, és nem ellenségeskednek a
különbségek miatt. Nem esnek egymásnak olyan lényegtelen dolgok miatt,
mint hogy például valaki az ima után az ujjain vagy a teszbijén számolja-e
a Mindenható Allahot dicsőítő fohászokat. Inkább örülnek, hogy közösen
magasztalják a Világok Urát.
Ez az, amiből tanulnunk kellene. Ez a tudás a fontos, és ezt nem lehet
könyvekből megtanulni, mert ez a tudás nem a papírlapokon lakik, hanem az
ember szívében, de csak azokéban, akinek sikerült szívüket megtisztítaniuk
az olyan betegségektől, mint az irigység, az arrogáns büszkeség vagy a
fennhéjázás. Ez az igazi tudás, az igazi jó tanács, amiből valamennyien
tanulhatunk.
Azért fohászkodom a Mindenható Allahhoz, hogy segítsen valamennyiünket
abban, hogy egymás jó testvérei lehessünk, hogy példát vegyünk arról a
szeretetről, amivel a Próféta (saw) szerette a többi muszlimot, és azok
közé tartozhassunk, akikről a Mindenható Allah azt mondja: „ép
szívvel jött Urához”. És az utolsó szavunk, mint mindig, most is az:
a hála és a dicséret a Mindenható Allahot illeti, a Világok Urát. És az Ő
áldása legyen a prófétán, és a családján és a társain. Amin.

Halima

Konyaután

2005-08-09T23:24:00.000+03:00

As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Elnézést kérek a frissítés elmaradásáért, (vagy csak áltatom magam azzal,
hogy repesve várjátok a híreket?) de a hétfői nap annyira sűrű volt, hogy
nem találtam időt az írásra és a frissítésre. Most viszont insallah számos
érdekes dologról olvashattok.
1. Az éneklés
A lányok (én nem, mert nem tudok) tanultak a többiektől énekeket, részint
iláhikat (vallásos dalokat), részint pedig tatár és ukrán népdalt. A
jelentkezőknek majd odahaza megtanítják insallah. Ez a tatár ez valami
hihetetlen nyelv. Viszonzásul az érdeklődőknek megtanították a
„Tavaszi szél vizet áraszt” kezdetű magyar népdalt.
Leírhatatlan élmény volt, amikor 3-4 különböző nemzet különböző kiejtéssel
magyarul énekelt. Ez úton is szeretném kérni, hogy akinek van ötlete arra,
hogy még milyen dalt tanítsanak meg a lányoknak, az az ötleteit írja meg
(inkább SMS-ben, mert mailt csak a jövő héten nézek).
2. Az ügyelet
Pénteken reggel ügyeletesek voltunk! Eddig csak a saját szobánkat
takarítottuk (több-kevesebb lelkesedéssel), de csütörtök este bejött az
ügyeletes hodzsa, hogy nem akarunk-e nöbetet (ügyeletet) vállalni.
Természetesen lelkesen lecsaptunk a lehetőségre, és Ayse és Hamide
mecsetet porszívóztak, Afra és én pedig a mi emeletünk (első) folyosóját
sepertük és mostuk fel. Elmondanám, hogy a folyosó brutális hosszú,
reggeli ima után (takarítási időben) pedig még nagyon korán van. Azt
hittem, hogy ehhez a munkához kapok valami ipari(hoz közelebb álló)
eszközöket, de nem, egy műanyag tál és a szokásos mosogatórongy. Ezzel
együtt én élveztem a nöbetet.
3. A háfizok
A háfiz az egy olyan ember, aki az egész Koránt kívülről tudja. Itt, a mi
iskolánkban is folyik háfizképzés. Múlt héten voltak a háfizvizsgák, és az
iskola tanulói 100 százalékos sikert értek el: tizenhatból tizenhatnak
sikerült alhamdulillah. Sőt, a kirgiz Eszra megnyert egy háfizversenyt is
(tényleg gyönyörűen olvas). Erről úgy értesültünk, hogy ültünk az ebéd
utáni órán kinn a kertben, és egyszer csak hangos dobolás és Allahu Akbar
kiáltások hallatszottak. A lányok (főleg kirgizek és kazahok) járták végig
az iskolát, elöl rózsával a kezében a meglehetősen szabadkozó és piruló
Eszrát vezették, ütötték a dobokat és Allahu Akbart kiáltoztak. Amerre
elhaladtak, mindenki bekapcsolódott kicsit az ünneplésbe.
4. KONYA
Pénteken indultunk Konyába, (úgy kell kiejteni, hogy kon-ja) elméletileg
5-kor kellett volna, gyakorlatilag fél kilenckor sikerült (nem lepődtem
meg nagyon). Egy 16 személyes kisbusszal mentünk, összesen 15-en, köztünk
3 gyerek. Az út kb. 650 kilométer. És meg is kellett állni az imákra, meg
Isztanbulból kifelé útépítés is volt (4 óra alatt nem egészen 200
kilométert tettünk meg az autópályán). Szóval reggel hatra értünk oda, nem
egészen Konyába, hanem a vendéglátóinkhoz, akik Konyától kb. 30
kilométerre laknak egy kis faluban, a hegyekben. Gyönyörű hely,
érdeklődőknek insallah képeket mutatok. Hihetetlen tájak, vörös hegyek és
sárga síkságok között haladtunk, és sast is láttunk. Ezzel együtt teljesen
elfáradva érkeztünk meg. Aludtunk két órát, majd reggeliztünk. Reggeli
hagyományos, kemencében sütött böreket csináltak nekünk (képek lsd. mint
fent), valamint egy bárányt is vágtak nekünk vacsorára. Déli ima után
(ismét nem lepődtem meg) sikerült elindulni Konyába. Megnéztünk Konya
legrégibb mecsetét és felmentünk egy hegyre teázni.
Aztán pedig elmentünk Mevlana Hazretleri mecsetébe imádkozni a délutáni
imát. Aztán pedig meglátogattuk az ő türbéjét. Erről nem tudok írni.
Életem egyik legintenzívebb élménye volt, ami után két napig sírtam. Majd
a többiek insallah elmesélik, milyen volt.
Este részt vettünk valamilyen programon, amiről vannak fotók, lsd. fenn.
Majd hazamentünk vacsorázni. Jött egy csomó vendég, éjjel kettőig
beszélgettünk a teraszon. Másnap reggeli után még meglátogattunk néhány
ismerőst, voltunk egy szünnet partin (ha nem tudod mi az, majd
személyesen) bementünk a konyai bazárba, és déli ima után elindultunk
haza. Éjjel fél tizenkettőkor értünk vissza, aminek a kurzuson nem
mindenki örült. Nagyon fáradtak voltunk, még hétfőn is. Én magam még
mindig Konya hatása alatt vagyok. Insallah egyszer visszamegyünk még
valamikor.
5. A tanulás
Miután a hodzsáink rádöbbentek, hogy már csak 2 hetünk van ezen kívül,
mindenki belehúzott, záporoz az információ. A Korán olvasással haladunk,
haladgatunk, bár mindenkit kétségbe ejt, hogy már csak két hét van, lsd.
mint fent.

