Szalamun alejkum ve rahmatullah.
Most értünk haza a mecsetből. A naplementi imára némi késéssel estünk be, aztán lementünk a tengerpartra, zöld baklavát ettünk, majd a kikötői mecsetben imádkoztuk az esti imát, és hazajöttünk. A lányok a lakás túlsó végében vannak valahol, csak elhaló hangokat hallok arról.
Ma csináltunk gözlemét, ami szerintem meglehetősen fincsi lett elhamdulillah, majd ettünk fagyit is (vanília-pisztácia). Holnap insallah az Eyüp Sultan mecsetbe készülünk hajózni.
Itt rettentő meleg van. Sokat gondolok a tengerre. Az utolsó nap fogtam egy apró, kb. 5 centis tarisznyarákot. A két egymásra borított tenyeremben vittem oda a vendéglátóimhoz. A kis izé meg úgy belekapaszkodott az ujjamba, az ember nem is várná egy ilyen apróságtól, h. megharapja. (Helyesbítek: AZ EMBER, általánosságban, minden ehhez hasonló soklábú, jelentős ollókkal rendelkező gyanús külsejű lénytől azt várja, h. meg fogja őt harapni, de ÉN nem). Apró kis sikkantásokat hallatva, és a derékig érő vízben féllábon ugrálva igyekeztem a törökök felé, akik ismét bizonyosságot nyertek arról, h. vendégük FURCSA. Mikor meglátták az eltökélten az ujjamba kapaszkodó rákocskát, kijelentették, h. az mérges, és meg fogok halni. Jelentem, még életben vagyok.
Aztán fogtam egy nem túl nagy medúzát, és a kéthetes képzés sikerének könyvelem el, h. MINDHÁROM vendéglátóm a kezébe vette, bár valóban volt, aki fura rikkantások hallatott közben. Azt is megjegyezték egyöntetűen, h. a medúza gusztustalan, és nyálkás, és a kezük is nyálkás lett tőle. Aztán a boldogtalan lényt kicsit beljebb vittem, és elengedtem, sokáig néztem, ahogy a nejlonzacskóból kipréselt vizet imitáló mozgásával elhullámzik. A medúzát úgy a legkönnyebb megtalálni, h. nem magát az állatot keresed, hanem azt az árnyékfoltot, amit a tenger fenekére vet. A tiszta vízben pontosan látszik az árnyék a homokon.
Visszatérve Isztanbulba, szinte minden estére van vacsorameghívásunk, pedig még nincs is Ramadán. Ramadánban gondolom még durvább lesz. A nézelődés és mászkálás megy, csak ebben a melegben néha elég durva. A macskák számosak, íme egy sziesztás kép Afra kedvéért, mi mást is lehetne tenni ebben a melegben:


Most nem tudok mást írni, meg iszonyat álmos is vagyok elhamdulillah. Holnap insallah megyünk internet-lelőhelyre, és akkor beposztolom ezt insallah.
Ha addig nem írnék (ami elég valószínű), akkor áldott Ramadánt kívánok mindenkinek. A Mindenható Allah fogadja el a böjtünket, a fohászainkat, az imáinkat, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.

