Monday, August 11, 2008

Szolgálati közlemény

As-salamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh.

Mivel a törökországi nyaralás letelt, mostantól kezdve már insallah a másik blogon olvashatjátok a napi bejegyzéseket. Tehát

erre tovább...

Vége...

Vége lett az idei nyaralásnak is. Hivatalosan is hazaértünk, mindenki itt van Magyarországon. Holnap, kedden insallah már nálunk találkozunk előadáson.
Insallah hasznos, tevékeny évnek nézünk elébe. a Mindenható Allah adjon nekünk olyan cselekedeteket, amelyek közelebb visznek Hozzá, és őrizzen minket azoktól a cselekedetektől, amelyek eltávolítanak Tőle. És az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.

Utolsó hét

Eljött az utolsó hét. Mindenki hazament, nekem egy megbeszélés miatt még maradnom kell Isztanbulban. A Vendégház kiürült, csak a macskák maradtak a kertben :)

Eért úgy döntöttem, hogy inkább Cengelköyben lakó barátainkhoz költözöm, nem volt kedvem egyedül maradni egy hétig.

Ekkor találkoztam a bécsi török lányokkal. Szerdán délelőtt, még a vendégházból, az Eyüp Szultán mecsetbe mentem.

Déli ima előtt egy órával mentem, mert az imám előadást tartott a Mirádzs éjszakáról (pont előző este volt), és maradtam déli imára is. Az ima után a mecset előtti tömegben köszönt rám Sema, a bécsi Sevim húga. Meghívott hozzájuk vendégségbe. Telefonszámot cseréltünk, és péntek délután el is mentem hozzájuk, szombat estig ott voltam. Szombaton elmentünk hajnali imára az Eyüp Sultan mecsetbe, aztán napközben meglátogattuk Allah Küldötte (s.a.w.) Társainak sírját. Itt van eltemetve többek között Kab ibn Malik is (r.a.), akiről ez az ája szól:
És megengesztelődve fordult ahhoz a háromhoz, akik hátramaradtak - addig, amíg bármilyen tágas is különben, szűk lett nekik a föld és összeszorult a szívük, és megértették, hogy nincs menedék Allahtól máshol, csak Nála. Aztán megengesztelődve fordult hozzájuk, hogy ők megbánással fordulhassanak Hozzá. Allah a Kiengesztelődő, az Irgalmas. (Korán, 9:118)
A maradék időt ismét Cengelköyben töltöttem, főzéssel, beszélgetéssel, a gyerekekkel játszva stb. Insallah hamarosan találkozom veletek is.

Néhány fotó :)


Sehzade mecset, Isztanbul


Kilátás a Topkapi palotából a Boszporuszra


Helvahane - itt főzték az édességeket



Afra macskája :)



Gemlik. Ezt láttuk a balkonról.


Konya szimbóluma: a zöld kupola alatt van Dzselaleddin Rúmi sírja



Az Alaeddin Keykubad mecset imafülkéje (mihrab), Konya. Itt áll az imám, amikor az imát vezeti.



Konya

Monday, August 04, 2008

GYIK

GYIK (ami még mindig nem egy pikkelyes állat, hanem válasz az SMS-ben/mailben érkező kérdésekre)
1. Igen, volt robbantás, de mi NAGYON messze lakunk attól a helytől. Magáról az eseményről is csak az aggódó levelekből értesültünk. Nem kell aggódni, mi nem robbantunk, elhamdulillah.
2. Árvíz még mindig nincs. Ez nem tudom honnan jön ez az abszurd gondolat… de minden évben ismétlődik. Most is csak azt tudom mondani, nem, nincs árvíz 
3. Az e-mailekre azért nem válaszolok, mert eddig a csaknem egy hónap alatt csak 2 alkalommal tudtam nézni, és akkor sem volt időm írogatni, csak átfutottam őket.
4. Az SMS-ekre azért nem válaszolok, mert… hát… Telefonom Története: külföldi telefonok nem működnek a török kártyákkal, még akkor sem, ha kártyafüggetlenek. Csak a Törökországban vásárolt telefonok mennek török kártyával. Az én telcsimet valaki elvitte, hogy megoldja ezt a problémát, és azóta a telefon EGYÁLTALÁN nem működik, se török kártyával, se magyar kártyával, se kártya nélkül… ma megyek érte, h. esetleg valamit tudtak vele kezdeni.
5. Nagyon meleg van. Viszont kétszer is esett az eső.
6. Ettünk dinnyét és fagyit is, többször is, elhamdulillah.
7. Mindenki jól van, üdvözöl mindenkit, és köszöni az üdvözléseket.
8. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki megpróbált segíteni a nyelvvizsga körüli zűrzavarban. Végül is sikerült elhamdulillah. Bocsánat, h. nem válaszoltam egyenként az SMS-ekre, és most, itt, egyben megköszönöm mindenkinek