Nagyon érdekes érzés, hogy már csak két hét van hátra. Tegnap a mecsetbe
mentem a kertből, és megálltam a kardvirágok mellett. Mikor idejöttünk, az
összes kardvirág teljes díszben pompázott. Tegnapra az elvirágzott
kardokat levágták, az utolsó szálon még nyílt a legfelső virág, de már
kezdett száradni, egyedül a megmaradt zöld levelek között. A leanderbokron
több volt a virág, mint a levél, mikor idejöttünk, most meg csak az
ághegyeken nyílnak a rózsaszín virágok. Tegnap este a lányok fáztak a
kertben, és ma is a mecsetben tartottuk az órákat, mert fújt a szél és
hűvös volt.
Én tudom, hogy a dolgok elmúlnak, de azt, hogy ilyen gyorsan és
észrevétlenül múlnak el, még soha nem éreztem át ilyen világosan és
élesen. Én tudom, hogy mindenki meg fog halni, de az a tény, hogy én is,
és hogy talán már ma, még soha nem zuhant ekkora csattanással szívem
legbelső kamrájának földjére. Ha eszembe jut, hogy talán már ma meghalok,
és hogyan fogok a Mindenható Allah elé állni, akkor úgy elszorul a szívem,
hogy ehhez képest minden más dolog fontosságát veszti. Úgy érzem, mintha a
két tenyeremben tartanám egész életem tőkéjét, és csak nézném
kétségbeesett rémülettel, ahogy kifolyik az ujjaim közül. Fohászkodjatok
értem.

Most már este van, villanyoltás után írok és alig találom a billentyűket,
ezért csak elköszönök. Mindenki üdvözöl mindenkit. Nagyon köszönjük a
leveleket és híreket, elnézést, hogy külön-külön nem tudunk válaszolni
nektek. Fohászkodjatok értünk. A Mindenható Allah segítsen
valamennyiünket, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a
társain.

Halima

Első augusztusi beszámoló

2005-08-01T15:05:00.000+03:00

As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Nem akarom minden beszámolómat azzal kezdeni, hogy sok szeretettel
üdvözlök mindenkit, de sok szeretettel üdvözlök mindenkit. Jelenleg a
mecsetben ülök, és azt hiszem szerda van. A délutáni mutalla elmarad, mert
mint már írtam, ez a hét szünet a két turnus között, és csak délelőtt van
tanítás teljes gőzzel, délután csak akkor, ha akad tanár. A lányok fenn
vannak a szobában, és Korán-olvasást gyakorolnak. Kaptunk ajándékba
egy-egy nagyon szép Koránt, olyat, ami török kalligráfiával van írva, ami
(szerintem) nehezebben olvasható (és sokkal nehezebben írható), mint az
arab országokból származó Koránjaink. Viszont azzal bíztatnak minket, hogy
ha ezt megtanuljuk jól olvasni, akkor már insallah bármit könnyű lesz.

Tegnap Zeynep hanimmal és a leányaival (ha emlékeztek: ők látogattak meg
minket májusban) felmentünk a Camlica (ejtsd: csamlidzsa) nevű hegyre, ami
Isztanbul legmagasabb helye. Mielőtt még bakancsos és biztosítóköteles
túrát képzelnétek el, kocsival mentünk, csak az utolsó kb. 150-200 métert
tettük meg gyalog. Nagyon szép park van itt, szökőkút, pavilonok, oszmán
stílusban épült teázó és kávézó. Beültünk egy kis kerti pavilonba, és, bár
ebéd után voltunk, gombás palacsintát ettünk és valami fahéjas
pudingszerűséget, mely vaníliafagylaltban úszott. Teáztunk, beszélgettünk,
majd visszajöttünk mutallára, ami persze elmaradt, önálló gyakorlás volt
helyette.

Már magából a Koránból olvasunk, nemcsak szavakat meg szókapcsolatokat,
hanem ténylegesen a Koránból. A kiejtésbeli problémákhoz ezennel
hozzáadódott a szünetek, megállás, elfogyó lélegzet problémája is.

Közben péntek lett, és pánikszerű gyorsasággal írok, mert mintegy fél óra
múlva insallah indulunk a török lányokhoz, ahol a hétvégét fogjuk tölteni,
még nem tudom pontosan, mivel. Tegnap este Zeynep hanim házában voltunk
vendégségben, ahol egy Medinából érkezett hölgy tartott szohbetet, és
vacsora is volt természetesen. Megjegyzem, ezeknek a lazaságoknak
hamarosan vége, mert hétfőtől vége az egyhetes szünetnek, és délután is
lesz tanítás, esti mutalla is, egészen 22:15-ig.

Most pedig gyorsan következzék egy újabb adag FAQ, avagy GYIK:

1. Még mindig nincs sem robbantás, sem árvíz. Mára virradó éjjel egészen
kiemelkedően meleg volt, és nagyon fülledt is. Ráadásul a szobában
rengeteg szúnyog van, amelyek nagyrészt engem találnak meg.
2. A csapvíztől még mindig semmi bajunk, és azt a bizonyos (a qaf hang
képzési helyén jelentkező) keserűséget is kiküszöböltük azáltal, hogy
vettünk citromlevet, és egy kicsit a vízbe cseppentünk, tényleg kicsit,
mert úgy tűnik, hogy a török citromlé sokkal savanyúbb, mint a magyar.
3. Alhamdulillah sikerült a vízumunkat meghosszabbítani.
4. Sajna töröktudásom nem sokat fejlődött szerintem. Hosszas gondolkodás
után kifejtem, hogy hétvégén hova „gelecegim”, aztán kiderül,
hogy ez így nem jó, mert azt jeleni, hogy jövünk, mi meg megyünk.