Isztanbul

Isztanbul
Persze, tudtam, h. így lesz, csak nem tűnt úgy, h. valósággá is válik. Eljött az idő, h. visszamenjek Isztanbulba.
Tényleg teljesen hihetetlen, hogy eltelt ez a 2 hét. Kb. 4-5 napnak érzem így visszatekintve, pedig közben lefordítottam egy egész könyvet (na jó, csak olyan 100 oldal), és megcsináltam mellette a szokásos havi fordítás-adagomat is. De ezen kívül nem tudnám megmondani, mi mást. Minden nap ugyanazt: felkeltem reggeli imára 4 körül, aztán végleg 8 körül, tea, leültem dolgozni, 11 körül felkeltek a többiek is, reggelit csináltunk, aztán valami ebédfélét, h. legyen, mire feljövünk a tengerről. Aztán fél 1 felé lementünk a tengerre, 3, fél 4 körül feljöttünk, déli ima, ebéd, 5-kor délutáni ima, aztán vissza a tengerre, és a naplementi ima ezánja többnyire a vízben talált minket. Megint fel a házba, és grillezés, vagy valami gyors vacsora. Pont. Ennyi. A 2 hét alatt kétszer bementünk a közeli faluba piacra, és kétszer internet + fagyizás kombó. Ennyi. Tekirdag (Rodostó) kb. 30 km, de oda se mentünk be :-). Nem ragaszkodtam hozzá, a többieket meg nem hozta lázba a dolog. Fatma és a férje kb. 3 naponta elmentek kocsival a kb. 1-2 km-re levő ábécébe. Egy török mondás szerint a napok úgy folynak el, mint a víz, hát így történt. Emlékszem 1-2 kiemelkedő dologra: amikor egy napig nem lehetett úszni, mert olyan erős szél volt, meg amikor 2 nap is esett jégeső, meg amikor a nagy rákot fogtam, de amúgy semmi más. Mióta muszlim vagyok, 9 éve nem volt ilyen nyaralásom, amikor tényleg csak nyaraltam. Na jó, most is fordítottam mellette, de akkor is, ez egészen különleges valami volt. És még ráját is láttam…
Eredetileg úgy volt, h. reggel indulok Isztanbulba. De akkor jöttek a vendéglátók, h. de még reggelizzünk együtt. De még egyszer búcsúzóul menjünk le úszni. Aztán fél 3 lett, én meg ott álltam vizes cuccban a kiborított bőröndöm felett… ettől függetlenül (miután sikerül meggyőznöm mindenkit, h. nem, ne süssenek gyorsan szudzsukos tojást, és nem, nem halok éhen Isztanbulig, ami kb. 90 kilométer) 3 után nem sokkal kinn álltunk az országúton. Ugyanis az utazás úgy ment, h. Fatma férje, Adnan abi leintette az arra haladó buszokat. Ezek nagyon profi, hatalmas, légkondis, sokszor emeletes buszok, ugyanis Törökországban nagyon fontos és fejlett a buszközlekedés. Még enni-inni is adnak a buszon, mint a repülőkön. Tehát, a busz belassít. Természetesen NEM áll meg. Hol is állna, parkoló nincs, leállósáv se. Menet közben kinyílik az ajtó, leugrik az utaskísérő, már nyitja is a csomagtartót. Merre megy, kérdezi Adnan abi. Mint kiderül, nem arra. Csomagtartó becsuk, utaskísérő vissza, busz begyorsít.
A második busz se arra ment, Isztanbulba ugyan, de egy nagyon távoli terminálra. Ahogy a harmadik is, de ekkor már szorított az idő, majd megoldod valahogy kiáltással Adnan abi belódította a bőröndöm a csomagtartóba, az utaskísérő markába nyomta a viteldíjamat, én pedig repülőrajttal felugrottam a lassan guruló busz alsó lépcsőjére, már csukódott is az ajtó, és mire felértem és integettem volna, már nem láttam a vendéglátóim teljes, 4 fős csoportját felölelő küldöttséget, akik az országútra kísértek, amely békésen olvadozott az 50 fokban, miközben remegett felette a levegő. Elindultunk, visszavonhatatlanul vége a nyaralásnak.