Vendegek

Vendégek
Szerda délelőtt visszaérkezett a bingöli csapat, ami számomra igazi megkönnyebbülés volt, mert nem kellett egyedül maradnom tovább a vendégházban, hanem Afra is velem lakott. Hamarosan hírt kaptunk arról, hogy további vendégek érkeznek Magyarországról, akik kopjafát akartak állítani Rodostóban, és utána pár napig Isztanbulba is látogatnak. A vendégek, 4 férfi és 1 nő, szintén itt laktak a vendégházban. A mi lakrészünk elhamdulillah teljesen külön van, zárható folyosóról nyíló fürdőszoba és szoba, tehát minket nem zavartak. Még a vendéglátásból is kivettük a részünket: reggelit, vacsorát csináltunk, takarítottunk, amíg a fiúk a vendégekkel a várost járták.
A vendégek szombaton elmentek, vasárnapra közös programot szerveztünk a fiúkkal: hajókirándulás a Boszporuszon, majd a végállomástól túra fel Yoros várának romjaihoz. Sikerült találkoznunk bécsi barátainkkal, Zehra és Zeyneb ablával, akik itt, a családjuknál töltik a nyári szünetet.
A hétfő már a készülődés jegyében telt, mert Afráék kedden mentek haza. Amúgy délelőtt zuhogott az eső, ami ritka ilyenkor Isztabulban. Délután még meglátogattuk Musa efendi sírját. Aztán otthon vacsoráztunk.
Kedden Afráék hazamentek. Én jelenleg (szerda délelőtt van) egyedül vagyok a vendégházban, ami nem túl szórakoztató, részben azért, mert időnként más vendégek bukkannak fel előzetes figyelmeztetés nélkül a semmiből. Reménykedem benne, hogy hamarosan átköltözöm Rüstü ábiékhoz insallah.
Elnézést a ritka jelentkezésekért, de gyakorlatilag sehol nincsen Internet. A balkonról látom a szomszéd hotel hálózatát, de felmenni nem enged sajna. Insallah hamarosan otthon leszek, és akkor élőszóban többet tudok mesélni. Addig is a Mindenható Allah vigyázzon mindannyiunkra, és az Ő áldása legyen a Prófétán, a családján és a társain.

Konya utan

Konya után

Az állomásra tartó út első 5 perce hihetetlenül vicces volt. Ültünk a platón a ponyva alatt, és élveztük, hogy zötykölődünk. A többi nemtudomhány perc hihetetlenül kényelmetlen volt… ültünk a ponyva alatt, és nem élveztük, hogy zötykölődünk. Azok a szerencsések, akik a sofőrfülkébe kerültek az előző beszámolóban említett bácsi mellé, utólag elmesélték, hogy a bácsi Németországban végezte a jogi egyetemet… Ezúton is nagyon köszönjük neki, a szakács néninek, és az egész Büyük Selcuklu alapítványnak a segítséget, és mindent, amit Konyában kaptunk tőlük: a rendkívül finom ennivalót (első este, mikor hazaértünk, akkora halom etli ekmek várt ránk, hogy csak néztünk), a minden igényt kielégítő szállást, az ajándékokat. A Mindenható Allah legyen velük elégedett.
Mikor végre a buszokhoz értünk, 3 csapatra oszlottunk: egy ember Urfába, négyen Bingölbe, hárman Isztanbulba tartottunk. Hatice, Fatma és én az utóbbi csapatot alkottuk. Reggel 7 körül értünk Isztanbulba, és az üsküdari vendégház felé vettük az irányt, ahol aludtunk egyet. Utána irány az Eyüp Sultan mecset, ahol Fatma, török létére, még nem járt. Este Zühre ablával találkoztunk. Megnéztük az éjszakára kivilágított hidat a Boszporusz felett, és sétáltunk a tengerparton.
Pénteken Eminönübe mentünk, ami amolyan bevásárlónegyed, és megkezdődött a küldetés a „Nagy Bordó Asztalterítő, Amin Nincs Túl Sok Gyöngy és Hímzés” felkutatására. Jelentem, a küldetés sikerrel járt, bár több órán át tartott. Tanúi voltunk annak a nagyon érdekes, és szívmelengető jelenségnek, hogy az árusok a pénteki ima ideje alatt bezárták boltjaikat, és vagy mentek a mecsetbe, vagy az utcára terített kartonpapírokon imádkoztak. Mivel az Iszlám szerint a pénteki ima ideje alatt tilos a kereskedés, még azok sem adtak el semmit, akik ott maradtak a boltjukban. Egy kendős eladólány kedvesen, de határozottan közölte egy középkorú – és kendőtlen – hölggyel: „Su anda alisveris yok”, vagyis e pillanatban nincs vásárlás. A pénteki ima után minden visszatért a rendes kerékvágásba.
Este Zühre abláékkal mentünk vacsorázni egy szabadtéri vendéglőbe – egyben búcsúvacsora ia volt, mert este indultak Zühre abla édesanyjához 2 hétre.
Azt terveztük, hogy szombaton otthon leszünk a vendégházban, és kényelmesen reggelizünk, ülünk a balkonon, beszélgetünk stb. a reggeli meg is volt, igazi török reggeli, több köbméter kajával. Utána azonban szóltak nekünk, hogy azonnal menjünk a köskbe, vagyis Osman Efendi házába, mert a felesége és a vendégei várnak minket. Mentünk is, és ott voltunk az előadáson és az ebéden, amire másfél órával a reggeli után annyira nem vágytunk, de így jártunk…
Aztán hazajöttünk, beszélgettünk, a lányok teáztak, Fatma készülődött, mert éjjel ment haza Ankarába. Másnap, vasárnap Hatice is hazament, én pedig 3 napra egyedül maradtam a vendégházban.