Vízumügyintézés után, kihasználva, hogy a városban vagyunk (a kurzus
messze van a központtól, egy külvárosi részen), elmentünk vásárolni egy
helyi szupermarketbe, ami a KILER nevet viseli, és olyasmi, mint nálunk a
Tekszó. Nagyon vicces volt, még az áruk is hasonlóan voltak elrendezve, és
itt van olyasmi, mint a tekszó gazdaságos, pl. papírzsepiből meg
citromléből.

Most megint eltelt pár nap, hétfő délután van, délutáni szabadidő, óra
után, mutalla előtt. Pénteken nem tudtam frissíteni (bizonnyal
észrevettétek), mert mentünk a török lányokhoz, és mielőtt a beszámolót
befejeztem volna, lemerül a kollégám akkumulátora, feltölteni meg már nem
volt időm. Szóval mára maradt a beszámoló, de legalább nem kell várnotok
egy hetet, hogy megtudjátok, mi volt hétvégén.

A török lányok házában voltunk, szombaton kissé megkésett reggeli (12-kor)
után 2-re jöttek a vendégek az előadásra. Kb. 30-40 nő és 8-10 gyerek
gyűlt össze. 2 előadás volt, köztük fél óra szünet. A vendégek estig
maradtak, páran még vacsorára is. Utána a török lányok azt mondták: eddig
ők beszéltek, és mi unatkoztunk, most beszéljek és, és ők unatkoznak. Ez
persze nem volt igaz, mert mi nem unatkoztunk, és insallah ők sem, mert
angolul beszéltem, és egyik testvérünk fordította. Aztán még éjjel 1-kor
házilag készített fagyit ettünk.

Vasárnap reggel felkerekedtünk, és a Camlicára (lsd. fentebb) mentünk,
piknik formájában fogyasztandó reggelire. Nem oda, ahol a lsd. fentebb
volt, mert az a kis Camlica volt, most meg a nagyra mentünk. Televíziós
antennák és adótornyok meghitt árnyékában fogyasztottuk ízletes
reggelinket, nagyon szép fenyőerdő tisztásán. Volt ott két rendőrló is egy
karámban, akikkel természetesen azonnal és sokáig barátkozni kezdtem.

Reggeli után visszamentünk a lányok házába, és a kertben teáztunk, majd
hazajöttünk (az iskolába). Az esti mutalla a változatosság kedvéért
elmaradt, de a lányokkal jót beszélgettünk helyette.

Ma gondoltunk bele, hogy már több mint egy hónapja itt vagyunk, és már
csak 4 hetünk van vissza. Teljesen hihetetlen, mert minden nehézség
ellenére nagyon jól érezzünk magunkat alhamdulillah, a napok csak úgy
repülnek, és én magam el sem tudom képzelni, hogy egyszer majd haza kell
mennünk.

Hogy valami gyakorlati információval is szolgáljak, a könyvek közül kettő
alhamdulillah a nyomdában van. A hodzsa könyvének első változatát már
átnéztük és kijavítottuk, insallah a héten beszélünk a javításról a
nyomdával.

Még hozzátenném azt is, hogy a hétvégén insallah Konyába megyünk, tehát
megint nem lesz pénteken frissítés, hanem insallah hétfőn, de akkor
legalább megtudjátok, mi volt Konyában. Addig is minden jót mindenkinek,
és kérünk benneteket, hogy fohászkodjatok értünk. A Mindenható Allah
segítsen meg és vezessen mindnyájunkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán,
a családján és a Társain.

Halima
Hanif Iszlám Kulturális Alapítvány
www.hanif.hu

A harmadik hét végén

2005-07-23T11:03:00.001+03:00

As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Először is, elnézést kérek mindenkitől, amiért a beszámoló megkésett, s a tegnap este lázasan blogolók nem találtak semmit. A tegnapi délután érdekes volt, kissé lelakottak voltunk valamennyien a heti hajszától, ezért délután úgymond pihengettünk. Én érdekes tudományos kísérletbe kezdtem: ha a laptopot ágyamra helyezem, a párnát mellé, s oldalt fekve, fejem a párnán nyugtatván bal kézzel gépelek, az vajon menni fog-e?

A tudományos érdeklődésűekkel szomorúan közlöm, hogy a válasz egyértelmű nem, s sajnos a megfigyelési időszak lejártáig a laptopom akkuja is lemerült… Feltölteni meg nem tudtam, mert a mecsetben program s vendégség volt, és úgy gondoltam, hogy ha megjelenek a felvirágozott mecsetben előadók között, kihúzom a diavetítőt vagy a hangosítást, és helyére bedugom a laptopot, azzal nem leszek egyértelműen népszerű. Szóval a tegnapi frissítés helyett ma (szombaton, és fogalmam sincs hányadikán, de 21 és 23 közé tippelem) frissítek insallah. Remélem, senki nem csalódott nagyot.

A mai hétvége elég lazán fog eltelni, mert nem megyünk sehova, hanem itthon leszünk, mosunk, tanulunk, takarítunk, illetve holnap valószínűleg látogatóba jön Hatice barátnőm, és vele töltjük a napot. Az egész héten egyébként semmi különös nem történt, az órák mennek, mint rendesen, a kiejtésünk talán-talán javul. Múlt hétvégén, ha még emlékeztek, elindultunk a Topkapiba, de a projekt nem sikerült, mert nem engedtek be minket az iskolától hozott papírral, hanem ki akarták fizettetni a teljes belépőt, ami a legtöbb lánynak nagyon drága lett volna. Ezért inkább mecseteket látogattunk, ami nagyon jó volt. Ezen a hétvégén is megkísérlik a többiek a Topkapit, de én már kétszer voltam, a többi lányok pedig mint említettem kissé megviseltek, és inkább feltöltődnének itthon.

Szokás szerint mellém ült pár tanulótársunk, és érdeklődve nézik már hosszú percek óta, amint egy számukra teljesen ismeretlen nyelven gépelek. Előtte hosszasan beszélgettünk az általunk ismert valamennyi nyelven, majd felmerült a szokásos kérdés: vannak-e játékok a gépemen. Most kicsit csalódottak.