Az út eseménygazdag volt. Amikor egy útépítéses részhez értünk, az utaskísérő kihasználta az alkalmat, és felszolgálta a forró kávét / teát. Hatalmas bukkanókon haladtunk keresztül, igyekeztem egyensúlyozni a teli pohár háromazegybent. Kisebb sérülésekkel megúsztuk, elhamdulillah.
A nyílt országúton egyszer csak elénk vágott egy Renault. A következő bekötőútnál megállt, kiszállt a sofőr, és intenzív integetésbe kezdett. A busz belassított, nem állt meg persze, közben a Renault-ból kiszállt további 5 felnőtt és 2 gyermek. Az egyik felnőtt egy terebélyes, bottal járó nagymama volt. Érzékeny, megható jelenet következett: mindenki kezet csókolt a nagymamának. Majd mindenki átölelte a nagymamát. A nagymama is átölelte őket. A bot a földre esett. Megkeresték, felvették. A nagymama megcsipkedte a gyerekek arcát. A sofőr még egyszer kezet csókolt a nagymamának. Közben a buszvezető rájött, h. a botos nagymama nem fog tudni repülőrajtolni, és mivel a szívhezszóló búcsújelenet során is szép lassan gurult előre, és már kb. 20-30 méterrel túlhaladta a családi eseményt, megállította az irdatlan buszt, hátramenetbe kapcsolt, és visszaindult a nagymamáért. Mögöttünk a kocsisor megállt, rövid értetlenkedés után ők is hátramenetbe kapcsoltak, és mint egy fejbecsapott hernyó, megindultunk visszafele. Senki nem dudált és anyázott. Még az a néhány szerencsétlen sem, akik a bekötőúton várakoztak, amelyet, mint pár sorral fentebb már említettem, elállt a Renault, mind a négy ajtaja szélesre tárva, a család könnyek között ölelgeti nagymamát. A jelenet mindenkit meghatott, és senki nem vonta kétségbe a nagymama jogát, h. még egyszer megcsipkedje unokái arcát. Eljött azonban az elválás szívet tépő perce, még egy kézcsók, még egy csipkedés, és közös erővel a busz fejárójához támogatták a nagymamát. Mint kiderült, a társaság egyik tagja is vele utazik. A hölgy felment a lépcsőn, és felsegítette a nagyit. A busz lassan elindult, ám ekkor velőtrázó sikoltás hallatszott: yavas yavas, vagyis lassan! Azt vártam, h. a nagymamára rácsukták az ajtót, leszakadt a fél lába, vagy valami hasonló, mert a kiáltás tényleg ezt sugallta, de nem, elhamdulillah, annyi történt, h. ugyan már majdnem leült, de még nem helyezkedett el 100 százalékosan, és még talán a retiküljét sem szorította biztonságosan az ölében. Miután mindezek sikeresen megtörténtek, az ablak felé fordult, és lelkesen integetett. A Renault ugyan már rég nem látszott, talán már a bekötőút forgalma is helyreállt azóta, de ő még egy darabig integetett.
Aztán már hamar visszaértünk, nem történt semmi érdekes, és most már a vendégházból írok, amit inkább vendégpalotának kellene hívni. 5 szoba van, és ilyen pezsgőfürdős sarokkád a fürdőszobában… Hamarosan megérkeznek a többiek, és holnap insallah már közösen vágunk neki az isztanbuli programoknak. Nem tudom, mikor tudok posztolni, de insallah holnap megpróbálok. Sok szeretettel üdvözlök mindenkit, és ha addig nem tudnék írni, akkor egyben áldott Ramadánt is kívánok. A Mindenható Allah legyen velünk, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.