Ezen a hétvégén turnusváltás van. A török lányok 5 hetet tanulnak itt, és két turnus van egy nyáron. A kettő között van egy hét szünet, ez lesz a most következő hét. Nem a szokásos órarendünk van, hanem az fog tanítani, aki éppen bent van és ügyeletes. Ami azt jelenti, hogy valószínűleg rengeteg Korán-óránk lesz, mert a tanárunk a szomszédban lakik. A „mi” hodzsánk, aki olyan osztályfőnök-féleség, hazament, és csak pénteken jön vissza.

Mielőtt befejezném, még jöjjön a FAQ, avagy GYIK, ami nem egy pikkelyes állat, hanem a GyakorI Kérdések rövidítése, vagyis olyasmi, amit SMS-ben vagy e-mailben kérdeztetek, de nem tudok rá egyenként válaszolni.

1. Nem, Isztanbulban nincs árvíz. Még csak eső sem esett. Egy nap és egy éjjel esett, mikor jöttünk, de azóta talán egyszer csöpögött pár csepp. Pedig jó lenne egy kis felfrissülés.
2. A csapvizet isszuk, és nincs tőle semmi bajunk. Kicsit keserű utóíze van, azon a helyen, ahol a q hangot képzi az ember. De amúgy teljesen jó.
3. Ettünk szimitet, többször is, és dinnyét is, és minden egyebet.
4. Ayse még nem szakadt rám, és senki sem szakadt senkire, Alhamdulillah.
5. Külön van az óránk, nem a török lányokkal, egy csoporttársunk van, aki egy amerikai muszlim hölgy, de (micsoda véletlen) a nagypapája magyar volt. Azt sajnos elfelejtette, hogy melyik faluból származott.
6. A kaja nagyon jó, és a szoba is nagyon kényelmes, általában anyagi téren semmiben nem szenvedünk hiányt, sőt.
7. Igen, persze, mindenkinek nagyon hiányzik mindenki.
8. Még nem tudom, hogy meg fogunk-e tudni bárkit is tanítani Koránt olvasni. Insallah.

Ezzel végére is értünk az eheti beszámolónak. Sok szeretettel üdvözlünk mindenkit, és Ayse azt üzeni az anyukájának, hogy ő is és mindenki írjon a blogra. Insallah a jövő héten próbálunk kicsit hosszabb beszámolóval jelentkezni. Addig is minden jót mindenkinek. A Mindenható Allah segítsen minket.

Halima

A harmadikhét végén

2005-07-23T11:03:00.000+03:00

As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Először is, elnézést kérek mindenkitől, amiért a beszámoló megkésett, s a
tegnap este lázasan blogolók nem találtak semmit. A tegnapi délután
érdekes volt, kissé lelakottak voltunk valamennyien a heti hajszától,
ezért délután úgymond pihengettünk. Én érdekes tudományos kísérletbe
kezdtem: ha a laptopot ágyamra helyezem, a párnát mellé, s oldalt fekve,
fejem a párnán nyugtatván bal kézzel gépelek, az vajon menni fog-e?

A tudományos érdeklődésűekkel szomorúan közlöm, hogy a válasz egyértelmű
nem, s sajnos a megfigyelési időszak lejártáig a laptopom akkuja is
lemerült… Feltölteni meg nem tudtam, mert a mecsetben program s
vendégség volt, és úgy gondoltam, hogy ha megjelenek a felvirágozott
mecsetben előadók között, kihúzom a diavetítőt vagy a hangosítást, és
helyére bedugom a laptopot, azzal nem leszek egyértelműen népszerű. Szóval
a tegnapi frissítés helyett ma (szombaton, és fogalmam sincs hányadikán,
de 21 és 23 közé tippelem) frissítek insallah. Remélem, senki nem
csalódott nagyot.

A mai hétvége elég lazán fog eltelni, mert nem megyünk sehova, hanem
itthon leszünk, mosunk, tanulunk, takarítunk, illetve holnap valószínűleg
látogatóba jön Hatice barátnőm, és vele töltjük a napot. Az egész héten
egyébként semmi különös nem történt, az órák mennek, mint rendesen, a
kiejtésünk talán-talán javul. Múlt hétvégén, ha még emlékeztek,
elindultunk a Topkapiba, de a projekt nem sikerült, mert nem engedtek be
minket az iskolától hozott papírral, hanem ki akarták fizettetni a teljes
belépőt, ami a legtöbb lánynak nagyon drága lett volna. Ezért inkább
mecseteket látogattunk, ami nagyon jó volt. Ezen a hétvégén is megkísérlik
a többiek a Topkapit, de én már kétszer voltam, a többi lányok pedig mint
említettem kissé megviseltek, és inkább feltöltődnének itthon.

Szokás szerint mellém ült pár tanulótársunk, és érdeklődve nézik már
hosszú percek óta, amint egy számukra teljesen ismeretlen nyelven gépelek.
Előtte hosszasan beszélgettünk az általunk ismert valamennyi nyelven, majd
felmerült a szokásos kérdés: vannak-e játékok a gépemen. Most kicsit
csalódottak.

Ezen a hétvégén turnusváltás van. A török lányok 5 hetet tanulnak itt, és
két turnus van egy nyáron. A kettő között van egy hét szünet, ez lesz a
most következő hét. Nem a szokásos órarendünk van, hanem az fog tanítani,
aki éppen bent van és ügyeletes. Ami azt jelenti, hogy valószínűleg
rengeteg Korán-óránk lesz, mert a tanárunk a szomszédban lakik. A
„mi” hodzsánk, aki olyan osztályfőnök-féleség, hazament, és
csak pénteken jön vissza.

Mielőtt befejezném, még jöjjön a FAQ, avagy GYIK, ami nem egy pikkelyes
állat, hanem a GyakorI Kérdések rövidítése, vagyis olyasmi, amit SMS-ben
vagy e-mailben kérdeztetek, de nem tudok rá egyenként válaszolni.

1. Nem, Isztanbulban nincs árvíz. Még csak eső sem esett. Egy nap és egy
éjjel esett, mikor jöttünk, de azóta talán egyszer csöpögött pár csepp.
Pedig jó lenne egy kis felfrissülés.
2. A csapvizet isszuk, és nincs tőle semmi bajunk. Kicsit keserű utóíze
van, azon a helyen, ahol a q hangot képzi az ember. De amúgy teljesen jó.
3. Ettünk szimitet, többször is, és dinnyét is, és minden egyebet.
4. Ayse még nem szakadt rám, és senki sem szakadt senkire, Alhamdulillah.
5. Külön van az óránk, nem a török lányokkal, egy csoporttársunk van, aki
egy amerikai muszlim hölgy, de (micsoda véletlen) a nagypapája magyar
volt. Azt sajnos elfelejtette, hogy melyik faluból származott.
6. A kaja nagyon jó, és a szoba is nagyon kényelmes, általában anyagi
téren semmiben nem szenvedünk hiányt, sőt.
7. Igen, persze, mindenkinek nagyon hiányzik mindenki.
8. Még nem tudom, hogy meg fogunk-e tudni bárkit is tanítani Koránt
olvasni. Insallah.

Ezzel végére is értünk az eheti beszámolónak. Sok szeretettel üdvözlünk
mindenkit, és Ayse azt üzeni az anyukájának, hogy ő is és mindenki írjon a
blogra. Insallah a jövő héten próbálunk kicsit hosszabb beszámolóval
jelentkezni. Addig is minden jót mindenkinek. A Mindenható Allah segítsen
minket.

Halima

2005-07-15T23:17:00.000+03:00

As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

A második hét végén is sok szeretettel üdvözlök mindenkit. Az idő csak úgy repül (legalábbis nekem), a reggeli ima és az esti mutalla (közös tanulás) között mintha csak percek lennének, és nem 18-19 óra. Kezdünk insallah belerázódni a dolgokba, mert (1) néha, mintegy véletlenül már sikerült olyan hangokat is produkálni, amelyek, ha ritkán is, de előfordulnak az arab nyelvben, (2) tudtunkra adták, hogy minden reggel kötelező jelleggel fel kell mosni a szobánkat egy kis homokozóvödör-szerűség és egy mosogatórongy segítségével, (3) már én is csak viszonylag ritkán tévedek el az épületben. Szóval már szinte helybélinek számítunk.

Az órák továbbra is érdekesek, Afra kedvenc órája a Korán-olvasás, enyém a taszawuf (szoros második befutó a próféták története), a többiek nincsenek jelenleg a szobában. Van egy „beceri” (ejtsd: bedzseri) nevű óránk, ami olyan háztartástan-szerűség, tanultunk egy süteményt, amit insallah az augusztus 30-án esedékes találkozóra meg is sütök, valamint tegnap kis virágocskákkal díszített zacskócskát varrtunk. Zacskóvarrásban váratlan tehetséget fedeztem fel magamban. Bár inkább Korán-olvasásban fedeztem volna…

Rájöttem időközben, hogy ha reggel, az órák előtt a laptopot leviszem a mecsetbe, és bedugom a konnektorba, akkor a délutáni szabad/tanulási időben egy-másfél órát tudok rajta dolgozni. Ezt nagyrészt a lányok és az én beszámolóírásom tölti ki. Amúgy munkát nemigen tudok csinálni (remélem, ezt az illetékesek is olvassák, és a szomorú hírt megemésztik, mire hazamegyek), mert vagy program van, vagy mosunk, vagy a többi lánnyal barátkozunk, vagy teázunk, vagy (ez a legkevesebb) alszunk – minden másodperc számít… Hűha, lemerül az akku, már át van húzva kis piros iksszel. A fejem feletti ágyon Afra és Ayse ülkeres csipszet esznek, és most invitálják fel Hamidét, szerintem rám fognak szakadni hamarosan.

A büfé külön történet, nagyon drága (török viszonyokhoz képest), a kiszolgálás borzalmas, de egyéb alternatíva híján mindenki oda jár. Nem is értem, hogy győzik azt a borzalmas jégkrém-mennyiséget, ami fogy.

Nahát közben eltelt három nap (emlékeztek, mint mondtam három napja a repülő időről?), a mecset előterében ülök, mert a mecsetben lévő konnektorok foglaltak – mindenki a telefonját tölti. Péntek van, mindjárt maghrib ima (naplemente), úgyhogy igyekszem gyorsan írni, hogy még fel tudjam ma tölteni.

Hogy érdemi információkat is közöljek, úgy tűnik, insallah sikerült a könyveket elindítani, fohászkodjatok kérlek, hogy minde n simán menjen. Sőt, ma, mivel péntek délután nincs mutalla (közös tanulás, emlékeztek?) Asli hodzsával karöltve lefordítottunk egy munkafüzetet a Korán-olvasás szabályairól, és az eredeti kiadóval is beszélt a hodzsam, aki nagy örömmel fogadta próbálkozásunkat, tehát még az is lehet, hogy insallah egy ilyenünk is lesz. Ha nem, akkor is legalább megvan magyarul, és insallah hasznát fogjuk venni.

A tanulás továbbra is nagyon jó, bár a hangok kiejtése nem lett könnyebb, most már legalább tudunk kategóriákat felállítani: ezt a hangot egyáltalán nem tudom kiejteni, ezt közelítőleg, ezt az esetek 5-7 százalékában felismerik, ez pedig a vidámság kiapadhatatlan forrásául szolgál mindenkinek, aki hallótávolságban van. A többi tárggyal nincs gond alhamdulillah. A barátkozással sem, egész kis csapatok szoktak körülvenni, és érdeklődve hallgatják török nyelvű nyökögésemet (innen üzenem szeretett és tisztelt töröktanárnőmnek, hogy sírva fakadna, ha hallana. Általában kissé félénken kezdek bele a szavakba, a szótő kiejtése után pedig felszabadultan és erős hangsúllyal kivágom a hibás végződést, amit kínos csend követ, majd kijavítanak. A „Hodzsam JAAAAAA” kifejezést és intonálását viszont elég jól elsajátítottam a lányoktól, de minek is?)

Most van azan, szóval szerintem ez volt a beszámoló, többet nem írok, csak még annyit, hogy az, akinek az e-mailjére nem válaszolok, vagyis gyakorlatilag mindenki, ne sértődjék meg, felháborítóan drága a GPRS, és a múlt héten helyből kb. 2ezer forintot elneteztem, úgy, hogy gyakorlatilag csak a beszámolót töltöttem fel, és elolvastam a maileket. Azért se írjatok, hogy nincs fenn a blogon a kép, nem tudom hova lett, eltűnt a laptopközi űrben. Nekem azt írta ki, hogy felment, de ezek szerint nem. Insallah újra meg fogom próbálni.

Holnap insallah a Topkapi palotába megyünk, szóval várjátok a beszámolót. Sok szeretettel üdvözlünk mindenkit. A Mindenható Allah segítsen meg mindnyájunkat, és nyissa meg előttünk az Ő végtelen kegyelmének kapuját.