A kíváncsi nénik

A kíváncsi nénik
Itt a faluban van egy csomó öregnéni. Vannak, akik egész évben itt laknak, és vannak, akik csak nyáron. Persze az, h. megjelent itt egy fura külföldi (gy. k. én) rendkívüli felfordulást okozott közöttük. Egyikükkel röviden elbeszélgettem nyakig a tengerben. SOHA nem láttam korábban a nénit, és gőzöm sincs, h. hol lakik. ÁMDE: aznap este már hallottuk, h. a szembeszomszéd néni azt meséli a (hasonlóképpen néni) barátnőjének a falu központi szociális intézményében, a teázóban, h.:
- mi nem a nyaraló tulajdonosai vagyunk, hanem vmi rokonok, de azt nem tudja pontosan, milyenek (naná, h. nem tudja, mert nem jutott eszembe törökül az „unokaöcs” szó)
- a külföldi valami fura országból származik, és nem török
- és nincs török férje sem
- és egyáltalán semmilyen férje sincs
- és a barátnője abban az országban járt egyetemre.
A szembeszomszéd néniről 3 dolgot érdemes tudni.
1. Mivel a ház, amiben lakunk, még nem készült el teljesen, csak az 1. szint lakható, ezért a hely elég kevés, nem tudunk hova teregetni. A második szintre, ahol még csak a csupasz téglafalak vannak meg, lehetne, de még a lépcső sincs kész, és elég tornamutatvány feljutni oda, főleg egy lavórnyi vizes ruhával. A ház előtti kiskertben (tényleg kicsi, 2x3 méter kb.) viszont áll egy elég megviselt tujafa. Kihasználva az alkalmat, ennek az ágaira terítettük a vizet törölközőket. A szembeszomszéd néni azonnal bepanaszolt minket annál, aki kb. a mi közös képviselőnknek felel meg, mondván: ezek most jöttek a faluból? Elrontják nekem a kilátásomat. Tehát azóta inkább felmászunk a felső szintre. Van 3. szint is, oda grillezni szoktunk felmászni. Nem látnak a szomszédok, és szép a kilátás a tengerre.
2. RENGETEG fiúutódja van. Fiak, unokák, legalább 10 db, focilabdával, gitárral, biciklivel.
3. Éppen indultam valahova Fatma nővérével, és a ház előtt álltunk, amikor kijött a szomszédnéni, és megkérdezte őt, mintha én ott se lennék: ez külföldi? Igen, Magyarországról jöttem, feleltem én, de a néni meg se hallotta. Szerintem a játékszabályokban benne lehet, h. én külföldi vagyok, tehát nem tudok törökül, tehát hallgassak. Igen, Magyarországról jött, mondta Fatma nővére. És kendős, kérdezte a néni. Miközben én ott álltam, kendővel a fejemen. Igen, felelte Fatma nővére. Hááááá, mondta a néni, olyan hangsúllyal, ahogy csak a törökök tudják, férjnél van? Nem, mondta Fatma nővére. Háááá, mondta a néni megint. Másnap, mikor egy lavór ruhával igyekeztem felmászni a 2. szintre, a néni kinn állt a kertben, hááááá, mondta, kadin hem güzel, hem de caliskan, vagyis: a nő szép is, meg szorgalmas is… Ha esetleg nem megyek haza augusztusban, akkor hozzámentem a szomszédnéni számos fiúutóda közül az egyikhez.