2005-07-15T23:13:00.000+03:00

Hello drága Anya,

Mi újság nálatok? Velem minden ok, az étkezések érdekesek vagy 200 lány egyszerre benyomul az étkezőbe, el tudod képzelni a hangzavart. Minden étkezés után van fohász amit mindig valaki más mond (nekem még eddig Al-hamdulilla nem kellet mondani), de a hangzavarban semmit nem lehet szinte hallani, csak az Amin-t amit a közelben ülők időben mondanak és akkor mindenki visszhangozza. Naponta 7 óránk van 4 ebéd előtt ima és utána még 1 óra, aztán vagy 3 óra szabad foglalkozás, du van még vacsi előtt 1 un. Gyakorló óra amin a kérdéseinket lehet feltenni a de előadásokkal kapcsolatban, vacsi (a hangzavarban) és utána 22,15-ig az utolsó óra, aztán ima és alvás. Mint láthatod nem unatkozunk, szerencsére eddig még nem feleltettek minket, mert akkor valószínűleg problémáink lennének, mert a szabadidőnkben: mosás (kézzel), Korán gyakorlás (sajnos az összes hang máshogy van képezve mint a magyarban) vannak napok mikor teljesen el vagyok keseredve. Ilyenkor a lányokkal egymást támogatjuk és megpróbálunk a másikba lelket verni. Mint ma megtudtam jövő héten már kezdjük a szavak összeolvasását, már most kicsit kétségeink vannak, de szeretnék mindenkit kérni hogy fohászkodjon értünk, hogy sikerüljön., vagy ha már teljesen ki vagyunk merülve akkor kihasználjuk a szabadidőt és alszunk.
Meg kell vallani, hogy az iskola nagyon profi, majdnem minden nap du van valami program a mecset teremben, ezen a részvétel kötelező (pl: felvilágosítás –depresszió kialakulásáról stb. családdal kapcs kérdések, oszmán történelemmel kapcsolatos szerepjátékok, vagy jön Oszmán Hodzsa jön el előadást tartani, ekkor mindent szépen feldíszítenek. Most hétvégén pl. az iskolával a Topkapi-ba fogunk menni insALLAH, de pl egyik du meg volt hívva, minden külföldi az iskola vezetőjéhez, Oszmán Hodzsa-hoz vendégségbe (tea, 3 fogásos vacsi, Korán olvasás beszélgetés és term az elmaradhatatlan ajándékozás –itt Töröko.-ban mindig a vendéglátó ad ajándékot a vendégnek- )
Minden nagyon szép, már szerintem majd az összes látványosságot láttuk. Voltunk rengeteg mecsetben úgy is mondhatnám hogy mikor kimenőn vagyunk akkor mindig mecsetben imádkozunk ami nekem különösen kedves. Voltunk már hajókiránduláson (2 óráson) nagyon szép volt bár az elemekkel kellet harcolni mert a szél majd levitte a kendőmet, sok perecet eszünk és lehetőség szerint gyümölcsöt is.
Rengeteget vásárolunk, voltunk már a fedett bazárban is de az nagyon drága hely. Vettem natúr parfümöt neked drága anya. Talán tetszik majd neked . Ezek a parfümök nagyon jó illatúak.
Hétvégén eljön értünk mindig valamelyik vendéglátónk, és egész hétvégén kényeztetnek, ide oda visznek minket több fogásos étkezéseket élünk meg. Elmegyünk valamelyik vendéglátónkhoz és a szomszéd (aki egyébként a család barátja) ragaszkodott hozzá hogy náluk aludjunk, mi átvonultunk hosszú kabátba ami alatt csak pizsama volt, a vendéglátónk mondta hogy vegyük le a kabátot, és mikor látta hogy ezek az érdekes külföldiek pizsamát hordanak a hosszú kabát alatt, hát eltudod képzeli? Itt a buszok –amik magyar ikaruszok- úgy mennek hogy az első ajtó nyitva van ez nagyban megkönnyíti a levegővételt. A férfiak felállnak és átadják a helyet ha felszállunk. Tehát minden elfogultság nélkül ez tényleg más világ. Az európai és ázsiai oldal között úgy közlekedünk hajóval, mint otthon a metróval. Nagyon sok állatot főleg macskát látunk. Itt az emberek nagyon szeretik az állatokat ha mész az utcán oda jönnek és játszani szeretnének veled.
Az időnk is mindig szép jó meleg. Minden ok, csak a hangképzés menne jobban.
Mond meg a gyerekeknek, hogy gondolok rájuk és hogy nagyon szeretem Őket. Apát, Timit Lacit Mamát, Keriéket is puszilom.
Szeretném még elmondani, hogy csak Te írtál a blogra ez idáig ami miatt én nagyon örültem, de szeretném ha olvashatnék a Timitől is élménybeszámolót, ha lehet ne kelljen várnom két hónapot.
Sok szeretettel gondolok rád és fohászkodom az egész családért, jó lenne mindenkivel együtt menni Mekkába.
Írj arról is hogy, hogy megy a számítógépezés nézed egyedül is a blogot?
Írj sokat, én megpróbálok minden péntekre összeállítani neked valami beszámolót. InsALLAH.
Kérlek fohászkodj Te is hogy megtudjam tanulni a szép kiejtést a Korán olvasáshoz, hiszen ezért jöttem ide.

Sok puszi mindenkinek: Orsi/ Ayse

2005-07-08T16:34:00.000+03:00

As-salamu alaykum wa Rahmatullahi wa Barakatuh.