Ramadán

Reggel van (hajnali 9), és mindenki alszik, nem tudtam teát főzni, mert elfogyott a víz. A csapvíz itt ihatatlan, nagy, 20 literes ballonban rendeljük a forrásvizet, amit házhoz is szállítanak – no, ez fogyott ki most éppen. Ma megyek Isztanbulba, és holnap insallah jönnek a lányok.
Gondoltam, kihasználom a lehetőséget, és írok arra a nagyon hasonló kérdésre, amely 2 e-mailben is érkezett. Insallah a kérdezők olvassák a választ, és insallah másnak is származik haszna belőle.
A kérdések – nem meglepő módon – Ramadánnal kapcsolatosak. Jön a Ramadán hamarosan (itt 11-én kezdődik insallah), mit tehetünk ahhoz, hogy jobban kihasználjuk, értékesébbé tegyük magunk számára? Mi legyen az, amire elsősorban koncentráljunk Ramadánban?
Én azt a tanácsot adnám, h. ne akarjunk MINDENT, mert az úgysem fog sikerülni. Mérjük fel a saját lehetőségeinket, korlátainkat: mire vagyok képes, mennyi idő és erő áll rendelkezésemre, és ennek alapján tűzzük ki a célt Ramadánra. A következő dolgokat gondolnám én át:
0. Úgy vágjak bele a Ramadánba, h. rend van az életemben, fizikai és spirituális értelemben egyaránt. Fizikai alatt azt értem, h. takarítsunk ki, nagyon alaposan, pakoljuk ki a hűtőt, fagyasztót, kamrát, mossunk ki mindent stb. Mérjük fel a készleteket, és amit lehet, nem romlandó v. hűtőben, fagyasztóban elálló dolgokat, szerezzünk be előre. Gondolkodj el azon, h. mit ennél szívesen szahurra, vagy mivel törnéd meg az iftárt. Szerezz be ásványvizet vagy gyümölcslét (bár ez utóbbi kalóriatartalma poharanként 100 kCal körül jár, csak úgy mondom). Szerezz be datolyát, mert Allah Küldötte (s.a.w.) azt ajánlotta, h. ezzel törjük meg a böjtöt.
1. A legfontosabb természetesen a böjt, hiszen ez az, ami MINDEKÉPP kötelező Ramadánban, ha valaki nem beteg vagy nincs egyéb felmentése. Az első böjtölendő nap előtt (ami itt ugye 11.) este már úgy menj aludni, h. előtte fogalmazd meg a szándékot, h. Allah megelégedéséért, az Ő parancsára végig fogod böjtölni Ramadán hónapját.
2. A szahur, ami nagyon ajánlott dolog, mert Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta: „A mi böjtünket és a Könyv Népe böjtjét a hajnal előtti étkezés (szahur) különbözteti meg. Ezt még HAJNALHASADÁS ELŐTT, vagyis a reggeli ima idejének kezdete előtt kell enni. Tudom, tudom, most jönnek az emberek, h. jaaaaaaaaaaj de én olyan koráááááááán még nem bíííííííírok enniiiiiiii, stb. Hát bírjál. Ha megnézzük az Iszlám történelmét, a muszlimok elég komoly áldozatokat tudtak hozni a Mindenható Allahért, a hitükért, a vallásukért. Ehhez mértek egy reggeli étkezés azért annyira nem nagy dolog. Akarni kell, és meg kell enni, és kész. Nem kell ötfogásos vacsorát végigenni, ha csak egy joghurtot vagy gyümölcsöt vagy bármi mást eszel, az is jó. Mindenképpen ajánlom, h. egyél valami sovány fehérjét (tojás, túró, csirkemell, ilyesmi), és valami alacsony glikémiás indexű szénhidrátot (zabpehely, barna rizs, hajdina, teljes kiőrlésű kenyér, hüvelyesek), mert ez lassan emeli meg a vércukorszintedet, és lassan is szívódik fel, tehát insallah később leszel éhes. MINDENKÉPP igyál sok vizet. Jajaja, tudom, de én nem bírok stb. Ha van fél órád, amit a szahur és környező teendőkre szántál, akkor 5 percenként igyál meg egy egy pohárral, és az már elég jó. Tehát ne egy slukkra akarj ledönteni másfél litert, mert az tényleg nem egyszerű.
3. Az iftár. Ahányszor csak lehet, próbáld meg közösségben enni az iftárt, mert a muszlimok közös étkezésén, fohászán áldás van. Tudom, h. fáradt vagy munka után, és h. későn van iftár, de Ramadán egyszer van egy évben. Ebben az időszakban ki kell békülni azzal, h. márpedig fáradtabb leszel az átlagnál, és fohászkodni kell, h. a Mindenható Allah fogadja el ezt a fáradtságot istenszolgálatként, és jutalmazzon érte. Amúgy pedig ez jóféle fáradtság, mert tudod, h. meglesz a jutalma insallah. Hacsak lehet, próbálj meg te is tartani egy iftárt. Nem kell 20 embert meghívni, 4-5 is elég. Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta, h. aki enni ad a böjtölőnek, h. az a böjtjét megtörhesse, az ugyanazt a jutalmat kapja, mint maga a böjtölő. Ha hét közben dolgozol, időzítheted hét végére is a saját iftárodat. Főzz valami finomat, teríts meg szépen, esetleg készíts valami csinos meghívót a vendégeidnek. Legyen ez egy különleges alkalom, mert az is, hiszen ez a TE iftárod. NAGYON fontos: még ha te magad nem is ügyelsz arra, h. helál húst egyél (vagyis amit az Iszlám szerint vágtak le, tehát nem a piacról, tekszóból hentestől stb., hanem a MUSZLIM HÚSBOLTBÓL származik), a vendégeidnek akkor is MINDENKÉPP ilyet tálalj fel. Különben elég kínos jelenet lesz, amint hozod a sült csirkét, de nem eszik belőle senki :-). Ha nincs időd elmenni a húsboltba, akkor (a) szólj nekem, és a mienkkel együtt hozok neked is, (b) főzzél valami húsmentes ételt.