Nos, a lányok lényegre törő és a helyi fauna különböző tagjaiban bővelkedő beszámolója után én is elmondanék egy-két (persze nem olyan érdekes) dolgot. Itt vagyunk már egy hete, az „itt” az egész pontosan az Aziz Mahmud Hudayi Kiz Kuran Kursu. Egy egész épületkomplexum (én még most is eltévedek néha, és kétségbeesetten nézem a 10-12 éves tanulólányokat, akik nagyon jól eligazodnak, én meg megint nem tudom, hol a fürdőszoba). Az épület 600 lány elszállásolására képes, most mintegy félgázzal működünk, 400 fővel. Mi, az 5 magyar együtt lakunk egy hatágyas szobában. 3 emeletes ágy van. Insallah Ayse nem fog ágyastul rámzuhanni éjszaka, mert akkor aztán vége a beszámolóknak. Van egy hatalmas közös étkező, ahol mind tudunk enni egyszerre (olyan zaj van akkor, hogy nem tudjátok elképzelni), és szintenként egy nagy fürdőszoba. Kert is van, sokszor kint tartjuk az órát, mert nagyon meleg van, és délután az épületben már alig elviselhető. Jelenleg a mecsetben ülök, mert máshol nemigen van konnektor, vagy ha van is, nem működik. (Most egy kb. 4 éves, Surayya nevű kisleány áll mellettem, és a laptop iránt érdeklődik, nagyon drága. Sajna török nyelvtudásom még nem fejlődött annyit, hogy elmagyarázzam a laptop működési elvét.)
A lányok mindenféle korúak, leginkább 12 és 16 közöttiek, de a 2 évestől a 37 évesig mindenféle tanítvány található. A tanárok nagy része 25 év körüli, nagyon hivatalosan a Hodzsam (tanítóm) névvel illetjük és magázzuk őket, amitől kicsit zavarban voltak szegények, de már hozzászoktak.

Az órarendünk nagyon kemény, legtöbb óránk Korán-olvasásból van, egy hét után elméletileg 6 hangot kellene tudnunk kiejteni, ezzel szemben pihent állapotban és szerencsés esetben átlag 2-3 sikerül. Igyekszünk komolyak maradni, de előbb-utóbb valaki elkezd nevetni a saját nyökögésén, nyikorgásán, nyávogásán és egyéb fura hangjain, és akkor a komolyságnak egy időre vége. Legyetek szívesek fohászkodni értünk, különösen a különböző „h” hangok és az ain hang kiejtésének érdekében. A többi óra: akida, fikh, szíra, próféták története, adab és taszawuf nagyon érdekes és a tanárok is nagyon jók mashaAllah. Mindenki nagyon kedves, és alhamdulillah nagyon jól érezzük magunkat, bár kicsit fáradtak vagyunk („Lányok, ne legyetek már ilyen táposak!”), mert reggel 9-től 1-ig tanítás, aztán ebéd után még egy óra, aztán valami program, előadás, ilyesmi, majd este még két óra, az utolsó 22:15-kor ér véget, majd esti ima, valami közös fohász meg vetélkedő, aztán alvás.

Barátkozunk itt a többi lánnyal: törökök, kirgizek, kazahok, görögök, bulgárok, egy bukaresti lány és mi alkotjuk a nemzetközi csapatot. Szerdán vendégségben voltunk, két török és két tatár lánnyal ültem egy asztalnál, mintegy könnyek között gondolván hazánk dicső történelmére. Orosztudásom romjait összekotorva barátkozom a kirgizekkel, akik annyira aranyos, kedves, jószívű lányok, hogy el sem lehet mondani. Nagy komolyan magázódunk, törökül és oroszul is.

Amúgy itt az egész iskola nagyon jól, szervezetten működik, a Mindenható Allah jutalmazzon meg mindenkit, aki dolgozik ezért, mert nagyon nagy szolgálatot tesz a muszlim lányoknak. Nemcsak tárgyi tudást, hanem szép viselkedést, modort, közösségi életet, életszemléletet tanulnak.

Hétvégén, szombat reggeltől vasárnap estig szabadok vagyunk (8-ig van kimenő), szóval insallah lesz valami hétvégi programunk, amiről majd szintén beszámolunk insallah. Most viszont abbahagyom szerintem, mert vészesen közeleg a délutáni program ideje (még nem tudom, mi), amikor gyanítom, hogy távoznom kell laptopomat éltető konnektorom közeléből.

Nagyon sok szeretettel üdvözlünk mindenkit. Reméljük, hogy ti is olyan jól érzitek magatokat, mint mi. Insallah a jövő héten újra jelentkezünk a beszámolókkal. A Mindenható Allah segítsen meg valamennyiünket, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a Társain.

Halima

Utóirat: Hogy lássátok, még megvagyunk, insallah megpróbálok beszúrni egy képet... én magam nem vagyok rajta, alhamdulillah...

2005-07-08T16:31:00.000+03:00

2005-07-01
Biszmilláhirrahmánirrahím
Először is szeretnénk üdvözölni mindenkit aki otthon maradt, sok-sok szalam mindenkinek, és akkor kezdem is az első beszámolónkat. Hálistennek épségben megérkeztünk, a repülőút korántsem volt olyan szörnyű mint ahogy vártam, nem lett senki rosszul és nem is zuhantunk le. Igazából hihetetlen érzés volt, de ez úgyis csak nekem volt új meg az Editnek. A repülés közben filmeket is vetítettek, de sajnos mikor a rajzfilm következett volna, végetért az út, és leszálltunk. A leszállás nagyon szépen sikerült, a felszállás nem annyira, de ezt szerencsére nem árulta el közben az Afra, aki mellettem ült. Leszállás után macskaköves, lépcsős utakon vittük a csomagjainkat, ami elég nagy kihívás volt, de nemcsak azért a macskakövek miatt, hanem az autóáradat miatt is, de végülis megbírkóztunk vele. Ezután megérkeztünk az első szálláshelyünkre, eddigre már mindenki kimelegedett és leizzadt. Halima csak kissé kimelegedett. A lányok nagyon-nagyon kedvesen fogadtak minket, és egy gyönyörű lányszobában lakhatunk, ahol nagyon kényelmesek az ágyak, és az egész lakás nagyon érdekesen néz ki. Nagyon finomat vacsoráztunk, és részt vettünk a lányok első óráján, aminek a témája az „Első szó” volt (Said Nursi), és az volt benne az érdekes, hogy törökül volt, de így is nagyon megragadott minket. Miközben a testvérünk felolvasott, bizonyos részeknél megállt és hozzátette a saját gondolatait. Ezután Koránt olvasott és duákat. A kiszolgálás fehérgyarmati színvonalú (Ayse mondta, mert ott is reggeltől estig enni kell). Lefekvés előtt még tortát is ettünk és török teát ittunk, tényleg minden nagyon finom volt. A lefekvés előtti teaivás eredménye az volt hogy nagyon nehezen aludtunk el. A hajnali imakor pedig meglátogatott minket a sirály. Nagyon sirály volt. Ayse először azt hitte, hogy egy lúd volt az. Azért járnak ide a sirályok, mert itt az emberek kifliket tesznek ki a teraszukra, hogy legyen mit enniük. Hatalmas volt a sirály, Halima nem is tudott elaludni, mert nagyon érdekesnek találta. A másik ami miatt nem tudott elaludni az volt, hogy Ayse túl hangosan lélegzett. Találkoztunk nagyon sok macskával is (a továbbiakban kedi), voltak közöttük kukás, és úri kedik. És mecset kedik is. Mindannyian nagyon elégedettnek látszottak. A csütörtök déli imát a híres Sultanahmet mecsetben imádkoztuk, (Kék mecset) ami teljesen lenyűgözött, nem is tudom leírni, milyen érzés volt, mert ez volt az első igazi mecset amit láttam életemben, és ráadásul nem is akármilyen mecset, hanem… szóval nagyon nagyon nagyon szép volt. Meg a hangulat amit árasztott… Tényleg leírhatatlan. Mellette volt az Aya Sofia mecset is, de azt csak kívülről néztük meg, nagyon szép volt az is. Utána hajóval átmentünk az ázsiai oldalra, ez az út is nagyon szép élmény volt, és mielőtt elértük volna a partot, láttuk, hogy egy sirály nekicsapódott egy kőnek, és beleesett a tengerbe, odament hozzá egy ember, kiemelte a vízből, és három férfi is próbált rajta segíteni, nagyon érdekes volt látni ezt a hozzáállást. Ezután egy hosszú túra következett, a hegy tetejére, ahonnan megnéztük a kilátást Isztambulra, masaAllah, masaAllah! Visszafelé megálltunk fagyizni, és imádkozni egy kisebb imahelyen (meszdzsid). Ezután visszahajóztunk Európába, és elmentünk volna megnézni a Minatürk múzeumot, de zárva volt. Ha sikerül megnéznünk, beszámolunk arról is insaAllah. Este megint nagyon finom vacsorát kaptunk, és annak ellenére, hogy korán le akartunk feküdni, sokáig beszélgettünk a török lányokkal és ismét török teát ittunk, és ismét nehezen aludtunk el emiatt. Hajnalban pedig felkerekedtünk (vadásztunk két taxit) és elmentünk egy nem annyira távoli mecsetbe, az Ayyup Sultan mecsetbe és ott imádkoztuk a hajnali imát. Ima után hosszasan fohászkodott az imám. Utána felgyalogoltunk egy nagyon magas helyre, ahonnan nagyon szép volt a kilátás, és leültünk piknikezni, mert a török lányok masaAllah mindenre gondoltak. Utána vásároltunk egy kicsit a Fatihban (ha jól tudom) és visszajöttünk egy rövid pihenőre (ismét taxival).

Most már tényleg...

2005-06-29T01:17:00.000+03:00

Most már tényleg insallah mindjárt megyünk! Sikerült beállítanom a GPRS Internet-kapcsolatot a laptopon, insallah kommunikációképesek leszünk.

Folyik a csomagolás, annak ellenére, hogy lassa fél egy van, még igencsak van mit csinálni. A lányok nyitott bőröndök között ülnek a szőnyegen, C-vitaminos dobozok és tartóselemek között.

Elbúcsúztunk mindenkitől, és tényleg nagyon fogtok hiányozni. Insallah két hónap múlva találkozunk.

Én is csomagolok insallah, elsősorban digitálisan - könyvek anyagai, Korán, minden, amire szükségünk lehet. Holnap délelőtt indulunk insallah. a Mindenható Allah őrizzen mindnyájunkat.

Halima

Vélemény

2005-06-16T16:33:00.000+03:00

Kaptam egy véleményt a blogról.
"Nagyon szép az oldal. A design-t te találtad ki? Olyan retrós."
Nos, a design-t nem én találtam ki, hanem a blogspot által felkínált
csomó sablonból választottam, hosszas tépelődés után, gondolva, h. ez
annyira csúnya, hogy szegényt úgysem választja senki más. Azóta viszont
már egészen megszerettem.

Halima
Hanif Iszlám Kulturális Alapítvány
www.hanif.hu

Korán

2005-06-16T13:45:00.000+03:00

As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Amíg elérkezik az indulás ideje, mindenkinek ajánlom, hogy hallgasson
Koránt. Eddig nem ismertem ezt a Sejkhet, de most rábukkanva meg kell
állapítanom, hogy nagyon-nagyon szépen olvas. Ha valakinek esetleg nincs
szélessávú kapcsolata, az szóljon bátran, mert már elég sok szúrát
letöltöttem az ő olvasásában.
Ja, és a link, ahol lehet hallgatni:
http://www.digitaliss.com/~usheikh/index.html
Tényleg nagyon szép.

Halima
Hanif Iszlám Kulturális Alapítvány
www.hanif.hu

Jegyek

2005-06-11T10:14:00.000+03:00

Megvettük a jegyeket alhamdulillah.
Szóval a dolgok mai állása szerint június 29-én 13:05-kor indulunk
insallah és augusztus 29-én 6:25-kor érkezünk insallah.
Insallah beleférünk a kétszer harminc napos vízumba...

Halima
Hanif Iszlám Kulturális Alapítvány
www.hanif.hu

Aha!

2005-06-05T21:38:00.000+03:00

Aha, működik, kétszer is. Elnézést, előbb-utóbb insallah belejövök.
Vajon képet lehet küldeni?

Halima
Hanif Iszlám Kulturális Alapítvány
www.hanif.hu

Működik ez?

2005-06-05T21:35:00.000+03:00

Szeretném kipróbálni, hogy tényleg lehet-e e-mailben postolni. Kinn vsz.
a GPRS-képes telcsim és a laptopom segítségével fogok blogolni, és az
Internet-hozzáférés nagyon drága nekem ott. Nem akarok mindig felmenni a
webes felületre, jobb lenne, ha az e-mail tisztességes formában fel
bírna kerülni insallah.

Halima
Hanif Iszlám Kulturális Alapítvány
www.hanif.hu

Működik ez?

2005-06-05T01:03:00.000+03:00

Halima
Hanif Iszlám Kulturális Alapítvány
www.hanif.hu

Törökországi Blog

2005-06-05T00:54:00.000+03:00

Miért csináltam blogot?
Azért, mert nem tudom, hogyan tudnánk olcsóbban és kevesebb idő alatt kommunikálni az itthoniakkal, ha insallah két hónapig Törökországban leszünk. így megadom mindenkinek a blog címét, és hajrá, lehet olvasni, hogy mi történt a törökországi lánycsapattal!