4. A terawih ima. Ez a Ramadán egyik ismertetőjele, és talán még a böjtnél is különlegesebb, hiszen a böjtöt be lehet pótolni, de a terawih imát nem. 20 rakából áll, és az esti ima (isa) után kell imádkozni. Nem kötelező ima, de erősen ajánlott. Allah Küldötte (s.a.w.) volt, h. egyedül imádkozta otthon, és volt, h. közösségben. Ezért a legjobb, ha te is imádkozod közösségben is és egyedül is. Közösségben persze jobb, nagyobb élmény, könnyebben eltelik, mint otthon egyedül, az imám valószínűleg más szúrákat olvas, mint te, stb., de főleg, ha valaki dolgozik, nem fogja tudni minden este közösségben végezni, ami nem is baj. Augusztus 17-től nálunk insallah lesznek közös terawih imák, mindenkit sok szeretettel látunk. Akinek messze vagyunk, az akár ott is aludhat, így a közös terawih mellett a közös szahur is garantált :-). A terawihhal kapcsolatban az a nagyon fontos megjegyzésem lenne, h. igen, 20 raka elméletileg, és igen, az sok, és kb. egy óra hosszat tart. DE. Ha erre nem vagy képes valamiért, vagy nem minden nap vagy rá képes, akkor se add fel, és ne mondd azt, h. na jó, nekem sok a 20 raka, és ezért nem imádkozom a terawih imát. Ha csak 2 rakát tudsz imádkozni, akkor imádkozz annyit, de legyen VALAMI az esti ima után, amit direkt, különlegesen Ramadánban csinálsz. Ha csak 2 raka, akkor állj fel ahhoz a 2 rakához, fogalmazd meg a szándékodat a terawih imára, és kérjed a Mindenható Allahot, h. fogadja el: „Uram, ez az én erőfeszítésem, fogadd el tőlem, és sokszorozd meg nekem a jutalmát a Te Kegyelmed által!” És amikor csak tudod, van erőd, energiád, akkor pedig imádkozd a 20 rakát insallah.
5. A Kegyes Korán. A Ramadán a Korán hónapja is, ezért a legjobb megoldás az lenne, ha tudnánk olvasni egy Hatimot (teljes Koránt) arab nyelven. Ha valaki nem tud Koránt olvasni, az olvassa magyarul. Ha nem tudja az egészet végigolvasni, akkor legalább valamennyit olvasson, valamivel többet, mint általában szokott. És amikor csak lehet, legalább hallgassa a Korán-olvasást. Tegyél be egy CD-t, amikor otthon vagy, vagy hallgasd a buszon, villamoson, bármikor, mindig. Én insallah minden nap olvasok egy dzsuzt, tehát akinek bármiféle élményt jelent az én olvasásom :-), azt szeretettel várom, és hallgathatja/követheti arabul/követheti magyarul. Csak előző nap szólj, h. mikor jönnél, mert akkor megvárlak az olvasással.
6. A Ramadán végén adott adomány, vagyis a zakát al-Fitr. Ez MINDEN muszlim háztartás MINDEN TAGJÁRA kötelező, akiknek több élelmük van, mint ami egy nap és egy éjjel kitart. Egy szegény ember egynapi élelme a mennyisége, olyan szinten, ahogy te magad is eszel, vagy a családodat táplálod. Tehát az „egy kiló kenyér bőven elég egy napra” elv nem működik. Ezt lehetőleg élelemben kell adni, bármilyen MUSZLIMNAK, akiknek nincs annyi jövedelme, h. zakátot fizessen rá (NEM zakát al-Fitrt, hanem rendes zakátot). Te magad is odaadhatod, hozzánk is elhozhatod, és mi eljuttatjuk rászorulóknak. Olyan élelem legyen, ami nem romlik meg (pl. ne gyümölcs vagy zöldség), de gondolj bele abba, h. te mit szeretnél kapni. Nem az a legjobb megoldás, h. pl. csak liszt vagy rizs legyen, mert ebből fognak főzni az ünnepre, és nem biztos, h. te is főtt rizst szeretnél enni tésztával az ünnepen. Legyen valami finom, ünnepibb jellegű, lehet benne édesség, nem romlandó HELÁL konzerv, felvágott, gyümölcslé stb. Mindenképp hangsúlyoznám, h. még ha valaki meg is eszi a szárnyasmájkrémet, NE tegyen a csomagba, csak olyasmit, ami 100% helál.
7. Az ünnep. Tegyük a böjt megtörésének ünnepét valódi ünneppé insallah. Ajándékozzuk meg a testvéreinket, főzzünk különleges ételt, hívjunk vendéget. Nálunk insallah megint lesz húzós-ajándékozás, ünnepi kaja, ünnepi előadás insallah. Mindenkit szeretettel várunk.

Ezek lennének a legfontosabb dolgok, amelyeknek ideális esetben minden nap, de mindenképpen az átlagosnál többször bele kellene férni a Ramadánba. Ezen kívül persze van még számos dolog, amit meg lehet tenni: aki nem imádkozza a szunna imákat, az Ramadánban imádkozza őket insallah. Aki imádkozza, az imádkozzon még egy kicsit többet. Adakozzunk többet az átlagnál, adjunk ajándékot a testvéreinknek, legyünk extra-kedvesek. Olvassunk Iszlámmal kapcsolatos könyveket. Tehát ne akarjunk MINDENT csinálni, hanem csak insallah TÖBBET, mint egyébként. A Ramadán lényege az, h. közelebb kerüljünk a Mindenható Allahhoz. A kötelezőkön felül olyan önkéntes cselekedeteket végezz, amelyek személy szerint téged közelebb visznek Hozzá. Persze, akinek megy a minden, az csináljon nyugodtan mindent :-).

A Mindenható Allah áldja meg a Ramadánunkat, és adja, hogy az Ő közelségében teljen el. Az Ő áldása legyen a Prófétán, a Családján és a Társain.

Beugrottunk

a városba, de persze csak fél órája tudtam meg, ezért nem hoztam magammal semmit, csak a hirtelen felkapott usb-driveot.
Azt azért elmondom nektek, h. pár napig nagyon erős szél volt, egy nap úszni se tudtunk, mert ilyen volt a tenger:


Még jégeső is volt, ismét. Aztán a tenger lenyugodott, most megint szép, na ja, holnap megyek vissza Isztanbulba...
Viszont nagy örömömre (a vendéglátóim kevésbé örültek) fogtam 1 ilyet:


Egyik vendéglátóm az Égei-tengertől jött, kérdeztem, h. náluk is emnnyi rák, hal stb. van-e a tengerben. Mondta, h. neki eddig fogalma sem volt arról, h. a tengerben BÁRHOL IS ennyiféle dolog van, s azt hiszi, az élete boldogabb s nyugodtabb is volt úgy...

Ma reggel csináltunk 1 halom gözlemét, ami így néz ki:

Insallah majd felteszem a receptet valamikor,

Most viszont mennem kéne, mert már sürgetnek itten, insallah holnap v- holnapután feltöltöm a hosszabb beszámolókat.

Ja, még egy dolog, közkívánatra a kiontottbél-hínár: